A Jazzt is elsöpörte a Lillard-show, simán verte a Phillyt a Boston

Los Angeles Clippers–Minnesota Timberwolves 118–106

Takarékosan nyert a Clippers. Csak annyit adott ki magából a hazai alakulat, amennyire szükség volt, a mérkőzés elejét megnyomta a gárda és az első negyedben beszórt 40 pontot, onnantól pedig a húzd meg-ereszd meg játékot játszotta – ha kellett, akkor beerősített egy-két percig, amikor pedig volt rá lehetősége, akkor kevesebb energiát tett bele. Így eldönteni nem nagyon tudta a meccset, az oda-vissza futások után végül csak a záró etapban lett igazán egyértelmű a helyzet, amikor Paul George egymaga dobott zsinórban hét pontot és ezzel 19-re növelte a távolságot, innen már nem volt visszaút - úgyhogy a kezdők véglegesen le is ültek, George csak 25 percet játszott (21 pont, 9/18 mezőnyből), Kawhi Leonard pedig csak 24-et, de így is eljutott sorozatban kilencedszer harminc pontig (31-et szórt 6 lepattanóval, 4 gólpasszal). A 30 perces határt csak a padról érkező Landry Shamet érte el, a cseresort pedig egyébként is érdemes kiemelni, hiszen 46-33-ra verték meg a Minnesota padját – a LAC hozta a kötelezőt, úgyhogy a Denverrel holtversenyben második-harmadik Nyugaton.

Semmi változás. Karl-Anthony Towns dobott 32 pontot 12 lepattanóval, Shabazz Napier kiosztott tíz gólpasszt, a Minnesota mégsem tudott nyerni, úgyhogy sorozatban tizenegyedszer szenvedett vereséget. A sokszor lyukas védekezés mellett most a támadójáték sem működött, összességében csak 40 százalékkal dobtak mezőnyből és főleg a triplákkal volt gond, mindössze 18 százalékkal tüzeltek kintről, így pedig értelemszerűen komoly esélyük nem lehetett a győzelemre. Végig igyekeztek azért nyomást helyezni a Clippersre, de amikor már úgy érezhették, hogy tényleg szorossá tették a meccset, akkor mindig jött válasz a hazaiak részéről, úgyhogy továbbra is mélyrepülésben vannak – a mostani tizenegyes vereségszériára volt már példa decemberben, a kettő között egy 5–3-as időszakkal javítottak, de az utóbbi két hónapjuk így is 5–25, az teljességgel vállalhatatlan.

A Clippers legjobb dobói: Leonard 31/12, George 21/9, Williams 17
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 32/6, Wiggins 13/3, Covington 12/3

Indiana Pacers–New York Knicks 85–92

A jó kezdés alapozta meg a Knicks sikerét. Az egyébként saját közönsége által is nagyon bírált New York ezúttal jól kezdett, 12–4-re vezetett pár perc után, ez pedig megalapozta a vendégek sikerét. Az első két és fél negyedben csak futott az eredmény után az Indiana, de a harmadik felvonás második felében sem tudta átlépni tegnapi árnyékát – hiába volt pár ponton belül, fordítani nem tudott. Megtette ezt ugyan a záró 12 perc elején Myles Turner triplájával (74–72), de azonnal reagált erre a Knicks, visszavette a vezetést. 80–80-nál még utoljára egyenlő volt az állás, ezt követően viszont a vendégek akarata érvényesült (85–92). Nem véletlen, hogy a szinte végig hátrányban lejátszott meccs után Nate McMillan vezetőedző elmondta, hogy 11 pontos első negyeddel nem fognak nyerni senki ellen –egyszerűen laposak voltak. Ez támasztja alá, hogy az első félidőben a hazaiak 0/8-cal céloztak a triplavonalon túlról.

Most nem volt elég vezér a Pacersnél. Az All Star-gálára is beválasztott Domantas Sabonis most is nagy formában volt (25 pont, 8 pattanó), de rajta kívül csak Myles Turner (12 pont, 4/5 tripla) jutott 10 pont fölé a hazaiaknál, neki viszont összesen 5 mezőnykísérlete volt. Sem TJ Warrennek, sem Malcolm Brogdonnak, sem Victor Oladipónak nem ment a pontszerzés – közülük Brogdon legalább másban jó volt (7 pattanó, 12 gólpassz), de ez ma kevés volt, Warrent pedig kórházba kellett vinni, miután fejsérülést szenvedett az egyik játéknál. A túloldal sem parádézott, ez a 92 pontból világos, de Marcus Morris (28 pont, 6 pattanó) és Julius Randle (16 pont, 18 pattanó) most elegek voltak. Randle-t azért is érdemes kiemelni, mert egyetlen kategóriában volt óriási különbség a két fél között: a pattanózást 57–34-re nyerték a vendégek.

