James Harden továbbra is megállíthatatlan, visszavágott a Warriors

Milwaukee Bucks–Brooklyn Nets 129–115

Tehetetlen volt a Brooklyn. Egy back-to-back második felén, hat játékos, köztük D'Angelo Russell nélkül lépett pályára a vendégcsapat, ráadásul sérülés miatt az első negyedben Rondae Hollis-Jeffersont is elvesztette – Jarrett Allen ugyan Jannisz Adetokunbót is betakarta több szupersztár után, de a második negyedben már húsz pont körüli hátrányban volt a gárda, védekezésben egyszerűen nem tudott mit kezdeni ellenfele sebességével és tűzerejével. Russell nélkül, egy ismét gyengén játszó Dinwiddie-vel, fáradtabban nem volt esélye dobópárbajt nyerni még úgy sem, hogy Shabazz Napier 32, Kenneth Faried pedig 21 pontot termelt a padról beszállva és bár a negyedik negyedben egy 14–0-s rohammal visszajöttek Carrollék látótávolságon belülre, pillanatok alatt rendezte a sorait a Milwaukee és végül simán nyerte a mérkőzést.

Adetokunbo válaszolt. Ismét szenzációsan játszott a Bucks görög MVP-jelöltje, de az első negyedben kapott blokkjával alighanem találkozni fogunk még különböző válogatásokban és a meccs közben is szó volt róla, hogy milyen ritkán takarják őt be, de most mégis mekkora sapkát osztott ki neki Allen. Adetokunbót azonban ez különösebben nem érdekelte a végén, 13/17 jó dobással, 31 pontos, 10 lepattanós, 10 gólpasszos tripla-duplával zárt, ő maga is kiosztott három blokkot és a végén, amikor hét pontra visszajött a Nets, ő állította el a vérzést: nem egészen egy perc alatt hat pontot szerzett és kiharcolt egy támadófaultot, ezzel dőlt el végleg a találkozó.

Összességében parádézott a Milwaukee, Adetokunbo játéka mellett Khris Middleton (29 pont, 7 gólpassz, 11/15 mezőnyből), Brook Lopez (24 pont, 7/15 tripla) és Malcolm Brogdon (18 pont, 6 lepattanó) is tette a dolgát, csapatszinten pedig 21 hárompontost bombáztak be, valósággal szétlőtték a Brooklynt - az utóbbi nyolc meccsükből hetedszer nyertek, idén már 17. alkalommal arattak győzelmet kétszámjegyű különbséggel, ezzel ligaelsők és jelenleg a 25/10-es mérlegük is az.

A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 31/6, Middleton 29/12, Lopez 24/21
A Nets legjobb dobói: Napier 32/12, Faried 21, Carroll 18/12

New Orleans Pelicans–Houston Rockets 104–108

Harden, Harden és Harden. Most már tényleg kifogytunk a jelzőkből, már ami a Rockets vezérét illeti, aki továbbra is egészen nevetséges formában van: zsinórban harmadszor érte el a negyven dobott pontot és zsinórban hetedszer a 35 egységet öt gólpasszal körítve, erre pedig utoljára Oscar Robertson volt képes az NBA történetében. A regnáló MVP most 41-ig jutott, bedobott 7/17 triplát és volt 14/14 büntetője, amelyből hatot két tripladobás közben harcolt ki – leszedett még kilenc lepattanót, kiosztott hat gólpasszt és ellopott két labdát, egyszerűen nem lehetett vele mit kezdeni. Ez pedig elég volt a Houstonnak ahhoz, hogy az egyébként kemény védekezéssel együtt újabb nagyon fontos idegenbeli győzelmet arasson, a Capela-Tucker duónak támadni már nem is nagyon volt ereje az Anthony Davisékkel való birkózás mellett, de ez is belefért – az első negyedben megléptek tíz ponttal és onnantól azt menedzselték, egy rövid pillanatot leszámítva végig vezettek, a záró etapban volt már 15 pont is az előnyük. Az utóbbi tíz meccsükből így kilencet nyertek meg és felléptek a nyugati ötödik helyre, mindössze fél meccs lemaradással a Clippers mögött – márpedig ha felzárkóznak az élmezőnybe, Harden hihetetlen teljesítménye még inkább felértékelődik...

