NHL: Kovalcsuk az utolsó szalmaszálat ragadhatja meg

Jött, látott, tarolt, hazament, visszajött, szenvedett, majd újra magára talált. Kulcsszavakban így lehetne összefoglalni Ilja Kovalcsuk eddigi NHL-karrierjét.

A HŐS LOVAG, AKI ELNYERTE A TRÓFEÁT

Kovalcsukot eleve nagy tettekre szánták szülei, keresztnevét a szláv folklór egyik ikonikus alakjáról, a hős lovag Ilja Muromecről kapta, ami lássuk be, elég jelentős terhet rak az ember nyakába.

De nem esett össze alatta: még el sem kezdett játszani az NHL-ben, máris történelmet írt, miután 2001-ben az Atlanta Thrashers az újoncbörze legelső helyén választotta ki, s ő lett az első orosz 1/1-es. Az elvárás is óriási volt, nagyjából az, hogy a mindössze két éve létező Atlantát felvirágoztassa, miután első két idényében mindenki csak pofozógépnek használta.

Jó lovag módjára nem rettent meg a feladattól, 29 góllal és 51 ponttal nyitott úgy, hogy az idény végén 17 meccset ki kellett hagynia vállsérülés miatt – ez volt az egyetlen oka annak, hogy a legjobb újoncnak járó Calder-trófeát végül nem ő, hanem csapattársa, a németországi születésű kanadai Dany Heatley gyűjtötte be.

A „bemelegítő idény” után azonban teljes üzemmódba kapcsolt: előbb 38, majd a 2003–2004-es idényben már 41 góllal zárt, így Jarome Iginlával és Rick Nashsel karöltve megnyerte a gókirálynak járó Maurice „Rocket” Richard-trófeát.

IRREÁLIS SZERZŐDÉSÉT A LIGA IS MEGPUCCSOLTA

Csak a körülmények nem alakultak jól. A körülötte lévő csapat nagyon gyenge volt, Kovalcsuk szárnyalása ellenére egyszer sem tudtak a rájátszás közelébe jutni, a folyamatos bérviták eredményeképpen pedig a 2004–2005-ös idény teljes egészében elmaradt. A lockout ideje alatt először tért haza Oroszországba, utána vissza a Thrashershez, ahol folytatta az ipari pontgyártást, de teljesen hiábavaló, egyszemélyes szélmalomharcot vívott. Az Atlanta annyira rossz volt, hogy kérészéletű fennállása, 12 éve alatt egyszer tudott csupán beesni a playoffba, de akkor nyert meccs nélkül zuhant ki az első körben.

Így évtizednyi szenvedést követően Kovalcsuk a 2009–2010-es idényben elhagyta a süllyedő hajót, a 2000-ben és 2003-ban is bajnok New Jersey Devilsnél kötött ki.

Ahol szintén letette a névjegyét: pont per meccs átlaggal, 27/27-tel zárt, a Jersey pedig benne látta a jövő bajnokcsapatának kulcsát, így a fél idény után mindenáron meg akarta tartani. A mindenáront pedig ez esetben szó szerint tessenek érteni. A 2010 nyarán korlátlan szabad ügynökké váló orosz szupersztárnak 17(!) évre szóló, 102 millió dolláros ajánlatot tettek (ez rekordhosszúságú kontraktus lett volna), ami amellett, hogy teljesen irreális – Kovalcsuknak ez alapján legalább 44 éves koráig az NHL-ben és a Jerseyben kellett volna játszania –, a liga pénzügyi szabályainak sem felelt meg. Így az NHL példátlan módon közbelépett és megvétózta a trükkös üzletet.

Bíróságra került a történet, Richard Bloch arbitrátor pedig a felek, valamint a játékosszakszervezet (NHLPA) meghallgatása után a ligának adott igazat (amely utólag még jól meg is büntette a klubot, amiért megpróbálta kijátszani a fizetési sapkát).

