Wade vezérletével azonnal bosszút állt a Miami

Chris Boshnak az első negyedben a szemébe kaptak, a folytatásban többször a lelkébe martak saját rossz dobásai és bizonytalankodásai, ám ezúttal mindenen túltette magát. A negyedik negyed elején, majd a végén is kulcsfigurának bizonyult, és kilencedik próbálkozásra végre győztes csapat tagjaként, a győztes kosár szerzőjeként hagyta el a parkettet szülővárosában, Dallasban.

A mérkőzés egészét tekintve természetesen nem ő játszotta a főszerepet, hanem Dwyane Wade és Dirk Nowitzki. Utóbbi szerzett több pontot (34), ám az utolsó két dallasi akciónál, tehát a legrosszabbkor nem bírt a túlerővel (egy-egy rossz passz és dobás), így végül Wade volt a boldogabb hadvezér. Elsősorban neki köszönhető, hogy a festékben – legalábbis ami a legfontosabbat, a pontszerzést illeti – a vendégek voltak fölényben (40–22), és ezzel ellensúlyozni tudták, hogy jóval nehezebben jutottak el a büntetővonalra.

Biztató a jelentős (14 pontos) előnyt ezúttal is leadó, de végül az összeomlást rendre elkerülő Miami híveinek számára, hogy amióta 2–3–2-es rendszerben rendezik meg a finálét (1985), az 1–1-es állást követő harmadik mérkőzést megnyerő csapat mind a 11 alkalommal bajnok lett.

1. NEGYED

Noha Mike Bibby triplája révén szokás szerint floridai pontokkal kezdődött a döntő aktuális felvonása, a fonalat a dallasiak kapták el jobban. A Mavs kezdő ötösének tagjai szép lassan letették névjegyüket, Jason Kidd és DeShawn Stevenson az erre az estére (részben Brendan Haywood sérülése miatt) hangsúlyosnak szánt triplarecept szellemében talált be – utóbbi hármasával valamelyest meg is léptek a sokoldalú támadójátékkal indító hazaiak (14–9).

Nehezítette a vendégek helyzetét, hogy Kidd belekapott a kosárra törő Bosh szemébe, és a hullámzó játékával együtt kulcsembernek számító csatárt le kellett cserélni. Wade ziccerével és az első dobási kísérletével egészen idáig váró LeBron James zsákolásával a Heat így is közelebb férkőzött (14–13). A texasiak Predrag Sztojakovics döntőbeli első kosarának, a vendégek a szűk tekintettel visszatérő Bosh zsákolásának, majd büntetővel megspékelt ziccerének örülhettek – ráadásul az egyenlítésnek is (18–18).

A következő pont a dallasiaké volt, a játékrész vége azonban egyértelműen a Miamié: James kétszer is átsétált a dallasi védelmen, Mario Chalmerst pedig jó szokása szerint nem zavarta meg a negyed végén felharsanó dudaszó – gyönyörű hármasát jóval a vonal elől, futtából engedte el (22–29).

2. NEGYED

Chalmers mintha tekintélyt vívott volna ki magának, oly egyedül hagyták a dallasiak – nyitásként be is ágyúzta újabb tripláját. Bosh két büntetője után tovább hízott a különbség (22–34), Jason Terrynek tizenkét vendégpont után sikerült közbeszólnia egy szorongatott helyzetből elengedett duplával.

Hamarosan betalált Nowitzki is, ami alkalmat adott arra, hogy rögzítsük: a német bizony „csendben volt” az este első dallasi kosara óta! Ekkor azonban mintha szétzúzta volna a köré fonódó gyűrűt, 2+1-gyel még közelebb hozta övéit (29–34).

Csakhogy odaát következett a második meccsen is megcsodált Wade-bemutató újabb epizódja! A Heat hármasa oldalról belépve ziccerezett, labdaszerzésből zsákolt, bevert egy triplát, majd saját blokkból vitt végig egykezes zsákolásig egy akciót – egy lélegzetvétellel leírni sem egyszerű, mindenesetre nagyon megugrottak a vendégek. James két büntetője után az addigi legmélyebb szurdok repedt a két vár közé (31–45).

