Nagy pofont kapott és már nem első a Toronto, rangadót nyert a Nuggets

Charlotte Hornets–Brooklyn Nets 100–87

Most nem jött semmilyen csodafegyver. Két napja a hajrában előkapott egy új védekezést a Charlotte ellen Kenny Atkinson és annak köszönhetően a Nets végül meg tudta verni riválisát, most viszont nem tudott mihez nyúlni a tréner – a vendégek már a 33–17-re elvesztett első negyedben komoly hátrányt szedtek össze és innentől ez határozta meg a meccs alakulását. D'Angelo Russell (33 pont, 13/24 mezőnyből) nagyon igyekezett, de a kezdőben rajta kívül senki nem érte el még a tíz pontot sem, ráadásul most a padról sem érkezett varázslat, Spencer Dinwiddie mindössze három pontot tett hozzá, így pedig nem nagyon lehetett esélyük – 40 százalék alatt maradtak mezőnyből és a csapatszinten elsüllyesztett 4/27 tripla jól jellemzi a teljesítményüket. Hátul azért ők is próbáltak minél szigorúbban játszani, így látótávolságon belül tartották magukat, de annyi tűzerő nem volt bennük, hogy fordítsanak, úgyhogy jelenleg felettük húzzák meg a playoff-vonalat.

Parker kikérte magának. Nyolc és fél perccel a vége előtt James Borrego, a hazaiak vezetőedzője lecserélte Tony Parkert, a francia veterán viszont azonnal jelezte neki, hogy „mester, én nem vagyok ám fáradt”, amire a tréner nem is habozott és rögtön vissza is küldte irányítóját a parkettre. Parker pedig bizonyította, hogy tényleg friss, az utolsó szűk hét percben egymaga 17 pontot dobott, tíz mezőnykísérletéből nyolc a gyűrűben landolt és az ő vezérletével tudta visszaverni a Nets próbálkozásait a gárda – végig tökéletesen működött egyébként a Parker-Walker hátvédpár, utóbbi 29 pontot és 7/12triplát süllyesztett el úgy, hogy sokat játszott labda nélkül, gyakorlatilag kettesként. Ez a duó a playoffban is okozhat majd gondokat, ha eljutnak odáig, Atkinson is azt emelte ki, hogy kettejük sebessége bárkire halálos lehet, a Brooklyn is velük nem tudott mit kezdeni akár a pick-and-rolloknál, akár egy-egyben – tegyük még hozzá, hogy az első negyed parádéjából Jeremy Lamb (19 pontjából 15 jött ekkor) és Cody Zeller (14 pontjából 10 jött ekkor) is bőven kivette a részét, sőt, úgyhogy őket is ki kell emelni.

A Hornets legjobb dobói:Walker 29/21, Lamb 19/3, Parker 19
A Nets legjobb dobói:Russell 33/6, Carroll 15, Napier 11/3

Indiana Pacers–Detroit Pistons 125–88

Totális dominancia. Az elejétől a végéig maximálisan uralta ezt az összecsapást a Pacers, méghozzá úgy, hogy egyénileg senkitől sem kellett különösebb extra – Victor Oladipo mindössze hét pontot szerzett, de a többiek mindent pótoltak, mindenki extra hatékonysággal értékesítette a kevés elvállalt helyzetét, tökéletesen megoszlottak a terhek. Ebből pedig a 33 gólpassz mellett egy 60 százalékos (!) mezőnymutató lett a meccs végére úgy, hogy a triplákat 30 százalék alatt dobták a hazaiak, de folyamatosan eljutottak a festékbe, ahol meg is oldották a helyzeteket, Darren Collison például nem hibázott dobást (19 pont, 7/7 mezőnyből), Domantas Sabonis már a 15. dupla-dupláját hozta idén a kispadról, a győzelmük pedig egy másodpercig sem forgott veszélyben – az első negyedet már 11 ponttal nyerték, a záró etapot húsz pont feletti előnyből kezdhették meg és végül a negyvenet súrolta a különbség. A társaság ezzel 11–3-ra áll decemberben, ami ligaelső mérleg és összességében is az NBA harmadik legjobb mutatóját mondhatja magáénak minimális lemaradással a Buckstól és a Raptorstól.

