Csúcsdöntő bostoni nyitás után jöhet a finálé hirtelen halála

A Vancouver annak ellenére várta 3–2-es előnnyel a Stanley-kupa döntőjének hatodik, bostoni meccsét, hogy az összesített gólkülönbség alapján 6:14-es hátrányban volt. Mindez a versenykiírás szempontjából nem számított, hiszen a hazai pályán aratott egygólos győzelmei ugyanannyit értek, mint a Bruins hét-, illetve négygólos sikerei.

Ugyanakkor Roberto Luongo TD Gardenben nyújtott eddigi teljesítménye alapján tudhatták a bostoniak, hogy ha egy-két gyors gólt szereznek, szurkolóiknak emiatt a hazai siker miatt sem kell aggódniuk.

1. HARMAD

A Vancouver az ötödik meccset 47:27-re megnyerte az ütközések tekintetében, de ezúttal a bostoniak gyorsan jelezték, hogy felvették a kesztyűt: húsz másodperc telt el, amikor Johnny Boychuk a palánkba döngölte a vancouveri Mason Raymondot, aki arccal a jégnek terült el, s egy perc kellett, mire segítséggel fel tudott állni, és elhagyta a játékteret. Kórházba kellett vinni kivizsgálásra, azaz máris véget ért a meccse.

Nem fújtak kiállítást, de a keménykedés folytatódott, Zdeno Chára és Henrik Sedin az 56. másodpercben páros kiállítást kapott

A Boston aztán ugyanazzal a pazar játékkal rukkolt elő, mint az előző két hazai meccsén, és nem sokon múlt, hogy korán vezetéshez jusson, David Krejcí az 5. perc elején a kapu torkából lőtt mellé, Luongo már verve volt. Aztán másfél perccel később Brad Marchand a jobb oldalon meglépve a rövid felső sarokba bombázott: a kapura tartó második bostoni lövésből gól született. 1–0

A Boston vérszemet kapott, egy percen belül növelte előnyét: Rich Peverley Pazar passza után Milan Lucic Luongo lábai között talált a vancouveri kapuba – öt lövés, két gól. 2–0

A rendezők tudták, hogyan lehet fokozni a hangulatot, a harmadik meccsen megsérülő Nathan Horton jelent meg az öltöző kijáratánál, felállva ünnepelte a tömeg, az óriáskivetítőre pedig kiírták: „Nyerjük meg Hortonért!”

Alexander Edler kiállításának is bostoni gól lett a vége, Andrew Ference sikeres távoli próbálkozása után feljegyezhettük, hogy a Boston első nyolc lövéséből három gól született. 3–0.

Az első bostoni meccsen nyolc gól sem volt elég Alain Vigneault-nak, hogy lecserélje Luongót, a másodikon négy után megtette, míg a harmadikon három után jöhetett Cory Schneider. A váltás sem segített, a Tomás Kaberle távoli lövésébe a kapu előtt zavartalanul ácsorgó Michael Ryder nyúlt bele, a pakk a bal felső sarokban kötött ki, Schneider is gólt kapott a kapujára tartó második lövésből. 4–0

A 4:14 perc alatt szerzett négy gól egy csapattól új rekord a Stanley-kupa döntőjében, az eddigi csúcs a Montrealé volt, még 1956-ból, a Detroit ellen 5:39 perc alatt talált be ugyanennyiszer.

A Bruins továbbra is nyomás alatt tartotta a Canucksot, de újabb gól már nem született. Sőt, az utolsó percben a kiállításból visszatérő Raffi Torres helyére beálló Jannik Hansen egyedül ugrott ki a bostoni harmadban, de hiába húzta el a korongot Tim Thomas mellett, a kapus annyira jól követte mozgásával a korongot, hogy a Canucks-játékos csak a kapu oldalát találta el.

2. HARMAD

A Vancouver Patrice Bergeron kiállítása miatt emberelőnybe került a harmad elején, Henrik Sedin hangosan koppanó kapuvasat lőtt, Ryan Kelser pedig nem tudta betenni a hálóba a kipattanót. Három perccel később Thomas Kesler lövését hárította, a Boston pedig, amennyire tudta, lassította a játék tempóját. A periódus derekán így is 24:15-re vezetett a kapura lövések tekintetében.

A bostoni közönség Luongo nevét skandálta, az óriáskivetítőn meg is jelent a kispadon ücsörgő kapus savanyú arca. Bergeron újabb kiállítását is kivédekezte a Bruins, sőt, Peverley majdnem gólt szerzett emberhátrányban.

A túloldalon Thomas a 22. vancouveri kísérletet is hárította, a bostoniak kapusa folytatta kiegyensúlyozott teljesítményét, amely a hetedik meccs végkimenetelétől függetlenül MVP-címet sejtet.

3. HARMAD

Huszonkét másodperc elteltével szépített a Vancouver: a bostoni kapu előtti kavarodás előtt elhúzta a korongot Henrik Sedin, a végsőkig kivárt, és amikor már Thomas mellett két hazai mezőnyjátékos is a kapu előtt feküdt, a léc alá emelte a korongot. Ez volt a Canucks második emberelőnyös gólja a nagydöntőben. 4–1

Három perc sem telt el, és a vendégek Hansen lövése után a második góljukat ünnepelték, igaz, a játékvezető nem jelzett. Videón megnézték az esetet, Thomas a bal oldali vas tövénél valóban nem engedte át a gólvonalon a korongot, maradt a 4–1.

A harmad elejét nagyon megnyomó Canucks 27 lövésnél utolérte a Bruinst. A Boston Torres és Andrew Alberts kiállítása miatt kettős emberelőnybe kerülve igyekezett csillapítani a vancouveri lelkesedést, és bár ez a dupla fór alatt Schneider Pazar védései miatt nem sikerült, a szimpla előnyt Krejcí kihasználta, és visszaállította a négygólos különbséget. 5–1

A Vancouver a hátralévő időben nyomás alatt tartotta a meccs végét váró Bostont, és Maxim Lapierre révén szerzett még egy gólt. 5–2

A végén a vendégek meddő mezőnyfölényben maradtak, kisebb csetepaté is kialakult, aztán a záró percekben nem tudták kihasználni kettős emberelőnyüket.

A csapatok visszatérnek Vancouverbe, ahol magyar idő szerint csütörtök hajnalban rendezik meg a hetedik mérkőzést: tavaly február 28-án Kanada válogatottja az olimpia döntőjében hosszabbítás után 3–2-re legyőzte az Egyesült Államokat ugyanott (akkor Canada Hockey Place-nek nevezték a Rogers Arenát) – a kanadai kaput Luongo védte, Thomas az amerikaiak kispadján ült. Egy-egy mezőnyjátékos is szerepelt a mostani érdekeltek közül, a bostoni Bergeron együtt örült Luongóval, míg a vancouveri Kesler Thomas mellett szomorkodott.

Két nap múlva más lesz a szereposztás, Bergeron és Luongo közül azt egyik újra örülhet, Thomas és Kesler közül az egyik ismét elbukik az álmok kapujában.