NBA: amikor Tim Duncan a nagydöntőben kápráztatta el a világot

Az Amerikai Virgin-szigetek igen híres szülötte, a négy éve visszavonult center, Tim Duncan NBA-bajnoki címből ötöt gyűjtött, s hogy nem jött zavarba a sorsdöntő mérkőzéseken, nem nyomta agyon a teher az éles pillanatokban, azt jól mutatja három nagydöntőbeli MVP-címe (ennél LeBron Jamesnek sincs több, igaz, neki még lehet).

A teljes karrierjét a San Antonio Spursnél töltő magasember legemlékezetesebb teljesítménye a 2003-as, a New Jersey Nets ellen 4–2-re megnyert finálés párharchoz fűződik. A hatodik mérkőzésen, amellyel a Spurs biztosította a bajnoki trófeát (korábban a Phoenix Sunst, a címvédő Los Angeles Lakerst és a Dallas Maverickst ütötte ki a franchise), Duncan csaknem akkori csapattársa és nagy elődje, David Robinson nyomdokaiba lépett. Az ekkor második aranygyűrűjét megszerző centerlegenda még 1994-ben, a Spurs Detroit Pistons elleni alapszakasz-meccsén ért el „quadruple double”-t, vagyis négy fontos statisztikai mutatóban is legalább tízet (34 pont és tíz-tíz lepattanó, gólpassz, blokk). Erre előtte Nate Thurmond, Alvin Robertson és Hakeem Olajuwon volt képes, de Duncan sem állt messze attól, hogy belépjen az elit klubba.

Azon az ominózus hatodik mérkőzésen az NBA akkori és azt megelőző alapszakaszának legértékesebb játékosa 21 pontot, húsz lepattanót, tíz gólpasszt, ám „csupán” nyolc blokkot számlált. Önmagában a húszat elérő pontszám-lepattanó kombináció sem gyönge, rajta kívül összesen öten jutottak ilyen magasságba a rájátszás valamelyik találkozóján, igaz, Wilt Chamberlain négyszer is, na de ő Wilt Chamberlain…

Tim Duncant gyakran volt nehéz megállítani, de a Nets elleni ominózus mérkőzésen ez különösen igaznak bizonyult

Pedig jól kezdett a Nets, amelynek reményei életben tartásához idegenben, a SBC Centerben kellett volna győznie (akkoriban még az a rendszer működött, hogy a magasabban rangsorolt csapat, jelesül a Spurs otthonában lejátszott két összecsapás után következett három a másik fél pályaválasztásával, aztán mentek vissza – ha szükség volt rá – kétszer a kiemelt gárdához), az első negyed után 25–17-re vezetett, nehezen találta a ritmust Gregg Popovich együttese. Színre lépett viszont Duncan, aki az első 12 percben szerzett hét pontjához ugyanennyit tett hozzá a másodikban – a nagyszünetben három ponttal már a San Antonio állt jobban. A második félidőben újabb hét pontot szerzett, és közben az egyéb fontos játékelemekben is segítette a csapatát, tripla duplát ért el, miközben 46 pályán töltött perce alatt csupán két faultot gyűjtött.

88–77-re nyert a Spurs, amely 1999 után lett ismét bajnok, a Richard Jefferson, Jason Kidd és Kenyon Martin nevével fémjelzett Nets elleni szériában Tim Duncan 24.2 pontot, 17 lepattanót, továbbá 5.3 asszisztot és blokkot átlagolt, ami szinte utánozhatatlan produktum, teljes joggal járt a 211 centiméterre nőtt játékosnak karrierje második nagydöntős MVP-elismerése, amit két évvel később, 2005-ben újabb duplázás követett, miután a Spurs elbánt a címvédő Detroit Pistonsszal.

Idén áprilisban jött el a pillanata, hogy Tim Duncant beválasztották a Hírességek Csarnokába, vele egy időben a januárban tragikus helikopter-baleset következtében elhunyt Kobe Bryantet, valamint Kevin Garnettet iktatták be, talán nincs mit vitatni e három sportember halhatatlanná válásának jogosságán.

„Egyfajta utazás ért ezzel véget – mondta Duncan az ESPN-nek, miután nyilvánosságra hozták a díjazottak nevét. – Hihetetlen karrierem volt, nagyon élveztem. Ha egy valóra vált álomról beszélnék most, az nem lenne igaz. Valójában még csak nem is álmodtam arról soha, hogy eljuthatok idáig. Fontos ilyenkor a Hírességek Csarnokának többi tagjára gondolni, és hogy mennyire különleges közéjük tartozni. Részévé válni a kosárlabda történelmének, a sportág legendái közé kerülni, ez hatalmas dolog a számomra.”

Az idei év más miatt is emlékezetes lesz a 2004-es olimpia bajnokának és most nem a koronavírus-járványra gondolunk: március 3-án, nem sokkal az NBA-idény félbeszakítása előtt Duncan a személyes okok miatt hiányzó Popovichot helyettesítette a kispadon, s mivel a gárda szép feltámadást bemutatva 104–103-ra legyőzte a Charlotte Hornetst, megszerezte első győzelmét vezetőedzőként is – egyébként 2019. július 22-én nevezték ki a Spurs segédedzőjévé. Játékosként több mint ezer sikert jegyzett a karrierje során, úgyhogy a határ a kispadon is csupán a csillagos ég lehet a számára. Az nem kétséges, hogy Popovich oldalán, akivel rengeteget köszönhetnek egymásnak (Duncan konkrétan a teljes pályafutását Popovich alatt töltötte, és sohasem maradtak le együtt a playoffról), a szakma összes csínját-bínját megtanulhatja hősünk.

Vezetőedzőként is bizonyított már Tim Duncan, íme, a Spurs Charlotte Hornets elleni sikerének összefoglalója

Tim Duncan bámulatos 2003-as teljesítményét szombat este 22 órától, míg vasárnap 13 órai kezdettel tekinthetik meg a Sport 2 műsorán.