NBA-rekord Houstonban, Suns-bravúr Bostonban

Charlotte Hornets–Cleveland Cavaliers 110–99

Walker a végére elkapta a fonalat. Az előző találkozón összesen négy pontot szerzett, most pedig 0/7 dobással kezdett mezőnyből a Hornets irányítója, ami erősen meg is látszott csapata teljesítményén, mert a második negyed közepén tíz pont feletti hátrányban volt – aztán varázsütésre megfordult minden, elkezdtek beesni Walker dobásai és végül 11/26-os mezőnymutatóval, 30 ponttal, valamint 6 gólpasszal zárt. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy a Charlotte is kijöjjön a gödörből, a nagyszünetben már csak három pont volt a hátrány, majd a harmadik negyedet 41–29-re nyerték a hazaiak (Walker 17-et vállalt ebből), aztán szűk kilenc perccel a vége előtt még elindítottak egy 17–4-es rohamot, ami végleg eldöntötte a győztes kilétét. Ha nem is túl könnyedén, de hozták a kötelezőt, ezzel ismét 50%-on állnak, most van még egy meccsük a hazai periódusukból, aztán az alapszakaszból hátralévő 51 találkozóból 29-et idegenben vívnak majd, megfordul a sorsolásuk.

Másfél negyedre futotta. Az indianai bravúr másnapján nagy energiával kezdte a meccset a Cleveland, főleg ami a támadójátékot illeti, Larry Nance Jr. megint nagyon aktív volt (10 pont, 15 lepattanó, 7 gólpassz), a padról a visszatérő Jordan Clarkson 20, Jaron Blossomgame 15 pontot tett hozzá, de a többiek is bedobták, amit be kellett. Ez elég is volt arra, hogy 38–25-ös előnybe kerüljenek, ám egyrészt Walker magára találása, másrészt a saját fáradtságuk miatt fokozatosan leadták ezt a fórt és a második félidőben már nem sok keresnivalójuk volt – addigra kifulladtak, a Hornets pedig felszívta magát, úgyhogy a back-to-back bravúr nem jött össze.

A Hornets legjobb dobói: Walker 30/12, Williams 18/6, Lamb 18/6
A Cavaliers legjobb dobói: Clarkson 20/12, Blossomgame 15/9, Osman 13/3

Orlando Magic–San Antonio Spurs 90–129

A csillagokat is ledobták az égről. A Spurs egészen hihetetlen hatékonysággal célzott ezen az estén, főleg ahhoz képest, hogy idegenben játszott, amit az is bizonyít, hogy soha senki nem dobott még ilyen jól Orlandóban az NBA történetében – 64,9%-os (!) mezőnymutatóval zártak Aldridge-ék és csapatszinten 12/19 triplát bombáztak be, az is bődületes adat. Ezen felül nincs is értelme másról beszélni, egyszerűen pazarul járatták a labdát, megtalálták a jó megoldást, kialakították a jó helyzetet és azokat könyörtelenül be is dobálták, így nagyjából a második negyedben el is döntötték a meccset – Gregg Popovich megint pihenőt adhatott játékosainak, de a cserék is tökéletesen működtették a rendszert, így velük is csak tovább nyílt az olló. A San Antonio az elmúlt hét meccséből hatot megnyert és ez idő alatt a liga legjobb támadójátékát produkálta, ráadásul az azt megelőző időszakhoz képest húsz ponttal kevesebbet kapott átlagosan, ami szintén elképesztő – kellett hozzá jó másfél hónap és egy komoly mélypont, de megérkeztek a bajnokságba DeRozanék is...

