A Houstonnak elég volt Harden 55 pontja, a Bostonnak Walker 44-e nem

Orlando Magic–Los Angeles Lakers 87–96

Nem játszott jól, de megint nyert a Lakers. Elég szenvedősre sikerült ez a meccs a Los Angeles részéről, a vendégek pocsékul dobtak, Anthony Davis 16 pontja például 6/20-as mezőnymutatóval jött össze, nem nagyon volt meg a ritmusuk és nagyon kellett nekik, hogy a kispadról érkezzen némi segítség: a Dudley-Caruso duó 5/6 hármast süllyesztett el, ez fontos volt a győzelmükhöz. Amit egyébként a 26–9-re (!) megnyert első negyedben már meg is alapoztak, emiatt fért bele nekik az, hogy utána mennyire erőlködjenek, hiszen így leadhatták az előnyüket, akkor sem kerültek nagyobb bajba - a negyedik játékrészben pedig jött LeBron James, aki egymaga intézett egy 10–0-s futást 71–71 után, innentől pedig már nem volt visszaút. Ha nehezen is, de valahogy behúzta ezt a meccset is a Los Angeles, amely így 22–3-ra javította mérlegét, most pedig utazik tovább Miamiba.

Nem volt messze a Magic. Az első negyedet gyakorlatilag odaajándékozta ellenfelének az Orlando, a hazaiak öt eladott labdával és négy mezőnykosárral zárták a játékrészt, ezt követően azonban átvették az irányítást és ráerőltették akaratukat a nyugati listavezetőre. A tripláik ugyan nem ültek, de a védekezésük nagyon működött, levették a pályáról Davist, sokáig elvették a Lakers kinti dobásait, úgyhogy elkezdtek közelíteni, ki is egyenlítettek, de James klasszisa most ellenük döntött – nyilván nehéz megverni a liga egyik legjobbját 87 dobott ponttal, de Isaacék nem álltak ettől messze, az agresszív védekezésük kis híján elégnek bizonyult hozzá. A bravúr végül mégis elmaradt, következőleg a Houston ellen hasonló játékra lesz szükségük, ha győzni szeretnének.

A Magic legjobb dobói:Isaac 19/6, Fournier 18/9, Gordon 14/3
A Lakers legjobb dobói:James 25/3, Davis 16/3, Caldwell-Pope 15/12

Toronto Raptors–Los Angeles Clippers 92–112

Tizenöt percet bírt a Raptors. Az első negyedben még OG Anunoby kilenc pontjával és hibátlan büntetőzéssel 30 egység fölé jutott, ezzel pedig vezetett is a Toronto, a 15. percben még 36–34 állt az eredményjelzőn, itt azonban lekapcsolták a villanyt a hazaiak számára és a nagyszünetig kereken húsz ponttal, 30–10-re kaptak ki – az itt beszedett óriási hátrány pedig végzetesnek bizonyult számukra. A fordulás után már csak üldözték ellenfelüket, de komolyabb nyomás alá nem tudták helyezni, a 31 mezőnykosárral beállították, a 8/36-os triplamutatóval megdöntötték idei negatív csúcsukat, Serge Ibaka nyolcból semmit dobott mezőnyből és Kyle Lowry is elveszett (1/8) – a második negyed 5/22-es mezőnymutatója után ugyan összeszedték magukat, de a mérkőzésen fordítani már nem tudtak. Egyszer visszajöttek még 76–71-re, de most ez volt tőlük a maximum, a végére megint nagy lett a különbség, úgyhogy a Fred VanVleet nélkül küzdő alakulat sorozatban harmadszor kapott ki otthon és már csak fél meccselvan a keleti hatodik Pacers előtt, elindult lefelé.

