Túlóra döntött a Denver–Jazzen, nyert a Celtics, a Clippers és a Raps

Denver Nuggets–Utah Jazz 135–125 – hosszabbítás után

Mitchell parádéja sem volt elég a Jazznek. Mike Conley nélkül egyértelmű volt, hogy óriási teher lesz Donovan Mitchell vállain és a Utah fiatal pontgyárosa finoman szólva nem okozott csalódást: 57 ponttal megdöntötte Karl Malone franchise-rekordját a playoff-meccseket tekintve és az NBA történetében csak két alkalommal dobott valaki többet ennél egy PO-meccsen, Michael Jordan (63) és Elgin Baylor (61). Mitchell az egész mérkőzés folyamán tarthatatlan volt, a negyedik negyedben támadásról támadásra hozta a kosarakat, ültek a triplái, megvoltak a betörései, ha összeomlott a védekezés, akkor leosztotta a labdát valamelyik társnak, lehetetlen volt mit kezdeni vele – azonban még ez a történelmi teljesítmény sem volt elég ahhoz, hogy a Utah nyerni tudjon. A rendes játékidő végén, négypontos előnyben nem tudta átvinni a labdát a félpályán nyolc másodperc alatt, ebből rögtön kaptak egy triplát, majd kis híján már ott, az utolsó másodpercekben kikaptak – azt még megúszták, de a hosszabbításban már egyértelmű volt a Denver fölénye. Mitchell elképesztő estéje mellé nem nőttek fel igazán a társak, Joe Ingles (19 pont, 5/12 tripla, 6 gólpassz) igyekezett, Jordan Clarkson már nem dobott annyira jól, Rudy Gobert-nek pedig azért tele volt a keze Nikola Jokiccsal és a periméter-védekezésükből is nagyon hiányzott Conley – ezzel együtt némi szerencsével nyerhettek volna, de végül nem tudták győzelemre váltani Mitchell parádéját.

Murray felvette a kesztyűt. Ugyan védekezésben tehetetlennek bizonyult a Denver irányítója Mitchell-lel szemben, de ahogy haladt előre a mérkőzés, úgy pörgött fel egyre jobban támadásban – a negyedik negyedben egymás után hozta a nagy kosarakat és a gólpasszokat, ott már abszolút egy szinten volt az ellenfél vezérével. Az ő tripláival és tempójával (fél perc alatt nyolc pont clutch helyzetben) sikerült elkerülniük a vereséget, sőt, ha Jokics az utolsó pillanatban megoldja az egy-egyezését Gobert-rel szemben, akkor már ott megnyerik a meccset, de így jöhetett a hosszabbítás - ahol Murray egymaga tíz pontot szerzett és hatot készített elő, így verték 20–10-re a Jazzt. Az irányító végül 36 ponttal és 9 gólpasszal zárt, Jokics 29 pontig és 10 lepattanóig jutott, ketten együtt bevertek 10/16 triplát és a Nuggets egyébként is kintről lőtte szét ellenfelét: 22 hármast bombáztak be 53,7%-kal (!), szenzációs hatékonysággal céloztak távolról. Emeljük még ki a padról 19 pontot hozó Jerami Grantet és azért a többiek is tették a dolgukat, úgyhogy Harris és Barton nélkül is sikerült győzelemmel kezdeniük a párharcot - igaz, mondjuk Harrisre azért elég nagy szükség lenne a látottak alapján Mitchell ellen...

A Nuggets legjobb dobói: Murray 36/18, Jokics 29/12, Grant 19/6
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 57/18, Ingles 19/15, Clarkson 18/6

A párharc állása: 1–0 a Denver Nuggets javára.