Vucsevics is hiányzott. Egyébként sem most futja a szezon legjobb időszakát a Magic, de az előző két meccsét azért csak megnyerte jó védekezéssel, most viszont esélytelennek bizonyult a megállíthatatlan Spurs-gépezettel szemben – ebben pedig az is bőven benne volt, hogy Nik Vucsevics személyes okok miatt nem lépett pályára, így egyrészt igazi ötös center, másrészt legjobb játékosuk nélkül kellett volna megoldaniuk a feladatot. Steve Clifford vezetőedző szerint fejben voltak óriási problémáik, nem álltak készen arra, hogy küzdjenek, védekezzenek, nem hangolódtak rá a mérkőzésre, a San Antonio pedig ezt olyan hamar és olyan mértékben megbüntette, hogy még azelőtt feladták lélekben, hogy igazán elkezdték volna.

A Magic legjobb dobói: Augustin 17/9, Gordon 12/6, Fournier 12/6
A Spurs legjobb dobói: Aldridge 20, Belinelli 18/12, DeRozan 17, Forbes 17/9

Philadelphia 76ers–New York Knicks 131–109

Így kell hozni egy hazai kötelezőt. Az elmúlt meccsek gyengélkedései után most nem lehetett kérdés a Sixers győzelme, az első félidőben ugyan még látótávolságon belül volt a Knicks, de a hazaiak támadójátéka már akkor is nagyon gördülékenyen működött, a fordulás után pedig egyértelművé tették a sikerüket – végül arra is jutott idő, hogy a kezdők kapjanak néhány perc extra pihenőt, a 131 dobott pont és a 22 pontos siker pedig a közönséget is kiszolgálta. Joel Embiid (24 pont, 10 lepattanó, 10/17 mezőnyből), Ben Simmons (13 pont, 11 lepattanó, 10 gólpassz) és Jimmy Butler (20 pont, 6/9 mezőnyből) triója mellett most is a padról beszálló Landry Shamet (17 pont, 4/7 tripla) emelhető ki, az 53,4%-os mezőnymutató, az 50%-os triplázás, a 31 gólpassz, a 9 eladott labda és az 51–35-re megnyert lepattanózás is olyan adat, amellyel elégedettek lehetnek – ezzel a könnyed sikerrel visszaelőzték az Indianát és ismét ők a harmadikak Keleten.

Most csak ennyi volt a New Yorkban. Az első félidőben egyszer még visszajött 14 pontos hátrányából és a harmadik negyed elején csak három egységgel volt lemaradva a Knicks, de itt megint sebességet váltott a Philly és többet vissza se nézett, ezúttal csak asszisztálni tudott a hazai gálához a vendégcsapat. Hiába volt ponterős Tim Hardaway Jr. (27 pont, 10/10 büntető) és az újonc Kevin Knox is (21 pont, 3/6 tripla), a Sixers a második félidőben már sokkal pontosabban védekezett, Kanterék pedig üres helyzetekből is hibáztak, miközben védekezésben, lepattanózásban esélytelennek bizonyultak – nem tudták érvényre juttatni az erősségeiket, a gyengeségeik viszont kidomborodtak, úgyhogy nem is lehetett számukra más a vége, mint egy sima vereség. Az utóbbi kilenc találkozójukból nyolcadszor kaptak ki, már csak fél meccsel előzik a Clevelandet és az Atlantát.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 24, Butler 20, Shamet 17/12
A Knicks legjobb dobói: Hardaway Jr. 27/9, Knox 21/9, Kanter 15

Boston Celtics–Phoenix Suns 103–111

Baynes kidőlt. Alig két percet tudott játszani a Boston centere, majd eltört egy csont a kezében, amellyel hosszú, de egyelőre határozatlan időre elvesztette őt a csapata, így pedig (mivel Al Horford sem játszott) elég komoly gondba kerültek a hazaiak magas posztokon – egyébként is alacsony szerkezetben játszanak, de így most Theisnek, Williamsnek, vagy Ojeleyének kellett fent lennie ötösben és végig small-balloztak, ami rányomta a bélyegét a teljesítményükre. Eleinte még bírták energiával, lendülettel, de ez fokozatosan elfogyott a magasabb Suns ellen, a lepattanózást végül 56–37-re elbukták és hiába dobtak 15 triplát, illetve hiába osztottak ki 15 (!) blokkot, végül felőrölte őket a vendégcsapat – Kyrie Irving (29 pont, 10 gólpassz, 4 labdaszerzés) és Jayson Tatum (18 pont, 8 lepattanó, 4 blokk) dicsérhető leginkább, de ez most nem volt elég semmire. Ez papíron kötelező meccs lett volna számukra, de blama lett belőle, zsinórban másodszor kaptak ki, Baynes sérülése miatt pedig egyébként is aggódhatnak, igaz, a tabellán elfoglalt helyük még néhány mérkőzésig nincs veszélyben, leszakadtak mögöttük a többiek.

