Charlotte Hornets–Chicago Bulls 126–125
PJ Washington NBA-rekorddal debütált. Élete első NBA-mérkőzését játszotta a Charlotte újonca és bár korábban szóba került, hogy majd felváltva szerepel itt és a G-Ligában, ezek után ez valószínűleg nem merül fel mostanában: a fiatal dobógép 27 ponttal, közte 7/11 triplával debütált 38 játékperce alatt, ő volt az este sztárja – hét triplát NBA-debütáláson pedig még soha senki nem dobott a liga történetében és 27 pontos elsőzés is 2002-ben fordult elő utoljára. Rá építve egyébként éppen a triplázás jelentette a Hornets fő erejét, 23-szor zörgettek be kintről, ennyiszer még sosem találtak be hosszabbítás nélküli meccsen és a szezon első összecsapásán még soha senki nem dobott ennyit – Devonte Graham (23 pont, 6/7 hármas, 8 gólpassz) cserepadról érkező parádéja nagyon kellett ehhez, de Marvin Williams is behintett 5/7-et. Graham egyébként annyira jó volt, hogy Terry Rozier (7 pont, 2/10 mezőnyből, 6 gólpassz, 4 eladott labda) a végjátékot a kispadról nézte végig, míg társai megnyerték azt – ő nem kezdett túl jól új csapatában. További megemlítendő dolog velük kapcsolatban, hogy a teljesen észrevétlenül játszó Nic Batumnak eltört egy ujja a jobb kezén, kérdéses, mennyit hagy ki.
Elbukta a szoros végjátékot a Bulls. Jól kezdte a meccset a Chicago, az első negyedet 37–28-ra megnyerte a vendégcsapat és még a nagyszünetben is előrébb járt nyolc ponttal, a gondok utána kezdődtek – hiába uralták a festéket (78–42), annyira szétlőtte őket a Hornets kintről (14-gyel több hármas), hogy azt nem tudták mivel ellensúlyozni. A kezdőötösüknél is felborult az egyensúly, Lauri Markkanen abszolút dominált (35 pont, 13/25 mezőnyből, 17 lepattanó), de igazán ő sem tudott a gárda élére állni, Satoransky és Porter gyengébb meccset játszott, LaVine pontatlanul dobott, úgyhogy nagy szükségük volt a kispadra – Thad Young 17 pontja mellett az újonc Coby White is jól debütált (17 pont, 7 gólpassz, 6/13 mezőnyből, 1 eladott labda), de Kris Dunn (5/7 mezőnyből, 4 labdaszerzés) is hozzátette a magáét. A szoros végjátékban azonban hiányzott egy igazi vezér, illetve hiányzott a jó védekezés, a negyedik negyed elején ugyan vezettek még tíz ponttal, de aztán lerohanta őket a Hornets, volt egy-két buta eladott labdájuk és könnyű kihagyott dobásuk, úgyhogy több mint négy percig nem dobtak pontot – 119-118-nál még egyszer vezettek, de aztán kaptak egy zsákolást, vétettek egy lépéshibát, kaptak egy triplát, engedtek egy támadópattanót, a legvégén pedig kettest dobtak hármas helyett, majd nem tudtak faultolni. Volt esélyük a győzelemre, de egy-két apróság még hiányzott hozzá, következőleg Memphisben lépnek pályára.