A Pacers legjobb dobói: Sabonis 25, Turner 12/12, Lamb 9/3.
A Knicks legjobb dobói: Morris 28/9, Randle 16, Gibson 10.

Orlando Magic–Miami Heat 89–102

Egyértelmű volt. Végig egy fokkal jobbnak bizonyult a Miami, ugyan nem volt nagy különbség a vendégek javára, de valamennyivel folyamatosan előrébb jártak – a második félidőben már nagyrészt két számjegyű volt a különbség és bár egyszer rohamozott a Magic, de azt is hamar visszaverte Erik Spoelstra csapata. A sikerben a 24 pontos Jimmy Butler mellett kulcsszerepe volt a magához képest most jóval agresszívebb Meyers Leonardnek (18 pont, 14 lepattanó, 4/9 tripla 29 perc alatt), valamint a padról érkező újonc Tyler Herrónak (23 pont, 6/10 tripla), mert támadásban azért a Heat sem volt túl hatékony, kellettek az ilyen egyéni teljesítmények az akadozó csapatjáték mellé – Bam Adebayo például 1/8-at, Goran Dragic 2/8-at dobott mezőnyből, a visszatérő Kendrick Nunn sem tett hozzá sokat, úgyhogy náluk sem volt minden rozsdás. Most azonban csak az számított, hogy a gyengébb időszakuk után megnyertek egy idegenbeli meccset, a héten már másodszor győzték le az Orlandót, úgyhogy tartják a lépést a Bostonnal.

Valamiért nem megy. Sorozatban ötödször kapott ki és sorozatban negyedszer maradt 40 százalékos mezőnymutató alatt az Orlando, valami nagyon nem működik a csapatnál támadásban – ezúttal is ez volt a fő gond, védekezésben többé-kevésbé megvoltak, csak elöl nem tudtak erre építeni. Aaron Gordon (24 pont, 4/7 tripla) és Nik Vucsevics (21 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz) igyekezett, Markelle Fultznak is voltak még jó megoldásai, de a csapatjáték nem működött, a tripláik nem ültek, kereken nulla (!) pontot dobtak gyorsindításból, elvesztették a lepattanózást, úgyhogy így elég szenvedős estéjük volt – nem is sikerült nyerni, így továbbra is a Nets mögött vannak a keleti nyolcadik helyen.

A Magic legjobb dobói: Gordon 24/12, Vucsevics 21/3, Fournier 12/6
A Heat legjobb dobói: Butler 24, Herro 23/18, Leonard 18/12

Washington Wizards–Brooklyn Nets 113–107

Irving megsérült. Alig 24 órával az 54 pontos szezoncsúcsa után ismét lelombozta a Brooklyn híveit Kyrie Irving: a szezonból egy vállsérülés miatt már két hónapot kihagyó irányító ugyanis ütközött Bradley Beallel, majd percekig a földön maradt a jobb térdét fájlalva. Miután felállt, a feldobásért nem ugrott, majd le is sántikált a pályáról és nem tért vissza többet – mindez a negyedik negyedben történt, szóval nem csak ezért állt meg 11 pontnál, de tény, hogy saját bevallása szerint „valami furcsát” érzett az esésnél és nem akart kockáztatni. A röntgen negatív lett, többet egyelőre nem tudni, mindenesetre nem túl biztató a csapatra nézve, hogy nemrég tért vissza, éppen most kezdte elkapni a fonalat és ez történik vele… Ráadásul végül vereséget is szenvedtek, hiába Spencer Dinwiddie (26 pont, 6 gólpassz) és Joe Harris (22 pont, 6/11 tripla) jó estéje, a Wizards most jobbnak bizonyult, bár Irving kiesésénél még három ponttal vezettek, az utolsó bő öt percet viszont ezek után 15–6-ra elvesztették – rengeteget hibáztak, a hajrában egyértelműen jobb volt náluk a Washington. Az Orlando veresége miatt ez most aktuálisan nem számít sokat, Irving újabb sérülése viszont számíthat…