Ha egy üzlet beindul... Senki nem gondolta volna, hogy a Suns képes zsinórban négy mérkőzést nyerni, ebből egymás után kettőt idegenben, ráadásul egy extrán kipihent Boston otthonában, márpedig ez a csapat most rátalált valamire elöl–hátul, ami nagyon működik. Nyilván ezúttal kedvezett nekik a Celtics szerkezete is, Deandre Ayton extra hatékonyan dolgozott (23 pont, 10/14 mezőnyből, 18 lepattanó, ebből 8 támadó) és az ő vezérletével 21 támadópattanót húztak le, ami megalapozta a sikerüket, de azért Devin Booker és TJ Warren is 20 pont fölé jutott, a padról még Jackson és a debütáló Oubre is kétszámjegyű ponttermést hozott, 40%-kal tripláztak, úgyhogy néhány nap alatt megduplázták (!) a győzelmeik számát – a Bullst és a Hawkst már át is ugrották a tabellán.

A Celtics legjobb dobói: Irving 29/12, Tatum 18/6, Smart 12/9, Rozier 12/12
A Suns legjobb dobói: Booker 25/9, Ayton 23, Warren 21/3

Toronto Raptors–Indiana Pacers 99–96

Ezt is elrontotta a Pacers. A vendégcsapat előző este a Cavs ellen szenvedett meglepő vereséget úgy, hogy komoly hibákat vétett a végjátékban elöl-hátul, ezúttal pedig 17 pontos előnyt adott le, összeesett a negyedik negyedben, majd az utolsó játékokat megint csúnyán elrontotta. A záró etapban összesen 11 pontot dobott a társaság 5/18–as mezőnymutatóval, így szépen visszaeengedte a Raptorst, majd Victor Oladipo az utolsó percben kétszer is eladta a labdát, egyszer úgy, hogy nem vitte át időben a másik térfélre – ezeket megbüntették a hazaiak és végül megfordították a találkozót. Nate McMillan vezetőedző egyértelműen az eladott labdákat okolta a leolvadásért, 23-szor veszítették el a játékszert, ebből 11-szer az Oladipo–Collison hátvédpár, a Toronto olyan nyomást helyezett rájuk, amit nem tudtak kezelni, főleg a meccs végén – ebben benne lehetett a back-to-back miatti fáradtság is, mindenesetre ez a vereség most egy helyükbe került a tabellán.

Fontos győzelem. Lowry, Ibaka és Valanciunas nélkül vívta meg ezt a találkozót a ligaelső, de 21 kihagyott meccs után legalább visszakapta Norman Powellt és a hiányzók helyére előlépő játékosok nagyon igyekeztek, hogy ne érje őket sok kritika. A támadójátékuk ezzel együtt eléggé leegyszerűsödött, Kawhi Leonard kezébe adták a labdát, neki kellett kreálnia (28 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz), de főleg a védekezésükben bízhattak, ami végül be is jött: kifizetődött a rendkívül agresszív felfogásuk, kifárasztották az Indiana playmakereit és bár tíz perccel a meccs vége előtt még 13 ponttal égtek, a hajrára ki tudtak egyenlíteni. Itt pedig az döntött, hogy ki csinálja meg jobban a clutch játékokat, amit sikerült megoldaniuk Siakaméknak, Oladipót belehajszolták még két eladott labdába, a kifejezetten gyengén dobó Fred VanVleet pedig a lehető legjobbkor, 25 másodperccel a vége előtte, kétpontos hátrányban bombázott be egy triplát – ezzel fordítottak, Oladipo ismét elhagyta a játékszert, Danny Green pedig két büntetővel lezárhatta a küzdelmet. A nagy csatában megnyert hazai rangadóval továbbra is őrzik első helyüket, most fogadják a Clevelandet, aztán karácsony körül ismét lesz egy hárommeccses idegenbeli túrájuk.