Toronto Raptors–Brooklyn Nets 134–110

Esélyt sem adott a Raptors. A párharc első meccsén megmutatta a Toronto, hogy mik az erőviszonyok ebben a párosításban, ugyanis már a nyitó negyedet 37–20-ra nyerte meg Nick Nurse együttese és még az első negyedben 30 (!) pont fölé növelte az előnyét – aztán itt jött a bealvás és a harmadik játékrészben nyolc egységig tudott közelíteni a Brooklyn, de igazi veszélyben nem forgott a kanadai siker. Fred VanVleet kiemelkedő teljesítményt nyújtott, bevert 8/10 triplát és 30 pontos, 11 gólpasszos meccset hozott egyetlen eladott labdával, ezzel ő lett a franchise történetének első játékosa, aki elérte a 30 pontot és a 10 gólpasszt is egy playoff-mérkőzésen - egyébként pedig a Raptors 22 triplával zárt, amivel beállították a szezoncsúcsukat és új franchise PO-rekordot állítottak fel. A hullámvölgyet leszámítva végig uralták a mérkőzést, jelentősen limitálták Caris LeVert dobásait, elöl pedig megállíthatatlannak bizonyultak, úgyhogy magabiztos győzelemmel kezdték a szériát – így pedig ezúttal az is elmaradt, hogy vereséggel nyissanak jó szokásukhoz hűen...

Lesz min javítani. A Netsnél főleg a védekezés volt az, ahol egyáltalán nem volt válaszuk a Toronto kérdéseire, azt csináltak velük Siakamék, amit akartak, persze ebben benne volt az is, hogy milyen remekül tüzeltek kintről VanVleeték – ezzel együtt amikor már az első félidőben közte harminc van, akkor ott nehéz pozitívumokat találni. Valamiket azért lehet, egyrészt nem adták fel az elveszett meccsen sem és tényleg visszajöttek látótávolságba, másrészt a nem a kreálásáról híres LeVert 15 gólpasszal ellensúlyozta azt, hogy a pontokat most nem tudta hozni - ugyanakkor Luwawu–Cabarrot 26-tal karriercsúcsot hintett, Jarrett Allen dupla-duplázott, részsikereket elkönyvelhettek. Elsőre viszont nem nagyon sikerült egy súlycsoportba kerülni a Torontóval, úgyhogy kíváncsian várjuk, hogy tudnak-e valamin igazítani a folytatásra, vagy egyszerűen csak abban bízhatnak, hogy majd kihűl a Raptors...

A Raptors legjobb dobói: VanVleet 30/24, Ibaka 22/6, Siakam 18/3
A Nets legjobb dobói: Luwawu-Cabarrot 26/18, Harris 19/9, Allen 15, LeVert 15

A párharc állása: 1–0 a Toronto Raptors javára.

Boston Celtics–Philadelphia 76ers 109–101

A végén lépett meg a Boston, de Hayward megsérült. Ez egy sokáig szoros mérkőzés volt, ahol az egál első negyed után a másodikat a Celtics nyerte, a harmadikban viszont fordított a Sixers és előnnyel kezdhette a záró etapot – ahol viszont végül 34–22-re győzött Brad Stevens alakulata, ezzel pedig el is vitte a nyitómeccset. Ehhez kulcsfontosságú volt Jayson Tatum (32 pont, 13 lepattanó, 3 blokk) és Daniel Theis (a statisztikái nem mérvadóak, óriási munkát végzett) elöl-hátul mutatott remek játéka, valamint Jaylen Brown 29 pontja és 5/8 triplája, de Kemba Walker is fontos játékokkal jelentkezett – a záró etapban egy 9–0-val vették vissza a gyeplőt és vezettek már tíz ponttal is, mielőtt még egyszer visszajött a Sixers. 103–100 után azonban higgadtan kiharcolták és bedobálták a büntetőiket, így a végén már nem volt gondjuk azon felül, hogy elvesztették Gordon Haywardot: a kiscsatár a hajrában bokasérülést szenvedett és egyelőre nem tudni, hogy mennyire komoly a helyzet, mindenesetre nem lehetnek nyugodtak.

Volt fantázia a Phillyben. Az előzetes hírekkel ellentétben mégsem Matisse Thybulle kezdett a Sixersnél, hanem Al Horford és Brett Brown a magas szerkezetre szavazott, Joel Embiid pedig élvezte is a helyzetet és 5/5 jó dobással kezdett az első negyedben – később viszont eléggé eltűnt, nem tudott végig dominálni a mérkőzés során. Horford szerepe is érdekes volt, alapvetően nem játszott rosszul, de vele a pályán mégis -18-ban volt a Philly, míg alacsonyabb szerkezetben egál körülre hozták az estét Thybulle-ék. Az igazi baj a negyedik negyedben történt, előtte egy 15–0-s rohammal jutottak vezetéshez, de a záró etapban csak 26%-kal dobtak mezőnyből, ott teljesen lefagytak támadásban, sem egyénileg, sem rendszerszinten nem tudtak mit tenni – addigra már a korábban jól szervező/osztogató Tobias Harris (15 pont, 8 lepattanó, 8 gólpassz) sem tudott segíteni, Embiid (16 pont, 16 lepattanó) sem lett győztes hadvezér és a kiegészítők sem nyerték meg nekik a meccset. A várt problémáik azért megvoltak (Horford szerepe, elmaradó kinti dobások, stb.), de összességében nem voltak reménytelenek Ben Simmons nélkül és kisebb módosításokkal azért lehet keresnivalójuk a folytatásban.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 32/6, Brown 29/15, Walker 19
A 76ers legjobb dobói: Embiid 26/3, Richardson 18/9, Burks 18/3