Ezek védekeznek! Megint vissza kell kanyarodnunk arra, hogy Bradley Beal mennyire megsértődött azon, hogy kihagyták az All Star-keretekből, mert azóta sorozatban ez volt a második meccs, ahol ő egyénileg, illetve az egész csapat is életjeleket mutatott védekezésben – főleg a korábbiakhoz képest, amikor például egymás után kétszer kaptak 150 pont felett. Beal ezúttal a 34 pontja mellett három labdaszerzést és három blokkot is bemutatott, az egész Wizards fegyelmezetten csapdázta Irvinget, akinek így folyamatosan kivették a kezéből a labdát, nem engedték rohanni a Brooklynt és a festékben is nyertek – olyan dolgokat csináltak, amelyek abszolút nem jellemzők rájuk. Támadásban emiatt azért kevesebb erejük volt, ezért nem tudtak ellenfelük fölé nőni, mert elöl meglehetősen gyengén dobtak, de a hajrában azért megemberelték magukat és Irving sérülése után a maguk javára döntötték el a sokáig egál meccset – ezzel a sikerrel otthon 50 százalékra állnak és ha ezen az úton haladnak tovább, akkor még harcban lehetnek a playoffért…

A Wizards legjobb dobói: Beal 34/6, Bryant 17/3, Thomas 12/6
A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 26/12, Harris 22/18, Temple 17/12

Cleveland Cavaliers–Golden State Warriors 112–131

Pontzuhatag egy negyednyi egyoldalú küzdelemmel. Mindkét oldalon kiszakadt a zsák a mérkőzés nagy részében, és ezúttal nagyobb egyéni teljesítmények nélkül, a csapatra épített mindkét oldal - a hazaiaknál hatan, a vendégeknél heten értek el legalább 10 pontot. A különbséget a Warriors által 44–19-re megnyert harmadik negyed hozta, amelyben a Russell, Lee, Robinson III, Green, Chriss ötös pillanatok alatt 20 pont fölé tornázta a különbséget, Alec Burks két triplájával pedig megvolt a kegyelemdöfés is – volt egyébként 59–52 is a Clevelandnek a második negyed vége felé, onnan futott egy 53–19-et a vendég gárda. 27 ponttal vezetett a Golden State a záró felvonás előtt (105–78), onnan nem volt visszaút a Cavs számára, amely zsinórban 10. hazai meccsét veszítette el, az elmúlt 18 találkozójából pedig a 15. vereségét jegyezhette.

Megint előkerült a látványos Golden State. A San Franciscó-i alakulat a legszebb napjait idézte, persze ehhez ellenfél is kellett: 48 mezőnykísérletére 39 gólpassz jutott, ebből a sokoldalúan játszó Draymond Green egymaga 16-ot vállalt. Emellett 50 százalék fölötti mezőny- és triplamutatója volt a vendégeknek – Green azzal is nyitott a sajtótájékoztatón, hogy „kinek kell a Splash Brothers?”. D'Angelo Russell (19 pont, 7 pattanó, 8 gólpassz) is nagyszerűen fogta össze a csapatot, Glenn Robinson III (22 pont) és Damion Lee (18 pont) pedig összesen 40 pontot dobtak úgy, hogy ketten együtt csak 6 dobást hibáztak. A túloldalon nem volt új a nap alatt: Collin Sexton (23 pont) megdobálta a pontjait, Kevin Porter Jr. sem volt rossz a 19 pontjával, de sem elöl, sem hátul nincs olyan játékosa a clevelandi alakulatnak, aki össze tudná fogni ezt a gárdát, ez még a ligautolsó ellen is kiütközött.

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 23/9, Porter Jr. 19/9, Garland 15/9.
A Warriors legjobb dobói: Robinson III 22/9, Russell 19/18, Lee 18/6.

Dallas Mavericks–Atlanta Hawks 123–100

Nem kellenek ide a fékek. Luka Doncic, Kristaps Porzingis, JJ Barea és Boban Marjanovics (na meg ugye Dwight Powell) nélkül, egy back-to-back második felén lépett pályára a Dallas, ennek ellenére tükörsima győzelmet aratott. Doncicot tökéletesen pótolta Jalen Brunson (27 pontos szezoncsúcs, 8 gólpassz, 13 pontos második negyed), Porzingis helyett jól játszott Maxi Kleber (18 pont, 4/7 tripla, 4 blokk), Finney-Smith is beszórt 22 pontot (karriercsúcs), a padról pedig Seth Curry tett hozzá 5/7 triplát – felforgatott csapat, összevissza rotáció és teljesen új szerepkörök ide vagy oda, ez a csapat pontosan tudta támadásban és védekezésben is, hogy mit kell csinálni. Rick Carlisle munkáját dicséri ez az este, a hazai együttes pedig a meccs nagy részében vezetve, a végén már stabilan 20 pont feletti előnyben játszva (volt 29 is a különbség) tudott teljesen simán nyerni – nagyon kellett ez, hogy ne csússzon vissza a Thunder mögé és hogy tartsa a lépést a Houstonnal.