A Raptors legjobb dobói: Leonard 28, Siakam 17, Monroe 13
A Pacers legjobb dobói: Oladipo 20, Bogdanovic 18/9, Sabonis 12

Chicago Bulls – Brooklyn Nets 93–96

A hetedik. A Lakers legyőzésének másnapján, fáradtan lépett pályára ezen a találkozón a Brooklyn, ami érződött is a csapat játékán, de éppen ezért (is) fogalmazott úgy Kenny Atkinson, hogy ezt a sikert értékesebbnek tartja, mint az előzőt. A Nets ugyanis olyan erényeket csillogtatott, amelyeknek korábban pont az ellenkezője volt rájuk jellemző, jól védekezett, stabil maradt, nem tört meg attól, hogy nem ülnek a dobások, hogy nincs meg igazán a ritmus és egy ilyen találkozón meg tudott nyerni egy kiélezett végjátékot, szintén a védekezésével. 43 másodperccel a vége előtt Joe Harris floaterével kerültek 94–93-as előnybe, majd előbb támadóhibába kergették Lauri Markkanent, aztán ugyan eladták a labdát, de sikerült visszaszerezniük két másodperccel az órán, faultot harcoltak ki és Dinwiddie (27 pont, 8/15 mezőnyből) két büntetőjével megnyerték az összecsapást. Nem sok olyan mérkőzést húzott be eddig az együttes, amelyen csak 45%-kal dobott és főleg ahol csak nyolc triplát süllyesztett el, de nem véletlen, hogy a nyolcmeccses vereségszéria után ez most már zsinórban a hetedik győzelmük volt Russelléknek.

Közel járt a Bulls. Többször is nagyon jól nézett ki ezen a meccsen a Chicago védekezése, Jim Boylen jól váltogatta a fegyvereket hátul, komoly zavart tudott okozni például a Netsnél az egészpályás letámadás, ennek köszönhetően pedig egészen a végéig reális esélyük volt Zach LaVine nélkül is arra, hogy megverjék a fáradtabb ellenfelüket. Azonban ugyan Kris Dunn végig nagyon agresszív volt (24 pont, 6 gólpassz), de a mindent eldöntő labdavesztésnek ő volt az egyik szereplője, a dupla–duplázó Bobby Portis ekkor már sérülés miatt nem is lehetett ott a pályán, Markkanen értékelhetetlen teljesítményt nyújtott (8 pont, 6 lepattanó), elvesztették a lepattanózást és nagyon sokat faultoltak, a Brooklyn 15-tel több büntetőt dobhatott náluk – ennek ellenére egyetlen játékon múlt a sikerük, de mivel azt nem tudták megcsinálni, így jelenleg ők az utolsók a ligában.

A Bulls legjobb dobói: Dunn 24/3, Portis 16, Harrison 13
A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 27/12, Allen 16, Russell 13/3