Amit lehetett, azt megtette a Pelicans. Alvin Gentry, a hazaiak vezetőedzője szerint csapata kifejezetten jól védekezett ezen a találkozón, a Rockets alapjátékait remekül elvették annak ellenére, hogy back-to-backet vívtak, de azt el kell fogadniuk, hogy Harden egy-egyekből ilyen szinten tud helyzeteket kreálni, hogy 41 pont és 6 gólpassz lesz belőle – a tréner egyébként azt is hozzátette, hogy szerinte Harden az NBA történetének legjobb izolációs játékosa. Támadásban azért kissé leharcoltnak tűnt a társaság az előző esti győzelem után, Anthony Davis az első félidőben összesen öt dobást vállalt és végül a 48 pontos meccse után most megállt 22-nél, Capeláék kordában tudták tartani – ez pedig, ahogy az lenni szokott, nem volt elég a New Orleans győzelméhez, hiába voltak végig csak pár pontra és hiába jöttek még vissza egy 13–2-vel a végén, amikor a Rockets meglépett 15 egységgel. A playoff egyre távolodik...

A Pelicans legjobb dobói: Randle 23/3, Davis 22/6, Moore 21/9
A Rockets legjobb dobói: Harden 41/21, Gordon 21/6, House 15/9

Phoenix Suns–Denver Nuggets 118–122

Jamal Murray élete formájában. Ha valakinek jól jött a Nuggets sok sérülése, akkor az valószínűleg Jamal Murray, aki rengeteg nagy meccset játszott már idén úgy, hogy egyszerűen muszáj volt neki húznia a csapatát – most sérült bokával vállalta a játékot úgy, hogy back-to-back lépett pályára, előző este 31 pontot szerzett, mielőtt megsérült. Saját bevallása szerint próbált minél kevesebbet mozogni, nem erőltetni a betöréseket, inkább bízott a dobásában és mint utólag kiderült, ezt nagyon jól tette: elképesztő estét produkált, elsüllyesztett 9/11 triplát, kiosztott nyolc gólpasszt és végül 46 pontig jutott, ugyan Nikola Jokics (23 pont, 8/11 mezőnyből, 8 lepattanó, 9 gólpassz) is jól játszott, de most egyértelműen a hátvéd volt a kulcs az újabb denveri sikerhez. A húsz ponttal megnyert első negyed után egyébként sokáig úgy tűnt, hogy simán hozza a győzelmet a vendégcsapat, de a záró etapban jött egy rövidzárlat és felzárkózott, szorossá tette a helyzetet a Suns, ám Murray egymaga 15 pontot szórt ebben a negyedben és a végén Jokicsnak is volt két nagyon fontos játéka, így végül megúszták és kiharcolták a győzelmet. A nyugati listavezetőnél még emeljük ki a szintén nem 100%-osan pályára lépő Malik Beasleyt, aki 5/9 triplát tett be a közösbe, összességében 55%-os mezőnymutatóval, 51%-os triplázással és 31 gólpasszal zárták a találkozót.

Ayton felszívta magát. Gyengén kezdte a meccset a Suns idei 1/1-ese, Igor Kokoskov le is kapta a pályáról, majd amikor visszatért, már egy egészen más játékost láthattunk – mindig is egészen extra hatékonysággal fejezte be a támadásokat, de sokszor volt bátortalan, keveset vállalt, most viszont ezen tudott változtatni. A második negyedben egymaga 24 pontot szerzett 12/13-as mezőnymutatóval, amellett, hogy extra agresszívnek bizonyult, továbbra is bődületesen pontosan értékesítette a helyzeteit a gyűrű környékén – később ugyan már nagyon figyelt rá a Denver, de így is egy 33 pontos (16/20 mezőnyből), 14 lepattanós dupla-duplát gyártott, sokat tett azért, hogy a Phoenix meglepetést tudjon okozni. Az első félidőben kisebb sérülést összeszedő, de a fordulás után így is kereken húsz pontot hintő Devin Booker is nagyon igyekezett, TJ Warren is húsz pont fölé jutott, a támadással összességében nem volt gondjuk az első negyed után és egészen 113–110-ig fel is kapaszkodtak, de ott hiányzott még egy utolsó lépés ahhoz, hogy egyenlítsenek, vagy fordítsanak. Megint kikaptak, de ez ismét egy olyan vereség, amely után nem lehetnek nagyon elégedetlenek...