Szörnyű volt a Detroit. A játék egyetlen elemében sem tudta felvenni a kesztyűt a vendégcsapat, védekezésben egy lépéssel mindig a Pacers-játékosok mögött jártak Kennardék és csak nyomozták őket, ahogy járatták a labdát, támadásban pedig minden energiát, elképzelést nélkülöző játékokat mutattak be – Blake Griffin és Andre Drummond is elmaradt a várakozástól, minimális átütőerő sem volt a csapatban. Így nem is lehetett más a vége, mint egy borzalmasan nagy vereség, amely után Dwane Casey elnézést kért a Pistons-szurkolóktól - csapata egyébként 5–14-re áll csupán az 50 százalék feletti ellenfelekkel szemben és most már hetek óta csak erőlködik, igaz, így is őrzi a nyolcadik helyét Keleten.

A Pacers legjobb dobói:Collison 19/6, Sabonis 19, Young 17, Turner 17
A Pistons legjobb dobói:Griffin 18/9, Kennard 14/6, Bullock 13/9

Orlando Magic–Toronto Raptors 116–87

Ez csak valami Raptors-paródia volt. Nem lehet Kyle Lowry és Jonas Valanciunas hiányára fogni azt a borzalmat, amit a Toronto bemutatott ezen az összecsapáson, hiszen a vendégek hihetetlenül gyengék voltak most – a 29.5 százalékos mezőnymutató tulajdonképpen el is mond róluk mindent, így senkivel sem lehet szoros meccset játszani. Pedig nem így indult a meccs, 8/12 jó dobással és 19–9-es előnnyel kezdtek a kanadaiak, innentől azonban mintha lekapcsolták volna náluk a villanyt és egy 51–16-os orlandói „futás” következett – érthetetlen összeomlást produkáltak Kawhi Leonardék, amelyből iszonyatosan nagy verés lett és ennek köszönhetően a győzelmi százalékot tekintve el is vesztették ligaelső helyüket, mert azt átvette tőlük a Milwaukee. Erre a teljesítményre egyébként sem Nick Nurse vezetőedző, sem Fred VanVleet nem tudott magyarázatot adni a meccs után, olyanokról beszéltek, hogy nem volt rendben a védekezés, vagy hogy nem fejezték be jól a támadásaikat a gyűrűnél...

Vucsevics oktatott. A hazaiak szörnyű formában érkeztek meg erre a meccsre, ezért még nagyobb meglepetés az, ami történt, bár tegyük hozzá, hogy Nik Vucsevics annyira felszívta magát erre az estére, hogy az eddig harmatos támadójátékukat egymaga fel tudta dobni. A center 30 ponttal (12/17 mezőnyből) és 20 lepattanóval szállított egy bődületesen nagy dupla-duplát, amely mellé ráadásul nyolc gólpasszt is kiosztott, ilyen számsorra a 21. században összesen négy másik játékos volt képes az NBA-ben – azt csinált a Torontóval, amit csak akart, az általa generált hellyel és a tőle érkező labdákkal pedig már csak élniük kellett a többieknek. Ez sikerült, úgyhogy a nehéz decemberükbe csempésztek egy kis fényt, az orlandói közönséget pedig november 18-a (!) óta először örvendeztették meg győzelemmel – azóta minden meccsüket elbukták ebben a csarnokban, eddig a napig.

