A Rockets megállította a Spurst, Westbrook faultjával nyert az OKC

Los Angeles Clippers–Denver Nuggets 132–111

Nagyon agresszív volt a Clippers. A hazaiak rendkívül magas fordulatszámon pörögtek ezen az összecsapáson és Doc Rivers vezetőedző is úgy fogalmazott, hogy folyamatosan tartották a tempót, végig rohantak, mozogtak és ami a legfontosabb, az első perctől kezdve támadták a gyűrűt – ennek köszönhetően hatalmas győzelmet arattak a nyugati éllovassal szemben. Danilo Gallinariék szinten minden támadásból eljutottak a festékig, ültek a betöréseik, leütésből rendre megverték a védőiket és 80 pontot dobtak a palánk alatti területről, ami egyrészt bődületesen magas szám, másrészt 30-cal több, mint amit a Nuggets szerzett – ezen persze az 56–37-re megnyert lepattanózás is segített, összességében nagyrészt simán vezetve nyert a társaság. Egyéni extra senkitől sem kellett, így is 57 százalékkal dobtak mezőnyből, 50 százalékkal tripláztak és csak egyetlen büntetőt hibáztak el, úgyhogy sorozatban második győzelmükkel közelítettek az élmezőnyhöz.

Az idei legnagyobb pofon. Zsinórban négy győzelemmel a háta mögött érkezett meg erre a meccsre a Denver, ráadásul úgy, hogy idén még senkitől sem szenvedett tíz pontnál nagyobb vereséget – ehhez képest most 21 egységgel kapott ki és igazából nem is volt sok esélye. Ebben viszont óriási szerepe volt annak, hogy az egyébként is hiányzó három kezdőjátékos mellett a harmadik negyedben a bírókkal való üvöltözés miatt elveszítették Nikola Jokicsot is és ott engedték el végleg a dolgot, a center nélkül pláne nem volt jelenlétük a festékben és mentálisan is szétestek – addig látótávolságon belül voltak, de ott szétnyílt az olló. Ez a pofon mindenesetre nem jött jól, ráadásul karácsony után el kell utazniuk San Antonióba.

A Clippers legjobb dobói: Harris 21/9, Gallinari 21/9, Harrell 20
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 19/6, Murray 18/3, Morris 15/3

Washington Wizards–Phoenix Suns 149–146 – három hosszabbítás után

Wall nélkül, Beal extrájával. Betegség miatt nem léphetett pályára a hazaiaknál John Wall, ez és az aktuális forma nem ígért sok jót számukra, de végül találtak módot arra, hogy megnyerjék a mérkőzést – igaz, ehhez több mint egy óra tiszta játékidőre volt szükség. A negyedik negyed végén a Wizards zárkózott vissza hétpontos hátrányból, majd Green büntetőivel hosszabbításra mentett, az első túlóra vége előtt néhány másodperccel Booker kihagyta a Suns vezetését jelentő büntetőt, majd Beal elrontotta a győztesnek szánt dobást, a második ráadásban pedig Bryanté volt az utolsó szó, mert Booker kihagyta a duplát egy másodperccel az órán. Jöhetett a harmadik hosszabbítás is, ahol aztán Beal már nem viccelt, egymaga tíz pontot szerzett ebben az időszakban, volt egy clutch dobása is, amivel megszerezték a vezetést a végén, a többiektől pedig még három jó büntető kellett ahhoz, hogy valahogy megnyerjék ezt az őrült mérkőzést. Beal egyébként végül kereken 40 pontot szórt, karriercsúcsot jelentő 15 gólpasszt osztott ki és megszerezte pályafutása első tripla dupláját, ő lett a hős, de emeljük ki a hihetetlenül játszó kezdő centert, Thomas Bryantet is, aki 31 pontját 14/14-es (!) mezőnymutatóval szerezte – volt egy időszak az első és a második hosszabbítás során, amikor csak ő tudott betalálni a Washingtonnál, ennél több dobást hiba nélkül pedig csak Wilt Chamberlain tudott értékesíteni az NBA történetében.