A Hornets legjobb dobói: Washington 27/21, Graham 23/18, Bacon 22/6
A Bulls legjobb dobói: Markkanen 35/3, Young 17/9, White 17/3
Indiana Pacers–Detroit Pistons 110–119
Nagy győzelmet aratott a Detroit. Blake Griffin nélkül, az egyébként is talán többre tartott Pacers otthonában mindenképpen értékes ez a Pistons-siker és ha hasonló szinten tudnak játszani folyamatosan, akkor szép szezonjuk lehet. Andre Drummond elpusztíthatatlan őserő volt a palánk alatt (32 pont, 12/18 mezőnyből, 23 lepattanó, 3 labdaszerzés, 4 blokk), Luke Kennard a padról a kinti dobásokért felelt (30 pont, 6/9 tripla), Derrick Rose pedig csereirányítóként a dinamikát, a védelembontásokat (18 pont, 9 gólpassz) hozta – ez a trió szenzációs volt, mellettük ugyan csak Snell érte el a tíz pontot, de nem is volt szükségük másra. Főleg a negyedik negyedben vették át az irányítást, a foghatatlan Drummond mellett Kennard itt szórt 16 pontot és vezetésével futottak egy 8–0-t, előnybe kerültek, vissza pedig már nem néztek – 36-24-re nyerték a játékrészt, másfél perccel az órán már tíz ponttal jártak előrébb, itt dőlt el a mérkőzés. Elsőre kiváló játék a Detroittól, jól beszálló cseresor, fenomenális Drummond – Blake Griffin pedig csak később jön…
Még nem állt össze igazán a Pacers. A teljesen kicserélődött Indianában megvan a minőség, de ezen az estén még nem volt tökéletes a gépezet, hiába voltak meg a jó egyéni teljesítmények: Malcolm Brogdon remekül debütált a csapatban (22 pont, 11 gólpassz), Domantas Sabonis (27 pont, 11/15 mezőnyből, 13 lepattanó) és Myles Turner (25 pont, 9 lepattanó, 3 blokk, 4/7 tripla) pedig tökéletesen működött együtt, kivéve persze Drummond levédését. Jeremy Lamb és TJ Warren is eljutott még tíz pontig a kezdőben, de a kispadról ezúttal nem érkezett értékelhető teljesítmény, ami főleg a Pistonshoz képest óriási kontrasztot mutatott és a meccs végéhez közeledve egyre inkább kicsúcsosodott – a cseresorok csatáját végül 57-16-ra vesztették el, ezt egy ilyen dobópárbajban nem lehetett ellensúlyozni, főleg nem ilyen csapatvédekezéssel. A hazai vereség sosem jön jól, de ennél is nagyobb baj, hogy TJ Warren megsérült a hajrában, azonnal bement az öltözőbe egy támadófault után, fájlalta a mellkasát/csípőjét, de egyelőre nem tudni, hogy mennyire komoly az ügy.
A Pacers legjobb dobói: Sabonis 27, Turner 25/12, Brogdon 22/6
A Pistons legjobb dobói: Drummond 32, Kennard 30/18, Rose 18
Orlando Magic–Cleveland Cavaliers 94–85
Hozták, amit kell. Semmi különöset nem csinált a Magic, egyszerűen fegyelmezetten és keményen megoldotta a védekezést, az első félidőben összesen 41 pontot kaptak és 14-gyel vezettek a nagyszünetben, a fordulás után pedig lemenedzselték a helyzetet és kontrollálták a mérkőzést – éppen úgy, ahogy egy esélyesnek illik. Egyénileg Nik Vucsevics (21 pont, 9 lepattanó, 3 gólpassz) és Evan Fournier (16 pont, 4 gólpassz) emelhető ki leginkább, de a második félidőben, amikor a Cavs próbált rohamozni, olyanokra is szükség volt, mint Terrence Ross és Mo Bamba hármasai, vagy éppen Markelle Fultz villanásai – a korábbi 1/1-es 12 pontot és 6 gólpasszt jegyzett, Steve Clifford vezetőedző szerint a fordulás után ő jelentette a különbséget és maga a játékos is azt mondta, hogy visszatért az önbizalma. Nagyon azért nem forgott veszélyben a hazai győzelem, úgyhogy bár nem brillíroztak, de elsőre elégedettek lehetnek, hétvégén Atlantában valószínűleg nehezebb dolguk lesz.
Nem volt átütőerő a Cavsben. A vendégek az újonc Darius Garlandot próbálgatták irányítóként, de ez egyelőre nem lett sikersztori (8 pont 9 dobásból, 5 gólpassz 3 eladott labdával) és egyetlen olyan fegyverük sem akadt, aki stabilan termelte volna a kosarakat, megbontotta volna a védekezést – a 37%-os mezőnymutató és a 26,5%-os triplázás sokat elmond a támadójátékukról. Akkor tudtak közelebb jönni a második félidőben, amikor megtalálták Tristan Thompsont (16 pont, 11 lepattanó, 8/11 mezőnyből), egyébként csak a lepattanózásukra lehettek büszkék, Kevin Love 18-at, Larry Nance Jr. 14-et húzott le, összességében 54-46-ra nyertek ezen a területen, de túl sokra nem mentek vele – találniuk kell valakit, aki össze tudja fogni a támadójátékot, mert addig csak részsikereik lesznek.
