NHL: kirúgták Mike Babcockot – merre tovább Toronto?

Áll a bál Torontóban.

A Maple Leafsnél is, meg a Sportsnetnél is.

Mindkettő valóságos intézmény, felső-hátsó tulajdonosi szinten még átfedéseik is vannak, de merőben eltérő gondokkal küzdenek. A hokicsapat szenved, noha tündökölnie kellene, a tévécsatorna meg keresi a helyét és főleg, hogy visszaálljon a béke a közelmúlt botránya után. Kezdhetjük?

A LEGTÚLÉRTÉKELTEBB EDZŐ?

A Toronto Maple Leafs 1967 óta nem képes a Stanley-kupa elnyerésére – noha előtte 13-at is szerzett –, amivel kapásból elegendő muníciót szolgáltat a kárörvendőknek, mert közben az egyik legerősebb klub gazdaságilag: amíg néhány éve utol nem érte a sikertelensége, a legértékesebb franchise-nak számított a Forbes amerikai gazdasági lapnál, jelenleg is 1.45 milliárd dollárt ér. Ehhez kapcsolódóan a csarnoka legendásan telt házas, nagyjából csak kihalással lehet belépőhöz jutni, és mivel kilencpercnyi sétára található a jégkorong Hírességek Csarnoka, ez is kínos különbséget képez a sportág és az egyesület nagyjai, meg utóbbi mai képviselői között.

Mert a Leafs hatos vereségsorozattal öt pontra áll az NHL legaljától, a Keleti főcsoportban pedig csak hárman rosszabbak, és olyan vereségek szegélyezik az utat, mint például a sérült Sidney Crosby nélküli Pittsburgh Penguinstől kapott minapi hatos, vagy a legutóbbi meccs, amit úgy sikerült elveszíteni, hogy a Vegas Golden Knights két emberelőnyös lehetőségéből kettőt értékesített, és minő meglepetés, két góllal nyert. Ezzel rá is tapintottunk a Leafs egyik gyenge pontjára, ami az emberhátrányos védekezés, s ez a 27. a 31-es mezőnyben, miközben az emberelőnyös is csak a 18.

Általánosságban is igaz, hogy a most felszínre törő gondok talán megvoltak korábban is, csak akkor még elfedték a szupersztárok egyéni villanásai. Mert ez a keret tele van klasszisokkal, az új csapatkapitány John Tavarestől a másik 1/1-es draftolt Auston Matthewson át a legutóbbi „bikaszezonját” több mint tízmilliós éves fizetésre váltó Mitch Marnerig, csak ők alig játszhattak együtt sérülések miatt, és akadnak szerkezeti bukkanók is, amelyek miatt csak 12. a csapat a góltermelését nézve.

Következésképp máshol tökéletesen kellene hozni, ami persze lehetetlen. Mert például a kezdőkapusnak, Fredrik Andersennek nincs megfelelő helyettese, aminek tudatában furcsa, hogy az egymás utáni napokon játszott „dupla” meccsekből sosem a másodikon véd ő, amikor fáradtabb a társaság, hanem az elsőn, amelyen talán kisebb kockázattal lehetne játszatni a cseréjét. A vezetőedző, Mike Babcock mégis köti az ebet a karóhoz, ami a felsorolt számokkal együtt odáig vezetett, hogy a helyi sajtó jelentős része látványosan ellene fordult, és a hét elején fél fenékkel már lapátra is tette.
Az egyetlen edzőt a jégkorong-történelemben, aki olimpiai és világbajnok, továbbá világ- és Stanley-kupa-győztes is, ezáltal az elit elitjének számító Quadruple Gold Club tagja.

Szerdán aztán már teljesen is: a klub elnöke, Brendan Shanahan jelentette be a váltást a csapat szakmai stábjának az élén. A jövőben a 39 éves Sheldon Keefe irányítja majd a brigádot, aki a klub AHL-s farmcsapatától érkezik. Babcock 2015-től vezette a Maple Leafst, és háromszor is bevezette a rájátszásba, de ott mindig az első körben kiesett.

BURKE JOHET CHERRY UTÁN?

„Mike Babcock a sportág egyik legtúlértékeltebb edzője, akinek a reputációját az formálta, hogy 2003-ban Jean-Sebastian Giguere a csodával határosan védett az Anaheimben, 2008-ban ott volt neki Nicklas Lidström, aki egymaga volt a Detroit gerince, aztán meg a kanadai válogatott kispadjáról élvezhette a jégkorong halhatatlanjait” – mondta erre Greg Wyshynski, az NHL honlapjának a szakírója, ami kiválóan jelzi, micsoda kritikus hely is Toronto.

Brian Burke az eddigiekhez azt tette hozzá, hogy a Leafs a nyáron lecserélte a két segédedzőjét is, ami ismerete szerint annak a jele, ha meg akarják menteni a vezetőedző hátsóját.

