Húszpontos félidei hátrányból nyert tizenöttel a Milwaukee

Detroit Pistons–Los Angeles Lakers 111–97

Összeszedte magát a Detroit. Két szörnyű meccs után újraindította a rendszert a Pistons és ismét magára talált támadásban, ha nem is hozta korábbi szenzációs játékát, de valamelyest megvolt a ritmus és nem volt reménytelen az együttes, főleg a második félidőben. A harmadik negyedig most is szorosan alakult a küzdelem, de aztán ott Reggie Jackson két egymást követő triplával „berúgta a motort”, itt futottak egy 13–0-t a hazaiak és ez kicsit helyretette őket, a nagyszünet után összességében már 65 pontot pakoltak fel a táblára – bár összességében csak 43%-kal dobtak mezőnyből és 12 büntetőt is elrontottak, a jó kinti dobóforma (17/39, 43.6%), illetve a 16 megszerzett támadópattanó ellensúlyozta mindezt. Egyénileg az említett Jackson mellett Andre Drummond (19 pont, 23 lepattanó, 2 blokk), valamint a padról kiválóan beszálló Langston Galloway (23 pont, 8/10 mezőnyből) emelhető ki, ez pedig most elég volt a kötelező győzelemhez, amire nagy szükségük volt a legutóbbi két vereségük után – újra egálban vannak a Brooklynnal a keleti hatodik-hetedik helyen.

James pihent. A terveknek megfelelően kiülte a back-to-back második felét LeBron James, de rajta kívül Lonzo Ball, Brandon Ingram, Tyson Chandler és Lance Stephenson sem lépett pályára a vendégeknél, így pedig értelemszerűen túl sok esélyük nem lehetett a sikerre. Voltak biztató egyéni teljesítményeik, JaVale McGee-t (20 pont, 13 lepattanó, 3 blokk) érdemes külön megemlíteni, de a sokkal rosszabb triplázás (6/25) és a nagyon rosszul sikerült harmadik negyed nem fért bele, úgyhogy elmaradt a meglepetés és tulajdonképpen egyértelmű vereséget szenvedtek – következőleg New Yorkban, a sereghajtó ellen lépnek pályára.

A Pistons legjobb dobói: Galloway 23/12, Jackson 20/12, Drummond 19
A Lakers legjobb dobói: McGee 20, Caldwell-Pope 17/9, Caruso 16/6

Philadelphia 76ers–Sacramento Kings 123–114

Ha nem is gálázik, de halad a Sixers. Sorozatban harmadik győzelmét pipálhatta ki a Philadelphia és ezúttal is hasonló volt a forgatókönyv az előzőekhez: nem játszott igazán jól a gárda (most a védekezés nem akart összeállni), de a végjátékban mégis megoldották a fontos helyzeteket a hazaiak. A legutóbbi pihenő jót tett Jimmy Butlernek, aki ezen az estén a társaság élére állt (22 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz), Joel Embiid villogott a palánk alatt (21 pont, 17 lepattanó, 4 blokk) és a végén bemutatott két clutch védekezést, de 18-19 pontot szórt a Harris-Redick-Simmons trió is – elöl összességében 50%-os mezőnymutatót produkált a társaság annak ellenére, hogy 30% alatt maradt kintről. A kiegyensúlyozott játéknak köszönhetően gyakorlatilag végig vezetett is az együttes, már az első negyedben volt közte tíz és bár egyszer-egyszer a második és harmadik játékrészben is átvette a vezetést a Kings, a Philly mindig azonnal válaszolt egy komolyabb rohammal és visszaállította a külöbséget – a végén aztán már nem engedték vissza ellenfelüket, úgyhogy az újabb sikerükkel ismét ők a harmadikak Keleten.

