Harden nélkül is nyert a Rockets a GSW otthonában, Green megsérült

Philadephia 76ers–Portland Trail Blazers 115–130

Most már nem fért bele Embiid hiánya. Az előző mérkőzésen még pótolni tudta legjobb játékosát a Sixers, ezúttal viszont egyértelműen kiderült, hogy komolyabb csapat ellen nincs érdemi cseréje. Boban Marjanovics nem tudta megoldani a feladatot, a padon pedig már nem volt komolyabban bevethető center, próbálkoztak small-ballal és Mike Scottal ötösben, de a Portland túl erős volt centerposzton ahhoz, hogy ez elég legyen, amit az 53–33-ra elvesztett lepattanózás (19 engedett támadópattanó) is bizonyít. Ez egyébként főleg a védekezésüket borította össze, 66 pontot kaptak a festékből, támadásban így is volt még elég opciójuk és Ben Simmons (29 pont, 7 lepattanó, 10 gólpassz) vezetésével próbálkoztak is, de a többiek közül végül JJ Redick 1/10-et dobott mezőnyből, Jimmy Butlernél alig volt a labda, egyedül a 20 pontos Tobias Harris tudott hozzászólni komolyabban – a 15 ponttal elvesztett harmadik negyed aztán megpecsételte a sorsukat, ebből a hátrányból nem tudtak már felállni.

Domináns Blazers. Ahogy az előző mérkőzésen, úgy most is a két domináns center alapozta meg a portlandi győzelmet, Jusuf Nurkic 24 perc alatt 24 pontot, 10 lepattanót és 4 gólpasszt jegyzett, Enes Kanter pedig 21 perc alatt 16 pontig, 8 lepattanóig és 4 gólpasszig jutott – kiválóan osztogattak ki a duplázásokból, rendre elnyomták ellenfelüket a palánk alatt és a támadópattanókat is jól szedték. Ezt kiegészítette a padról nagyon agresszív palánk alatti munkával (6 támadópattanó, 2 blokk) beszálló Jake Layman, úgyhogy a kinti dobásokra már nem is volt nagy szükségük, a harmadik negyed elején négy alkalommal is zsákolásig jutottak a teljesen szétcsúszó Sixers-védekezés ellen, itt pedig megtörték a hazaiakat – a folytatásban kézben tartották a dolgokat és sorozatban harmadik győzelmükkel közelebb zárkóztak az OKC-hez.

A 76ers legjobb dobói: Simmons 29, Harris 20/9, Butler 15, Scott 15/9
A Trail Blazers legjobb dobói: Nurkic 24, Lillard 17/3, Kanter 16

Atlanta Hawks–Phoenix Suns 120–112

Most jól csinálta a végét az Atlanta. Előző este szoros csatában, az utolsó pillanatban maradt alul a Detroit ellen a Hawks úgy, hogy a végjátékban vezetett is, ezúttal pedig a back-to-back ellenére tanulni tudott a hibáiból. A negyedik negyed közepén úgy tűnt, hogy talán elfáradt a gárda és nyolcpontos hátrányba került, ám a folytatásban Spellman és Young vezetésével fordítani tudott, a védekezésüket nagyon összerakták a hazaiak, bő négy percig nem kaptak kosarat, úgyhogy ezúttal ők jöttek ki győztesen egy ilyen helyzetből. Az atlantai kezdőben egyébként szinte mindenki jól játszott, mind az öt játékos legalább 18 pontot dobott és maradt erejük a hajrára is, úgyhogy a Knicks után a Suns vereségszériájával már nem volt „kedves” Lloyd Pierce alakulata.

Minden megy tovább. Zsinórban 17. alkalommal szenvedett vereséget a Phoenix és mind a 17 meccsen kapott legalább 111 pontot, úgyhogy január 12-e óta nyeretlen a társaság – nem változott semmi, maximum annyi, hogy most egy fáradtabb ellenfél ellen egészen a végéig partiban tudott lenni. A 26 pontos Devin Booker mellé felnőtt a 29-et szóró Tyler Johnson is, a harmadik negyedet megnyerték, de 95-103 után kaptak egy 12–2-t, majd az utolsó három percet 13–5-re veszítették el, teljes összeomlással zárták az estét. Gond egy szál se, megerősítették a ligautolsó helyüket és bár Igor Kokoskov vezetőedző szerint nem játszottak okosan (sőt), a vezetőségnél valószínűleg ezt most sem nagyon bánják.

