NBA: egy gyűrű négy fölött – Bryant legkedvesebb bajnoki címe

Nyolc év, nyolc nagydöntő, hat különböző győztes.

Egy közös pont azonban mégis van a mögöttünk hagyott nyolc idény valamennyi NBA-fináléjában: LeBron James.

A Cleveland Cavaliers ikonjáról is ódákat lehetne zengeni, de most itt az idő, hogy visszatekintsünk, mi volt James kora előtt!

Matematikai alapműveletek segítségével kiszámítható, hogy ha James a mostanival együtt a legutóbbi nyolc döntőben kivétel nélkül ott volt, akkor az eleddig utolsó, nélküle rendezett finálé 2010-re datálódik. A legtöbben valószínűleg jól emlékeznek rá, hiszen igazi, klasszikus párharc volt az, abból is a legemlékezetesebb fajta: a Phil Jackson és Kobe Bryant vezette Los Angeles Lakers, valamint a Doc Rivers és a második „nagy bostoni hármas” fémjelezte Boston Celtics végletekig kiélezett, hétmeccses párharca.

ELŐZMÉNY: ÖSSZEÁLL A BOSTONI NAGY HÁRMAS

Mindenekelőtt kezdjük azzal, hogy visszaugrunk az időben, pontosan két évet, a 2010-es döntőnek ugyanis volt előzménye, nem is akármilyen.

Noha a rekordbajnok Celtics szerencsés szurkolói megannyi legendás aranycsapat tündöklését megélhették a 17-szeres győztes klubnál, a 2007–2008-as társaság valamennyi közül az egyik legkedvesebb. A Celtics-fanatikusok 2007 nyarán imáikba foglalták a civilben polihisztor, konkrét munkakörét tekintve 2003 óta máig a franchise általános igazgatójaként dolgozó Danny Ainge nevét. Aki önmagában is megérne egy külön fejezetet, tekintve, hogy a csapattal játékosként is két bajnoki gyűrűt begyűjtő zseni 14 NBA-idénye előtt kettőt lehúzott az MLB-ben is a Toronto Blue Jays baseballosaként. Nem mellesleg az egyedüli ember a tengerentúlon, aki a gimnáziumban a kosárlabda-, az amerikai futball- és a baseballcsapatban is állandó kezdő volt...

Na, de Bostonban nem ezért istenítették 2007 nyarán, hanem mert előbb megszerezte a Seattle SuperSonics sztárját, a korábbi 1/5-ös Ray Allent, amit látva a Celticset előtte már többször kikosarazó Kevin Garnettnek sem kellett több, és nagyszabású csere keretében ő is Bostonban kötött ki – azaz a legendás Larry Bird, Kevin McHale, Robert Parish-féle trió után összeállt az „új nagy hármas”, Allennel, Garnett-tel és Paul Pierce-szel.

A padon természetesen Doc Rivers ült, és ez a garnitúra nem hibázott: az alapszakaszt parádés, 66–16-os mutatóval nyerte meg, ezt követően pedig meg sem állt a bajnoki címig (noha a playoffban kétszer is hétmeccses thrillerben jutott tovább), miután a fináléban a rekordokat sorra döntögető Allen, valamint az MVP-nek megválasztott Pierce vezérletével hatmeccses párharcban viszonylag simán diadalmaskodott: a hatodik meccsen 131–91-es kiütéssel ünnepelte a sikert.

GASOLLAL ÚJÍTOTT, NYERT IS A LAKERS

Érdekesség, hogy már ebben, a 2007–2008-as szezonban is LeBron Jamest választották meg az All Star-gála legértékesebb játékosának (egyébként ez sokak szerint Allennek járt volna, aki Pierce-szel és Garnett-tel együtt szerepelt a rendezvényen...), de „a Király” klubszinten 2012-ben érte el első igazi sikerét, amikor először bajnok lett a Miami Heattel.