Back-to-back vereség. Előző este Bostonban és most Philadelphiában sem volt rossz a Sacramento, de a bravúrhoz valami, leginkább a fizikális, kemény védekezés mindkét mérkőzésen hiányzott, úgyhogy tényleg matematikaira csökkent a gárda esélye a playoffba jutásra. Az egyéni extrák ezúttal elmaradtak és a játékpercek is ki voltak mérve a tíz, parkettre kerülő vendégjátékos között, hatan dobtak 12-16 pont között, de igazából hiába volt egy-két rohamuk, az igazi átütőerő hiányzott belőlük, nagyon komoly gondot nem tudtak okozni a Sixersnek. Dave Joerger vezetőedző ennek ellenére úgy fogalmazott, hogy a megfelelő módon játsszák a játékot, kellően egységesek, kellően kemények, úgyhogy a győzelmek jönni fognak, csak ne kelljen mindig ilyen jó ellenfelek ellen pályára lépniük...

A 76ers legjobb dobói: Butler 22, Embiid 21, Harris 19/3, Redick 19/12
A Kings legjobb dobói: Barnes 16/12, Fox 16/3, Bagley 15

Washington Wizards–Charlotte Hornets 110–116

Kihasználta a pihenőt a Hornets. Kissé szokatlanul három teljes nap telt el a legutóbbi Charlotte-meccs óta, a vendégek pedig ezt ki tudták használni ezen az estén, hiszen óriási energiákat mozgósítottak a nagyon fontos idegenbeli győzelem érdekében – már az első negyedben lerohanták ellenfelüket, 40 pontot dobtak ebben a játékrészben és 14-gyel vezettek, innentől ezt tudták menedzselni. A labdaszerzésekből folyamatosan indulni tudtak és közel 30 pontot dobtak ilyen helyzetekből, egyénileg pedig az erőlködő Kemba Walker (28 pont, 11/30 mezőnyből) mellett Nic Batum (16 pont, 6 gólpassz, 4/5 tripla), Jeremy Lamb (18 pont, 8 lepattanó) és Tony Parker (15 perc, 16 pont) jóval hatékonyabban dolgozott – csak a záró etapban kezdett kissé meleg lenni a pite számukra, a Wizards ott visszajött hat pontra, de aztán Batum és Lamb is bevert egy-egy hármast, amellyel lezárták a küzdelmet. Összességében magabiztos győzelmet arattak Cody Zeller nélkül is, nyolc nap alatt oda-vissza megverték a Washingtont, így egyetlen meccsre vannak a keleti nyolcadik helytől, továbbra is jó esélyük van odaérni.

Nem volt jó a Wizards. Az elrontott első negyed után csak futott az eredmény után a Washington inkább kevesebb, mint több sikerrel, a harmadik játékrészben húsz pont felett járt már a különbség és bár a végén volt egy nagy rohamuk a hazaiaknak, amellyel izgalmassá tették a helyzetet, ez sem tartott sokáig – összességében nem sok esélyük volt ezen az estén a sikerre. Pedig Bradley Beal ismét parádézott, 40 pontjába 7/13 is belefért és kiegészítette öt-öt lepattanóval, valamint gólpasszal, de a jóval több eladott labda és az elvesztett lepattanózás miatt sokkal kisebb csapásszámmal dolgozhatott a társaság, védekezni pedig ezúttal sem tudott, úgyhogy ismét kikapott a Hornetstől. Ha a szezonjuk még nem is ért véget, de 3,5 meccs hátrányból, a keleti 11. helyről, ilyen formával és játékerővel nagy meglepetés lenne, ha ők csípnék meg a nyolcadik helyet a Heat-Magic-Hornets trió elől.

A Wizards legjobb dobói: Beal 40/21, Green 20/6, J. Parker 17
A Hornets legjobb dobói: Walker 28/9, Lamb 18/9, Batum 16/12, T. Parker 16/6