A Hawks legjobb dobói: Young 23/6, Bazemore 23/15, Prince 21/6
A Suns legjobb dobói: T. Johnson 29/12, Booker 26/6, Ayton 14, Oubre Jr. 14/9

Charlotte Hornets–Brooklyn Nets 115–117

D'Angelo Russell győzelemre vezette a Brooklynt. A Nets 23. születésnapját ünneplő All Star irányítóján komoly teher volt ezen az estén, mert egyszerűen muszáj volt megnyerniük ezt a meccset, csapata pedig teljes mértékben rá támaszkodott, a támadójáték alapja az volt, hogy neki minél hatékonyabb elzárásokat tudjanak adni. Russell mindezt meghálálta, beszórt kereken 40 pontot és kiosztott mellé 7 gólpasszt is, mellette jó második opció volt Joe Harris (19 pont, 4 gólpassz), plusz Allen, Carroll és Napier is eljutott tíz pontig, úgyhogy a legutóbbi blama után most korábbi önmagát idézte a társaság. A végén azonban Russellnek kellett megnyernie a meccset, ugyanis bár a 14 ponttal behúzott első negyed után sokáig kézben tartották az estét, de a harmadik játékrész végére közelített a Charlotte, majd a záró etapban fordított is és három és fél perccel a vége előtt már hét ponttal előrébb járt. Itt azonban sebességet váltott a vendégek irányítója, aki a hátralévő időben egymaga 14 egységet szórt, szinte kivétel nélkül minden támadást ő fejezett be és az összes dobását a gyűrűbe is küldte, nem volt hajlandó hibázni – a végén volt még esélye a Hornetsnek, de Kemba Walker nem tudta megoldani, úgyhogy borzasztóan fontos győzelmet aratott és két meccsre növelte a felek közötti távolságot a Brooklyn.

Bánhatja a Charlotte. Ugyan a back-to-back második felén lépett pályára a Hornets, ám ez leginkább csak az első negyedben érződött a csapaton, ott kicsit még nehezebben mozogtak Batumék, de aztán fokozatosan összeszedték magukat és átvették az irányítást, a negyedik játékrészben már úgy tűnt, hogy bedarálják a Brooklynt. Mégsem így történt, Russell játékával egyszerűen nem tudtak mit kezdeni, bárhogy védték a pick-and-rolljait, megtalálta a legjobb megoldást, bedobta a távoli tempót, a nehéz triplát, megverte a magasembert, erre pedig az utolsó percekben nem volt válaszuk - hiába Kemba Walker (32 pont, 12/28 mezőnyből) és Tony Parker (21 pont, 5 gólpassz, 10/16 mezőnyből) teljesítménye, ebben az időszakban ők sem tudtak segíteni. A végén egy Walker-dobáson múlt, hogy ne ők jöjjenek ki mégis győztesen a küzdelemből, de „természetesen” az kimaradt, úgyhogy nemcsak hogy nem érték utol riválisukat, de közben még a Detroit is megelőzte őket.

A Hornets legjobb dobói: Walker 32/18, Parker 21, Batum 14/12
A Nets legjobb dobói: Russell 40/18, Harris 19/9, Allen 11

Cleveland Cavaliers–Memphis Grizzlies 112–107

Ennyit jelent Kevin Love. A korábbi klasszis magasember még mindig nem 100 százalékos a műtétje és a kihagyott hónapok után, de egyre magabiztosabban mozog a pályán és ezen az estén már csak a 26 játékperc jelezte, hogy vigyáznak rá – egyébként megkapta a labdáit és korábbi önmagát idéző hatékonysággal szórta a kosarakat. Love végül 32 pontig jutott 9/15-ös mezőnymutatóval és 6/9 triplával, leszedett 12 lepattanót is, úgyhogy kitöltötte csökkentett játékidejét, a hátrányból kezdett negyedik negyedben pedig egymaga tíz pontot szórt be, mielőtt a perclimit miatt le kellett ülnie a padra – hiába próbálta meggyőzni Larry Drew-t, a vezetőedző nem küldte vissza a pályára az utolsó percekben. Azt viszont már nélküle is megnyerte a Cavs, 101–103 után Cedi Osman vert be egy clutch hármast, majd egy labdaszerzés után egy duplát, végül Collin Sexton is elsüllyesztett egy triplát, ez a roham pedig eldöntötte a találkozót - a korábbi nagy előny után ugyan kapaszkodniuk kellett, de végül újabb győzelmet pipálhattak ki a hazaiak.