A Magic legjobb dobói:Vucsevics 30, Augustin 17/6, Isaac 14/9, Ross 14/6
A Raptors legjobb dobói:Leonard 21/6, Ibaka 17/3, VanVleet 11/6

Washington Wizards–Chicago Bulls 92–101

Felszálló ágban van a Bulls. Ezen a meccsen is egészen jól kosárlabdázott a Chicago, a legutóbbi gyenge teljesítmény után most összekapta magát a társaság és a szoros első félidő után a másodikban meglépett ellenfele elől. Ebben a legnagyobb szerepe a kezdőötösbe visszakerülő, de a nagyszünetig csak önmagát kereső Zach LaVine-nek volt, akinél a harmadik negyedben kiszakadt a zsák, zsinórban bevert három triplát és tizenegy pontot, itt kezdett el meglógni a Bulls, majd a negyedik negyedben is nagyon agresszíven támadta a gyűrűt, amivel a társai életét is megkönnyítette – aztán 33 másodperccel a vége előtt, ötpontos előnynél övé volt a mindent eldöntő 2 plusz 1-es játék is, majd megfejelte még ezt két büntetővel, úgyhogy nem nagyon lehetett rá panasz. LaVine egyébként először kezdett együtt idén Dunn-nal és Markkanennel is és jól kiegészítették egymást, Dunn inkább szervezett, Markkanen pedig odafigyelt a lepattanózásra és a védekezésre is – csapatszinten jól zártak hátul, a lecsorgók csatáját pedig megnyerték, úgyhogy nem véletlen, hogy az utóbbi négy meccsükből hármat nyertek,Jim Boylen regnálása idején pedig eddig 5–7-re állnak az addigi 5–19 után. Valami megmozdult...

Tovább zuhan a Washington. Az egész szezon a reménykedésről és a csalódásról szól a Wizardsnál, voltak biztató meccseik, esetleg rövidebb periódusaik, de összességében képtelenek kitörni abból a gödörből, amelyben vannak – ezzel az újabb, komoly blamának számító hazai vereséggel már kilencedszer kaptak ki az elmúlt tizenegy mérkőzésükből és csak három meccsel előzik meg a Chicagót. John Wall ráadásul végül nem tudta vállalni a játékot, sőt, Scott Brooks vezetőedző szerint egy specialistához kell elmennie, hogy kiderítsék, pontosan mi a baja – nélküle Bradley Beal (34 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) és Thomas Bryant (12 pont, 8 lepattanó, 3 blokk) igyekezett, a többiek viszont a „hagyjuk, ne firtassuk” kategóriába estek, a kispad például összesen 16 pontot tett hozzá. Van még innen kiút számukra, vagy elúszik a szezonjuk?

A Wizards legjobb dobói:Beal 34/12, Bryant 12, Green 11
A Bulls legjobb dobói:LaVine 24/9, Carter Jr. 17, Markkanen 14/3

Miami Heat–Cleveland Cavaliers 118–94

Winslow élvezi a helyzetet. Nem szólt akkorát eddig a Heat fiatalja a draftolása óta, mint talán azt várták a klubnál, most viszont pályafutása egyik legjobb időszakát éli támadásban: Goran Dragic kidőlése óta Erik Spoelstra őt nevezte ki kezdő irányítónak, ez pedig jót tesz neki és az önbizalmának. Winslow sorozatban harmadszor érte el a húszpontos határt, ezt most 11 lepattanóval és hét kiosztott gólpasszal is megtoldotta, jól adott ritmust a Miaminak, közben pedig a védekezésről sem feledkezett meg, a floridai periméter egyik legfontosabb szereplője – saját bevallása szerint most sokkal inkább ösztönből játszik, mint korábban, Dwyane Wade szerint pedig csapattársa számára most kezdett el lelassulni a játék, emiatt ilyen eredményes. Mellette azért a padról beszálló Bam Adebayo (18 pont, 8/8 mezőnyből, 9 lepattanó, 5 gólpassz) parádés játékát, vagy éppen Rodney McGruder 4/8 tripláját is emeljük ki, a második félidőben már végig uralták a meccset és az is belefért, hogy James Johnson betegség miatt nyolc perc után kiszálljon a találkozóból. A Spoelstra-legénység hétből hat győzelemnél tart és a keleti hatodik-hetedik helyen áll 50 százalékos mérleggel, következőnek a Minnesotát fogadja.