A Suns legjobb dobói: Ayton 33, Booker 27/3, Warren 22/9
A Nuggets legjobb dobói: Murray 46/27, Jokics 26, Beasley 15/15

Portland Trail Blazers–Golden State Warriors 105–115

Thompson feléledt. Pár nappal korábban Oaklandben hosszabbításban tudott nyerni a Portland, köszönhetően annak is, hogy Klay Thompson borzalmasan dobott. A „visszavágó” ezzel nem már nem volt gond, 12/21-gyel célzott a Portlandben (is) felnőtt hátvéd, mellette pedig Durant is tette a dolgát, bár a 10/19-es mezőnymutató értékét kissé csökkenti a mindössze 2 lepattanó, illetve az 5 gólpasszra jutó hat eladott labda. Steph Curry is szenvedett rendesen, Lillardot lelassítani sem nagyon sikerült, a túloldalon sem estek a kosarak, viszont legalább a második negyedben ponterősnek bizonyult, összességében 8 gólpasszt szétosztott és 14 büntetőt kiharcolt, ez pedig éppen elég is lett. Draymond Green ugyanis hátul visszatalált a helyes útra, statisztikában nem látható (3 pont, 9 pattanó, 6 gólpassz) óriási melót végzett el hátul, amiben időszakosan társra is akadt a padról érkező Shaun Livingstonban, Andre Iguodalában és Jonas Jerebkóban. A második negyedben már 17 ponttal is vezettek, és bár kissé megzavarta a játékukat Iguodala kiállítása, végig kézben tartották a meccset és nem engedték felpörögni a Blazerst.

Lillard és Nurkic, utána a sötétség. Damian Lillardot semmi nem érdekelte, ment előre, negyven pontját 14/23-as mezőnnyel szerezte, akadt 5 gólpassza, Nurkic pedig kis híján tripla-duplázott (21 pont, 10 pattanó, 7 gólpassz) – rajtuk semmi nem múlt, elöl-hátul jól dolgoztak, a többiek viszont nagyon messze voltak ma ettől a szinttől. CJ McCollumnak tele volt a keze Thompsonnal, támadásban keveset tett hozzá, az Aminu-Harkless párosnak is meggyűlt a baja Durantékkel, a második sortól pedig összesen 14 pont érkezett. Hiába igyekezett látótávolságban maradni a Portland, képtelenek voltak felpörgetni a tempót és átvenni a játék irányítását, csak kilenc triplájuk esett be (abból is hatot Lillard dobott), támadójátékuk minőségét jól jelzi a 18 kiosztott gólpassz – a negyedik negyedben 18 pontos hátrányban is voltak, simán kaptak ki és visszacsúsztak a nyugati hetedik helyre.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 40/18, Nurkic 21, McCollum 14
A Warriors legjobb dobói: Thompson 32/12, Curry 25/6, Durant 25

Washington Wizards–Charlotte Hornets 130–126

Erre nagy szüksége volt a Wizardsnak. Néhány órával azután lépett pályára a Washington, hogy kiderült: John Wallt az egész szezonra elvesztette egy sarokműtét miatt, így legjobb játékosa nélkül kellene jelenlegi reménytelennek látszó helyzetéből kilábalni. Erre (és Markieff Morris hiányára) azonban idei talán legkomplettebb (támadó)teljesítményével reagált a társaság, a nyolc pályára lépő játékosból heten is tíz pont fölé jutottak, egy pedig kilenc egységet szerzett, Trevor Ariza ritkán látható erényeit csillogtatta (24 pontja mellett leszedett 7 lepattanót és kiosztott 9 gólpasszt), Jeff Green is sokoldalú volt (13 pont, 7-7 lepattanó és gólpassz, 2 labdaszerzés, 3 blokk), Tomas Satoransky extrát játszott (20 pont, 6 gólpassz, 4/7 tripla) és Thomas Bryant is remekelt (21 pont, 10 lepattanó, 3 gólpassz, 9/13 mezőnyből) – Bradley Bealtől így már nem is kellettek nagy dolgok, dobott 19 pontot, kiosztott öt gólpasszt és ellopott hat labdát, sokat dolgozott mezőnyben. Ez a kiegyensúlyozott játék pedig egyrészt végül győzelmet ért egy pontzáporos meccsen, másrészt talán valami iránymutatót adott a csapatnak, hogy van élet Wall nélkül is, ilyen felfogással, ha mindenki hozzáteszi a magáét és többet vállal, képesek lehetnek eredményt elérni.