Hiába állt fel a Memphis. Az első negyedet 13 ponttal bukták el a vendégek, voltak 16 pontos hátrányban is, a lepattanózást tekintve álltak 5–21-re, sorra ütötték be a faultokat, de a borzalmas kezdés után összeszedték magukat és a 25 pontig jutó kezdő center, Jonas Valanciunas vezetésével ledolgozták a hátrányukat, majd meg is fordították a mérkőzést. A Jaren Jackson Jr. nélkül küzdő, back-to-back pályára lépő társaság aztán végül megnyerni már nem tudta a találkozót, a végjátékban túl sok volt a hiba, pedig Valanciunas mellett a padról beszálló Joakim Noah (16 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk 24 perc alatt) is dicsérhető volt, de hiába nyertek 58-30-ra a festékből, triplából 11-gyel kevesebbet süllyesztettek el ellenfelüknél, ez pedig végül többet ért.

A Cavaliers legjobb dobói: Love 32/18, Sexton 20/12, Zizic 18
A Grizzlies legjobb dobói: Valanciunas 25/3, Conley 18, Noah 16

Washington Wizards–Indiana Pacers 112–119

Csak dicsérni lehet az Indianát. Továbbra is menetel Victor Oladipo nélkül a Pacers, ráadásul az előző esti meccs után most sem lépett pályára Myles Turner sem, mégis parádésan kezdett a társaság: a 8/8 jó dobással nyitó Thad Young vezetésével 15 ponttal jártak előrébb a nagyszünetben, nagyon könnyedén jutottak el a washingtoni gyűrűig. A fordulás után azért kicsit elérte őket a fáradtság, végül 23 eladott labdával zártak és a negyedik negyedben két pontra felzárkózott a Wizards, ám ebben az időszakban Darren Collison (15 pontjából 11 született ebben a játékrészben) vette a hátára a csapatot, fontos dobásokat süllyesztett el és bár a végén egy újabb eladott labda után a hazaiaknak esélyük volt egyenlíteni, ezt már megúszta az Indiana. A gárda újabb győzelmével megerősítette keleti harmadik helyét és már két meccsel vezet a botladozó Philly előtt, ráadásul megszerezte negyvenedik idei sikerét, méghozzá 19 nappal korábban, mint tavaly – legjobb játékosa nélkül is a liga ötödik legjobb mérlegével rendelkezik Nate McMillan alakulata.

Védekezés nélkül nem lehet. Kapaszkodhatna abba a Washington, hogy felállt nagy hátrányból és a végén esélye nyílt arra is, hogy kiegyenlítsen, de amíg így védekezik Scott Brooks csapata, addig nem sok reménye lehet a komolyabb folytatásra – az utóbbi kilenc találkozóból nyolcadszor kaptak legalább 119 pontot a fővárosiak, nem csoda, hogy 4.5 meccsre eltávolodtak a rájátszástól. Brooks egyébként variált, Thomas Bryant helyett Bobby Portis kezdett, de ez nagyon nem jött be, úgyhogy hamar visszatért Bryanthez, aki végül 31 percet játszott, méghozzá remekül (23 pont, 9/11 mezőnyből, 3/4 tripla, 12 lepattanó, 4 gólpassz, 2 labdaszerzés, 3 blokk), de rajta kívül csak Bradley Beal (35 pont, 6 gólpassz), illetve néha Thomas Satoransky (12 pont, 6 labdaszerzés) játékát lehetett dicsérni, ez pedig nem lehetett elég, ha közben 57 százalékkal dob az ellenfél.

