Lefőtt a kávé, hogyan tovább clevelandi „koloncok”?

DWYANE WADE: MIAMI JOBBAN ÉRDEKELTE

Nem biztos, hogy mindenki számára egyértelmű, de Dwyane Wade ott van minden idők öt legjobb hátvédje között, és nem is feltétlenül ötödikként. Az megvan, amikor a – még javában LeBron James nélküli – Miami már csaknem 3–0-s hátrányba került a 2006-os döntőben a Dallas ellen, úgyhogy Wade csinált egy 15 pontos utolsó negyedet (13 pontos hátrányból visszahozva a csapatát), aztán a 42 pontos meccse után egy 36 és egy 43 pontosat is, és végül minden idők ötödik legfiatalabb nagydöntős MVP-je lett. Aztán nyert még két bajnoki címet James oldalán, összesen tizenkétszeres All Star, de már az is gyanús volt, mikor tavaly nyáron szülővárosának csapata, a Chicago Bulls kivásárolta kétéves, 47 millió dolláros szerződésének második évéből, miután Wade nem akart részt vállalni a megfiatalított csapat újjáépítésében. Aztán aláírt országos cimborája, James mellé Clevelandbe, együtt borozva köszöntötték a veretes szakmai és emberi barátságot.

A barátságból az emberi rész megmaradt, de szakmailag a már 36 éves Wade legfeljebb vállalható teljesítményt nyújtott – főleg magához képest. A 11.2-es pontátlag minimum sovány (Wade 2009-ben 30.2-vel volt a liga legjobbja), és az sem véletlen, hogy csak háromszor került a kezdőbe, 43 alkalommal a kispadon érte az első feldobás. (Első 12 szezonjában összesen 11 alkalommal kezdtek meccset nélküle.) És amikor a sportági legenda helyett már a kétségkívül rokonszenves török kislegényt, Cedi Osmant tervezték csapatba állítani, az mindenképp jelezte, hogy egy korszak véget ért.

A hírek szerint ráadásul Wade egyébként sem éppen a nyugodt erő, a higgadt öreg rája benyomását keltette, leszívta a csapat energiáit, és Tyronn Lue edző szerint az utóbbi hetekben legalábbis zavaros öltözői viszonyoknak is ő volt az egyik kiváltója. És hát valóban: az, ha volt csapatod, a Miami meccsét nézed edzés közben, és még a saját mérkőzésed félidejében is azt nézed meg a telefonodon, hogy áll a Heat, talán még akkor is túlzás, ha LeBron James egyik legjobb barátja vagy. Úgyhogy amikor minap sikerült elcserélni Miamiba, ahová a szíve húzta (méghozzá gyakorlatilag semmiért), a csapatirodán még ünnepeltek is, hogy megszabadultak a mételytől, és ő is boldog, hogy kedvenc csapatában játszhat. Ahol az első meccsén hat dobásából egyszer talált be…

ISAIAH THOMAS: EGYEDÜLÁLLÓAN GYENGE

Pedig jó történet lett volna… A mélynövésű irányítónak, Isaiah Thomasnak sokáig remek esélye volt arra is, hogy ő legyen a 2016–2017-es szezon legértékesebb játékosa, bizonyítva, hogy 175 centivel is lehet valaki NBA-klasszis, ha igazán küzd, kapar és igyekszik.

Na meg ha nem sérül meg a csípője. Thomas azonban így járt, és amikor nyáron Bostonból elcserélték Clevelandbe, még hónapokig szenvedett. Ez azonban semmi sem volt ahhoz a szenvedéshez képest, amelyet a pályán és pályán kívül január 2-i visszatérése után mutatott.

Ami a pályán nyújtott teljesítményét illeti, az egészen félelmetesen gyenge. Egyrészt védekezni sosem tudott igazán, de még sikerült romlania: egyes adatok szerint az elmúlt 25 évben senki sem ártott annyit védekezésben a csapatának, mint Thomas. Támadásban pedig pályafutásának legrosszabb, 36.1-es mezőnybeli dobószázalékát produkálta. Amikor felment a parkettre, emberünk utolsó 13 fellépésén átlagban 11 ponttal szereztek többet az ellenfelek, mondhatni, a jelenléte ekkora hátrányt jelentett. Így aztán a Thomas nélkül 36 meccséből 24-et megnyerő Cavs vele a fedélzeten 17-ből csak hétszer győzött.