Houston Rockets–Washington Wizards 136–118

Rekordot döntött a Houston. Ez azon kevés meccsek egyike volt, amikor ebben a szezonban a Rockets könnyedén játszott és extrán dobott – tavaly rendszeresen láthattunk hasonlót, ebben a szezonban viszont csak fel-felvillant ez a Houston. Most azonban nem viccelt Mike D'Antoni legénysége és alaposan megszórta ellenfelét: 26 triplát pörkölt be a társaság, amellyel megdöntötte az eddig a Cavs által tartott vonatkozó NBA-rekordot – ez fél perccel a vége előtt lett meg, miután az előző négy triplakísérletüket a közönség hangos "hármast, hármast!" kántálása mellett elrontották. A Rockets összességében végig magabiztos előnyben volt ennek az ágyúzásnak köszönhetően, James Harden ismét villogott (35 pont, 9 gólpassz), de a többiek is felnőttek mellé, a hajrát pedig már lepihenhették a sztárok, a 25. hármast Gary Clark, a 26.-at pedig Michael Carter-Williams süllyesztette el. Talán ez lehet az a meccs, ami megtöri azt a görcsösséget a csapatnál, ami eddig az egész szezont jellemzi, zsinórban ötödször nyertek és végre felszabadultan játszottak, így ott vannak a nyugati hetedik helyen, másfél meccsre a negyedik Lakerstől.

Nem tudott mit tenni a Wizards. A fővárosiak elsősorban Hardent akarták megállítani és az első félidőben rendszeresen duplázták, csapdázták a pick-and-rollok után, de emiatt üresen maradtak a társak, akik ezen az estén nem hibáztak – később próbált változtatni Scott Brooks, de már olyan "forró" kézzel dobáltak a hazaiak, hogy nem lehetett őket megállítani. Végül Harden is megszórta magát, úgyhogy totálisan becsődölt az elképzelés, a szinte csak díszként funkcionáló védekezésüket pedig nem tudták ellensúlyozni a túloldalon – hiába Bradley Beal 28 pontja és John Wall dupla-duplája, végig tisztes távolból figyelték az eseményeket és reális esélyük nem volt a győzelemre. Ezzel pedig az utóbbi hét meccsükből hatodszor kaptak ki és megint egyre távolodnak a playoff-helyektől...

A Rockets legjobb dobói: Harden 35/18, Paul 21/15, Capela 20
A Wizards legjobb dobói: Beal 28/9, Wall 18, Ariza 15/3, Dekker 15/3

Milwaukee Bucks–New Orleans Pelicans 123–115

A kispad jelentette a különbséget. A New Orleansnál egészségesen sem túl hosszú a cseresor, most három meghatározó játékos nélkül ez még tovább rövidült, a Bucks kispadja viszont gyakorlatilag döntő faktorrá vált ezen az összecsapáson. Giannis Antetokounmpo jól játszott a kezdőben (25 pont, 8–8 lepattanó és gólpassz), de a Middleton-Bledsoe páros csak 1/10 triplát tett hozzá, Brook Lopeznél pedig nem véletlen a –19-es +/– mutató, nem nagyon találta a helyét – a padról azonban 11 ponttal, 3 labdaszerzéssel és egy lélektanilag fontos buzzer triplával jelentkezett George Hill, 13 pontot és 3/5 triplát szállított Tony Snell, a negyedik negyed nagy részét pedig pályán töltötte és megoldotta az ötös posztot DJ Wilson (9 pont, 10 lepattanó) – ők annyi pluszt tettek hozzá, hogy a szoros mérkőzést a hajrában a maguk javára tudták eldönteni. 107–106-os Pelicans–vezetés után vitték be a vendégeket megrogyasztó gyomrost egy 11–0-s roham formájában, méghozzá a cseresor hathatós segítségével, az utolsó perceket így már kényelmesebb helyzetben játszhatták le és zsinórban harmadik győzelmükkel továbbra is ott vannak a holtversenyes második–harmadik helyen az egész ligát tekintve.