A Wizards legjobb dobói: Beal 35/9, Bryant 23/9, Satoransky 12/6, Parker 12/6
A Pacers legjobb dobói: Young 22/3, Bogdanovic 18/6, Collison 15/3

New Orleans Pelicans–Los Angeles Lakers 128–115

A Pelicans bosszúja. Az Anthony Davis-sztori miatt mondhatni, hogy nem a legjobb a viszony a két klub között, a New Orleans bosszús is lehet a Lakersre, ezen a találkozón viszont elégtételt vehetett a gárda annak ellenére, hogy Davis a back-to-back miatt nem lépett pályára. A hazaiak azonban fáradtabban, legjobbjuk nélkül is nagyon motiváltak voltak, a pályára lépőknél már nem volt perclimit, heten is elérték a tízpontos határt, Jrue Holiday vagy Elfrid Payton kifejezetten remek teljesítményt nyújtott, ezzel pedig komoly pofont osztottak ki a Los Angelesnek és kissé visszahúzták LeBron Jameséket a playoffért zajló harcban. Az agresszív, lendületes játékukkal annyira meglepték a Lakerst, hogy a vendégek igazából csak a negyedik negyedben tudtak kozmetikázni az eredményen, egyébként végig a Pelicans akarata érvényesült és olyan extra teljesítmények is érkeztek, mint például a padról beszálló Diallo 8/8 jó dobása, 10 lepattanója és két blokkolt Ingram-dobása – nekik ugyan már tét nélküli volt ez a derbi, de azért jelen helyzetben a Lakersnek érezhetően oda akartak szúrni. Ezt egyébként a nézők is jelezték, hiszen ahányszor LeBron James labdához ért, jött a „booozás” a lelátóról...

Ez komoly blama. A fentiek ellenére viszont természetesen a Los Angelesnek muszáj lett volna megnyernie ezt a meccset, környezettől függetlenül nem hibázhatna a társaság egy alsóházi csapat ellen, még idegenben sem. Luke Walton vezetőedző szerint viszont pontosan ugyanazok a problémák jöttek elő náluk, mint szinte minden vereségüknél, a 23 eladott labda, a pontatlan (65 százalék) büntetőzés, valamint a puha, gyenge, átjáróház védekezés – ezzel a pofonnal viszont már 3.5 meccsre vannak a Clippers-Spurs párostól és kettőre a Kingstől, 23 találkozóval a szezon vége előtt 50 százalék alatt állnak, úgyhogy bár még nem késő elindulniuk, de az ilyen vereségek egyszerűen nem férhetnek bele náluk. Hiába James (27 pont, 11/17 mezőnyből, 7 lepattanó, 12 gólpassz, 4 labdaszerzés) és Ingram (29 pont, 10/18 mezőnyből, faultgondok miatt csak 26 perc alatt) ponterős játéka, ez nagyon kevés ebben a helyzetben.

A Pelicans legjobb dobói: Holiday 27/15, Randle 24/6, Diallo 18
A Lakers legjobb dobói: Ingram 29/9, James 27/9, Kuzma 16/3

Miami Heat–Detroit Pistons 96–119

Parádézott a detroiti cseresor. A back-to-backet játszó Pistonsnál érezhető volt a fáradtság a kezdőcsapaton, Blake Griffin, Andre Drummond és Reggie Jackson is elmaradt a megszokott formájától, ennek megfelelően az első negyedet kilenc ponttal elvesztette a vendégcsapat. Aztán megérkezett a második sor és valósággal robbantott, a nagyszünetben már a Detroit járt előrébb nyolc ponttal és a fordulás után is hasonló maradt a képlet: a harmadik negyedet egálra hozták a felek, aztán a záró etapban állva hagyta a Miamit a detroiti kispad. Ish Smith (22 pont, 8/9 mezőnyből, 9 gólpassz), Langston Galloway (17 pont, 4/5 tripla) és Luke Kennard (17 pont, 3/5 tripla) is ellenállhatatlan volt, úgyhogy a cseresorok csatáját 66-35-re nyerték, a második és a negyedik negyedet pedig összességében 32 ponttal húzták be, úgyhogy a záró etap első öt percében végleg el is döntötték a derbit – Galloway egyébként ebben az időszakban szórt be egymaga 15 pontot, itt törték meg a Miamit. A borzasztóan fontos sikerrel nemcsak a Heatet tartották maguk mögött, de a vereséget szenvedő Charlotte-ot is megelőzték, februárban eddig 6-2-t hoztak és ennek köszönhetően sorozatban a harmadik évben állnak pontosan 28–30-cal, míg négy éve 29–29 volt a mérlegük ilyenkor.

