Tessék követni! Húszévesen megőrjíti a világ egyik legnagyobb városát

FÜTTYSZÓBÓL ÉLJENZÉS

A húszéves lett fiút valószínűleg kevesen ismerik Magyarországon, sőt, talán a kosárlabda iránt jobban érdeklődők sem pontosan tudják, ki ő. „Fejjel a fellegekben, lábbal a földön" – címmel jelent meg róla nemrégiben egy írás a CNN-en. Porzingis élete egyik legszebb napja volt 2015. június 25-e, amikor a teljes NBA negyedik, illetve a New York első körös választása volt a drafton.

Nem úgy a Knicks-rajongóké. A klub fanatikusai egyáltalán nem voltak elragadtatva attól, hogy az ismeretlen lett kosárlabdázó került a csapatukhoz. Hogy mennyire nem? Azt talán leginkább ez a videó mutatja meg, amelyen egy fiatal szurkoló egyértelműen kifejezi véleményét a döntéssel kapcsolatban:

Porzingis azonban nem foglalkozott a kritikusokkal, még azzal sem, hogy az első mérkőzésén kifütyülték. Hamar meggyőzte a Madison Square Garden közönségét, a Milwaukee Bucks elleni győzelem alkalmával 16 pontot szerzett. Novemberben 29 ponttal és 11 lepattanóval a legjobb újoncteljesítményt produkálta a Charlotte Hornets ellen, hogy aztán 2016 januárjában eme cikk íróját is elkápráztassa.

„A szurkolók pálfordulása Porzingisszel kapcsolatban a leggyorsabb, amit valaha láttam New Yorkban. Teljesen megérdemelte. Kiváló játékos, a Knicks pedig jól döntött vele kapcsolatban" – írta róla nemrég Chris Herring, a Wall Street Journal szakírója.

LETTORSZÁGBÓL A NAGY ALMÁBA

Gondolhatják, nem volt könnyű menet... Kristaps Porzingis 1995. augusztus 2-án látta meg a napvilágot Liepajában, Lettország harmadik legnagyobb városában.

Hatévesen a helyi csapatban kezdett kosárlabdázni, mert bár a jégkorong arrafelé népszerűbb, magassága és családi öröksége miatt (édesapja és bátyja is ezt a sportágat űzte) egyértelmű volt a választás.

Tizenkét évesen már a BK Liepajas Lauvas játékosa volt, országos szinten játszhatott, három évvel később pedig felfigyeltek az akkor már 203 centiméter magas Porzingisre. Spanyolországba, Sevillába került.

Fejlődését betegsége (vérszegénység) gátolta, kortársainál hamarabb fáradt el, fizikailag kevesebbet bírt náluk. Ennek ellenére nem adta fel, a fiataloknál több tornán is kiváló teljesítménnyel bizonyított, 2012-ben pedig profi szerződést kapott.

Már 2014-ben is több NBA-csapat kinézte magának, ám csak három év elteltével érezte késznek magát az amerikai kalandra. A draft után pedig – mint azt már tudja a kedves olvasó – New Yorkba került.

EGY JANUÁRI ESTE NEW YORKBAN

Újra a Madison Square Gardenben vagyunk. Mint említettem, Porzingis bemutatásánál felrobban a csarnok.

Bár azt írtam, meglepett ez, az igazsághoz hozzátartozik, nehéz lett volna úgy érkeznem erre a mérkőzésre, hogy ne fussak bele a lett srác nevébe. A boltokban Carmelo Anthony mellett az ő nevével ellátott pólók a legnépszerűbbek (bővebben a keretes írásban), így tudhattam, érdemes figyelnem rá.

Porzingis ezen az estén sem görcsöl. Ahogy nem tette akkor sem, amikor még értetlenkedve néztek rá a drukkerek, akkor sem, amikor fújolták. Lazán befut a pályára, kioszt néhány pacsit, majd leveszi a melegítőjét. Kezdődhet a találkozó.

Semmi sem akar összejönni neki. Pont nélküli első negyed. Hosszú percek eltelnek a második játékrészből. Még mindig nem örülhet a közönség Porzingis-kosárnak. Majd jön egy rossz dobás, szabad a labda, a lett center reagál elsőként és bezsákolja.

„Finally!", azaz „Végre!" – sóhajt fel mellettem egy hatvanas éveiben járó, a mérkőzésre egyedül kiérkező úriember, aki utána a harmadik és a negyedik negyedben már azt a Porzingist láthatja, akit megszerettek a szurkolók az előző hetekben-hónapokban.

A lett fiú 16 ponttal, két assziszttal és öt lepattanóval zárt. Na, meg egy hatalmas hibával. A Knicks 99 –96-ra vezetett kevesebb mint három másodperccel a vége előtt, amikor Porzingis szabálytalankodott a triplához készülődő Gordon Haywarddal szemben. Főhősünk ezzel kipontozódott, Hayward pedig mindhárom büntetőjénél hibátlan volt.

Az egyenlítés után hosszabbítás jött, amit a Carmelo Anthony vezette, pocsékul kezdő, ámde remekül váltó Knicks lendületből behúzott. A társak ezúttal megmentették a hibázó Porzingist, akit – meggyőződésem – rontása csak még állhatatosabbá, kitartóbbá és erősebbé tesz.

Húszévesen Lettországból elindulva Amerikáig jutva sok ember példaképe lehet. Leginkább a sportolóké, a mi sportolóinké. Itt a példa, végig lehet menni ezen az úton: ha kitartó, alázatos és elszánt vagy, bármi sikerülhet az életben.

Még ez is. Kitalálják, ki most Porzingis legnagyobb rajongója? Ha nem ismerős az arca, érdemes újra megnézni a fentebbi videót!