A Magic legjobb dobói: Vucsevics 21/3, Fournier 16/6, Fultz 12
A Cavaliers legjobb dobói: Thompson 16, Sexton 16/9, Osman 13/9
Philadelphia 76ers–Boston Celtics 107–93
Már-már playoffhangulat volt. A szezonnyitókon nem nagyon szokott ilyesmi előfordulni, de a két csapat annyira nem kedveli egymást, hogy a feldobástól kezdve érezhető volt a feszültség, rengeteg volt a fault, megvolt a kemény védekezés mindkét oldalon, Joel Embiid pedig némi vért és fogat is áldozott, amikor belenézett Jaylen Brown könyökébe – Josh Richardson és Kemba Walker is arról beszélt a meccs után, hogy ennek az estének bizony playoffhangulata volt, nem úgy érezték magukat, mintha októberi mérkőzésen lennének. Ebből pedig végül a Sixers jött ki jobban, ugyan sem Embiid, sem a Bostontól leigazolt Al Horford nem dobott jól, de Ben Simmons abszolút vezérként dolgozott (24 pont, 8 lepattanó, 9 gólpassz), Tobias Harris is jó volt (15 pont, 15 lepattanó, 4 gólpassz) és a második félidőben már a hazaiak irányítottak – a harmadik negyedet nyolc ponttal nyerték, a negyedikben pedig a cserék (Q'Quinn, Korkmaz, Thybulle) is hozzá tudtak szólni, ezzel ott egy rohammal eldöntötték a küzdelmet. Összességében azért látszottak problémák (3/24-gyel kezdtek kintről), a kispad is rövidnek tűnt sokáig, a Horford-Embiid duó sem volt igazán egy hullámhosszon, de a magas szerkezettel uralták a lepattanózást (62-41), nagyszerűen védekeztek és szép hazai győzelemmel indították a szezont egy rivális ellen – most mennek Detroitba, meglátjuk, hogy ott mire lesznek képesek.
Támadásban elveszett a Boston. Kemba Walker terített betlivel debütált Celtics-mezben (12 pont, 4/18 mezőnyből), Jayson Tatumnak is 22 mezőnykísérletre volt szüksége a 21 pontjához, csapatszinten 40% alatt dobtak mezőnyből, gyengén tripláztak, ráadásul a büntetőkkel is rengeteg pontot hagytak az asztalon – a második félidőben kétszer is 0/2-t dobtak a vonalról, összességében 14-et hibáztak el. Brad Stevens azt mondta, hogy Walker és Tatum ennél csak jobb lesz később és a negyedik negyedben még így is látótávolságon belül tudtak lenni, de a Philly magassága azért túl sok volt nekik, támadásban nagyon nem találtak ellenszert, az ő kispadjuk is rövidnek tűnt és összességében egyedül Gordon Haywardot lehet pozitív értelemben kiemelni – a tavalyi szezont végigszenvedő kiscsatár 25 pontot szerzett 8/15-ös mezőnymutatóval, ő volt az egyetlen, aki jól és nagy volumenben dobott, ami mindenképpen biztató a folytatásra nézve.
A 76ers legjobb dobói: Simmons 24, Richardson 17, Horford 16/3
A Celtics legjobb dobói: Hayward 25, Tatum 21/12, Kanter 12, Walker 12/3
Miami Heat–Memphis Grizzlies 120–101
Butler nélkül is nyert a Heat. Az eltiltott Dion Waiters és a csapattól még távol lévő James Johnson mellett a frissen leigazolt vezér, Jimmy Butler sem volt ott a Miaminál személyes okok miatt, úgyhogy a Nunn-Winslow-Herro-Leonard-Adebayo sorral kezdett Erik Spoelstra, de rá jellemző módon a cseréknek is komoly szerep jutott. A hazaiak ezzel együtt sokáig nem találták a győzelem receptjét, az első negyedet mindjárt elvesztették nyolc ponttal és nem igazán tudtak dominálni, majd a negyedik negyedben találtak egy olyan ötöst, amellyel lerohanták ellenfelüket – egy 24-1-es futást produkáltak, amellyel hirtelen eldöntötték az addig kiegyensúlyozott meccset. Ebben nagy szerepe volt két váratlanul jól teljesítő játékosnak, bár a kezdőbe kerülő Kendrick Nunn (24 pont, 10/18 mezőnyből) az előszezonban már bizonyított, de ez volt a tényleges NBA-debütálása, míg Chris Silvától senki sem várt hasonlót – mégis ez a két játékos vezényelte le az említett rohamot, a negyedik negyedben ők együtt 19 pontot szórtak 8/10 jó dobással, nyolc lepattanóval és három blokkal, miközben az egész Memphis csak 17 pontot szerzett ebben a 12 percben. Nunn és Silva mellett Justise Winslow (27 pont, 7 lepattanó, 7 gólpassz), Goran Dragic (19 pont, 4/9 mezőnyből) és az újonc Tyler Herro (14 pont, 8 lepattanó, 2 labdaszerzés) is kiemelendő, úgyhogy összességében elégedettek lehetnek, bár hétvégén Milwaukee-ban ennél biztosan több kell majd, ha akarnak valamit...
