Ha a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokságban (NFL) szereplő Chicago Bears pályára lép, akkor a játékosok bal karján a mezen díszelgő három narancssárga csík közé azt láthatjuk beszorítva, hogy „GSH”. A csapat a trikón díszelgő monogrammal tiszteleg az alapítója, egykori tulajdonosa, edzője, s játékosa, George Stanley Halas előtt.
A LEKÉSETT HAJÓ ÁLDÁSA
MINDENT JÓL CSINÁLT
Végül azonban rákényszerült, hogy a sport világán kívül is munkát vállaljon, így került a Decatur városban üzemelő Staleyhez, ahol rábízták a cég sportcsapatainak az irányítását. A még mindig csak 25 éves Halas olyan jó munkát végzett a focistákkal, hogy meghívót kapott a későbbi NFL 1920-as cantoni alapító gyűlésére. A bajnokságot a második helyen záró gárda az első évet még Decaturban töltötte, de kinőtte a kisvárosi céget, eljött a költözés ideje. Halas tudta, elkél a segítség, az egyik csapattársából, Dutch Sternamanból társtulajdonost faragott, hogy osztozzanak a munkán és a felelősségen.
Miután társával áttelepítették a brigádot Chicagóba, nyomban bajnoki címet is nyertek a Chicago Staleys első és egyben utolsó szezonjában. A mai napig is medvéknek nevezett gárda a következő idényt már Chicago Bearsként kezdte, amivel a stadionját az újfiúkkal megosztó bocsok, a baseball-ligában szereplő Chicago Cubs előtt tisztelgett. Halas a győzelmeket halmozó csapatának nemcsak a tulajdonosa, hanem edzője, illetve támadó- és védőjátékosa is volt egyben. Ő felelt a csapat pénzügyeiért, a stratégiáért, ráadásul még a gyepen is helyt kellett állnia.
Olyan jól végezte mindegyik dolgát, hogy beválogatták az 1920-as évek álomcsapatába, és egy évet leszámítva mindig több győzelmet ért el, mint vereséget, sőt, a baseballban és kosárlabdában is kiemelkedő egyetemista Red Grange leigazolásával még a sportág megbecsülését is tovább javította.
A három munkaköréből kettőről lemondott 1930-ban, de mint tulajdonos nem engedhette meg magának, hogy egy edző fizetését is állja a gazdasági világválság idején, így 1932-ben újra az oldalvonal mellé kényszerült.
Persze, egyből bajnoki címig vezette a Bearst, egy szezonnal később pedig egy, a döntőben elszenvedett vereségen kívül hibátlan idényt zárt. Az újabb sikerre sem kellett sokat várni, 1940-ben a Chicago minden idők legnagyobb győzelmét aratta a Washington Redskins ellen 73–0-ra megnyert fináléban, s a következő idény újabb végső sikere után jó emlékekkel állt be ismét az idő közben a második világháborúba belépő Egyesült Államok haditengerészetébe.
Akármilyen hihetetlen is, az ekkor 47 éves Halas az edzői karrierjének ekkor még csak a felénél járt. A harmadik tízesztendős etap a háború után kezdődött – talán már mondanunk sem kell –, bajnoki címmel. Ugyan az 1956–1957-ig tartó kihagyása utáni évek már nem mindig idézték a régi szép időket, de 1963-ban azért csak összejött edzősége hatodik végső sikere is, ráadásul ugyanabban az évben a Hírességek Csarnokának első tagjai közt ott szerepelt ő is. Már ekkor sem férhetett ahhoz kétség, hogy az NFL történetének egyik kulcsfigurájaként a halhatatlanok közt a helye, de a következő két évtizedben sem vett vissza a tempóból, s végül utánozhatatlan pályafutással a háta mögött hunyt el 1983-ban.
63 ÉV, NYOLC BAJNOKI CÍM
Halas csúcsnak számító negyven évet húzott le edzőként, 324 győzelménél csak Don Shula, az azóta Indianapolisba költöztetett Baltimore Colts és a Miami Dolphins egykori trénere büszkélkedhet többel.
Az NFL alapítói közül egyedüliként ötven, sőt, hatvan évvel az 1920-as gyűlést követően is a futballvilág része volt a Bears tulajdonosaként 63 év alatt nyolc bajnoki címet bezsebelő legendás alak.
Ma van 34 éve, hogy meghalt, de a monogramja még mindig ott díszeleg a szeretett csapatának a mezén – nem véletlenül...
Amikor a Chicago Bears legendás játékosa és később edzője, Mike Ditka 1961-ben újoncként megérkezett az új csapatához, nem tudta, mire is kellene számítania. Mivel a George Halas által ajánlott 18 ezer dolláros éves fizetés a többszöröse volt annak, amit apja keresett, örömmel írta alá a szerződését. A fantasztikus első idénye után azonban már kisebb sokk érte, amikor a tulajdonos nemhogy fizetésemelést nem ajánlott neki, de a korábbinál még négyezer dollárral kevesebbet is akart átutalni. Amint Ditka közölte, hogy ő bizony 18 ezer dollárnál egy fityinggel sem játszik kevesebbért, Halas előhúzta a fiókból a pontosan ennyit ígérő szerződést, s a játékost a szaván fogva fizetésemelés nélkül a Chicagóhoz láncolta a csapat egyik legjobbját. |