Már az elején lelőjük a poént: a most következő sztori az egész NFL-történelem egyik legszürreálisabb amerikaifutball-mérkőzéséről szól, és nem is lehetne annál pontosabban összefoglalni az eseményeket, mint ahogyan a kárvallott csapat, a Miami Dolphins akkori tulajdonosa, Joe Robbie tette évekkel később, még mindig a legőszintébb felháborodással: „Ilyesminek nem szabadba megtörténnie. Egy meccs nem dőlhet el amiatt, hogy valaki felküld a pályára egy hókotrót, amelyet egy elítélt bűnöző vezet, akit csak dolgozni engedtek ki a börtönből.”
Pontosan ez történt ugyanis. New England Patriots–Miami Dolphins 3–0, köszönhetően a hókotrós bűnözőnek.
NORMÁLIS FUTBALLRA ESÉLY SEM VOLT
Foxborugh-ban, a New England Patriots múzeumának második emeletén egy zöld kistraktor lóg drótokon a plafonról a hozzá erősített másfél méteres hókefével együtt. Ez a járgány játszotta a főszerepet 35 évvel ezelőtt, 1982. december 12-én, a Patriots és a Miami Dolphins alapszakaszmeccsén.
E mérkőzést gyalázatos körülmények között kellett lejátszani. Akkoriban ugyanis a Patriots stadionjában is az egész NFL-ben rendkívül divatos műfüvön játszották a meccseket, ám ez nem a kispályás amatőr fociból ismert gumiszemcsés pihe-puha műanyag volt, sokkal inkább zöld, kicsit tapadós, de kőkemény szőnyeg. Ezen a napon pedig még az időjárás is tovább rontott a helyzeten. A meccs előtti napon szakadt az eső, amely éjjel szépen ráfagyott az amúgy is kemény szőnyegre, majd a kezdés előtt erre jött még egy hóvihar is. A játékosok estek-keltek a havas-jeges pályán, értelmes futballról szó sem lehetett. A New England például összesen ötször próbált meg passzolni, de azokban sem volt köszönet, a futók is elhasaltak előbb-utóbb, a rúgójátékosoknak meg esélyük sem volt, mert lehetetlen volt megvetniük a lábukat a havon. Így aztán még az utolsó negyed vége felé is 0–0-ra állt a meccs, és nyilvánvaló volt, hogy aki itt pontot szerez, az nyer is, amikor a Patriots egy 33 yardos mezőnygól-kísérlethez jutott. A New England időt kért, hátha csoda történik, de már majdnem véget ért a kis szünet, amikor Ron Meyer vezetőedző őrült módon rohanni kezdett az oldalvonal mellett.
A SITTESNEK KELLETT VEZETNIE A HÓKOTRÓT
A 24 éves Mark Henderson csak azért jöhetett ki a börtönből a New England–Miami meccsre, hogy dolgozzon.
Alapvetően jó ember volt, néhány rossz döntéssel, legalábbis a betörésekre szakosodott bűnbandába való belépés meg a heroinra való rászokás alighanem ezek közé tartozott. Volt 18 hónapja gondolkodni ezen egy bostoni büntetés-végrehajtási intézetben, ahonnan csak pályamunkásként dolgozni engedték ki: falat festett, a mosdókat takarította, illetve ezen a bizonyos napon egész délelőtt a havat lapátolta a lelátóról. A munkások közül valakinek emellett azt a hókefés kistraktort is üzemeltetnie kellett, amelyik a meccs közben letolja a havat a yardvonalakról, és sittesként Henderson csücsült a tápláléklánc legalján, úgyhogy tudta, jobban teszi, ha önként vállalja, hogy a hólapátolástól már eleve átázva órákon át a pálya szélén fagyoskodik. A meccs közben közepes lelkesedéssel rótta a hosszokat kis masináján, ha a bírók erre utasították, és már javában csak a végét várta, amikor meglátta a felé rohanó New England-i edzőt.
Ron Meyernek ugyanis támadt egy ötlete.
Illetve Steve Grogannek, az irányítónak, aki ugye öt „csoffadt” passzra volt képes az egész találkozón (azokból is csak kettő volt jó), végül mégis az ő ötlete hozta meg a sikert a New Englandnek. Grogan tippjét meghallva Meyer edző odarohant ugyanis a traktor mellett helyben kocogva a fagyhalált elodázni próbáló Hendersonhoz, és ráordított: „Ember, csinálj valamit!”
EGY KIS KANYAR A MASINÁVAL
„Azonnal tudtam, mire gondol” – emlékezett vissza a gyors felfogású börtöntöltelék, aki felpattant a járgányra, és keresztülvágott vele a pályán, mint akinek hirtelen dolga akadt a túloldalon. De amikor a rúgáshoz készülődő, és a havat épp a cipőjükkel reménytelenül odébb túrni próbáló Patriots-játékosok közelébe ért, egyikük jelzésére tett egy kis kanyart a traktorral, és hanyagul bekapcsolta a forgókefét is, egy félkörben véletlenül pont letakarítva azt a pontot és környékét, ahová le kellett tenni a labdát a mezőnygólkísérlethez. Aztán szépen ki is kapcsolta, és kikocsikázott a szemben lévő oldalvonalnál, azt pedig, ahogyan John Smith, a Patriots rúgója a tiszta felületen megvetve a lábát értékesítette a rúgást, már hősünk is a pálya sarkában ünnepelte a pomponlányokkal.
A traktorra legközelebb akkor ült vissza, mikor már csak két perc volt hátra a meccsből, és a New England neki köszönhetően még mindig 3–0-ra vezetett: úgy érezte, az oldalvonal melletti rész már nagyon havas, úgyhogy kínos lassúsággal végighajtott az ott állomásozó teljes miami csapat előtt, a képükbe verve a géppel az eltakarított havat, és vigyorogva a felé záporozó szidalmakon.
„Ki tudtam volna nyírni a fickót – háborgott még 25 évvel később is Don Shula, a Dolphins magyar származású edzőlegendája, aki a találkozó után be is panaszolta a ligánál a Patriotst és Hendersont, mondván, jogosulatlan előnyt szereztek, de a találkozó eredményét utólag már nem lehetett megváltoztatni, úgyhogy annyit ért el, hogy a következő évtől a liga betiltotta a hókotrók meccs közbeni alkalmazását. – Oda kellett volna feküdnöm a hókotrója elé, amikor bejött a pályára, de annyira megdöbbentem, hogy mi történik, hogy mozdulni sem tudtam.”
Így viszont Hendersonból népi hős lett.
Bár a New Englandtől rászóltak, hogy senkinek ne mondjon semmit arról, miért cselekedett, a találkozó után nem tudott elmenekülni a rátámadó sajtóhad elől: egy kis emelkedőn kellett volna elhajtania a traktorral, de a havon csak üresen pörögtek a kerekek, így az újságírók utolérték. Utóbb a Patriotstól azért kapott egy meccslabdát emlékbe, de a Shula-féle felháborodás miatt a szertáros adta neki oda, teljes titokban.
A Dolphins azért utóbb nemes bosszút állt: egy hónappal később kiejtette a rájátszásból a New Englandet – persze azt a meccset már Miamiban játszották, ahol ritkán esik a hó.