Morant nem elégedett. Nem debütált rosszul a Grizzlies újonc irányítója, Ja Morant, aki 5/7 jó dobással kezdett, majd kissé elfogyott Winslow-ék szorításában, faultgondjai is voltak, de végül 14 pontig és 4 gólpasszig jutott – ezzel együtt nagyon nem volt megelégedve saját magával, azt mondta, hogy ő most csak a negatívumot látja és nagyon sokat kell dolgoznia azért, hogy jobban játsszon. Egyénileg viszont nem nagyon lehet kit kiemelni mellette, Jaren Jackson Jr. 17 pontja nem rossz, de ő is sokat hibázott, a padról Tyus Jones (15 pont, 7 gólpassz) volt még, aki komolyabb faktor tudott lenni, de Jonas Valanciunast például eltüntették Bam Adebayóék – túl nagy meglepetést azért nem okozott a Grizzlies, tőlük idén nyilván senki nem vár kiemelkedő teljesítményt, de azért a negyedik negyedes összeomlásig minden esélyük megvolt a győzelemre.
A Heat legjobb dobói: Winslow 27/3, Nunn 24/3, Dragic 19/6
A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 17, Jones 15, Morant 14
Brooklyn Nets–Minnesota Timberwolves 126–127 – hosszabbítás után
Kyrie Irving bemutatkozott. Hogy ilyen teljesítményt várnak-e a Bostontól megszerzett irányítótól Brooklynban, azt nem tudjuk, az viszont biztos, hogy Kyrie Irving nem sokáig vesztegette az időt, azonnal letette a névjegyét új csapatában: 17/33-as mezőnymutatóval, 7/14 triplával kereken 50 pontot szórt be 8 lepattanó és 7 gólpassz mellett. Ez az 50 pont NBA-rekord, soha senki nem dobott még ennyit egy új csapatnál való debütáláskor, de a pontot az i-re mégsem tudta feltenni: a meccs legvégén lepörgette az órát és elvállalta a győztesnek szánt dobást, ám elvesztette az egyensúlyát a betörés közben, a dobás kimaradt, úgyhogy az 50-es ellenére mégsem lett igazán hős, maradt benne hiányérzet. Mellette Caris LeVert dobott még 20 pontot, de hiába, magas poszton esélytelenek voltak Karl-Anthony Townsszal szemben, a pocsék első negyed miatt futniuk kellett az eredmény után és bár a harmadik játékrészt 37-20-ra behúzták, a clutch helyzetekben nem tudták megnyerni a meccset – a rendes játékidő végén, pár másodperccel az órán Jarrett Allen például mindkét büntetőjét kihagyta. Fájdalmas hazai vereség ez így, most a Knicks ellen kötelező lesz nyerniük.
Towns parádézott, Wiggins a végére tartogatta a puskaport. Ugyan nem a palánk alól, hanem a periméterről volt halálos ezen az estén Karl-Anthony Towns, a végeredmény ugyanaz lett, a Minnesota centere leoktatta a Nets magasait: 36 pontot szerzett 7/11 triplával (!), 14 lepattanóval, 3 labdaszerzéssel és 3 blokkal, kimagasló teljesítményt nyújtott a vendégek oldalán. Egymaga mégsem tudta volna megnyerni a meccset, ugyan jó volt Covington, összeszedte magát Teague és a padról is érkezett segítség, de az Irving-show valószínűleg elvette volna tőlük a győzelmet, ha nem érkezik meg Andrew Wiggins: ő egyébként szörnyű meccset játszott, 10/27-et dobott mezőnyből, 26 ponttal kaptak ki, amikor pályán volt (egy egypontos győzelemnél...), de a hosszabbításban kiélezett szituációban, az utolsó másfél percben egymás után két kosarat is elsüllyesztett, amivel gyakorlatilag eldöntötte a meccset. Némileg váratlan győzelem volt ez a Minnytől, amely sokat érhet még a folytatásban, mindenesetre érdeklődve várjuk, hogy hosszabb távon mire lesz elég így ez a csapat.