Young megsérült. A vendégek karmestere nemrég döbbenetesen nagy meccsel szedte szét a Phillyt, ezúttal viszont árnyéka volt önmagának, végül 12 pontot és 1 gólpasszt tett be a közösbe, meg sem közelítette az elvárt szintet – a harmadik negyedben aztán ki is szállt, a csapat közlése szerint bokasérüléssel bajlódott. Ez nagyon meg is látszott az atlantai támadójátékon, hiába John Collins (26 pont, 11 lepattanó, 11/20 mezőnyből) és Kevin Huerter (20 pont, 6/10 tripla) jó teljesítménye, ez nagyon kevésnek bizonyult, főleg úgy, hogy védekezésben csak nyomozták a labdát és esélyük sem volt megállítani a Dallast. A 40 százalékos mezőnymutató csak a probléma egyik részét jelentette, a másikat például az, hogy a Mavs 50 százalék feletti hatékonysággal vert be 20 darab triplát – így nem lehetett nyerni, de még csak szoros meccset játszani sem, úgyhogy nem tudnak elmozdulni Kelet végéről.

A Mavericks legjobb dobói: Brunson 27/6, Finney-Smith 22/12, Kleber 18/12
A Hawks legjobb dobói: Collins 26/3, Huerter 20/6, Young 12/3

Boston Celtics–Philadelphia 76ers 116–95

Visszavágott a Boston. Nem volt kérdés ezen a mérkőzésen, a hazaiak Kemba Walker nélkül is lejátszották riválisukat és teljesen egyértelmű győzelmet arattak – ami kellett is nekik, tekintve, hogy a szezon során eddig háromból háromszor kikaptak a Sixerstől. Most viszont nem volt kérdés, már az első negyedben tíz pont feletti előnyt épített ki Brad Stevens remekül játszó alakulata, majd egy kisebb hátradőlés után a második félidőben még rátettek egy lapáttal és eldöntötték a meccset – annak ellenére dobtak 116 pontot, hogy csak 15 gólpasszt osztottak szét csapatszinten és hogy bőven 30 százalék alatt céloztak kintről, sőt, ezúttal az is belefért, hogy Gordon Hayward 1/11-et dobjon mezőnyből. Remekelt viszont az All-Starról lemaradó Jaylen Brown (32 pont, 9 lepattanó), villogott Jayson Tatum (25 pont, 4 gólpassz), jó volt Marcus Smart (16 pont, 4 gólpassz, 5/8 mezőnyből), de tíz pont fölé jutott még Ojeleye és Wanamaker is – csapatszinten 41 büntetőt harcoltak ki, 23–10-re nyertek leindításból, parádésan védekeztek és teljességgel elrontották a Philly játékát. Voltak hibáik, de Walker és Kanter nélkül ennyire megverni a nagy riválist mindenképpen kielégítő lehet számukra, ráadásul az utóbbi hét meccsükből hatodszor győztek, most jól áll a szénájuk.

Túl sima volt. Joel Embiid nélkül volt egy szép időszaka a Sixersnek, amely során hétből hatot nyert és úgy tűnt, hogy végre összezárt, az utóbbi két meccsen azonban megint szörnyű volt a gárda: simán kikapott Atlantában, majd most Bostonban is, ráadásul ezúttal egészen borzalmas volt támadásban. Ami érdekes, hogy Brett Brown a nyilatkozatai alapján ezt elfogadja és kész – most is azt mondta, hogy hát Joel Embiidnek éppen rossz napja volt (annyira, hogy 1/11-et dobott mezőnyből...) és nem ültek a triplák (21 százalékkal dobták őket), így pedig nem lehetett sok esélyük. Arról viszont nem beszélt, hogy miért történt ez és főleg hogy miért történik meg velük rendszeresen – hahó, Mr. Brown, az egész szezon erről szól, 9–17 az idegenbeli mérleg, a többiek pedig eddig voltak türelmesek, de ők most már elindultak, úgyhogy az első körös pályaelőny is három meccsnyi távolságba került… Ezúttal közük sem volt a meccshez, az első negyedben volt egy 10–0-s bostoni futás, onnantól nem osztottak nekik lapot – ugyan visszajöttek egyszer nyolc pontra, de aztán bő öt percig nem tudtak kosarat dobni, a harmadik negyedtől pedig sosem jutottak közelebb 13 pontnál. Most mennek Miamiba, az sem lesz fáklyás menet…