Megnyerhette volna a Suns. Kellően jól dobott és a Wizards eladott labdáit is kellően jól használta ki a Suns ahhoz, hogy győzni tudjon a rendes játékidőben, két és fél perccel a vége előtt hét ponttal vezetett, onnan azt le kellett volna menedzselni – ott azonban négy támadásból, másfél perc alatt kaptak tíz pontot és megfordult a kocka. Még innen is nyerhettek volna, mert tudtak válaszolni, de Deandre Ayton négy másodperccel az órán elrontott egy büntetőt, így a Wizardsnak lehetősége nyílt kiegyenlíteni, amit meg is tett. A hosszabbítás már elég kaotikusra sikerült, Ayton ki is pontozódott, Booker (33 pont, 12/28 mezőnyből, 14 gólpassz) és Warren (28 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz) pedig végül nem tudta megnyerni a meccset – zsinórban négy győzelem után kaptak ki, de jól jellemzi az estét, hogy mindkét oldalon többen is 50 perc feletti játékidőt töltöttek parketten...

A Wizards legjobb dobói: Beal 40/12, Bryant 31, Green 20/6, Morris 20/12
A Suns legjobb dobói: Booker 33/6, Warren 28/9, Ayton 26

Philadelphia 76ers–Toronto Raptors 126–101

Papírforma. Kawhi Leonard, Serge Ibaka és Jonas Valanciunas nélkül, sérülésből visszatérő Kyle Lowryval és Danny Greennel, egy nehéz back-to-back második felén állt ki erre a meccsre a Toronto, így komoly bravúr lett volna, ha esetleg nyerni tud – a meccs elején még volt erre esély, de szép fokozatosan felőrölte a vendégeket a Sixers. Az első negyedben hét ponttal is vezettek Siakamék, nem játszottak rosszul, de a másodikban már hátrányba kerültek és bár itt még látótávolságon belül voltak, a fordulás után meglépett, majd a záró etapban tekintélyessé tette győzelmét a Sixers. Nick Nurse vezetőedző nem volt csalódott, szerinte most ez van, Leonard egészsége fontosabb hosszú távon, ezúttal túl kevesen voltak és nem volt meg a kellő energiájuk a győzelemhez, de ezzel együtt kell élni – így is vezetik a ligát, ráadásul a Bucks, illetve a Nuggets veresége miatt az előnyük sem csökkent.

Nem hibázott a Sixers. Ugyan a vártnál lassabban kezdte a meccset a Philly, azért elég hamar belemelegedett a gárda és könyörtelenül elkezdte kihasználni, hogy a festékben fontos láncszemek hiányoznak a vendégeknél – Joel Embiid oda-vissza büntette a védőit, a nagyszünetben már 23 pontnál tartott egymaga. A fordulás után aztán váltott Brett Brown és a centerre koncentráló védekezést a periméterről szedte szét, Embiid már csak négy pontot tett hozzá, de Ben Simmons (26 pont, 11/13 mezőnyből, 12 lepattanó, 8 gólpassz, 1 eladott labda) és JJ Redick (22 pont, 4/5 tripla, 5 gólpassz, 0 eladott labda) is extra hatékonysággal dolgozott, rájuk nem érkezett válasz a kanadaiak részéről – Jimmy Butler is kivette a részét a munkából (12 pont, 7-7 lepattanó és gólpassz), a padról pedig még Furkan Korkmaz is beszórt 16 pontot. Összességében a körülmények ismeretében kötelező volt ez a győzelem a Sixers számára és nem is rontotta el az esélyét az együttes, közelebb zárkózott a Torontóhoz és a Milwaukee-hoz is, most pedig készülhet a karácsonyi, Boston elleni rangadóra.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 27, Simmons 26, Redick 22/12
A Raptors legjobb dobói: Siakam 26, Lowry 20/6, Powell 13/6