De ez még belefért volna, ha a kis ember közben nem képzeli mindenkinél nagyobbnak magát fene őszinteségében. Amikor kellett, LeBron is bele-beleszállt a saját csapattársaiba, csak ő nem egy mérsékelten lelkes amatőr játékos teljesítményével adott nyomatékot a szavainak. Thomas ellenben a Cavaliers leggyengébb játékosaként vonta felelősségre a többieket az egyénieskedésük miatt, hiányolta az edzői taktikai húzásokat, a bizalmat az öltözőből és a küzdeni akarást a pályáról, máskor meg egy csapatmegbeszélésen próbálta a betegség miatt egy meccset kihagyó Kevin Love ellen hergelni a társakat.

És ezt azok a bizonyos társak nem vették jó néven. Emlékezetes jelenetek sora követte egymást: James győztes kosara után a hóna alá furakodva hiába pacsizni próbáló Thomastól az üresen állva passzért könyörgő Thomason át a lepattanóért felugró Thomasig, akit csapattársa, Kevin Love nyom el, hogy aztán teátrálisan a kezébe nyomja a megszerzett labdát, „nesze, kicsi, játsszál te is”.

Thomast végül sikerült elpaterolni a Los Angeles Lakersbe (pedig ő maradni akart), ahol már az első mérkőzésén 22 pontot és hat gólpasszt jegyzett a padról beszállva, második legjobb mérkőzését játszva a szezonban (igaz, az addig jól védekező kaliforniaiak 130 pontot kapva vereséget szenvedtek a majdnem ligautolsó Dallas Maverickstől). Utána nem győzte hangsúlyozni, mennyire jól érzi magát új állomáshelyén, ahol mintha visszanyerte volna az erejét. De hogy maradt benne némi keserű szájíz, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az interneten kedvelt egy videóra két volt csapata meccséről, amelyen az exclevelandi James-rivális, Kyrie Irving épp kosarat szerez LeBron feje felett…

DERRICK ROSE: A GAZDAG SZERENCSÉTLEN

Derrick Rose sanyarú sorsáról már ezeken a hasábokon is megemlékeztünk nem egyszer. A 2010–11-es NBA-szezon legértékesebb játékosa, minden idők legfiatalabb MVP-je lassan hat éve elszakította a térdszalagját, és ezzel végeláthatatlan kálváriája kezdődött. Olykor másfél évet hagyott ki egyben, máskor kisebb sérülések miatt a meccsek harmadát-negyedét, és már csak egy vállalható kosarasnak számított, nem a sportág következő legendájának. Tavaly a New York Knicksnél kereste régi önmagát (nem találta meg), majd aláírt Clevelandbe, elvégre élete során nem játszott még NBA-döntőt, és ha valahol, LeBron James mellett lehetett volna rá esélye.

Nos, az élet másképp akarta. Rose 9.8-as meccsenkénti pontátlaga önmagában nyomasztó lenne, és őt is épp eléggé nyomasztotta: azok után, hogy egyszer már a Knickstől is se szó, se beszéd lelépett egy meccsre, most – egy bokasérülés után – két hétre otthagyott csapot-papot, mondván, el kell gondolkoznia a jövőről. Január közepi visszatérése után sem jelentett segítséget, akár öt percet kapott, akár húszat, és mintha az érdeklődésének maradéka is elveszett volna a sportág iránt.

Arra ugyanakkor nyomós oka volt, hogy ne akassza szögre a cipőt, méghozzá maga a cipő. Rose ugyanis sikerei csúcsán 13 éves, 185 millió dolláros szerződést írt alá az Adidas sportszergyárral, amely évente kihoz egy cipőmodellt emberünk nevével, cserébe nemcsak őt fizeti, hanem a testvérét és egy gyerekkori barátját is, függetlenül Rose pályán nyújtott teljesítményétől – ebből az üzletből még nyolcvanmillió dollárral számolhat, ha nem vonul vissza. Úgyhogy bár a múlt héten a Cavaliers elcserélte a Utah Jazzhez, amely azonnal szabadlistára tette, még nem vonult vissza. Egyelőre talán nem is fog: mivel minimális segítséget azért képes nyújtani, jó eséllyel lesz csapat, amely tesz vele egy próbát. Máris szóba hozták a Washington Wizardsszal, de még várja sorsa jobbra fordulását – persze évek óta azt várja szegény.