Leonard a gyűrűjét és a győzelmet is elvitte. A Clippers vezére először tért vissza Torontóba a tavalyi nagydöntő óta, ahol ő lett az MVP, így érthetően egészen másképp fogadta őt a közönség, mint az indianai publikum Paul George-ot – a meccs előtt ünnepélyes keretek között átvehette a bajnoki gyűrűjét és később sem kapott rossz szót. A pályán pedig egyértelműen ő és csapata volt most az úr, Leonard 23 ponttal, 8/14 jó dobással, 5 lepattanóval és 6 gólpasszal zárt, mellé főleg a döntő jelentőségű második negyedben felnőtt Lou Williams (18 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz), a Clippers pedig kiváló védekezéssel tartotta kordában ellenfelét – ők sem dobtak jól (44 százalék mezőnyből, 30% százaléktripla), de annyira levédekezték a Raptorst, hogy most ez is elégnek bizonyult. A meggyőző sikerrel már 50 százalékosra javították az idegenbeli mérlegüket és megszilárdították a nyugati második helyüket a tabellán.

A Raptors legjobb dobói:Siakam 24/3, Powell 22/6, Anunoby 13/3
A Clippers legjobb dobói:Leonard 23/6, Williams 18/9, Harkless 14

Cleveland Cavaliers–Houston Rockets 110–116

A Harden-extra minden egyes dobására szükség volt. Az utóbbi mérkőzések kicsit visszafogottabb teljesítménye és az ellenfelek ultra agresszív védekezése után James Harden ma úgy döntött, hogy nem érdekli semmi, ő meg fogja dobni, amit kell és így is tett – előhúzott egy újabb olyan produkciót, amelyre rendszeresen talán csak ő képes jelenleg ebben a ligában. Harden 55 pontig jutott, volt 20/34 jó dobása, közte 10/18 triplája, ezzel ő lett a liga történetének negyedik olyan játékosa, aki egynél több alkalommal dobott legalább 10 hármast egy meccsen, illetve az idei szezonban már negyedszer érte el a 50 pontos határt. Minderre viszont szüksége is volt a Rocketsnek, mert a Cleveland kis híján megverte a jóval esélyesebb texasiakat, Hardentől egy 20 pontos, 7/8 jó dobásos utolsó negyed kellett ahhoz, hogy ezt elkerülje a vendégcsapat – egy perccel a vége előtt még hátrányban voltak, itt viszont Harden dobott egy kosarat, kiosztott egy gólpasszt, majd Russell Westbrook szerzett labdát, végül az utolsó szót megint Harden mondta ki két büntetővel. A meccs sokkal szorosabb volt, mint ahogy azt az előjelek alapján várhattuk, de Szakállra ma nem volt ellenszer, úgyhogy túlélte az estét a Rockets, így utazhat tovább Orlandóba.

Váratlanul harcos volt a Cavs. Meglepően jól tartotta magát a Cleveland, majd amikor úgy tűnt, hogy elviheti a meccset a Houston, akkor a hazaiak egy 24–0-s (!) rohamot intéztek a harmadik negyedben, amellyel nemcsak a hátrányukat tüntették el, de 11 pontos előnybe kerültek. Ezt megtartani nem tudták, de a végén így is megvolt az esélyük a sikerre, Kevin Porter Jr. (24 pont, 6/9 tripla) kosarával egy ponttal vezettek az utolsó perc előtt, ám a clutch végjátékban három labdát is eladtak, ezzel pedig odaajándékozták a győzelmet ellenfelüknek – bánhatják, hogy ennyire rutintalanok voltak, mert így egy önbizalomnövelő bravúr helyett sorozatban nyolcadszor kaptak ki. Érdekesség, hogy ilyen 24–0-s futást utoljára tíz éve (!) produkált a franchise, 2009-ben volt egy 29–0-juk, azóta nem.