Dragic visszatért, de... A Miami részéről egyetlen örömhírről tudunk beszámolni, ugyanis a szlovén irányító, Goran Dragic december 10-e óta először tudott pályára lépni, bár sokat nem tett hozzá, 16 perc alatt négy pontig jutott – persze ez még biztató is lehetne, ha közben nem tartana ott a csapat, ahol. Winslow és James Johnson sérülés miatt nem játszott, McGruder meccs közben dőlt ki szintén sérülés miatt, a jó kezdés után darabokra esett a játékuk minden része és végül nagyon sima hazai vereséget szenvedtek az egyik közvetlen riválisuk ellen – az utóbbi tíz meccsből nyolcadszor kaptak ki, csak tizedikek Keleten és az jelenleg nem tűnik biztos megoldásnak, hogy „de visszatért Dragic”...

A Heat legjobb dobói: Richardson 22/6, Waiters 17/6, Wade 15
A Pistons legjobb dobói: Smith 22/3, Griffin 20/6, Galloway 17/12, Kennard 17/9

Chicago Bulls–Boston Celtics 126–116

Két klasszisteljesítmény elég volt. Elképesztő produkciót nyújtott a Chicago két fiatal sztárja, Zach LaVine és Lauri Markkanen, ugyanis bár egy back-to-back második felén játszottak, mindketten új karriercsúcsot dobtak: LaVine 42-t, Markkanen 35-öt szórt, abszolút megállíthatatlanok voltak. Ezzel egyébként Michael Jordan, Scottie Pippen és 1996 óta ők az első chicagói csapattársak, akik ugyanazon a meccsen mindketten legalább 35 pontot dobtak, kettejük parádéja pedig bőven elég volt ahhoz, hogy a gyengélkedő Bostonnak visszavágjanak az őszi borzalmas, a franchise történetének legnagyobb különbségű vereségéért. A második negyedet egy 18–3-as rohammal nyitották a papíron fáradtabb hazaiak és innentől kézben tartották a meccset, a harmadik játékrészben már 20 pont feletti előnyben is voltak és bár később a Celtics megpróbált még visszajönni innen, amikor kellett, akkor mindig hozzászóltak Markkanenék – ezzel egyébként idén először tudtak sorozatban három meccset is megnyerni.

Nem talál kiutat a Boston. Ugyan rendszeresen vannak jó időszakok, győzelmi szériák a Celticsnél, olyan periódusok, amikor úgy gondolnánk, hogy most elindulnak felfelé és végre azt hozzák, amit ők maguktól is elvárnak, eddig minden ilyen után jöttek a pofonok és a gyengébb szériák – az All Star előtt két fájdalmas vereségre még reagáltak két győzelemmel, a szünet óta viszont ez volt a második pofonjuk és bár a Bucks ellen ki lehet kapni, egy back-to-backet játszó, kétemberes Chicagótól nem nagyon szabadna. Ezúttal hiába hozott extra számokat Kyrie Irving (37 pont, 10 gólpassz), védekezésben nem tudták megoldani a feladatukat, képtelenek voltak reagálni és csak a végén ébredtek fel úgy-ahogy, ezzel a Sixers hibáját sem használták ki és egyelőre maradtak a keleti ötödik helyen – következőleg mennek Torontóba, ott kellene kijavítaniuk ezt a kínos bakit.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 42/15, Markkanen 35/9, Lopez 17
A Celtics legjobb dobói: Irving 37/9, Horford 19/3, Brown 14/6

Oklahoma City Thunder–Sacramento Kings 116–119

Az OKC nem bírta el a back-to-backet. Előző este két hosszabbításban tudták csak legyőzni a Jazzt Westbrookék, és bár az irányító ma is jól dobott (41 pont 15/30-as mezőnymutatóval) és leszedett 10 pattanót, amikor passzolt, abból nem sok jó sült ki, 4 asszisztjára 7 eladott labda jutott. Paul George viszont az előző meccs 45 pontja után most 4/19-es mezőnnyel szenvedett össze 14 pontot, ha egy kicsit jobban céloz, akkor talán győzhettek volna, de ez ugyanígy igaz Schröderre, Markieff Morrisra, Jerami Grantre és Terrance Fergusonra is. Azért így is összeszedtek 116 pontot, nem az akarással volt a probléma, harcolt a Thunder, de a dobások mellett az elrontott váltásokon, elcsúszott védekezéseken látszott, hogy nagyon fáradtak. A végén azért majdnem visszajöttek 16 pontos hátrányból, 116–116 után viszont már csak a Kings szerzett pontot – igaz, Westbrook betalált, de azt elvették tőle támadóhiba miatt. A vereség azt jelenti, hogy immár három meccsre vannak a tabellán második Denvertől.