Nincs változás a Cavsnél. Semmi újat nem mutatott ezen a derbin sem a Cleveland, ugyanazt az enervált, átütőerő nélküli, unalmas támadójátékot tették ki a pályára Osmanék, mint eddig – az első negyedben még legalább remekül dobtak (58 százalék) ehhez, de onnantól csak 32 százalékkal céloztak, ami meg is pecsételte a sorsukat. A különbség fokozatosan nőtt és nem tudtak futást vezetni, vagy bármi egyéb módon fordítani a dolgok menetén, úgyhogy újabb vereséget könyvelhettek el és érdekes, hogy zsinórban 15. meccsüket veszítették el Miamiban – utoljára 2010 januárjában nyertek itt, amikor még LeBron James és Shaquille O'Neal isCavs-mezt viselt, James nélkülpedig 2001-ben tudtak itt győzni legutóbb.

A Heat legjobb dobói:Winslow 24, Adebayo 18, McGruder 16/12, Richardson 16/6
A Cavaliers legjobb dobói:Clarkson 18/9, Burks 17/3, Osman 12/6

Minnesota Timberwolves–Atlanta Hawks 120–123 – hosszabbítás után

Lloyd Pierce megérezte. A Hawks vezetőedzője azt mondta csapatának a harmadik negyed végén, hogy ez lesz az idei legszebb győzelmük - elég érdekesen hangzott ez azok után, hogy agyonnyerték az első negyedet, már 20 pont feletti előnyben voltak, de éppen leadták az egészet és egál volt az állás. Pedig bejött, a rendes játékidő végén John Collins támadópattanóból szerzett duplájával, majd Kent Bazemore labdaszerzéses zsákolásával kiegyenlítettek, aztán a hosszabbításban két nagy triplával, a Minnesota hibáival és Dewayne Dedmon két büntetőjével kiharcolták a győzelmet – Bazemore (23 pont, 5 lepattanó, 4 gólpassz), Young (16 pont, 11 gólpassz), Dedmon (19 pont, 13 lepattanó) vagy Collins (21 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz) is jó egyéni teljesítményt nyújtott és annak ellenére tudtak nyerni, hogy 24 labdát adtak el. Az utóbbi öt meccsükből már negyedszer nyertek és jobb formában vannak, mint mondjuk a Detroit, az Orlando, vagy a Washington, sőt, az elmúlt tíz találkozóból ugyanannyi győzelmük van, mint a Torontónak.

Nagyon elrontotta a Wolves. Rémesen kezdte az összecsapást a Minnesota, a vállalhatatlan védekezésnek köszönhetően 42 pontot kaptak a hazaiak az első negyedben és már-már elúszni látszott a meccs, de aztán még időben összekapták magukat hátul és a harmadik játékrész végére kiegyenlítettek. A záró etapban is kisebb fölényben voltak, de a végjátékban óriási hibákat követtek el: 23 másodperccel a vége előtt négy ponttal vezettek, a Hawks elrontotta a dobását, de Townsék két támadópattanót is engedtek, amelyből született egy kosár, majd az időkérés után Saric azonnal eladta a labdát, így kiegyenlített az Atlanta. Az utolsó játéknál Rose kapott egy sapkát, így jöhetett a hosszabbítás, ahol megint megremegtek a minnesotai kezek: jöttek a kihagyott közeliek, volt kihagyott zsákolásuk is, Wiggins pedig három büntetőt is elrontott az utolsó percben, így végül kikaptak. Komoly csalódás nekik ez a vereség, hiszen otthon ez egy kötelező győzelem lett volna...