A Cavaliers legjobb dobói:Porter 24/18, Sexton 18, Clarkson 17/9, Love 17
A Rockets legjobb dobói:Harden 55/33, Westbrook 23/3, Capela 10

Indiana Pacers–Boston Celtics 122–117

Walker elfogyott a végére. Nagyot játszott a Boston irányítója, az első negyedben egymaga 15 pontot szórt és később is voltak még olyan időszakai, amikor foghatatlannak bizonyult, úgyhogy rangadóhoz méltó teljesítményt nyújtott: 44 pontot szerzett 16/28-as mezőnymutatóval, 7/15 triplával és 7 gólpasszal, parádésan játszott. A negyedik negyedre azonban kissé elfogyott, itt már csak 2/7 dobása akadt be összesen, nem véletlen, hogy ebben a játékrészben maradt alul egyértelműen a Celtics, hiszen Walker mellett csak Jaylen Brown (18 pont, 8 lepattanó, 8 gólpassz) játszott jól, Jayson Tatum gyengén dobott, Gordon Hayward orrsérülés miatt megint kidőlt, Marcus Smart nem lépett pályára, a kispadról pedig csak Brad Wanamaker tudott bármit is hozzátenni. A végén így is volt még egy dobásuk az egyenlítésért, de Walker triplája még a gyűrűt sem érte el, így ért véget számukra az este – sorozatban négy győzelem után kaptak ki ismét, most pedig back-to-back mérkőznek meg a Philadelphiával, az sem lesz egyszerű.

A negyedik negyed a Pacersé volt. A hazaiak tízpontos hátrányból kezdhették meg az utolsó játékrészt, de ebben az időszakban gyakorlatilag mindent jól csináltak, megkeményítették a védekezésüket, szépen járatták a labdát, mindent bedobtak, amit be kellett és a büntetőkkel is jól sáfárkodtak, ráadásul egyénileg több remek teljesítményt is találhatunk náluk. A vezér Malcolm Brogdon volt (29 pont, 8 gólpassz, 15/15 büntető), de Domantas Sabonis (15 pont, 14 lepattanó, 8 gólpassz), TJ Warren, illetve a Holiday testvérek is villogtak, utóbbi páros a negyedik negyedben húsz pontot tett a közösbe, döntő szerepük volt a fordításban – a csapat fokozatosan ledolgozta a hátrányát, fordított, majd a végén néhány jó játékot bemutatva meg is nyerte a rangadót. A végjátékban Brogdon 6/6 büntetője és Walker kihagyott triplája is kellett a Pacers sikeréhez, de a gárda ezzel egy hétmeccses vereségszériát tört meg a Bostonnal szemben és közelített az élmezőnyhöz a tabellán, következőleg pedig az Atlanta ellen lép pályára.

A Pacers legjobb dobói:Brogdon 29/6, A. Holiday 18/6, J. Holiday 17/9
A Celtics legjobb dobói:Walker 44/21, Brown 18/6, Tatum 16/6

Brooklyn Nets–Charlotte Hornets 108–113

Graham és a második félidő. Ezzel a meccsel ismét rámutatott arra Devonte' Graham, hogy egyelőre ő áll az élen a Legtöbbet Fejlődött Játékos díjért zajló harcban, a Charlotte hátvédje ugyanis egy újabb extra teljesítménnyel fejelte meg eddig is parádés szezonját. Graham kereken 40 ponttal zárta az estét, volt 5 lepattanója és 5 gólpassza, dobásból pedig 12/21 akadt be neki, közte 7/12 tripla -–ráadásul ő volt az, aki kirángatta a mélyből csapatát, a Hornets ugyanis korábban már húszpontos hátrányban is volt. A dobógép azonban nem adta fel, csak a nagyszünet után egymaga 27 pontot szórt, a harmadik negyedben az ő tíz egységével rúgta be a motort a Charlotte, majd a mérkőzés végén, clutch helyzetben is őt keresték a társask – ezt meg is hálálta, több kulcsfontosságú dobást is a gyűrűbe küldött, ezzel szállította a győzelmet a vendégeknek. Nem túlzás kijelenteni, hogy most ő volt a különbség a csapatok között, miatta tudott némileg váratlan sikert elkönyvelni a gárda – James Borrego vezetőedző is viccelődött, szerinte egészen zseniális edzői munkát tett le az asztalra, hiszen a legtöbb figurája az volt, hogy „adjátok Grahamnek”...