Miami Heat–Milwaukee Bucks 98–113

Közte húszról nyert a Milwaukee. Egészen szörnyű volt, ahogy elkezdte a mérkőzést a listavezető, sem védekezésben, sem támadásban nem közelítette meg az elvárt szintet a gárda, ezt pedig tetézte, hogy saroksérülés miatt kidőlt Malcolm Brogdon is ebben a periódusban – a játékrészt 18 ponttal elvesztette az együttes és a nagyszünetben kereken húsz ponttal égett, vállalhatatlan produkciót nyújtott. Aztán a szünetben valami történt és varázsütésre elkezdett kosárlabdázni a Milwaukee, a harmadik negyedben annyi hármast küldött a gyűrűbe a vendégcsapat, mint ahány mezőnykosarat a Miami, a Middleton-Ilyasova páros önmagában túldobta ekkor a Heatet és a húsz (korábban 23) pontos hátrány teljes egészében eltűnt, illetve egyetlen egységre olvadt a záró etap előtt. Itt pedig már nem jött újabb fordulat, Giannis Adetokunbo (33 pont, 12/19 mezőnyből, 16 lepattanó, 9 gólpassz, 2 labdaszerzés, 3 blokk)) vezetésével a játék minden elemében dominált a Bucks, pusztított lepattanózásban, alig engedett érdemi dobóhelyzetet védekezésben és kiváló ritmusban játszott, nagyszerűen célzott elöl – ha valaki a végeredményre néz rá, nehezen hiszi el, hogy mennyire mélyen volt a csapat a szünetben. És hogy mekkora fordítás volt ez, azt jól jelzi, hogy ilyen félidei hátrányból egyszer, 1977-ben nyert a társaság, egyébként 0-100 volt a mérlege hasonló helyzetben és a 23 pontos hátrányból megnyert meccs a legnagyobb különbségről aratott győzelem számára az idei szezonban – 71-36-ra hozta a második félidőt a Budenholzer-legénység, ez is mutatja, hogy mi történt.

Megnyert meccset bukott a Heat. Nagyon rövid idő alatt csúszott ki a Miami kezéből ez az összecsapás, hiszen 5/20-at dobott mezőnyből a társaság a harmadik negyedben és a klub története során ez volt a negyedik alkalom, hogy legalább húszpontos félidei előnyből nem tudott nyerni – összességében 71-4-re áll így ilyen helyzetben, de 51-1-re otthon, saját csarnokában ez volt az első ilyen eset. Bánhatják Whiteside-ék, de túlszakmázni nincs értelme ezt a meccset, az első félidőben minden sikerült nekik, a másodikban viszont semmi, összességében ha azt mondjuk, hogy 15 ponttal jobb a Milwaukee, akkor az talán papírformának számít, persze ilyen esély nem sűrűn adódik a listavezető ellen a győzelemre. A helyzetet nehezítette Dwyane Wade sérülése, aki amúgy sem 100%-osan lépett pályára, de a harmadik negyedben csípősérülést szenvedett és bár szerencsére a záró etapban vissza tudott térni, addigra már elúszott a mérkőzés a hazaiak számára – Erik Spoelstra szerint megpróbálják összedrótozni a veteránt a holnapi, Charlotte elleni kulcsmeccsükre.

A Heat legjobb dobói: Winslow 20/9, Whiteside 14, Richardson 11/3
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 33/3, Middleton 21/6, Bledsoe 17/3

Houston Rockets–Phoenix Suns 108–102

Chris Paul nélkül majdnem megégett a Rockets. A hazaiak pihentették a veterán irányítót, és a Houston három negyeden keresztül képtelen volt lerázni a Phoenixet: egyrészt nem ültek a triplák (11/40), másrészt ahogyan a vezetőedző Mike D'Antoni fogalmazott, a csapat nehezen érti meg, hogy az alapszakasz hajrájában már nincs lazsálás, nem lehet hibázni, nem elég a rangadókra felszívni magukat, mert ha elszórják a könnyű meccseket, az a végén helyezésekbe kerül. A negyedik negyedre aztán megérkezett a védekezés, 17 ponton tartották a Sunst – ez, illetve James Harden ritkán látható meccse (41 pont, 11 gólpassz, 9 lepattanó, 6 szerzett labda, 3 blokk) a végén elégnek bizonyult, de többen is elgondolkodhatnak a mai produkciójukon, kezdve Eric Gordonnal (6/18 mezőnyből), folytatva a komplett kispaddal. A Houston vesztett meccsek tekintetében holtversenyben áll a Portlanddel a nyugati 3-4. helyen.