„Én is megcsináltam ugyanezt, amikor meg akartam menteni Ron Wilsont, de aztán csak el kellett köszönnöm tőle. Az NFL-ben is állandóan ez megy, ha meg akarják védeni a vezetőedzőt, kirúgják a támadásokért felelős segítőjét. Úgyhogy a Leafs már a nyáron tett egy lépést abba az irányba, hogy tovább maradhasson a vezetőedzője, csak ez nem hozta meg a kívánt eredményt” – nyilatkozta Burke, aki két tételben is érdekes figura momentán.

Egyfelől öt idényben volt a Toronto Maple Leafs igazgatója vagy tanácsadója, azaz ismeri a helyi viszonyokat is, másfelől több mint három évtizedes, öt klubot és két országot átölelő, Stanley-kupa-győzelmet is hozó NHL-es vezetői pályafutása és karaktere révén ő a legnagyobb esélyes, hogy a 85 esztendős Don Cherry helyére lépjen a Sportsnetnél, merthogy ott is üresedés van.

VÁLTOZNAK AZ IDŐK

A Sportsnet az egyik nagy kanadai sporthatalom, rádióval, tévével, mindennel, és sok egyéb mellett birtokolja az NHL közvetítési jogait is. Fő műsorszáma a Hockey Night in Canada című műsor, amely a hősidőkben még a rádióban ment, mi az NB I-es körkapcsolásunkra gondolva érezhetünk rá a hullámaira. Később természetesen a tévébe költözött ez is, úgyhogy szombatonként a jégkorong foglalja el a főműsoridőt: hiába, Kanadában ez a sportág nemzeti ügy. E sportág ezen produkciójában szerepelt Don Cherry, akit ránézésre a csupaszín öltönyei tettek felejthetetlenné, hallásra viszont a szélsőséges véleményei.

Aki csak mostanság hallott róla először, valószínűleg azt hallotta, hogy leszólta a Kanadába emigráltakat, amiért észlelése szerint nem viselik a kis pipacsot, amit novemberben szokás az I. világháború veteránjaira emlékezve. Csakhogy a történet sokkal árnyaltabb, mélyebb és részletesebb ennél, kezdve azzal az aprósággal, hogy megfigyelésének nincs tudományos alapja.

Sokfelől magyarázható a sztori, az például tény, hogy 2004-ben Kanada 7. legjelentősebb személyének választották az országban, hogy játékosként egyetlen NHL-meccs jutott neki, amúgy a másodosztályú AHL-ben töltötte aktív éveit, hogy aztán sokkal jobb edzővé váljon, 1976-ban például az év legjobbjaként díjazzák az NHL-ben, 1977-ben és 1978-ban pedig Stanley-kupa-döntőbe jusson a csapatával. Utána átállt szakkommentátornak, de átkötésként a „Coach’s Corner”, azaz edzői saroknak nevezett szegmenst kapta meg a Hockey Night in Canada keretében adott meccs első harmadszünetében, akkor mondta el a véleményét mindenről Ron MacLean műsorvezető társa oldalán, amolyan rossz rendőr, jó rendőr felállásban. Cherry sosem fogta vissza magát, ami nem gond, de az igen, hogy nemcsak a szakmai észrevételeinek a minősége volt csúszó leértékelésben, hanem a politikai korrektségre egyre háklisabb Észak-Amerikában egyre inkább elütött a stílusa az elfogadhatótól.

Anno közölte például, hogy a sisakjukon plexit „leginkább az európaiak meg a franciák” viselnek, amivel nemcsak puhányságnak minősítette azt, ami mára kötelező az NHL-ben is, de Kanada angol és francia nyelvű lakossága közti árkokat sem temette éppenséggel, nem beszélve a más földrészről érkező légiósokról. Az ilyen macsó, kőkori keménységet és férfiasságot ünneplő kijelentéseinek se szeri, se száma, csak közben a világ és benne a jégkorong is változott és változik, ő viszont nem, amivel egyre inkább vállalhatatlan lett, és legutóbbi pipacsos megnyilvánulása betette a kaput, a Sportsnet elbocsátotta. Ezzel negyedszázad után keletkezett űr a műsorsávban, illetve -sarokban, amit nagy kérdés, hogy kivel-kikkel és miként töltenek meg? Jön-e például a 64 éves Burke, akinek még stabilabb a jégkorongos önéletrajza, de ugyanolyan karakán, viszont a jelen tengerentúli értékelése szerint nem a sötét középkorból származik, hiszen küzd az LGBTQ-közösség jogaiért, a 2010-ben autóbalesetben elhunyt fia pedig melegjogi aktivista volt? Vagy igazolnak egy fiatalosabb karaktert, vagy teljesen mással töltik ki az első szünetbeli időt?

Mind-mind jogos kérdések a Sportsnet vezetőségének – miként a Leafsnek is, hogy miként oldják meg a saját bajaikat.

Egy a biztos, hogy Torontóban áll a bál, pedig még december sincs, nemhogy február.