Mindenesetre az edzőlegenda Phil Jackson vezette Lakers a rivális Boston ellen fájóan elveszített döntő után alaposan beerősített. Megszerezte a spanyolok ászát, Pau Gasolt, így a következő szezonban máris vigasztalódhatott: megint a fináléig jutott, és ott Kobe Bryant tündöklésével nagyon simán, 4–1-re lépte le a Dwight Howard fémjelezte Orlando Magicet, amely a rájátszásban a Celticset hétmeccses, a LeBron-féle, főcsoportgyőztes Clevelandet hatmeccses párharcban búcsúztatta.

Az ezt követő idényben aztán jöhetett a nagy visszavágó.

A 2009–2010-es évadnak a Lakers címvédőként és a bombaerős Derek Fisher, Kobe Bryant, Ron Artest (akit manapság már Metta World Peace-nek kell szólítani...), Pau Gasol, Andrew Bynum kezdővel ment neki, míg a trónt visszaszerezni kívánó Celticsnél a nagy hármas mellé felnőtt az asszisztkirály Rajon Rondo és Kendrick Perkins.

A Lakers meg is nyerte főcsoportját (bár Keletről ketten is jobb mérleggel zártak, köztük az alapszakaszt megnyerő LeBron-féle Cleveland), a Garnett-tet sérülés miatt egyre többször nélkülözni kényszerülő Celtics viszont „csak” a negyedik helyen végzett Keleten.

A dolgok innentől gyorsultak fel igazán.

A NAGY VISSZAVÁGÓ, A LEGSZEBB BAJNOKI CÍM

A Los Angeles-iek előbb az akkor még a szárnyait bontogató Russell Westbrookkal és James Hardennel rohamozó Oklahoma City Thundert intézték el az első körben, majd következett a Utah Jazz és a Phoenix Suns – Bryantéknek egyszer sem volt szükségük hatnál több meccsre. A Celtics a lazább alapszakasz után a playoffra állt össze: a Miami után az alapszakaszgyőztes Clevelandet is kiütötte (James ezt nem tudta megemészteni, ekkor ment át Miamiba, nyerni), a főcsoportdöntőben pedig az Orlando sem jelentett problémát. Összejött tehát az álomdöntő, a két évvel ezelőtti slágerösszecsapás visszavágója – és az NBA két legsikeresebb csapatához méltó párharcot hozott!

Noha a Lakers az első meccset simán hozta, a másodikon a Boston elvette a Los Angeles-iek pályaelőnyét, mi több, öt meccs után már 3–2-re vezetett, azaz két „meccslabdája” volt a bajnoki címhez. De hiába. A Lakers az ellenállhatatlan, később természetesen playoff-MVP-nek megválasztott Kobe Bryant vezetésével előbb egyenlített (89–67-re nyert a hatodikon, brutális erőfölényben játszva), majd a végletekig kiélezett, mindent eldöntő hetedik meccset is behúzta négy ponttal, 83–79-re.

Az aranysárga-lila együttes így megvédte címét, és megszerezte a franchise 16. bajnoki címét – amely az ötödik, egyben utolsó volt Bryantnek, és egyelőre az utolsó a klub történetében is.

„A protokoll szerint azt illene mondanom, hogy mind az öt bajnoki címem egyformán közel áll a szívemhez – de ez nem lenne igaz. Amikor legyőztük a Bostont 2010-ben, az számomra egy hajszállal mind felett áll!" – emlékezett vissza később Bryant erre a fantasztikus párharcra.

S ez még úgy is mindennél többet mond, hogy a gonoszkodók szerint szándékosan nem azon három bajnoki címe közül választott ki egyet, amelyet még Shaquille O'Neal oldalán nyert, lévén, a két ász kapcsolata legendásan pocsékká vált...

Így vagy úgy, ezt követően megkezdődött mindkét klub lejtmenete, illetve beköszöntött a LeBron James-éra – és úgy tűnik, amíg nem ér véget, addig a liga történetének két legeredményesebb csapata számára nemigen terem több babér...