Szépen harcolt a Phoenix. A vendégek a szezon végére egyrészt igyekeznek kozmetikázni kicsit a mérlegükön, másrészt talán mostanra állt össze a gárda, hiszen a center Ayton újonc, a fontos láncszemek közül pedig Oubre Jr. és a negyedik negyedben bokasérülést szenvedő Holmes sem volt még a csapat tagja nyáron. A Houstonnal is felvették a kesztyűt, Devin Booker gyengén célzott ugyan, de eljutott 29 pontig, kiosztott 7 gólpasszt, működtette a rendszert, Ayton és a padról jövő Holmes dupla-duplázott, Oubre Jr. 22 pontja mellett 5 labdát csent el és kétszer blokkolt – ha Josh Jackson kicsit pontosabban céloz, meglepetést is okozhattak volna. Utóbbi a végjátékban két nagyon fontos büntetőt hagyott az asztalon, amivel kiegyenlíthettek volna 104-102-es állásnál...

A Rockets legjobb dobói: Harden 41/9, Gordon 19/9, House Jr. 18/9
A Suns legjobb dobói: Booker 29/3, Oubre Jr. 22/9, Ayton 17

New Orleans Pelicans–Portland Trail Blazers 110–122

Damian Lillard győzelemmel ünnepelt. Jó játékkal, 24 ponttal és 7 gólpasszal jelentkezett a vendégek All-Starja, ráadásul most már ő a gárda történetének második legeredményesebb játékosa, LaMarcus Aldridge-ot hagyta le. Nem indult ilyen szépen az este, Jusuf Nurkic hamar faultgondokba került, végül mindössze 22 percet tölthetett a pályán és kipontozódott, nélküle akadtak gondok a csapatvédekezésben. Szerencsére azonban a kezdőben McCollum (23 pont, 10/20 mezőnyből) és Rodney Hood (17 pont, 5/7 mezőnyből) is parádésan dobott, hozzájuk pedig csatlakozott a két cserepadról beálló magasember, Kanter (17 pont, 6/7 mezőnyből) és Zach Collins (12 pont, 8 pattanó), így nemes egyszerűséggel a második félidőben felőrölték, túldobták a foghíjas New Orleanst – tapadnak a Houstonra, viszont most jön egy back-to-back San Antonióban, ott ennél több kell majd.

A pályán lévők mindent megtettek. Anthony Davist kiültették erre a meccsre, Jrue Holiday és E'Twaun Moore már jó eséllyel nem lép pályára a szezonban, így aztán valakinek fel kellett vennie az elejtett zászlót. Ezt az egész évadban remekül játszó Julius Randle (45 pont, 20/34 mezőnyből, 11 pattanó, 6 gólpassz, 3 blokk), illetve a zsinórban harmadik meccsén tripla-duplázó Elfrid Payton (14 pont, 12 lepattanó, 16 gólpassz) tette meg, kettejük remeklésére építve a negyedik negyedig tartotta magát a Pelicans. A csapatnak tehát megint volt tartása, viszont a minőség továbbra sem az igazi – még a 8/30-as triplamutatóra lehet azt mondani, hogy vannak ilyen napok, de a 12/25-ös büntetőzésre nincs mentség, ebben ráadásul éppen Randle járt az élen, 11 kísérletből hármat értékesített...

A Pelicans legjobb dobói: Randle 45/6, Jackson 16, Payton 14
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 24/12, McCollum 23/9, Hood 17/6, Kanter 17

San Antonio Spurs–New York Knicks 109–83

Le sem izzadt a Spurs. A Portland elleni back-to-backre készülő San Antonio kis túlzással sétálva nyerte meg az összecsapást a ligautolsó Knicks ellen – már az első negyed végén 11 pont volt közte, és bár ezt követően a különbség nem nagyon nőtt, ezt a kényelmes előnyt megtartották a negyedik negyedig, hogy aztán a végjátékban tegyék nagyon simává a sikert. A kezdőben senki nem játszott 27 percnél többet, Aldridge ennyi idő alatt hozott egy dupla-duplát, DeRozan 13 pontja mellé kiosztott 7 gólpasszt, Forbes jó kinti, Poeltl jó benti dobásokkal jelentkezett (az osztrák center 5 blokkját is érdemes kiemelni), a többit intézte a Gay-Bertans-Belinelli-Mills cseresor, de az örömjátékra jellemző, hogy 13 pályára lépőből 12 szerzett mezőnykosarat. A Spurs hetes győzelmi sorozatban van, ezzel a liga messze legjobb formában lévő csapata.