Sok lúd disznót győz. A kiegyensúlyozott és gördülékeny washingtoni támadójátékra a Charlotte Kemba Walker one man show-jával igyekezett válaszolni, hiszen Tony Parker a back-to-back miatt pihenőt kapott, úgyhogy a kétirányítós játékot ezúttal nem tudták bemutatni. Walker kiválóan hozta is az egyszemélyes parádét, 29 dobásából 18-at a gyűrűbe küldött, bevert 6/9 triplát és végül 47 ponttal terhelte meg a Wizards gyűrűjét, de egymaga végül kevésnek bizonyult a fővárosiakkal szemben: a második félidőben már csak egyszer, 105–103-nál vezettek és az ő elképesztő negyedik negyedével (24 pontot szórt csak ekkor, ebből nyolcat az utolsó 25 másodpercben...) maradtak egyáltalán közel a végén, illetve jöttek vissza a tíz pont körüli hátrányukból. Walker egyébként azt mondta a meccs után, hogy bár természetesen a védekezésükkel is voltak gondok, de támadásban voltak most kevesek ahhoz, hogy tartsák a lépést a Washingtonnal – 4–11-es idegenbeli mérleggel indulnak el egy hatmeccses nyugati túrára január elején, kemény napok állnak előttük...

A Wizards legjobb dobói: Ariza 24/12, Bryant 21, Satoransky 20/12
A Hornets legjobb dobói: Walker 47/18, Williams 17/9, Lamb 13/3

Atlanta Hawks–Cleveland Cavaliers 111–108

Megküzdött érte a Hawks, de végül behúzta. Idén először érezhették úgy Atlantában, hogy tulajdonképpen kötelező lenne a győzelem, hiszen olyan jó formában van a csapat, hogy a ligautolsó elleni hazai meccsen elvárás a siker. Az új helyzethez nem alkalmazkodott simán a társaság, de végül sikerült nyernie annak ellenére, hogy a Bazemore–Huerter duó 5/23-as mezőnymutatót és 12 pontot tudott hozzátenni – remekelt viszont az újonc Trae Young (21 pont, 9 gólpassz), valamint a veterán Vince Carter (21 pont, 4/7 tripla), akinek volt egy nagyon fontos hármasa és egy méretes zsákolása is a negyedik negyedben, amikor arra nagy szüksége volt csapatának. Többször is megléptek a hazaiak, de sosem tudták ezt megtartani, így kissé kaotikus lett a végjáték: Collin Sexton egy bedobott és egy elrontott büntetőjével "csak" kiegyenlített a Cavs az utolsó percben, majd John Collins egy támadópattanóból (harmadik esélyből) ismét vezetéshez juttatta az Atlantát, hogy aztán oda-vissza jöjjenek a hibák és végül Carter két büntetője döntse el a találkozót – hatból öt győzelemnél jár az együttes és már csak két meccsre van a Washingtontól.

Nagyon gyenge a Cavs-keret. Larry Drew vezetőedzőnek ezúttal is összesen kilenc bevethető játékosa maradt a Clevelandnél, ebből pedig nem lehet csodát csinálni, főleg ha megnézzük, hogy az a kilenc milyen minőséget képvisel – a Sexton, Burks, Blossomgame, Osman, Nance Jr. kezdőt a Clarkson, Dellavedova, Frye, Jones kispad egészítette ki és egyénileg igazából csak Osman (22 pont, 8/12 mezőnyből), valamint Nance Jr. (18 pont, 15 lepattanó, 7 gólpassz, 4 labdaszerzés, 7/8 mezőnyből) játszott jól. Ennek ellenére végig partiban voltak és ha a hajrában Sexton bedobja a büntetőjét, vagy másodjára már el tudják vinni a védőlepattanót Collins elől, akkor akár nyerhettek is volna, de ez „természetesen” nem jött össze, úgyhogy ők a ligautolsók – nagy csatában vannak ezért a címért a New Yorkkal, de éppen nyerésre állnak...