A Celtics legjobb dobói: Brown 32/3, Tatum 25/9, Smart 16/3
A 76ers legjobb dobói: Simmons 23, Korkmaz 14/6, Embiid 11, Milton 11/3

San Antonio Spurs–Charlotte Hornets 114–90

A második félidőben már nem viccelt a Spurs. A nagyszünetig nem álltak a helyzet magaslatán a hazaiak, olyannyira, hogy a második negyedet 15 ponttal elvesztették (!) és jelentős hátrányban voltak - onnantól azonban nem is egy, hanem két fokozattal feljebb kapcsoltak és valósággal átrohantak ellenfelükön. A harmadik-negyedik negyedben összesen 27 pontot kaptak (az említett másodikban 35-öt) és összességében 37-tel verték meg ebben az időszakban a Charlotte-ot, itt „osztálykülönbség” volt a felek között – egy 23–2-es rohammal fordítottak és a végén már senki sem emlékezett arra, hogy voltak 19 pontos hátrányban is. Csak ebben a 23–2-ben kilenc eladott labdába hajszolták bele a Hornetset (ebből hetet ők maguk loptak el), 74–72-nél átvették a vezetést és onnantól vissza sem néztek – brutális második félidejükkel végül kiütéses győzelmet arattak. Most viszont jön a szezonjuk legnehezebb része, a „Rodeo Trip”, a hagyományos hosszú túrájuk, amikor az otthonuk foglalt: sorozatban nyolc mérkőzést fognak lejátszani idegenben, legközelebb február végén, a Dallas ellen léphetnek pályára újra ebben a csarnokban – ezt az időszakot általában jobb helyzetből szokták elkezdeni, most viszont 22-26-tal, a playoffvonal alól indulnak…

Nehéz mit írni a Charlotte-ról. A vendégek fiataljai talán kicsit elhitték a nagyszünetben, hogy ez most az ő meccsük lehet, hiszen vezettek 13 ponttal, a második negyed abszolút az övék volt és bár James Borrego vezetőedző figyelmeztette őket az öltözőben, hogy Gregg Popovich alaposan fel fogja tüzelni csapatát, ezt talán nem vették elég komolyan. A fordulás után nagyjából megmozdulni sem tudtak támadásban, sorra jöttek az eladott labdák, teljesen megzavarodtak, a brutálisan felpörgő SAS pedig percek alatt széttépte őket – ettől aztán még jobban megzavarodtak, a vége pedig az lett, ami, egy kőkemény 27 pontos félidő. A meccs után nem is nagyon tudtak mit mondani, Miles Bridges csak annyit tudott hozzátenni, hogy nem mozgatták eleget a labdát a fordulás után – egyébként a Rozier, Graham hátvédpár megint felsült, a korábbi sikerek után most a vereségszériának is nagyrészt ez a duó az oka, tizenegy meccsből tizedszer kaptak ki.

A Spurs legjobb dobói: DeRozan 24, Pöltl 17, White 12/3
A Hornets legjobb dobói: Bridges 25/12, Zeller 14, Monk 11/3

Sacramento Kings–Los Angeles Lakers 113–129

Kellett ez a Lakersnek. Gyengébb formában, ráadásul egy hazai vereség másnapján, back-to-back érkezett meg erre a meccsre a Lakers, úgyhogy mindenképpen nagy szüksége volt a csapatnak erre az idegenbeli sikerre. Ami egyébként abszolút simán jött, remekül járatták a labdát, az első negyedet 44–22-re (!) nyerték meg, már a nagyszünetig volt 14 bedobott hármasuk és 26 gólpasszuk, a fordulás után pedig elég volt csak arra figyelniük, hogy ne hagyják megőrülni a Sacramentót és kontrollálják a meccset a tetemes előnyükből – egyéni extra sem kellett ehhez, Anthony Davis 21 ponttal lett a legeredményesebb játékosuk, LeBron James pedig 15 ponttal tripla duplázott kicsit a háttérbe húzódva. Ezúttal a kiegészítők is fel tudtak lépni, amelyre mostanában nem nagyon volt példa - Frank Vogel vezetőedző úgy fogalmazott, hogy ez az este a „lóra való visszaülésről” szólt Kobe Bryant halála után, végre nyertek egy meccset, továbbra is 3.5 mérkőzéssel vezetik Nyugatot és folytatniuk kell a szezont, bármi is történt múlt héten.