Elrontotta a Brooklyn. Félig már kézben volt ez a meccs a Nets számára, az első félidőt tizenegy ponttal nyerték a hazaiak, de volt a különbség húsz egység is és úgy tűnt, hogy kontrollálják az eseményeket, azonban jött Graham és felborította a forgatókönyvet. Kenny Atkinson vezetőedző utólag azon töprengett, hogy miért nem duplázták, csapdázták őt, vagy miért nem variálták át a pick-and-roll védekezésüket ellene, hiszen így igazából végignézték, ahogy újra és újra szétszedi őket – ez a hiba most a meccsbe került, hiába játszottak addig jól. Egyénileg Spencer Dinwiddie (24 pont, 5 lepattanó, 6 gólpassz) ésJarrett Allen (21 pont, 10 lepattanó, 7/9 mezőnyből) is hozta, amit kell, de egyrészt a triplákat bőven 30 százalék alatt dobták, másrészt a második félidei védekezésük finoman szólva nem működött. A végjátékuk is ezen ment el, egy perccel a vége előtt még egyszer kiegyenlítettek, ám egymás után kétszer villant Graham, míg ők a végén három triplát is elhibáztak – pedig ezt nyerniük kellett volna, mert következőleg Torontóba látogatnak, ami nehezebb feladatnak ígérkezik.

A Nets legjobb dobói:Dinwiddie 24/6, Allen 21, Pinson 12/6
A Hornets legjobb dobói:Graham 40/21, Bridges 14/9, Washington 13/6, Rozier 13/3

Minnesota Timberwolves–Utah Jazz 116–127

Egy fokkal jobb volt a Jazz. Mindkét csapat gyenge formában érkezett meg erre a meccsre úgy, hogy nagyon kellene a győzelem, ezért pedig most a Jazz tett valamivel többet. A vendégek legalább néha képesek voltak védekezni, Rudy Gobert kordában tudta tartani Karl-Anthony Townst és egyébként is jó számokat hozott (20 pont, 16 lepattanó, 8/11 mezőnyből), míg támadásban Donovan Mitchell (30 pont, 13/20 mezőnyből, 6 gólpassz) és Joe Ingles (23 pont, 9/14 mezőnyből, 5 lepattanó, 5 gólpassz) intézte a munka nagy részét Mike Conley hiányában. A második félidőben már gyönyörűen járatták a labdát és könnyedén szerezték a kosaraikat, a harmadik negyedben volt egy 8–0-s és egy 10–0-s futásuk is, innentől pedig már nem botlottak meg, végigvitték az előnyüket és fontos idegenbeli győzelmet arattak. A 116 kapott pont most sem szép, de legalább elöl működtek és nyertek, amelyre mostanában azért nem gyakran volt példa...

Nem lát ki a gödörből a Wolves. Sorozatban hatodszor kapott ki a Minnesota, otthon csak 3–8-ra áll a társaság és igazából semmilyen fejlődés nem volt tetten érhető náluk ezen a mérkőzésen. A védekezésük ugyanúgy átjáróház volt, a dobóversenyük pedig elúszott a 38–24-re elvesztett harmadik negyedben, főleg úgy, hogy Towns most nem tudott dominálni (21 pont, 6/15 mezőnyből) – Jeff Teague (32 pont, 4/4 tripla) mindent megtett, Andrew Wiggins is beszórt 26 pontot, de amíg csak rohannak és dobnak, viszont nem védekeznek, addig nem lesz részük sok sikerben, pláne ha a rohanás/dobást sem művelik igazán jól, ma pl. csak 44 százalékkal céloztak mezőnyből. A következő ellenfelük a Clippers lesz, de valahogy muszáj lenne javulniuk, mert ebben a keretben több van, több lehet a mostani 10–14-nél, főleg elnézve Nyugatot a hatodik helytől lefelé.