Csakhogy Jerseyben akkoriban a nagy hatalmú Lou Lamoriello volt az úr, az egyik legbefolyásosabb csapatfőnök, s megmutatta, ő bármit megtehet. Második ajánlata szinte nyílt provokáció volt: 17 év és 102 millió dollár helyett „csak” 15 év és 100 millió – azaz majdnem ugyanazt megajánlotta a büntetés után is... Ám a liga nem akart több feszültséget, erre már rábólintott, miután a játékosszakszervezettel együtt plusz kiegészítést iktattak az érvényben lévő kollektív szerződéshez, melyben előírták az öt évnél hosszabb szerződések esetében a kifizetések pontos ütemezését.

HÁTRAARC, VISSZATÉRÉS

Szóval úgy tűnt, minden szép és jó, Kovalcsuk és új csapata is szárnyalt, a Devils 2012-ben meg sem állt a döntőig, ám ekkor az orosz klasszis porckorongsérve kiújult. Ez érződött teljesítményén, a Jersey elbukta a Stanley-kupát az Anze Kopitar vezette Los Angeles Kings ellen.

Ha ez nem lett volna elegendő, 2012-ben jött az újabb lockout, bár ez a 2004–2005-össel ellentétben legalább „csak” a fél idényt érintette. Kovalcsuk ismét hazament, a KHL kirakatcsapatának számító SZKA Szentpétervár meg is tette csapatkapitányának, ami imponált neki, és nem is nagyon akaródzott visszatérnie a tengerentúlra. Elege lett a folyamatosan a pénzen háborúskodó ligavezetőségből, csapattulajdonosokból és játékosokból meg abból, hogy az annyi bizony nem annyi. Derült égből villámcsapás: az orosz 2013-ban bejelentette NHL-nyugdíjazását, hogy hazatérhessen Oroszországba, a Devilsnek meg nem volt mit tennie, el kellett engednie. Döbbenetes számok röpködtek: Kovalcsuk a szerződéséből hátra lévő 12 év alatti összesen 77 milló dollárról mondott le azért, hogy hazatérhessen!

Csakhogy édesanyja később elmondta, ez az összeg jól hangzik, de köszönőviszonyban sincs a valósággal: a mindenféle állami és ligaadókkal megterhelt bér a levonások után töredékére csökken, ha papíron 10 millió dollárt keresel, az azt jelenti, ebből csak hármat kapsz kézhez – szemben a jóval kedvezőbb orosz adókkal. (Más kérdés, utólag már tudjuk, a 2014 végén kitörő rubelválság miatt Kovalcsuk még az adókkal agyonterhelt NHL-fizetésével is jobban járt volna, mint oroszországi gázsijával...)

Szentpéterváron töltött öt éve alatt kétszer nyerte meg a KHL-győztesének járó Gagarin-kupát, s ez elég is volt, 2018-ban bejelentette, visszatérne az NHL-be. 2012-es nagydöntőbeli ellenfele, a Los Angeles Kings vállalta a kockázatot, amit a már 35 éves öntörvényű orosz jelentett öt év NHL-kihagyás után, és három évre szóló, évi 6.25 milliós szerződést adott neki. A nagy visszatérésből nagy bukta lett, de ez nemcsak Kovalcsuk hibája volt: a kétszeres bajnok generáció szétszéledése után önmagát csak kereső Kingsnél egymást érték az edzőváltások. Willie Desjardins, majd Todd McLellan sem bízott a játékosban, aki sokkal hiúbb annál, hogy összetörje magát, ha nem az első két sor valamelyikében játszatják.

A frigynek csúnya vége lett, másfél idény és 81 meccsen szerzett 43 pont után a kaliforniaiak is átadólistára tették. Amikor már mindenki biztosra vette, ezzel vége Kovalcsuk NHL-karrierjének, s végleg hazaköltözik Oroszországba, jött az újabb meglepetés: a playoffért harcoló Montreal Canadiens január 3-án bejelentette, az idény végéig minimumbérért, mindössze 700 ezer dollárért szerződteti az oroszt, nincs vesztenivalója alapon.

S úgy tűnik, Kovalcsuknak sikerül megragadnia az utolsó szalmaszálat. A váltás után egyelőre régi önmagára emlékeztet, nyolc meccs után nyolc ponttal, négy góllal és négy assziszttal áll, és élvezi, hogy végre annyi jégidőt kap, amennyit szeretne. Ki tudja, mi sülhet még ki ebből...