A Hawks legjobb dobói: Young 21/6, Carter 21/12, Collins 14
A Cavaliers legjobb dobói: Osman 22/6, Nance 18, Sexton 18

Memphis Grizzlies–Boston Celtics 103–112

Irving magát és a csapatát is feltüzelte. Az első félidő borzalmasan alakult a Celtics számára, a vendégcsapat 17 pontos hátrányban volt a nagyszünetben, Kyrie Irving pedig alig négy pontot szerzett és négy dobást vállalt el az első két negyedben. Az öltözőben azonban magához ragadta a szót és feltüzelte a csapatot Al Horford szerint, a fordulás után pedig ő maga járt elöl a jó példával: 22 pontot szórt innentől, összességében szétosztott 13 gólpasszt is és „berúgta” a bostoni motort. A harmadik negyedben egy 11-2-es futással elkezdték eltüntetni a hátrányt, a záró etapban a Memphisnek volt egy 1/16-os időszaka mezőnyből, majd a végén Horford még bebombázott két nagyon fontos triplát, így a Celtics parádés második félidővel megfordította és végül megnyerte az összecsapást - a nagyszünet után 9/18 hármast küldtek a gyűrűbe Morrisék és sokkal agresszívebben tudtak játszani, szerintük (és a Memphis szerint is...) ez volt a kulcs. Brad Stevens csapata így összességében nagy győzelmet aratott és látótávolságon belül van a keleti top3-hoz képest, most viszont utazik tovább San Antonióba, ahol nagyon nehéz dolga lesz.

Conley-t nem védik meg a játékvezetők? J.B. Bickerstaff, a Grizzlies vezetőedzője ugyan elismerte, hogy a legfőbb gondjuk a kinti dobások elleni védekezés volt és bár a negyedik negyedben történt lefagyásuk is jelentősnek bizonyult, de elsősorban a védekezés miatt kaptak ki, azt azért hozzátette, hogy Mike Conley-val szemben döntő jelentőségű fújások maradtak el és ez már nem először történik meg. Úgy fogalmazott, hogy a liga egyik sztárja az irányító, aki folyamatosan támadja a gyűrűt, de alig kapja meg a fújásokat, pedig elég sokszor ütnek oda a védők - szerinte a Conley-szintű játékosokat sokkal jobban tisztelik a játékvezetők és sokkal jobban védik is ilyen helyzetben. Conley most egyébként 7/8 büntetőt dobott, de Bickerstaff szerint volt több olyan helyzet is a negyedik negyedben, amikor szerinte fújni kellett volna, de néma maradt a síp, így nem tudták megtörni a Boston rohamát – az irányító egyébként nem foglalkozott ezzel, ő is a szétcsúszó védekezésüket emelte ki.

A Grizzlies legjobb dobói: Conley 26/3, Brooks 19/12, Jackson Jr. 15/3, Gasol 15/3
A Celtics legjobb dobói: Irving 26/6, Morris 22/12, Horford 18/15

Utah Jazz–New York Knicks 129–97

Most könyörtelen volt a Jazz. Legutóbb érthetetlenül gyengén játszott Quin Snyder csapata, most viszont ahhoz képest megint szinte érthetetlenül jól és bár az ellenfél természetesen nem ugyanaz volt, a Utah kilengései iszonyatosan nagyok ebben a szezonban. Most az ellenállhatatlan arcát mutatta a csapat, így a kezdőknek nagyjából 25 percet kellett csak játszaniuk, mert az első negyed után 22, a nagyszünetben pedig 37 (!) ponttal vezettek a hazaiak, de Rudy Gobert (25 pont, 16 lepattanó), Derrick Favors (12 pont, 10 lepattanó), a sérült Ricky Rubiót helyettesítő Dante Exum (13 pont, 13 gólpassz), valamint a padról beszálló Thabo Sefolosha (10 pont, 10 lepattanó) ennyi idő alatt is dupla-duplázott, Kyle Korver öt triplát süllyesztett el, csapatszinten 70-26-ra nyertek a festékben és 60-35-re hozták a lepattanózást - a totális dominancia estéje volt ez részükről. A kötelező győzelem így meglehetősen stílusosra sikeredett, újévkor viszont Torontóban már valószínűleg egészen más lesz a helyzet...