A triplaeső sem volt elég. Payton, Randle és Mirotic nélkül olyan embereknek kellett előlépniük a New Orleansnál, akik ehhez nem igazán voltak hozzászokva, de egyrészt Jahlil Okafor élt a lehetőséggel (13 perc, 17 pont), másrészt a kezdőben többen is extra dobóformát fogtak ki távolról: a betegséggel bajlódó, néhány percet ki is hagyó Anthony Davis 4/9, Jrue Holiday 5/9, Darius Miller pedig 6/11 hármast küldött a gyűrűbe, csapatszinten 19–szer találtak be kintről. Ez jó volt arra, hogy végig partiban legyenek, sokszor vezessenek is, de a negyedik negyedben elég volt három olyan perc, amikor elvesztették a fonalat és ezen elúszott a meccs – voltak biztató dolgaik, de az újabb vereséggel egyre csak távolodnak a playoff-helyektől és egyre nehezebb helyzetben vannak.

A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 25, Brogdon 16/6, Middleton 14
A Pelicans legjobb dobói: Davis 27/12, Holiday 25/15, Miller 20/18

Minnesota Timberwolves–Detroit Pistons 123–129 – hosszabbítás után

Drummond és a triplák nyerték meg. Parádésan, 12–0-val nyitott a Detroit, utána viszont kiütközött, hogy nagyon gyengén dobják a hármast a vendégek – az első félidőben 2/12-vel céloztak, nagyon beszűkült a pálya, a Wolves így simán fordított a nagyszünetre. A harmadik negyedben sem igazán indult be a gépezet, a negyedikben viszont varázsütésre elkezdtek beesni a triplák, csak ebben a játékrészben kilencet tettek a helyére, így a remeklő Griffin (34 pont, 8 pattanó) és a pár napon belül másodszor karriercsúcsot döntő Reggie Bullock vezérletével visszajöttek a meccsbe. A rendes játékidő végén azonban kimaradt a potenciális győztes hármas – ekkor érkezett Andre Drummond, aki visszapöcizte a labdát, hosszabbításra mentve. A ráadásban aztán már inkább a Pistons irányított, Drummond lejáró támadóidőnél vágott be egy saroktriplát, Towns kipontozódása után pedig sikerült behúzni a meccset – nagyon kellett már nekik ez a siker, mentálisan is sokat jelenthet, ahogyan kiharcolták.

A három több, mint a kettő. Egyszerű volt ma a matek, ameddig nem mentek be a kinti kísérletek, addig a Derrick Rose (33 pont, 7 gólpassz) vezetésével a gyűrűt agresszíven támadó hazaiak voltak előnyben, amikor viszont beestek a detroiti triplák (szezoncsúcsot jelentő 20-ig jutottak a vendégek), a Wolves komoly bajba került. A Minnesotában igazából csak Covingtonban bízhattak, aki ötször csengetett, Wiggins és Rose nem az a klasszikus kinti tüzér, Towns pedig hétszer (!) próbálkozott a félköríven túlról, nulla eredményességgel. Most a kispad is egyszemélyesnek bizonyult, Dario Saric-on kívül (15 pont, 6 pattanó) sorsfordító teljesítmény nem érkezett, hiányzott Jeff Teague, akinek a helyén Rose-nak kellett vitézkednie a kezdőben. A végjátékban és a ráadásban aztán kétszer nem figyeltek Drummondra, Towns pedig három pontos hátrányban támadóhibával pontozódott ki – verhetik a fejüket a falba, mert a negyedik negyed elején 14 ponttal vezettek, megnyert meccset dobtak el...

A Timberwolves legjobb dobói: Rose 33/3, Covington 22/15, Wiggins 16/3, Towns 16.
A Pistons legjobb dobói: Griffin 34/15, Bullock 33/21, Jackson 24/9.