Miami Heat–Milwaukee Bucks 94–87

Leradírozták a Milwaukee-t. Úgy érkezett meg erre a meccsre a Bucks, hogy az előző négy mérkőzését megnyerte és ligaelső a dobott pontokat tekintve, ehhez képest az első negyedben sikerült mindjárt összesen nyolc egységet feltennie a táblára – ez negatív szezoncsúcs az egész ligában, a Milwaukee-t tekintve pedig negatív franchise-rekord is. Később ugyan valamennyire kiszabadultak a vendégek, de így is idei leggyengébb meccsüket játszották támadásban, a 87 dobott pont és a 37 százalékos mezőnymutató is az eddigi legrosszabb adatuk, ráadásul jól jellemzi az estéjüket, hogy Giannis Antetokunmpo összesen kilenc pontot szerzett – érdekes, hogy még így sem álltak messze a győzelemtől, de végül azt a bravúrt azért nem tudták végrehajtani. Antetokunmpo végig nagyon frusztrált volt és a meccs után azt mondta, hogy használhatják kifogásként a back-to-backet, de egyszerűen olyan fizikális volt a Heat, hogy már az üres dobásokat is elrontották, teljesen leradírozták a megszokott játékukat – a görög egyébként az elmúlt 129 meccsén másodszor maradt pont nélkül az első negyedben.

Hihetetlen a Miami. Ez a stílus az, amit Erik Spoelstra és a Heat keres, úgy verték meg a liga második helyén álló csapatot, hogy egyénileg senki nem játszott még csak közepesen jól sem, senki nem szerzett 16 pontnál többet, gyengén dobtak, de egyszerűen olyan szinten védekeztek és törték szét az ellenfél játékát, ami nagyjából a Memphis legszebb időszakát idézi. Ennek ellenére kapaszkodniuk kellett, mert a 21–8-ra nyert első negyed után kicsit lazítottak a szorításon és a nagyszünetben már hátrányban voltak, hogy aztán a harmadik játékrészben támadásban is elkapják a fonalat és ismét meglógjanak – azt 35–20-ra nyerték és 17 pontos előnyt építettek fel. Innen azonban még egyszer megpróbálkozott egy rohammal a Bucks és 82–81-nél úgy tűnt, hogy minden gondja ellenére akár fordíthat is a vendégcsapat, de jött Richardson két büntetője, majd Dwyane Wade back-to-back clutch középtávolijai, aztán egy parádés védekezés után Richardson még zsákolt is egyet és ezzel megtörték az ellenállást a floridaiak. Whiteside-ék zsinórban negyedszer nyertek jó csapat ellen és 5–4-re állnak azokon a meccseken, amikor 40 százalék alatt dobnak mezőnyből – a liga többi része alig 9 százalékát nyeri meg az ilyen meccseknek, talán ez a leginkább beszédes adat velük kapcsolatban.

A Heat legjobb dobói: Richardson 16/6, Wade 13, J. Johnson 11/3, Whiteside 11, Olynyk 11/6
A Bucks legjobb dobói: Middleton 18/6, Bledsoe 17, Hill 10/3

Houston Rockets–San Antonio Spurs 108–101

A hullámvasút végén Harden hozta a Rockets győzelmét. Chris Paul nélkül kellett megvívnia ezt a csatát a Houstonnak úgy, hogy az irányító hiányában idén eddig minden meccsüket elvesztették, így James Hardenre még a szokottnál is sokkal nagyobb teher hárult – minden nehéz dobást ő vállalt, minden játékot ő kreált, elképesztő nyomás alatt és hatalmas igénybevétel mellett kellett játszania. Nem is dobott jól a regnáló MVP (12/34 mezőnyből), főleg nem ennyi kísérlethez viszonyítva, de végül mégis ő örülhetett: a botrányos második negyed (13 pont, öt perc pont nélkül, emiatt 41 pontos, negatív szezoncsúcsot jelentő első félidő) után a harmadikban 9/13 triplát és szezonrekord 43 pontot rámolt be a Rockets, majd a záró etapban leadta 17 pontos előnyét és 97–96-os hátrányba került. Ekkor lépett elő megint a vezér, aki bebombázott két hatalmas triplát és csapata utolsó 12 pontjából kilencet szerzett, közben védekezésben is igyekezett odatenni magát és végül egy 39 pontos, 10 gólpasszos dupla duplával, clutch játékokkal szállította a győzelmet – csapatszinten 40 százalék alatt dobtak és tényleg nagyon hullámzóan, összességében elég gyengén támadtak, mégis megverték eddig óriási formában lévő ellenfelüket.