A Timberwolves legjobb dobói:Towns 31/3, Covington 28/15, Rose 25/9
A Hawks legjobb dobói:Bazemore 23/9, Collins 21, Dedmon 19/12

New Orleans Pelicans–Dallas Mavericks 114–112

Most Davisé volt az utolsó szó. Két napja Luka Doncic villant utoljára és győzelemre vezette a Dallast a New Orleans ellen, most viszont visszavágott neki Anthony Davis és a Pelicans: hiába játszott szenzációsan a szlovén tinisztár is, AD-t ezen az estén nem lehetett túlragyogni. A hazaiak vezére egy pillanatig sem vett vissza, 43 percet töltött a parketten, a második félidőben egy másodpercre sem ült le és végül 48 pontos szezoncsúcsot szórt 20/32-es mezőnymutatóval, amely mellé leszedett még 17 lepattanót, kiosztott négy gólpasszt, védekezésben pedig két-két labdaszerzéssel és blokkal jelentkezett. Ráadásul övé volt a végül győztesnek bizonyuló kosár is, E'Twaun Moore labdaszerzése után faulttal együtt dobott duplát 111–112-nél, 44 másodperccel az órán, majd elsüllyesztette a büntetőt is, ezzel beállította a végeredményt – innentől már nem esett több pont, mindkét csapat elrontotta a támadásait. A festékből 70 egységet szerző Pelicans így zsinórban öt vereség után tudott végre nyerni, de a tabellán nem tudott feljebb kapaszkodni, a playoff pedig továbbra is elég távol van.

A Doncic-mágia sem volt elég. Ezúttal sem lehetett panasz a Mavericks fiatal vezérére, megállíthatatlan volt támadásban és eljutott 34 pontig úgy, hogy elsüllyesztett 7/10 triplát, igaz, elrontott közben hat büntetőt is – irányítania Dennis Smith Jr. mellett most kevesebbet kellett, de Wesley Matthews feladatát remekül megoldotta. A végén is úgy tűnt, hogy megint hőssé válhat, bő egy perccel a vége előtt az ő nagy hármasával jutott vezetéshez a Dallas, de aztán a Pels hibája után ő is elvesztette a labdát, amiből Davis bedobta az ominózus 2 plusz 1-ét, majd a következő támadásnál kapott egy blokkot, úgyhogy nem tudott segíteni csapatán. A vendégek hiába dobtak 15 triplát a hazai néggyel szemben, most ez sem volt elég, a festékben nem tudtak ellenállni Daviséknek, úgyhogy újabb vereséget szenvedtek és két meccsel vannak 50% alatt.

A Pelicans legjobb dobói:Davis 48, Randle 22, Holiday 18
A Mavericks legjobb dobói:Doncic 34/21, Barnes 21/6, Smith 14/6

Denver Nuggets–San Antonio Spurs 102–99

Megfogyva bár, de törve nem. Hihetetlen mérleget produkál a Nuggets ahhoz képest, hogy hány meghatározó játékosa sérült, de ezen a találkozón még nehezebb helyzetbe került: a 21 pontos Malik Beasley-nek kiment a bokája a negyedik negyedben és kivált a meccsből, a 31 ponttal parádézó Jamal Murray szintén megsérült, míg a tripla-duplát közelítő (21 pont, 9-9 lepattanó és gólpassz) Nikola Jokics pedig az utolsó percre kipontozódott. Azonban ez sem számított, a parádés kezdés (az első negyed után nyolc, félidőben 14 ponttal vezettek) után ugyan visszaesett a játékuk, de a végig kőkemény védekezésnek köszönhetően néhány pontot folyamatosan őriztek az előnyükből, majd a legvégén ugyan a Spurs kihagyott büntetőire is szükségük volt, de ők maguk nem hibáztak a vonalról, így kiharcolták a győzelmet – Monte Morrisé volt az utolsó két büntető, de összességében a rövid rotáció ellenére kiváló csapatteljesítményüknek köszönhették ezt a nagyon fontos sikert. Ezzel visszavágtak a Spursnek a korábbi vereségért és fél meccsel vezetik Nyugatot – mi lesz, ha mindenki felépül?