Megvan a nagy skalp. Az All Star előtt a Denvertől, az All Star után a Warriorstól kapott ki két ponttal Dave Joerger alakulata, közel jártak egy extra győzelemhez, és ez végül az OKC otthonában össze is jött. Egészen a negyedik negyedig kézben tartották az eseményeket, Buddy Hield 34 pontot termelt, Fox 19 pontja mellett 9 gólpasszt osztott ki, Bogdanovic és a dupla duplázó Cauley-Stein is jól játszott a kezdőben, amikor pedig leültek, jött az újonc Marvin Bagley, aki elöl-hátul (19 pont, 10 pattanó, 3 blokk, 2 szerzett labda) a sereg élére állt, vele nem tudtak mit kezdeni a hazaiak. A komoly előnyt aztán a negyedik negyedben elkezdte faragni a Thunder, 116–116-nál utol is érte a Kingst, ám ekkor Fox hibátlanul büntetőzött, Cauley-Stein belemenést harcolt ki Westbrookon, majd Barnes ugyan egy szabaddobást elrontott, a végén azonban jól védekeztek Paul George-on. A Sacto sikerével továbbra is tapad a nyugati 8. Clippersre.

A Thunder legjobb dobói: Westbrook 41/15, George 14/6, Schröder 14/3.
A Kings legjobb dobói: Hield 34/9, Fox 19/3, Bagley 19.

Milwaukee Bucks–Minnesota Timberwolves 140–128

Három negyedig bírta el a nyomást a Wolves. A kisebb autóbalesetét még mindig pihenő All Star, Karl-Anthony Towns a liga agyrázkódás-protokollja miatt most sem lépett pályára, ennek ellenére a Minnesota három negyeden keresztül olyannyira tartotta a lépést a ligaelsővel, hogy 36 perc után vezettek is. A negyedik játékrészben aztán egyrészt elfáradtak, másrészt a Bucks védekezésben megmutatta, miért is első a tabellán, mindenesetre dicséret illeti Taj Gibsont, Wigginst és az újonc Josh Okogie-t (18 perc alatt 14 pont), illetve a Derrick Rose (23 pont) és Anthony Tolliver (17 pont, 5 tripla) vezette kispadot is, mert ameddig bírták szuflával, kiválóan lőtték szét a hazai védekezést.

A Milwaukee-nak vissza kell találnia önmagához. Antetokounmpo és csapattársai, illetve a vezetőedző Mike Budenholzer is arról beszélt, hogy remek dolog 140 pontot dobni, de nem bízhatnak csak a képességeikben – most már meccsek óta ezzel nyernek, nem igazán működik a csapatjáték, hol védekeznek, hol nem, a kiegyensúlyozottságot kell újra meglelniük. Ma három negyeden keresztül égtek, a negyedikben sikerült a saját szintjükön elfogadható tempót diktálniuk, de összességében azért a látottak alapján a megfogalmazott gondok kellemes problémáknak tűnnek. Antetokounmpo ismét remekelt (27 pont, 9/16 mezőnyből, 10 pattanó, 7 gólpassz, 2 blokk), ráadásul 3/4 triplát a helyére küldött, Middleton a második félidőben vezér volt, de a kezdőben Lopez, Bledsoe és Brogdon is hozta, amit kell, legalábbis támadásban. A Bucksnál annak is örülhetnek, hogy Nikola Mirotic elszabadult (17 pont, 7/11 mezőnyből, 2 blokk), Ilyasova is eljutott 13 pontig – az már kevésbé vidám sztori, hogy a rutinos csereirányító, George Hill négy perc után cserét kért ágyékhúzódás miatt.

A Bucks legjobb dobói: Middleton 28/12, Antetokounmpo 27/9, Lopez 19/9.
A Timberwolves legjobb dobói: Rose 23, Gibson 20, Wiggins 18/9.