Popovich a lepattanózást emelte ki. Gregg Popovich, a vendégek trénere nem Hardenben látta a vereség okát, hanem Clint Capela hatalmas munkájában, a Rockets centere ugyanis 21 ponttal és 23 lepattanóval zárt, neki köszönhetően pedig a Spurs 19 támadópattanót engedélyezett ellenfelének és összességében 58–43-ra vesztette el a lecsorgók csatáját – ez döntő faktornak bizonyult akkor, amikor egyébként ilyen gyengén dobott a Houston. Persze most a támadójáték sem úgy működött náluk, ahogy az elmúlt időszakban, a 19 kapott tripla sem fest túl szépen, de az utóbbi kilenc meccsükből ez még csak a második vereségük volt, méghozzá egy back-to-back második felén, szoros küzdelemben, úgyhogy Popovich túlzottan azért nem akadt ki, dolgozniuk kell tovább.

A Rockets legjobb dobói: Harden 39/21, Capela 21, Gordon 18/12
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 28, Aldridge 18, Gay 13/6

Golden State Warriors–Dallas Mavericks 120–116

Nagyon kellett Jerebko extrája és Durant triplája. Megint nem volt igazán halálos a Warriors, ugyan Kevin Durant (29 pont, 12 lepattanó, 8 gólpassz, 9/18 mezőnyből) és Draymond Green (14 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz, 2 blokk, 6/11 mezőnyből) is hozta magát, de a Splash Brothers csak 13/37-et szenvedett össze mezőnyből, közte 6/22 triplával, úgyhogy elég visszafogott volt és ezek a dolgok idén nem mindig férnek bele a bajnoknál – most viszont érkezett a kispadról 23 ponttal, 10/12 jó dobással Jonas Jerebko, ő pedig megmentette az ügyet erre az estére. Az ő extrája mellett a harmadik negyed végén Durant és Iguodala egy-egy hármasával tudott kisebb előnybe kerülni a GSW az addig nagyon szoros meccsen, de a végjátékban megint utolérte őket a Dallas, sőt, a vendégeknél Jordan kezében volt az egyenlítés, majd Barneséban a fordítás, de mindkettő kimaradt, Durant pedig 15 másodperccel a vége előtt hidegvérrel elsüllyesztett egy clutch triplát, ami végül eldöntötte a küzdelmet. Nem játszottak jól, de Jerebko karriercsúcsa és Durant dobása épp elég segítség volt ahhoz, hogy hozzák a győzelmet, ezzel ismét hármas holtversenyt alakítsanak ki Nyugat élén – most back-to-back fogadják a Clipperst, az sem lesz egyszerű feladat.

Pedig nagyot hajrázott a Mavs. Nem egészen négy perccel a vége előtt 13 pontos hátrányban voltak a vendégek, de aztán több nagy dobást is a gyűrűbe küldtek a folytatásban, labdákat szereztek és lefagyasztották a Warriorst – még az is belefért volna, hogy DeAndre Jordan kihagyott két büntetőt, ha nem hagyja ki a harmadikat is 117–116-nál. Itt volt még egy lövésük, Harrison Barnes dobása azonban szintén kimaradt, ennyi hibát pedig már nem hagyott kihasználatlanul a GSW és Durant eldöntötte a meccset – hiába a hatalmas hajrá, végül nem tudtak meglepetést okozni a texasiak. Pedig Wesley Matthews remekelt (25 pont, 7/11 tripla), az első félidőben még Luka Doncic is villogott, Jordan 23 lepattanót húzott le, heten is elérték náluk a tízpontos határt és magukhoz képest kifejezetten jól játszottak idegenben, de a bravúr elmaradt, zsinórban negyedszer is megkapták a 120 pontot és sorozatban ötödik vereségüket könyvelhették el.

