NHL: élő-holtszezon után kezdődik a 101. bajnoki idény

Holtszezon.

A sportköznyelvben sokszor csak így emlegetik a két játékidény közti időszakot, nyilván nem véletlenül: a szurkolók számára ezek a hetek egyet jelentenek a tömény unalommal és a várakozással, amíg eljön az ünnepnap, hogy újra pályán láthatják kedvenc csapatukat.

Kedvenc csapatuknak ellenben már korántsem ilyen jelentéktelen időszak ez, hiszen egyet jelent az építkezéssel.

És paradox módon az NHL idei holtszezonjára mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy „holt” lett volna: nem is emlékszünk, mikor sikeredtek ennyire mozgalmasra a nyári hónapok!

Mikor volt olyan legutóbb, hogy ennyi sztárjátékos váltson klubot mindössze néhány hét leforgása alatt?

Az, hogy három, eddig leginkább a lojalitásáról ismert csapatkapitány is máshová tegye át a székhelyét a sok hűséges, egyben ínségesen leszolgált esztendő után, eddig szokatlan volt, és a jövőre nézvést is új irányt szabhat.

KAPITÁNYOK KERINGŐJE

Kezdte ugyebár John Tavares.

A New York Islanders csapatkapitánya kilenc esztendő után unta meg a „szigetlakók” sikertelenségét.

A 2009-es 1/1-es, olimpiai bajnok kanadait nem érdekelte, hogy a Washington Capitalst 40 év után végre Stanley-kupáig vezető, majd a klubot bérviták miatt a bajnoki cím után nem sokkal ott is hagyó Barry Trotz érkezett a kispadra, vette a kalapját és hazaigazolt Torontóba.

A már eddig is erős Maple Leafs így egyből bajnokesélyessé avanzsált, belegondolni is szédítő, mire lehet képes egy Tavares, Auston Matthews-páros a támadósorban.

Aztán jött Max Pacioretty, aki Tavareshez hasonlóan teljes eddigi pályafutását egy klubnál töltötte el, a Montreal Canadiensnél, tíz szezonjából a legutóbbi hármat már C betűsként. De neki is elege lett az egyoldalú szerelemből, és az újoncidényében a nagydöntőig menetelő Vegas Golden Knightshoz igazolt, amely, mondanunk sem kell, így még erősebb.

Nagy kérdés persze, hogy a legutóbb várakozáson felül teljesítő játékosaik meg tudják-e ismételni produkciójukat, vagy „egyszezonos csoda” lesz a „lovagoké”.

Ezek után jött a legnagyobb durranás: a liga, s így a világ egyik, ha nem a legjobb hátvédje, Erik Karlsson fogta magát, és a 2017-ben még főcsoportdöntős, azóta tanítanivalóan lerombolt Ottawa Senators kapitányi hídját otthagyta a San Jose Sharksért – ahol a liga másik legjobb, de legalábbis legponterősebb védőjével, Brent Burnsszel játszhat majd együtt… Ha az Evander Kane, Logan Couture, Joe Pavelski vezette támadóegység is hozza magát, a kaliforniaiak bizony közel kerülhetnek történetük első bajnoki címéhez.

MEGVÉDENÉK, ELVENNÉK

De ne felejtsük, Trotz lelépése ellenére a címvédő Washington sem lett gyengébb, Alekszandr Ovecskinék ugyanúgy ráhajtanak a duplázásra, mint a tavaly és tavalyelőtt győztes nagy rivális Pittsburgh Penguins – amely viszont pont, hogy visszaszerezné elorozott trónját, és tulajdonképpen ez is benne lehet a pakliban, bár a Pens kerete egyre öregszik, és kapusfronton is van kérdés – a Vegasban brillírozó Marc-André Fleury elengedése után Matt Murray nem mindig képes a kiegyensúlyozott teljesítményre…

Az évek óta a tűzközelben lévő, de az utolsó akadályokban valahogy mégis elbukó Tampa Bay Lightningnál is történt egy nagy változás: a csapat alapjait lerakó, játékosként és szakvezetőként is kimagasló intelligenciával elöljáró Steve Yzerman igazgató hátrébb lépett, szerződése fennmaradó évében már csak tanácsadóként segíti a Lightningot – amely viszont ugyanúgy odaérhet a nagydöntőhöz, mint ahogy papíron az elmúlt szezonokban is odaérhetett volna...

MIT CSINÁL KOVALCSUK, DAHLIN ÉS SKINNER?

Az előttünk álló szezon két legérdekesebb kérdése, hogy mit tud majd felmutatni az Ilja Kovalcsukkal megerősített Los Angeles Kings, valamint a Rasmus Dahlinnal és Jeff Skinnerrel felturbózott Buffalo Sabres.

A korábbi NHL-gólkirály, olimpiai és világbajnok orosz szupersztár öt éve gigabotrányt hátrahagyva lépett ki szerződéséből, és igazolt haza a New Jersey Devilsből a KHL-kirakatcsapat SZKA Szentpétervárhoz, amellyel nyert is két Gagarin-kupát, nyáron viszont bejelentette, visszatér az NHL-be, méghozzá a 2012-ben és 2014-ben Stanley-kupa-győztes Kingshez. Aztán, hogy ismét reszkethet-e Amerika, vagy Kovalcsuk másodvirágzása és az LA házassága gallyra megy-e, megtudjuk…

Ugyanígy lehetetlen megjósolni, mit várjunk a Buffalótól. Az egész NHL elmúlt éveinek egyik legszerencsétlenebb csapata végre tényleg nagyon jelentősnek látszó erősítésekkel lett gazdagabb a nyáron: az idei draft 1/1-ese, a 2000-es születésű svéd Rasmus Dahlin már most a (közel)jövő védőistenének van kikiáltva, ráadásul a Sabres megszerezte mellé a „szerencsétlenségfaktorban” csak a Buffalóhoz mérhető Carolina Hurricanes utolsó nagy sztárját, Jeff Skinnert. Úgy is mondhatnánk: ha a Sabres most sem indul el felfelé, akkor valószínűleg soha…

Aztán majd meglátjuk, de egy biztos, az előttünk álló idényben is érdemes lesz végigkövetni velünk az NHL küzdelmeit!