A Nets legjobb dobói: Irving 50/21, LeVert 20/3, Prince 15/6
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 36/21, Wiggins 21, Covington 15/9
Dallas Mavericks–Washington Wizards 108–100
Valami hasonlót vártak Dallasban. Összességében nem volt az igazi a Mavericks, a kezdőben összesen kilenc pontot szerzett a Kleber-Lee-Wright trió, de a csapat két szupersztárja pontosan úgy játszott, ahogy azt remélhették a szurkolók a szezon nyitómeccsén – Luka Doncic és Kristaps Porzingis sem volt tökéletes, de szállították a győzelmet. Doncic 34 pontot termelt 12/19-es mezőnymutatóval, 9 lepattanóval, 6 eladott labdával, Porzingis pedig 23 pontot szórt mindössze 4 lepattanóval, 7/16-os mezőnymutatóval, de csak 29 perc alatt – a kispad segítsége azért nagyon kellett nekik, Finney-Smith, Jackson, Brunson és Seth Curry 38 pontot tett hozzá, de a csillogást mégis a két európai sztár hozta. A 15 ponttal nyert második negyed után különösebben nem is volt kérdés, hogy meglesz-e a siker, de a végén annyira összeomlottak, hogy a 23 pontos vezetésük ellenére kapaszkodniuk kellett – az utolsó szót egy Porzingis-zsákolással sikerült kimondani, úgyhogy végül nem szórakoztákel az agyonnyert meccset. Mindkét sztár dobált nagy triplákat, voltak látványos jeleneteik, Porzingis a 0/4-es kezdés után szűk három perc alatt bevert kilenc pontot, úgyhogy volt minek örülni, biztatónak tűnik a Dirk Nowitzki utáni élet.
Ez nem Beal meccse volt. Az az igazság, hogy egy átlagos Bradley Beallel lehetett volna keresnivalója ezen az estén a Wizardsnak, a fővárosiak vezére viszont egészen pocsék napot fogott ki: 7/25-öt dobott mezőnyből, közte 1/11 triplával, majd amikor csapata ledolgozta a húsz pont feletti hátrányt és visszajött néhány egységnyire, két technikaival kiállíttatta magát. Thomas Bryant (14 pont, 11 lepattanó) és Mo Wagner (13 pont, 3/4 tripla) azért jól mozgott, az újonc Rui Hachimura kicsit felemás meccset zárt (14 pont, 10 lepattanó, 7/15 mezőnyből, 25 perc), csapatszinten pedig nem nagyon tudtak meglepetést okozni – 15-tel nyerték az utolsó negyedet, ezzel tették kicsit izgalmasabbá a végét, egyébként pont annyira voltak jók, mint amennyire várni lehetett tőlük.
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 34/12, Porzingis 23/9, Jackson 10, Finney-Smith 10/3
A Wizards legjobb dobói: Beal 19/3, Bryant 14, Hachimura 14
San Antonio Spurs–New York Knicks 120–111
A végén döntötte el a Spurs. Jól kezdtek és hét ponttal nyerték az első negyedet a hazaiak, majd vezettek már 16 egységgel is, de nem tudták lezárni a meccset, a New York pedig visszajött – ennek fő oka az volt, hogy a texasiak három játékrész alatt 21 labdát adtak el, amelyekből több mint 30 pontot ajándékoztak a vendégeknek. A záró etapra aztán összeszedték magukat, egyszer sem veszítették el a játékszert, tíz pontot vertek ellenfelükre és ennek köszönhetően végül mégis megnyerték a meccset – az egyéves kihagyás után remekül visszatérő Dejounte Murray (18 pont, 7/10 mezőnyből, 8 lepattanó, 6 gólpassz, 24 perc) mellett Bryn Forbes (20 pont, 7/12 mezőnyből kezdőként) és LaMarcus Aldridge (22 pont, 8 lepattanó, 2 blokk) kiemelendő, de a kulcsidőszakban DeMar DeRozan is nagyon fontos kosarakkal, gólpasszokkal jelentkezett, amikor kellett, akkor ő is előlépett. Ennek köszönhetően 92-97 után egy 17-0-t (!) repesztett a San Antonio négy és fél perc alatt, ez volt az az ütés, amelyből már nem volt visszaút, úgyhogy bár akadtak gondjai Gregg Popovich csapatának, de végül hozni tudta a kötelezőt.