A Warriors legjobb dobói: Durant 29/9, Jerebko 23/6, Curry 22/18
A Mavericks legjobb dobói: Matthews 25/21, Doncic 19/9, Barnes 17

Utah Jazz–Oklahoma City Thunder 106–107

George parádéja és Westbrook faultja hozta az OKC sikerét. Nagyon érdekes mérkőzést játszott a Thunder, mert nem igazán tudott ellenfele fölé nőni, sőt, nagyrészt hátrányban volt, Russell Westbrook ezúttal is borzasztóan dobott (9 pont, 3/17 mezőnyből, 12 lepattanó, 9 gólpassz, 6 eladott labda) és a kispadról sem érkezett igazán segítség. A harmadik negyedben 79–70 állt az eredményjelzőn, amikor faultgondok miatt Westbrook már a padról figyelte az eseményeket, ekkor vette kézbe a dolgokat Paul George: hat perc alatt egymaga 18 pontot rámolt be és vezetésével 23–2-re (!) hozta ezt az időszakot az OKC. George három napja a Kingsnek dobott 43 pontot, most pedig ismét eddig jutott parádés hatékonysággal (15/25 mezőnyből, 5/10 tripla), leszedett még 14 lepattanót, kiosztott 6 gólpasszt és ellopott 5 labdát, messze ő volt a vendégek legjobbja – a végén mégis kis híján elbukták a meccset. Westbrook ugyanis visszavette az irányítást, az utolsó percben két clutch támadást is emberről elemelt tempóval próbált lezárni, de mindkettőt elrontotta, így a felzárkózó Jazznek esélye nyílt kiegyenlíteni – George-nál alig volt a labda ebben az időszakban. Donovan Mitchell meg is indult a gyűrűig két másodperccel a vége előtt és már-már bent láthattuk a potenciális egyenlítő zsákolást, Westbrook azonban kőkeményen lefaultolta és bár ő ezzel kipontozódott, Mitchellnek olyan rosszulesett a fault, hogy nehezen állt fel és el is rontotta az első büntetőt. A másodikat megpróbálta úgy dobni, hogy lepattanó legyen belőle (105–107 állt az eredményjelzőn), de az beesett és mivel csak egy másodperc volt hátra, több esélyük nem adódott – a Thunder óriási csatában, némi mázlival nyerte meg a derbit.

Voltak gondok, mégis egy dobáson múlt. A negyedik negyedben egyetlen triplát sem tudott bedobni a Utah, 51–44-re elvesztette a lepattanózást, elég harmatos volt a kispad, néha érződött a back-to-back is a társaságon, de ennek ellenére George megőrüléséig vezettek Rubióék, majd a végén egyetlen játékon múlt, hogy nem egyenlítettek ki, vagy hogy nem nyertek. Mitchell azt mondta, hogy egyszerűen nem ronthat el büntetőt ilyen helyzetben, ez nem történhet meg, de nem sokkal előtte volt egy nagyon fájó eladott labdája, egy perccel a vége előtt Rubióra fújtak lépéshibát, illetve két fontos dobást is mellélőttek, szóval volt még hiba, amire rá lehet fogni a vereséget – két nagyszerű győzelem után nehezen elfogadható módon kaptak ki és jelenleg csak a tankoló csapatok (Suns, Knicks, Hawks, Bulls, Cavs) nyertek kevesebb hazai meccset náluk.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 20/6, Gobert 20, Favors 16/3
A Thunder legjobb dobói: George 43/15, Grant 15/3, Adams 15