Golden State Warriors–Houston Rockets 112–118

Chris Paul régimódi klasszisa döntött. James Harden betegség és kisebb nyakfájdalmak miatt nem léphetett pályára, ilyenkor kell előlépnie a veterán irányítónak, aki meg is tette: egyrészt beszórt 23 pontot, másrészt kiosztott 17 gólpasszt, egyszerűen nem tudtak vele mit kezdeni Curryék. A jó ritmus meghozta a kinti dobásokat, a jó triplázás pedig nagy területeket nyitott Capelának és Fariednak, a sok lábon álló támadójáték pedig végig gondot okozott a GSW-nek. A Houston az első negyedben 15 pontos előnyt épített ki, ezt gyakorlatilag végig sikerült beosztania, köszönhetően annak is, hogy a mindössze háromszemélyes kispad is folyamatosan hozzá tudott szólni. Sikerült emberi számokon tartani az ellenfél húzóembereit a triplavonalon túlról, a palánk alatt sikerült limitálni Cousinst, egálra hozták a pattanózást, 22/24-gyel büntetőztek, ez a sok apró részlet pedig a végén nagy győzelmet eredményezett – a Houston továbbra is ötödik Nyugaton, de ilyen játékkal feljebb fognak jönni.

Draymond Green sérülése nem jött jókor. Eleve nagyon megfogta a Warriorst az első negyed, utána kőkemény munkával tudtak csak feljebb jönni a két középső negyedben, a negyedik elején pedig be is ütött a baj - Green saját csapattársa, Cousins lábára lépett rá és fordította ki a bokáját. Mivel a cseresor addig is gyakorlatilag értékelhetetlen produkciót nyújtott, nehéz helyzetbe került a Warriors, és bár a végén a Durant-Curry-Thompson trió mindent megtett a felzárkózásért, hátul rendre visszaadta a kapott pontokat a Houston – egy jó Cousins most igencsak hiányzott, a center viszont hátul hiába játszott jól (14 pattanó, 3 szerzett labda, 4 blokk), elöl teljesen elveszett (4/12 mezőnyből, 2 gólpasszra 6 eladott labda). Ezt már nem bírta el a GSW, akik ugyan továbbra is vezetik Nyugatot, de egyrészt egy vereségnyire van mögöttük a Nuggets, másrészt eddig 0–3-ra állnak a Rockets ellen, idén egyértelműen a mumusuk Mike D’Antoni gárdája.

A Warriors legjobb dobói: Durant 29/9, Curry 25/15, Thompson 20/9.
A Rockets legjobb dobói: Gordon 25/12, Paul 23/12, Faried 20/6.

Utah Jazz–Dallas Mavericks 125–109

A Jazzt felpaprikázta a vereség. A Thunderrel ellentétben a Jazzen egyáltalán nem látszott a 24 órával korábbi dupla hosszabbítás, az első negyedben ugyan még keresgélték a játékukat, utána viszont végig ők voltak előnyben. Mitchell és Rubio felváltva bontotta a védelmet, Ingles bebombázott öt hármast, Gobert dupla duplázott, a padról pedig Crowder szórt 22 egységet – szombaton is említettük, hogy a Jazz játéka egyre jobban emékeztet a tavalyi önmagára, ezt ma is megerősíthetjük. A harmadik negyedben azért érződött kicsit a fáradtság okozta dekoncentráltság, 15 pontos előnyük három egységnyire olvadt, de hamar megrázták magukat és visszaállították a kényelmes különbséget. A Utah a hatodik helyen áll Nyugaton, de nagyon figyelniük kell, mert a már nem rájátszó helyen tartózkodó Kings csak két mecsnyire van tőlük.

Dirk Nowitzki még mindig tud. Luka Doncic távollétében nem igazán volt vezére a Dallasnak az előző meccsen, Rick Carlisle vezetőedző pedig váratlant húzott: idén először a kezdőbe tette Dirk Nowitzkit. A veterán erőcsatár meg is hálálta a bizalmat, egyrészt komoly gondot okozott Derrick Favorsnek, beszórt 14 pontot 3 triplával, másrészt jelenléte nyugtatólag hatott a tapasztalattal híján lévő társaknak. A félidőben csak három ponttal vezetett a Jazz, és ha a harmadik negyed elején nincs egy komolyabb megingás (15 kísérletből 13-t elrontottak), akkor ez lehetett volna egylabdás meccs is. Így viszont csak annyit tudunk feljegyezni Nowo mellett, hogy a Knickstől megszerzett Hardaway Jr. és Burke, illetve a Kingstől érkezett Justin Jackson is jól dobott, kezdenek beilleszkedni a csapat játékába.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 25/6, Rubio 25/3, Crowder 22/12.
A Mavericks legjobb dobói: Hardaway Jr. 21/6, Burke 20/3, Nowitzki 15/9.