Kanter nem érti. Kikerült a kezdőből és az elmúlt két meccsen nagyjából tizenöt percet játszhatott kevés labdával Enes Kanter, a center pedig nem igazán érti, hogy mi történik vele - szerinte jó teljesítményt nyújtott eddig és semmi más nem akar, mint pályán lenni, küzdeni és nyerni, az nem érdekli, hogy kezdőként, vagy csereként érkezik. Pedig a helyét elfoglaló Luke Kornet legutóbb a gárda legjobbja volt és most is nagyon hasznos volt támadásban (14 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz, 4/6 tripla), az más kérdés, hogy így sem mentek semmire – tény, hogy a rotációjuk azért elég érdekes, Kanter most nem szerzett pontot, Hezonja csak öt, Burke pedig csak nyolc percet játszott. A meccshez egyébként természetesen közük sem volt sehogy, úgyhogy zsinórban hetedszer és az utóbbi 13 meccsből 12. alkalommal kaptak ki.

A Jazz legjobb dobói: Gobert 25, Mitchell 15/6, Korver 15/15
A Knicks legjobb dobói: Hardaway Jr. 18/6, Kornet 14/12, Vonleh 13/6, Mudiay 13/3

Los Angeles Clippers–San Antonio Spurs 111–122

A harmadik negyedben ment el. A Clippers 24 órával korábban úgy verte a Lakerst, hogy a második félidőben nőtt fáradt ellenfele fölé, ma pedig ugyanígy zajlott a meccsük forgatókönyve: jól tartotta magát a Los Angeles, egál volt a félidő, aztán a harmadik játékrészben más sebességi fokozatba kapcsolt a Spurs, 23-24 pontos előnyt épített ki, miközben a fáradt hazaiak gyengén dobtak, illetve hat eladott labdájukból 12 pontot kaptak ebben az időszakban. A kezdőötös kicsit jobban működött, mint a Lakers ellen, Gallinari mellett Harris és Bradley is jobban mutatott támadásban, védekezésben viszont óriási volt a kontraszt, lelassítani sem nagyon tudták Aldridge-ékat. A padról jövő Montrezl Harrell 21 pont, 5 pattanó, 4 szerzett labda) és Pat Beverley (8 pont, 3/3 mezőnyből) energiája nélkül még csúnyább is lehetett volna a vereség, mert az előző napi parádé után Lou Williams ezúttal 4/14-es mezőnymutatót hozott össze, az ő pontjai borzasztóan hiányoztak. A Clippers most fújhat egyet, rendezheti a sorokat, csak szerda hajnalban fogadja a Phillyt.

Extra kezdők. LaMarcus Aldridge (38 pont, 14/23 mezőnyből, 12 kiharcolt büntető, 7 pattanó, 2 blokk) egyszerűen tarthatatlannak bizonyult, DeMar DeRozan a pálya minden pontján ott volt (25 pont, 13 pattanó, 6 gólpassz, 4 szerzett labda, 1 blokk), de Forbestól (10 pont, 7 gólpassz) és Derrick White-tól (12 pont, 7 pattanó) is remek produkciót láthattunk, sőt még a faultgondokkal küzdő Rudy Gay is eljutott 12 egységig. A kispadról csak Belinelli és Mills nyújtott elfogadhatót, a második vonal 25-55-re kapott ki a pontokat tekintve, de ez sem számított. A harmadik negyedben teljesen más dimenzióban kosarazott a San Antonio, és úgy is tükörsimán nyertek, hogy mindössze hat triplájuk esett be - remek a formájuk, utóbbi 10 meccsükből a hetediket nyerték és rohamléptekkel közelednek, most legyőzött, nyugati negyedik ellenfelük mindössze két vereségnyire van tőlük. Annak is örülhetnek, hogy Pau Gasol már bevethető, a spanyol veterán klasszis felépült fáradásos töréséből.

A Clippers legjobb dobói: Gallinari 21/6, Harrell 21, Harris 16/3, Williams 16
A Spurs legjobb dobói: Aldridge 38, DeRozan 25, White 12/3, Gay 12

NBA, ALAPSZAKASZ
Milwaukee Bucks–Brooklyn Nets 129–115
New Orleans Pelicans–Houston Rockets 104–108
Washington Wizards–Charlotte Hornets 130–126
Atlanta Hawks–Cleveland Cavaliers 111–108
Memphis Grizzlies–Boston Celtics 103–112
Utah Jazz–New York Knicks 129–97
Phoenix Suns–Denver Nuggets 118–122
Portland Trail Blazers–Golden State Warriors 105–115
Los Angeles Clippers–San Antonio Spurs 111–122