A Timberwolves legjobb dobói:Teague 32/12, Wiggins 26/9, Towns 21/6
A Jazz legjobb dobói:Mitchell 30/6, Ingles 23/9, Gobert 20

Chicago Bulls–Atlanta Hawks 136–102

Dominált a Bulls. A fáradt Atlanta ellen abszolút lubickoltak a pályán a hazaiak, akik kérdés nélkül nyerték meg ezt a mérkőzést: az első negyed végén még csak négy, a nagyszünetben már tizennégy, a harmadik játékrész végén pedig tizenkilenc ponttal vezettek, majd a záró etapban a cseresor tette még inkább kiütésessé a győzelmet. Egyénileg főleg Zach LaVine volt elemében, 35 pontot, 12/16 jó dobást és 7/7 triplát küldött a gyűrűbe úgy, hogy az utolsó 14 percet már a kispadon töltötte, mellette Lauri Markkanen is villogott (22 pont, 8/9 mezőnyből, 23 perc) és az egész csapat megérdemli a dicséretet – 2007 óta nem arattak ilyen különbségű győzelmet, ez azért elég beszédes adat. Van viszont egy másik beszédes adat is, alig 15.000 ember volt kíváncsi a mérkőzésre, a szezonátlagnál közel négy ezerrel kevesebb, ez pedig most már tendenciává kezd válni – úgy fest, hogy Chicagóban egyre kevésbé érdekli az embereket a Bulls...

Ennyi volt az Atlantában. Előző este még Miamiban szenvedett hosszabbításos vereséget a Hawks és hajnali háromra ért csak a hotelbe, úgyhogy pihenésről nem nagyon beszélhettünk, így nem volt meglepő a viszonylag sima vereség. Az első negyedben még tartották magukat, de aztán elfogyott az erő, most Trae Young is csak szenvedett, úgyhogy fokozatosan felőrölte őket a Bulls – ez van, most egy pihenőnap után otthon fogadják a Pacerst, meglátjuk, hogy össze tudják-e szedni magukat.

A Bulls legjobb dobói:LaVine 35/21, Markkanen 22/6, White 19
A Hawks legjobb dobói:Len 17/3, Reddish 16/9, Young 15/3

Phoenix Suns–Memphis Grizzlies 108–115

A negyedik negyedben már nem botlott a Grizzlies. Remekül kezdték a meccset a vendégek, nyolc ponttal nyerték az első negyedet, majd a másodikban leadták a teljes előnyüket és kezdhették elölről. A harmadikban azonban Josh Jackson Jr. tizenegy pontjával megint megléptek és ezt már nem rontották el, innentől legalább három egységgel végig vezetni tudtak, a hajrában pedig Ja Morant hatalmas zsákolásával zárták le a küzdelmet – az irányító egyébként nem játszott különösebben jól, de ezzel a megmozdulásával így is talpra ugrasztotta a kispadot. Villogott viszont az említett Jackson (24 pont, 10/18 mezőnyből, 4 gólpassz), Dillon Brooks (27 pont, 10/18 mezőnyből), a padról beszálló Brandon Clarke (15 pont, 7 lepattanó, 2 blokk, 5/7 mezőnyből, 22 perc) és még Jae Crowder is rendkívül sokoldalúan játszott – kifejezetten jó kosárlabdát mutatott be a Memphis, ezzel pedig nagyjából egy hónap után tudott újra zsinórban két győzelmet szerezni.

Mégsem állt össze a Suns. A szezont remekül kezdő Suns most már hetek óta keresi azt az önmagát, Ricky Rubio és Aron Baynes sérülése nagyon megborította a gárdát, de most már mindketten játszhatnak, legutóbb nyertek is egy fontos meccset és úgy tűnt, hogy össze is állhat ismét a társaság. Nem így történt, ezen a meccsen megint visszasüllyedtek, alig 40 százalékkal dobtak, 30 százalék alatt tripláztak, elvesztették a lepattanózást és a védekezésük sem állt a helyzet magaslatán – így azért nehéz, a második félidőben már végig futottak az eredmény után és végül nem is „érték utol”. Devin Booker szerint az volt a gond, hogy talán túl könnyen vették ezt a meccset, míg a Memphis maximális koncentrációval állt hozzá – akárhogy is, javulniuk kellene, amelyhez nem jön rosszul, hogy Deandre Ayton két meccs múlva letölti az eltiltását és elvileg jövő héttől újra rendelkezésre áll.