Utah Jazz–Golden State Warriors 108–103

Ez már nyomokban tavalyi Jazzt tartalmazott. Nem Donovan Mitchell dobásaira gondolunk itt elsősorban, aki egészen borzasztó hatékonysággal (5/26) célzott és 6 gólpasszára ugyanannyi eladott labda jutott, sem „Bricky” Rubio dobásaira (0/8), hanem a csapat védekezésére és a türelmesen kijátszott, majd kíméletlenül bevert kosarakra. Joe Ingles idei egyik legjobb meccsét játszotta elöl-hátul, a dupla-duplázó Gobert jól fogta össze a védekezést és több demoralizálóan könnyű helyzetet kellett pontokra váltania, a padról pedig Crowder és Korver vert be összesen kilenc triplát. Azért ne legyünk igazságtalanok, a kulcspasszok java részét Mitchell és a 10 gólpasszig jutó Rubio intézte, akik hátul is odatették magukat, Currytől elvették a gólpasszait, Klay Thompsontól a dobásokat, így lehetett elég 108 dobott pont is a győzelemhez. A végén szerencséjük is volt, mert 106–103-nál előbb Durant rontott, majd Iguodalára jött ki a figura, a kicsit még rozsdás egykori döntő MVP pedig hibázott, a támadópattanó után pedig Curry kezéből egyszerűen kicsúszott a labda – de szerencséje annak van, aki megdolgozik érte, ebben pedig nem volt hiba.

Ez nagyon nem ízlett a GSW–nek. A vendégeknek volt pár kisebb futásuk, de összességében nem ők uralták a mérkőzést, a Utah ritmusában folyt a játék, végig keresték, hogy Curry (32 pont, 3 gólpassz, 4 eladott labda) és Durant (30 pont, 7 pattanó, 2 gólpassz, 5 eladott labda) mellett kiben van pont, miután Thompson és Green is elég gyengén célzott. Ezt a meccs végéig nem sikerült megtalálniuk, a kispadról összesen 17 egység érkezett, amit a túloldalon Crowder egymaga túldobott, a szoros végjátékban pedig sem a fáradó Durant, sem Iguodala nem tudott már kiegyenlíteni. A vereség azt jelenti, hogy lecsúsztak a nyugati 3. helyre – Durant azért feljegyezheti ezt a meccset, mert megelőzte a Sonics ikonját, Gary Paytont a pont-örökranglistán.

A Jazz legjobb dobói: Ingles 20/12, Crowder 18/15, Mitchell 17/6, Gobert 17.
A Warriors legjobb dobói: Curry 32/15, Durant 30/6, Thompson 12.

Portland Trail Blazers – Memphis Grizzlies 99–92

Lillard és a cseresor megoldotta. Jusuf Nurkic teljesen eltűnt a Grizzlies nagyemberei között, McCollum dobásait szinte teljesen elvették a vendégek, a portlandi kezdőötös védekezését sorozatban vitték be az erdőbe, így komoly gondban lehetett volna a Blazers, ha csak Lillardra (24 pont, 5 pattanó, 4 gólpassz, 2–2 blokk és szerzett labda) tudnak építeni. Szerencséjükre azonban az ötfős cseresorban nem akadt gyenge pont, Leonard és Collins 22 pontot és 15 pattanót tett hozzá, Evan Turner mindenhol ott volt, Seth Curry és Stauskas pedig dobásaival segített – 44 pont és jó védekezés érkezett a második vonaltól, erre pedig nem lehetett válasza a Grizzliesnek. A harmadik negyedben elléptek a hazaiak, Lillard 15 pontot szórt ekkor, majd 11–0-val nyitották a negyedik negyedet, onnan pedig már nem néztek hátra és zsinórban harmadik sikerükkel tartják magukat a nyugati 4–6. helyen a Lakers és a Clippers társaságában.

Elfogyott a Grizzlies. A vendégeknél egyedül Ivan Rabb hozott hasonló játékot, mint a portlandi cserék, hibátlan dobásokkal jutott el 8 pontig, és szedett le hét pattanót, rajta kívül azonban betlizett a második vonal, különösen a dobásokkal voltak gondban. Emellett Marc Gasol is szenvedett a pontossággal, 4/13–as mezőnymutatója ezúttal nem fért bele. Pedig a kezdőötös többi tagja elöl becsülettel tette a dolgát, Conley beszórt öt triplát és kiosztott 6 gólpasszt, Kyle Anderson egyetlen dobást rontva szórt 15 egységet, Jaren Jackson Jr. kintről-bentről veszélyesnek bizonyult, és a 10 pontot szerző Temple-t sem lehetett feladni. A harmadik-negyedik negyedben bemutatott rövidzárlatok azonban a győzelembe kerültek, mert bár a végén kapaszkodott a Memphis, ez csak a különbség csökkentésére volt elég. Zsinórban negyedszer kaptak ki, és leestek a képzeletbeli playoff-vonal alá.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 24/15, Leonard 12/6, McCollum 11.
A Grizzlies legjobb dobói: Conley 23/15, Jackson 16/6, Gasol 14/3.