Le sem izzadt a Knicks. A vendégek már az elején összeszedték a kétszámjegyű hátrányt, majd akkor sem csipkedték magukat, amikor a San Antonio kiengedett a két középső negyedben, megelégedtek azzal, hogy tartják a differenciát, majd a harmadik negyedet követően számukra véget is ért a mérkőzés. A liga sereghajtójából hiányzott Dennis Smith Jr., de ez sem magyarázza azt a langyos játékot, amit bemutattak – Damyen Dotson, az egy gólpassz híján tripla-duplázó DeAndre Jordan és a G-Ligából felhívott Kadeem Allen szép estét zárt, a többit fedje jótékony homály.

A Spurs legjobb dobói: Aldridge 18, Forbes 13/9, DeRozan 13
A Knicks legjobb dobói: Dotson 21/9, Allen 16/6, Mudiay 14/6

Los Angeles Clippers–Chicago Bulls 128–121

Doc Riverst és Jim Boylent is kiállították. Ritka eset, amikor mindkét edzőt kiállítják a meccsen, még ritkább, amikor azért, mert egymással vitatkoznak, most ez történt – a harmadik negyed végén a clipperses Harrellre fújtak egy véleményes szabálytalan elzárást, a két edző pedig a félpálya környékén üzengetett a másik félnek, amit a játékvezetők hamar megelégeltek.

A harmadik negyedben oktatott a Clippers. Az első félidőben inkább a Bulls akarata érvényesült, 63 pontot tettek fel a táblára, a nagyszünetben aztán a hazaiak átbeszélték a dolgokat az öltözőben, kijöttek és darabokra szedték a Chicagót: a harmadik játékrészt 45-21-re nyerték, az itt megszerzett előnnyel pedig már jól sáfárkodtak a végjátékban. A győzelemben Gallinari (27 pont, 10/14 mezőnyből) és Harrell (26 pont, 3 blokk) volt a főkolompos, de a hátvédek is megtették a magukét: a kezdőben Gilgeous-Alexander és Beverley 7-7 gólpasszal mozgatta a szálakat, ketten leszedtek 15 pattanót és dobtak 30 pontot, a padról pedig a picit haloványabb Lou Williams és betermelt 21 egységet. Tegyük mellé Zubac átlagos napját, az újoncok között a legjobb tripladobónak számító Shamet három kinti találatát, láthatjuk, hogy Riversnek mindig volt kihez nyúlnia. A LAC-nak 12 meccse van hátra, és öt meccsel vezet a 9. Kings előtt – érik a playoff...

A rövidzárlat nem fér bele. Az első félidő adok-kapokjából (22-szer változott a vezető kiléte és 10-szer volt döntetlen az állás) jobban jött ki a Bulls, a sérülésből visszatérő Zach Lavine (31 pont, 7 pattanó, 7 gólpassz) remekelt, Robin Lopez (22 pont, 8 pattanó, 3 blokk) jól dolgozott, de Porter és Dunn is hozta magát. A második félidőben azonban már nagyon kellett volna Lauri Markkanen, aki viszont teljesen elveszett, és a kispadról is mindössze Seldenben volt pont, a vendégek tehetetlenül nézték, ahogy átrobog rajtuk a Los Angeles – a végén igyekeztek még közelebb jönni, de ez már csak a különbség elfogadhatóvá tételére lehetett elég.

A Clippers legjobb dobói: LaVine 31/9, Lopez 22, Porter 15/9
A Bulls legjobb dobói: Gallinari 27/12, Harrell 26, Williams 21/3