A Suns legjobb dobói:Kaminsky 24/12, Rubio 22/3, Booker 15
A Grizzlies legjobb dobói:Brooks 27/3, Jackson Jr. 24/9, Clarke 15/6

Milwaukee Bucks–New Orleans Pelicans 127–112

Giannis nélkül is ment. Legjobbja, Giannis Antetokounmpo nélkül is simán nyerte ezt a meccset a Milwaukee, méghozzá pontosan úgy, ahogy a kisebb sérülés miatt hiányzó MVP-vel együtt szokta: az első félidőben elsöpörte ellenfelét, majd takarékra állította magát és menedzselte az előnyt. A nagyszünetben 23 ponttal vezetett Mike Budenholzer alakulata, valósággal átgázolt a New Orleanson, onnantól pedig bőven jutott már idő a pihenésre is: a kezdőben Eric Bledsoe és Brook Lopez 25, Wesley Matthews 20 percet játszott, 27-nél többet pedig csak Khris Middleton töltött a pályán. Ő be is szórt egyébként 24 pontot, Bledsoe különösen élvezte a helyzetet (29 pont, 6 gólpassz, 10/13 mezőnyből), de a Giannis helyén kezdő Ersan Ilyasova sem okozott csalódást (18 pont, 9 lepattanó, 8/10 mezőnyből) – nincs miről beszélni, sorozatban 16. győzelmét is behúzta a gárda, így 22–3-mal továbbra is vezeti a ligát a Lakersszel holtversenyben.

Esélytelen volt a Pels. Rögtön 6/8 triplával kezdett a Bucks és már az első negyedben 23 (!) pont volt közte, úgyhogy ha azt hitte a New Orleans, hogy Antetokounmpo nélkül lehet esélye a bravúrra, hamar eldőlt, hogy tévedett. A második negyedben a Milwaukee még futott egy 17–0-t és itt már 30 körül mozgott a távolság, úgyhogy igazából egy percig sem volt esélyük a vendégeknek arra, hogy meglepetést okozzanak – a fordulás után azért már könnyebb dolguk volt, a harmadik negyedben beszórtak 40 pontot, de ez már csak arra volt elég, hogy kozmetikázzák a végeredményt. Alvin Gentry vezetőedző igyekezett pozitív dolgokat mondani a meccs után, kiemelte, hogy az ilyen vereségekből is lehet tanulni, illetve hogy szerinte a játékosai keményen játszanak, de azt már csak mi tesszük hozzá, hogy ebben a meccsben a világon semmi pozitívum nem volt számukra csapatként...

A Bucks legjobb dobói:Bledsoe 29/15, Middleton 24/3, Ilyasova 18/6
A Pelicans legjobb dobói:Redick 31/9, Ingram 25/9, Holiday 21/12

Sacramento Kings–Oklahoma City Thunder 94–93

A csúnya győzelem is győzelem. Marvin Bagley III 22 meccs után térhetett vissza ujjtöréséből, a magasember egyelőre visszafogottan szállt be a padról, de így is eljutott 11 pontig és 6 lepattanóig, ami biztató – a mérkőzés azonban még nem róla szólt. Az első félidőben nem is a Kingsről, a második negyedet tizennégy ponttal vesztették el, a félidőben 38 dobott pontnál álltak. A harmadik negyed elején volt már közte tizennégy is, ekkor azonban Buddy Hield fújt riadót, bevert néhány hármast, összeállt a védekezés is, így a negyedik negyedben már végig ott loholtak a Thunder nyomában. A legvégén a fordítás is összejött, a korábban 1/6 triplát értékesítő Bogdan Bogdanovics 91-93-as állásnál előbb megreptette a védőjét, majd könyörtelenül beverte a győztes hármast. A végén Chris Paul tempója kimaradt, a Kings pedig utolérte a tabellán ellenfelét – a 7-9. helyen állnak, legközelebb pedig feljebb is mehetnek, hiszen a Knicks érkezik.