Ez már más volt. Mindkét csapat másképp játszott ezen a találkozón, mint a két nappal korábbin Texasban, a Nuggetsnél Nikola Jokics sokkal-sokkal többet tett hozzá, míg a Spursnél elsősorban DeRozan nem tudott mit kezdeni a denveri védekezéssel – Aldridge azért csak dobott 24 pontot, de DeRozan, Gay és a többiek jóval harmatosabbak voltak támadásban. A második félidőre feljavuló védekezéssel így is megadták maguknak az esélyt a győzelemre, de kulcspillanatban folyamatosan hibáztak, nem tudtak kiegyenlíteni, vagy átvenni a vezetést – az utolsó percben előbb DeRozan, majd White is kihagyott egy-egy clutch büntetőt, aztán a végső támadásnál dobásig sem tudtak eljutni, ez okozta a vesztüket. A büntetőkkel egyébként is meggyűlt a bajuk, csak 55 százalékkal céloztak a vonalról, ami a 30 százalék alatti triplázás mellett nem nagyon férhetett bele – bármennyire is jók az elmúlt hetekben, ezen a Nyugaton ez még mindig nem elég ahhoz, hogy ott legyenek a playoff-helyeken...

A Nuggets legjobb dobói:Murray 31/12, Jokics 21/3, Beasley 21/6
A Spurs legjobb dobói:Aldridge 24, DeRozan 15, Forbes 13/9

Phoenix Suns–Oklahoma City Thunder 102–118

Van még tartalék a Thunder kispadján. A kiváló formába lendült Paul George combizom-sérülés miatt nem léphetett pályára, ráadásul Ferguson és Abrines is gyomorrontást kapott, így egyrészt több kellett Westbrooktól és Schrödertől, mint fő játékszervezőktől, másrészt a kiegészítőknek is feljebb kellett kapcsolniuk. A Thunder hibátlanul megoldotta a feladatot, az első félidőben Westbrookék atomjaira szedték a Suns gyorsindítás elleni védekezését, a második félidőben a fontos pillanatokban pedig intézték a támadójátékot. A korábbi MVP végül ugyan lemaradt a tripla-dupláról, de 40 pontját 17/29-es mezőnymutatóval szerezte, lekapott 12 pattanót és kiosztott 8 gólpasszt, Schröder pedig 20 pontot és 6 gólpasszt jegyzett, a negyedik negyedben pedig felváltva csinálták meg a fontosabbnál fontosabb játékokat. A győzelemhez természetesen kellett Adams és Grant palánk alatti munkája, a meccs hőse viszont a cseresor végéről előkapott Abdel Nader volt: az egyiptomi születésű, de már az Egyesült Államokban felnőtt, másodéves hátvéd-kiscsatár idén eddig összesen dobott 16 egységet, most pedig 18 pontos karriercsúccsal zárt. A Thunder a kötelezőt behúzva mehet Dallasba, hogy megőrízze nyugati második helyét.

Csak a szokásos. Devin Booker 25 pontja, 7 pattanója és 10 gólpassza szépen mutat, de önmagában bőven kevés volt az üdvösséghez, beszédes adat, hogy a dobásairól ismert Jamal Crawford 4 gólpasszát egyáltalán meg kell említenünk. Rajtuk kívül jellemzően mindenki a gyűrűt nézte, nem igazán járt a labda, ráadásul 17-szer el is szórták a játékszert, a kimaradt dobások után pedig nehézkesen rendeződtek vissza, amiket az első félidőben csúnyán megbüntetett az OKC. A két középső negyedben aztán előléptek a Crawford és Jackson vezette cserék, a Warren-Ayton-Miles triótól is jöttek a pontok, úgy tűnt, hogy ebből egy ki-ki meccs lesz a végére. Nem így történt, a Thunder a negyedik negyed elején magához ragadta a kezdeményezést, futottak egy 17–2-es sorozatot, amit a hazaiak közelről csodáltak, és mire észbe kaptak, vége volt a mérkőzésnek. A következő időszakban valószínűleg eldől a szezonjuk sorsa, mivel még hatszor játszanak otthon, ha felépítenek egy győzelmi sorozatot, még lehet némi esélyük felzárkózni a többiekhez, ha nem, akkor jó eséllyel bebetonozzák magukat Nyugat utolsó helyére.