Barrett jól debütált. Eredményesen játszott első NBA-meccsén a Knicks újonca, RJ Barrett végül 21 pontot szerzett 9/13-as mezőnymutatóval és ő volt a csapat vezére a 16 pontos hátrányból való felzárkózásnál – egyébként bár irányítóként kezdett, de a második félidőben már inkább kettest játszott és Elfrid Payton volt az egyes (11 pont, 8 gólpassz, 5 labdaszerzés), Dave Fizdale szerint pedig legközelebb valószínűleg a kezdő is így néz majd ki. Remekelt még Julius Randle (25 pont, 11 lepattanó, 6 gólpassz, 3 labdaszerzés) és Marcus Morris (26 pont 50%-kal) is, de az említett leolvadás a negyedik negyedben megpecsételte a sorsukat – a bravúr elmaradt, ám így is van mire építeniük ebből a meccsből.
A Spurs legjobb dobói: Aldridge 22/3, Forbes 20/9, Murray 18/3
A Knicks legjobb dobói: Morris 26/9, Randle 25/3, Barrett 21/3
Utah Jazz–Oklahoma City Thunder 100–95
Mitchell klasszisa döntött. Az első negyedben a Jazz megmutatta, amire lehetett számítani, a kezdőötös 12 ponton tartotta a Thundert, úgy tűnt, hogy sima lesz a meccs. A jól debütáló horvát Bojan Bogdanovic azonban bokasérülést szenvedett, ami összekuszálta kicsit a rotációt, a két középső negyedet a vendégek nyerték 17 egységgel, miközben Mike Conley borzalmasan dobott a bemutatkozása során (1/16 mezőnyből, 5 gólpassz). Bogdanovic aztán szerencsére visszatérhetett, a hibátlanul célzó, a kezdőbe kerülő Royce O'Neale, illetve a padról beszálló Mudiay és Ingles is hozzá tudott tenni, Donovan Mitchell pedig a végjátékban kezébe vette a kontrollert, nehezebbnél nehezebb kosarakkal tolta meg a Jazzt – végül 32 ponttal, 12 lepattanóval, 14/22-es mezőnymutatóval zárt, ő volt a meccs hőse.
Elsőre jól működött a Thunder új mezőnysora. Bár nincs kimondva, de az idei egy átmeneti év Oklahomában, ennek ellenére az újjászervezett gárda egyáltalán nem festett rosszul, a három új ember, Chris Paul (22 pont, 8 lepattanó, 3 gólpassz), Shai Gilgeous-Alexander (26 pont) és Danilo Gallinari (21 pont, 7 pattanó) azonnal a támadójáték élére állt, és védekezésben is meglepően jól működtek. A problémák ott kezdődtek, hogy a csapat többi része támadásban Hamidou Diallo kivételével borzalmas napot fogott ki, Steven Adams és Dennis Schröder 1/8-cal zárt mezőnyből, ezt pedig már nem bírta el az OKC. A negyedik negyedre a Jazznek sikerült ráéreznie, hogy kire kell koncentrálni védekezésben, a szorossá tett meccset pedig behúzták közönségük előtt.
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 32/3, Bogdanovic 16/3, O'Neale 14/6
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 26/9, Paul 22/12, Gallinari 21/6
Portland Trail Blazers–Denver Nuggets 100–108
A korábbi legnagyobb fegyvert még vissza kell szerezni. Évek óta összeszokottságával tudja behúzni az ilyen meccseket a Portland, nyáron viszont több fontos láncszem is távozott, és az újaknak még össze kell csiszolódniuk Lillardékkal – konkrétan három új kezdőjátékossal futott neki a mérkőzésnek a Blazers. Lillard igyekezett is segíteni, beszórt 32 pontot, kiosztott 8 gólpasszt, Hassan Whiteside elöl-hátul nagyon pontosan játszott (16 pont, 6/7 mezőnyből, 4/4 büntető, 19 lepattanó, 2 blokk), illetve a cseresorból kezdővé előlépő Rodney Hood és Zach Collins is hozta magát, így három negyed után vezetett is a Portland. CJ McCollum viszont nem érezte ma a játékot, nem csak rosszul dobott, de 5 labdát el is adott, és mivel a kispadról nem érkezett igazán sok pont, a végén nem tudták tartani a lépést a teljesen felpörgő Denverrel – az NBA-rekord így megállt 18-nál, ennyi hazai szezonnyitót nyert zsinórban a Trail Blazers.