Most nem volt esély. A Clippers váratlan legyőzése után most is bizakodhatott a Kings, ám már az első percekben kiderült, hogy ez a meccs nem az a meccs lesz – az első negyedben el is dőlt a küzdelem, amikor néhány perc után húszpontos hátrányban van egy csapat, ott nincs miről beszélni. A folytatás arról szólt, hogy valahogy vállalhatóra mentsék az estét, a 16 pontos vereség végül talán bele is fért ebbe, egyénileg De'Aaron Fox (24 pont, 5 gólpassz), valamint Buddy Hield (22 pont, 6/13 tripla) kicsit szépített a statisztikáján, most ennyi volt ebben számukra – következőleg a Minnesotát fogadják, ott lehet javítani.

A Kings legjobb dobói: Fox 24, Hield 22/18, Giles 16
A Lakers legjobb dobói: Davis 21/3, Bradley 19/15, James 15/3, Caldwell-Pope 15/9

Portland Trail Blazers–Utah Jazz 124–107

Lillardra már tényleg nem lehet mit mondani. Az utóbbi hat mérkőzésén 48.8 pontot, 10.1 gólpasszt, 52.8 százalékos mezőnymutatót és 56.6 százalékkal bedobott 8.1 hármast átlagolt Damian Lillard – ebben már a mostani este is benne van, nem nagyon találunk szavakat, jelzőket arra, hogy mit művel a Portland extraklasszisa. Ezúttal 51 pontot dobott 17/29-es mezőnymutatóval és 9/15 triplával, 8/8 büntetővel, 12 gólpasszal és egyetlen egy eladott labdával, akárhogy szépítjük, ez már önmagában elég szokott lenni a győzelemhez – most még Hassan Whiteside (17 pont, 21 lepattanó, 3 blokk) is jelentősebb segítséget nyújtott neki, ráadásul CJ McCollum és a visszatérő Carmelo Anthony is hozzátett összesen 29 pontot. Lillard és az egész Blazers teljesítményének értékét növeli, hogy ezúttal back-to-back léptek pályára, miután hasonló teljesítményt nyújtva megverték a Lakerst, most egy másik nyugati élcsapat volt az áldozat – nem csoda, hogy ebből a hat meccsből ötöt megnyertek, csak egyszer, Dallasban nem volt elég a győzelemhez a Lillard-őrület. Felkészül a Denver?…

Tovább tart a mélyrepülés. Egy hónapon keresztül a liga legjobb csapatának tűnt a Jazz, azóta viszont megtört valami és most már sorozatban negyedik vereségét könyvelhette el Quin Snyder alakulata – jó, Lillard révén most elég jó indokuk van arra, hogy mi volt a baj, de a zsinórban négy bukta mellett akkor sem lehet elmenni szó nélkül. Az sem segített rajtuk, hogy december 17-e óta először a kezdőbe került Mike Conley (ráadásul ő nem is volt rossz, már az első negyedben dobott 11 pontot, végül 22-vel zárt), mert a jó kezdés (11 ponttal vezettek az első játékrészben) után elfogyott a tudomány – a nagyszünetben már tíz ponttal égtek, kivétel nélkül minden negyedben megkapták a harminc pontot és abszolút nem volt válaszuk Lillardra. A második félidőben már végig csak kapaszkodtak, de ahogy közeledtek, a Portland vezére mindig betalált és nem engedte, hogy igazán belendüljenek a vendégek – hiába Donovan Mitchell (25 pont, 11/21 mezőnyből), Bojan Bogdanovic (22 pont, 5/9 tripla) és az említett Conley jó meccse, egyszerűen nem tudtak felnőni a parádézó Blazers szintjére. Következőleg ők is a Denverrel találkoznak, bár éppen azután, hogy a Portland (reményeik szerint) lefárasztotta Jokicsékat…

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 51/27, Whiteside 17, Anthony 15/3
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 25/9, Conley 22/12, Bogdanovic 22/15