Egy vezér hiányzott a végén. Az első félidőben megvillantott valamit védekező potenciáljából a Thunder, összesen három triplát engedélyeztek, ennyit pedig egyedül Gallinari dobott náluk, nem is csoda, hogy egy ilyen kevéspontos meccsen magabiztosnak számító előnyt építettek ki. Elég volt azonban egy megingás, visszaengedték a Sactót, az egylabdás meccsen pedig most nem ők tudták megcsinálni a kulcsjátékokat. Hiába értek el náluk hatan is 10 pontot, hiába szórtak be 13 triplát az 5/6-tal záró Abdel Nader vezérletével, a végén az utolsó dobást Chris Paul vállalta el, aki ma kifejezetten rosszul célzott (3/9 mezőnyből, 8 pont, 7 lepattanó, 12 gólpassz). Tragédia nincs, most Denverben lezárják idegenbeli túrájukat, aztán karácsonyig feljebb kapaszkodhatnak.

A Kings legjobb dobói: Hield 23/15, Bogdanovics 17/6, Bagley 11.
A Thunder legjobb dobói: Schröder 17/9, Nader 15/15, Gallinari 14/9, Gilgeous-Alexander 14.

Golden State Warriors–New York Knicks 122–124 – hosszabbítás után

Nem hogy kényeztetés, kínzás. A több remek meccset játszó Eric Paschallt csípősérülés hátráltatja mostanában, de így is megpróbálkozott a játékkal, azonban nem nagyon tudott segíteni – az első félidőben konkrétan lemosták a Warriorst, 21 ponttal is égtek, a nagyszünetben 50-68 állt az eredményjelzőn, a csapat a szurkolók egyre csökkenő várakozásait is alul múlta a másik sereghajtó ellen. Hosszú évek kényeztetése után ez a szezon lassan tényleg tortúrák sorozata, ez a mai meccs különösen azért, mert a GSW feltámadt a második félidőben, a 32 pontot szóró D'Angelo Russell, a régi fényében csillogó, tripla-duplázó Draymond Green (14 pont, 10 pattanó, 12 gólpassz, 4 szerzett labda), illetve a padról jövő extrák (Marquese Chriss, Alec Burks) révénfordított is. Győzni viszont nem sikerült, sőt a rendes játékidő végén Russelltől kellett az egyenlítő tripla, a ráadásban pedig hamar hátrányba kerültek, ott már nem osztottak nekik lapot. Most már egyedül állnak az összesített tabella alján, ráadásul vége a „könnyű napoknak”, legközelebb Utahba mennek...

Most működött a csatár-bonanza. Mike Miller megbízott vezetőedző (nem összetévesztendő a korábbi kiváló triplaspecialistával) első győzelmét ünnepelhette, ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy a kezdőben három játékos is dupla-duplázzon: Marcus Morris 36 pontot és 10 lepattanót, Julius Randle 24 pontot és 13 pattanót, az újonc RJ Barrett pedig 22 pontot és 10 pattanót jegyzett, a trió egyébként 11 gólpasszt és 11 triplát (!) tett még a közösbe, ráadásul a padról Bobby Portis is 15 pontig jutott. Erre nem nagyon volt válasza a Warriorsnak az első félidőben, és bár utána elég csúnyán adta le a nagy előnyt a New York, Elfrid Payton és Mitchell Robinson is sokat tett hozzá a cseresorból, és sikerült visszaülniük a lóra. Érdekesség, hogy a szintén nem klasszikus irányító-felépítéssel rendelkező Frank Ntilikina és négy kiscsatár-erőcsatár alkotta a kezdőt, miközben Payton a padról jött, Allonzo Trier pedig nem kapott lehetőséget annak ellenére, hogy a szintén hátvéd Dennis Smith Jr. betegség miatt át sem öltözött – szokatlan, de ígéretes volt a rendszer, legközelebb a Kings otthonában lehet tovább tesztelni.

A Warriors legjobb dobói: Russell 32/18, Burks 18/3, Robinson III 17/6.
A Knicks legjobb dobói: Morris 36/15, Randle 24/9, Barrett 22/9.