A párharc állása: 1–0 a Boston Celtics javára.

Los Angeles Clippers–Dallas Mavericks 118–110

Porzingis kiesése nem fért bele. Nagyon rosszul indult a mérkőzés a Dallas számára, az élete első playoff-mecccsét játszó Luka Doncic villámgyorsan elszórt három labdát, a Clippers pedig 10-0-val kezdett, ami hamar 18–2-vé változott, Doncic pedig kicsit meg is sérült – már pár perc után komoly bajban volt a Mavs. Doncic nélkül azonban nagyot játszottak a társak és visszajöttek a meccsbe, majd az első negyed hajrájára a szlovén is visszatérhetett, így a játékrészt már ők nyerték meg 38–34-re és innentől végig minimum fej-fej mellett haladtak a felek, sőt, inkább a Dallas járt előrébb. Egészen a harmadik negyedben bekövetkezett fordulópontig, ahol Morris akaszkodott össze kicsit Donciccsal, Kristaps Porzingis pedig odament és megvédte a társát - emiatt megkapta a második technikaiját, így idő előtt véget ért számára a találkozó. Itt még öttel a Mavs vezetett, de a kiállítás után egy 16-5-öt futott a Clippers és átvette az irányítást, innentől pedig már nem is adta ki a kezéből - sokáig közel tudott maradni a Dallas, még a záró etapban is volt csak egy pont közte, de a hajrában Beverley és Morris triplái után már nem tudott igazi veszélyt jelenteni. Doncic végül 42 ponttal történelmet írt, soha senki nem dobott még ennyit élete első PO-meccsén, a 9 gólpassz is szép, a 11 eladott labda viszont kicsit árnyalja a képet - mellette 18-at dobott Hardaway Jr., 4/8 triplát szórt Seth Curry, de nagyon kellett volna Porzingis játéka is ahhoz, hogy megverjék a Clipperst.

Nem brillírozott, de győzött a LAC. Egyelőre nem váltotta meg a világot a Los Angeles, de azért mutatott olyan dolgokat, amikből látszott a csapatban lévő potenciál – mindjárt a meccs elején úgy levédekezték Doncicot és a teljes Mavst, hogy arra lehetne később is építeni. Viszont egyáltalán nem tudták ezt stabilan csinálni, valahogy nem volt meg a ritmusuk sem elöl, sem hátul, ugyanakkor mégis elég játékot tudtak bemutatni ahhoz, hogy nyerjenek - ehhez viszont nagyon kellett Porzingis kiesése és a Dallas „egyszerűsödése” is. Kawhi Leonard (29 pont, 12 lepattanó, 6 gólpassz) és Paul George (27 pont, 4 tripla) is akkor villant, amikor kellett, bár most tartást inkább Leonard adott a gárdának – a kiegészítők közül a 19 pontos, 4 labdaszerzéses, nagyon hatékony Morrist kell kiemelnünk, de Beverley-nek és Zubacnak is voltak nagyon fontos megmozdulásai. Összességében elmondhatjuk, hogy a Clippers-kezdő rendben volt (10 pont feletti pluszban voltak), a kispad viszont elsőre nem állta meg a helyét – pedig már ott volt a hosszú idő után visszatérő Montrezl Harrell is, játszott negyedórát. Mindenesetre 1–0 nekik, ők is látják, hogy mi nem volt rendben, de ők vannak kényelmesebb helyzetben, amikor ezek javítására kell koncentrálni.

A Clippers legjobb dobói: Leonard 29/3, George 27/12, Morris 19/9
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 42/6, Hardaway Jr. 18/12, Porzingis 14/3, Curry 14/12

A párharc állása: 1–0 a Los Angeles Clippers javára.