Hazai időkérést követően Nowitzki triplájával indult a visszakapaszkodás, amelynek legfontosabb taktikai eleme a védekezésben keresendő: Wade és James a korábbinál idegesítően szorosabb és fürgébb őrizetet kapott. A húzás bejött, a vendégek pontgyártását mintha elvágták volna, a Mavs (főleg a rendre megkapott büntetőkkel) közelebb kapaszkodott (42–47).

A nagyszünetbeli statisztikák igazolni látszottak a szoros eredményt: a Heat kevesebbet büntetőzött, de hibátlanul (9/9), a palánkharc egálra állt (21–21), ellenben a mezőnydobások sikerességének mutatója valamelyest a floridaiaknak kedvezett (41.5, illetve 38.9 százalék). Wade már 19 pontnál tartott, James, illetve odaát Nowitzki és Terry neve mellett 10-10 állt.

3. NEGYED

Néhány percre összeomlani látszott az előző negyed végén oly gyümölcsöző hazai védekező taktika, hiszen Bosh két duplája mellett a döntőben addig pont nélküli Joel Anthony is megkoronázott egy támadást. Sőt időkérést követően James is megzsákolta a magáét, a vendégek előnye újra hízni kezdett (42–55).

S akkor varázsütésre megállt a floridai előrenyomulás. A varázserő leginkább J. J. Barea gyors lábaiban és Tyson Chandler fenyegető „tornyosulásában” keresendő, de persze Kiddtől Marionig mindenki megtette a magáét a Heat-kosarasok elbizonytalanításában, a James-betörések, a Wade-akciók meghiúsításában. A nyolc miami pontra kilenc dallasi következett, és amikor Terry duplája után a Mavs hosszú idő után átvette a vezetést (59–58), a döntő fordulat lehetősége is benne volt a levegőben.

Csakhogy Jamesben megmozdult az el-elszunnyadó Superman, az ő triplájához a kötélidegzetű Chalmers is gyorsan hozzátett egyet (59–64), így a Heat végül – ha a korábbiaknál soványabbal is, de előnnyel zárta ezt a szakaszt is.

4. NEGYED

Miami-kosárral és hosszas játéktér-törölgetéssel kezdődött az utolsó játékrész. Barea és Nowitzki egy-egy triplájával faragta tovább a hátrányt a Mavs, ebben a szakaszban a földijei előtt játszó Bosh kosarai tartották versenyben a vendégeket.

S miközben Wade és James hallgatott (utóbbinak két labdaeladása is volt a záró játékrészben), jött egy kosár Udonis Haslemtől, egy újabb tripla Chalmerstől, és e váratlan forgatókönyv meglepte a hazaiakat (72–79). Leszámítva természetesen Nowitzkit, aki lenyűgöző (vagy éppen idegesítő, kinek-kinek klub-hovatartozása szerint) gépiességgel váltotta pontra a büntetőket (9/9), zsákolt, dobott tempót elsötétített légtérből, és zsinórban szerzett 12 pontjával előkészítette az idegfeszítő végjátékot. Odaát eközben Wade morzsolt be hét pontot (86–86).

Negyven másodperccel a vége előtt aztán Bosh, a negyedik negyed egyik főszereplője a sarok közeléből – ahonnan nem sokkal korábban a tiszta dobóhelyzetet sem vállalta fel – betalált (86–88). Kicsi volt a valószínűsége, hogy nem születik több kosár, de így alakult: előbb Terry, majd James rontott dobást, és Nowitzkinek sem sikerült ponttal befejeznie az utolsó 4.4 másodpercre konfigurált támadást – a fogós feladattal megbízott Haslem rövid idő alatt másodszor is időben repült a német arcába, a labda leperdült a gyűrűről.

Győzelmével a Miami Heat visszavette a pályaelőnyt, a párharc 2–1-es vendégvezetésről folytatódik magyar idő szerint szerda hajnalban Dallasban.