A Suns legjobb dobói: Booker 25/6, Warren 19/9, Ayton 16.
A Thunder legjobb dobói: Westbrook 40/9, Schröder 20/6, Nader 18/6.

Los Angeles Lakers–Los Angeles Clippers 107–118

Lou Williams megoldhatatlan feladvány. Finoman fogalmazva sem remekelt a Clippers kezdőötöse támadásban, Danilo Gallinarit kivéve nem jelentettek túl nagy veszélyt a gyűrűre, Bradley 0/5-tel triplázott, Harris megállt 9 pontnál, Gilgeous-Alexander hét pontot szerzett gólpassz nélkül. A védekezésükkel azonban igyekeztek megteremteni a lehetőséget, hogy mégis győzzön a LAC, nem nagyon tudott ellépni a Lakers, így a cseresorból fellépők a második félidőben megfordították a mérkőzést. Különösen Lou Williams villogott, 36 pontját 11/18-as mezőnymutatóval és 11/11-es büntetőzéssel hozta, ráadásul tőle szokatlanul 7 lepattanót is leszedett, ám ki kell emelnünk az elöl-hátul óriási munkát végző Harrellt, a nyolc perc alatt 5 (!) gólpasszt adó cserecentert, Marcin Gortatot, a remekül védekező Pat Beverleyt is – a cseresorból 71 pont, 23 pattanó és 13 gólpassz érkezett. Erre építve a „vendégek” a harmadik-negyedik negyed fordulóján hét pontos hátrányból villámgyorsan tizenöt pontos előnyt építettek, és simán lemenedzselték a végjátékot – tartják nyugati negyedik helyüket, alig egy meccsre a Golden State-től.

Fáradtan és foghíjasan. LeBron James mellett Rajon Rondo is kidőlt, utóbbi ujját kellett műteni, valamikor február elején térhet vissza, a két veterán pedig a csapat irányítása mellett a létszámból is nagyon hiányzott, mert JaVale McGee sem volt még bevethető, ennyi öltönyös játékos pedig komoly problémát okozott egy utolsó másodperces, Kings elleni vereség másnapján. A Lakers fiataljai igyekeztek lerázni magukról az előző napi szívfájdító vereséget, de Kuzma hiába ért el 24 pontot, nagyon érződött rajta a fáradtság, a rendre 60-70 százalékkal célzó center, Ivica Zubac egyszerűen nem volt pályán tartható (1/8 mezőnyből), az érdemben nyolc játékost forgató Luke Waltonnak pedig nem nagyon volt kihez nyúlnia, a nagyszerűen védekező Tyson Chandler mellett (6 pont, 15 pattanó, 2 blokk) Caldwell-Pope például hiába dobott 14 pontot, hátul elfelejtett dolgozni. A Clippers a megfelelő pillanatban megnyomta egy kicsit, és ez elégnek is bizonyult, hogy a Lakers teljesen összedőljön fejben – ezt az összeomlást jól jelzi Josh Hart magánszáma, aki egy véleményes védekezést számonkérve kiállíttatta magát öt perccel a vége előtt. A „hazaiak” a tabellán is zuhannak, vesztett meccsek tekintetében a 9., már nem playoff-helyen tanyázó Grizzlies-zel állnak egy szinten.

A Lakers legjobb dobói: Kuzma 24, Ball 19/9, Ingram 17/3.
A Clippers legjobb dobói: Williams 36/9, Gallinari 19/3, Harrell 12.