Sacramento Kings–Oklahoma City Thunder 113–132

Ez komoly munka. A Thunder két fontos cserehátvédje nélkül játszott, mivel az előző, Bulls elleni mérkőzés tömeges lökdösődésénél Dennis Schröder és Raymond Felton is elhagyta a kispadot, amiért egymeccses eltiltást kaptak a ligától. A csapattársak azonban nem hagyták, hogy ezen múljon a győzelem, a kezdőötös egészen elképesztő teljesítménnyel rukkolt ki, amihez csatlakozott a padról jövő Abrines három triplája, egy harmadik negyedbeli megingást leszámítva végig uralták a csatát. Paul George 43 pontot, 12 pattanót és 7 gólpasszt jegyzett, Russell Westbrook karrierje 112. tripla-dupláját szállította (19 pont, 11 pattanó, 17 gólpassz, 6 szerzett labda), Steven Adams 20 pont–23 lepattanós dupla-duplát gyártott, Jerami Grant és Terrance Ferguson pedig 36 ponttal támogatta meg a sztárokat. 66–43-ra nyerték a pattanócsatát, és bár a harmadik negyedben a Kings szépen visszakapaszkodott, a záró játékrész első perceit Paul George 9–0-ra „nyerte”, onnantól nem volt kérdés, hogy győzni fognak – zsinórban harmadszor, a Warriors vereségével pedig már másodikak Nyugaton.

Túl sok volt a hiányzó. Marvin Bagley személyében a padról jövő lendületet, Bogdan Bogdanovic személyében az egyik fő játékszervezőt, Iman Shumpert személyében pedig egy jól védekező és triplázó veteránt nem tudott bevetni Dave Joerger, így bár a kezdőötös nagyon igyekezett, ezt az intenzitást ilyen foghíjas paddal képtelenség volt lekövetni. Pedig Buddy Hield (37 pont, 7 tripla) és De'Aaron Fox (28 pont, 12 gólpassz) támadásban elszabadult, a kezdőötös többi tagja is eljutott legalább 10 pontig, de amikor ilyen klasszis teljesítményekkel szemben a padról mindössze 15 pont érkezik, nincs miről beszélni. A Kingsnél ráadásul a rossz védekezés nem új gond, legutóbbi öt meccsükből negyedszer kapnak legalább 130 pontot, egymást követő második vereségükkel pedig kicsúsztak a playoff-helyekről.

A Kings legjobb dobói: Hield 37/21, Fox 28/9, Cauley–Stein 13.
A Thunder legjobb dobói: George 43/12, Grant 22/6, Adams 20.

NBA, ALAPSZAKASZ
Charlotte Hornets–Cleveland Cavaliers 110–99
Orlando Magic–San Antonio Spurs 90–129
Philadelphia 76ers–New York Knicks 131–109
Boston Celtics–Phoenix Suns 103–111
Toronto Raptors–Indiana Pacers 99–96
Chicago Bulls–Brooklyn Nets 93–96
Houston Rockets–Washington Wizards 136–118
Milwaukee Bucks–New Orleans Pelicans 123–115
Minnesota Timberwolves–Detroit Pistons 123–129 – hosszabbítás után
Utah Jazz–Golden State Warriors 108–103
Portland Trail Blazers–Memphis Grizzlies 99–92
Sacramento Kings–Oklahoma City Thunder 113–132