Fél Jokiccsal is megoldotta a Nuggets. A vendégek centere hamar faultgondokba került, végül mindössze 24 percet töltött a pályán, igaz akkor komoly károkat okozott (20 pont, 13 pattanó), ugyanakkor a támadójátékot nem nagyon kellett átalakítani, hiszen hasonmása, Mason Plumlee 5 gólpasszal pótolta. A játék többi elemében azért még kellett volna a szerb center a pályára, javarészt ezért is volt hátrányban sokáig a vendéggárda – a negyedik negyedben aztán minden a helyére került, bevertek 35 pontot, a végjátékban Jokics beszórt két kulcsfontosságú triplát, így visszavágtak a Portlandnek a főcsoportelődöntőben elszenvedett tavaszi kiesésért. Érdekesség, hogy végül nem a beharangozott Torrey Craig, hanem Will Barton kezdett kiscsatárként, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen Barton 19 pontot szerzett és 12 büntetőt harcolt ki, míg Craig a padról beszállva szórt 10 pontot – ezekre az extrákra szükség is volt, mert elsőre a Harris-Murray hátvédpár finoman fogalmazva is gyengélkedett.
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 32/9, Whiteside 16, Hood 13/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 20/9, Barton 19/6, Murray 14/9
Phoenix Suns–Sacramento Kings 124–95
A második félidőben tarolt a Suns. Olyan érzése lehetett a nézőknek, hogy a Phoenix kicsit megszokásból az előző évek tempójában játszogatott az első félidőben (a meccsen, igaz a másik kispadon ott volt a tavalyi edző Igor Kokoskov, kaptak 59 pontot, hátul csak üldözték az ellenfelet), majd a szünetben elmagyarázta nekik az edzői stáb, hogy ez már nem a tavalyi csapat, kapják össze magukat. Hogy így történt-e, azt nem tudni, az viszont biztos, hogy a fordulás után egy teljesen más Suns jött ki, akik konkrétan szétszaggatták a jóval magasabbra taksált Kings-t, bevertek 70 (!) pontot, kaptak 36-ot (!) – nagyon nem ezt szokhattuk meg tőlük. Ricky Rubio azonnal a csapat élére állt, védekezésben remekelt, elöl kiosztott 11 gólpasszt, Devin Booker pedig élt is a segítséggel, 22 pontja mellett ő is adott 10 asszisztot, ebből a duóból pedig remekült megélt Deandre Ayton (18 pont, 11 pattanó, 4 blokk) és Kelly Oubre Jr. is (21 pont, 9 pattanó, 2 blokk). A kispadról is kiválóan szállt be Tyler Johnson, a fontos kosarakat szerző újonc Jevon Carter, Frank Kaminsky, Aron Baynes és Mikal Bridges is, összességében kellemes meglepetés volt a komplett játékuk.
A Kings megsínylette a szerződések körüli herce-hurcát? Buddy Hield láthatóan felszabadult, miután új szerződést kapott, 50 százalék feletti pontossággal szórt be 28 pontot (de ebből csak hatot a második félidőben), ám mellette csak Marvin Bagley és Harrison Barnes játszott elfogadhatóan, de ők sem villogtak, így két játékszervezője terített betlijét nem bírta el a Sacramento. A kezdőben De'Aaron Fox 8 pontja és 5 gólpassza mellé 5 eladott labdát tett, a padról beszálló Bogdan Bogdanovics pedig 1/10-zel riogatott, emellett mindketten óriási lyuknak bizonyultak hátul. Egy félidőbe telt, mire a Suns ráérzett, mit kell játszani ellenük, onnantól esélytelenül nézhették végig, ahogy kivégzik őket – mondani sem kell, hogy kiforrottabb csapatnak ez nem fog ennyi időbe telni, szóval ha a Kings rájátszásba akar kerülni, azonnal össze kell kapnia magát fejben.
A Suns legjobb dobói: Booker 22/6, Oubre Jr. 21/3, Ayton 18
A Kings legjobb dobói: Hield 28/18, Bagley 14, Barnes 12/3