Minny-bravúr Salt Lake Cityben, túlóra döntött a Trail Blazers–Rocketsen

Memphis Grizzlies–Atlanta Hawks 112–122

A Grizzlies továbbra sem találja a védekezését. A két nagyon ígéretes, fiatal csapat parolája talán az est egyik legizgalmasabb párosításának számított. Hazai oldalon ezúttal sem lehetett panasz Ja Morant teljesítményére, aki 28 ponttal és 7 gólpasszal zárt, de hű fegyverhordozói, Kyle Anderson és Dillon Brooks is kivették a részüket a közösből, előbbi 20 pontos és 14 lepattanós dupla-duplával, míg utóbbi 19 ponttal (bár gyenge dobószázalékkal) vonulhatott le a parkettről. Öt perccel a mérkőzés vége előtt még a Bluff City vezetett, azonban Trae Young zsinórban szerzett nyolc pontjára már nem volt válaszuk - a Memphis védekezése az első mérkőzésükhöz hasonlóan ezúttal is a botrányos kategóriát súrolta, de szemmel láthatólag egyes játékosok koncentrációja sem pörgött a maximumon. Persze fel lehetne hozni Jaren Jackson Jr. és Justise Winslow hiányát, de a valódi problémát igazából az okozta, hogy az utolsó negyedben egyszerűen képtelenek voltak érdemleges válasszal szolgálni a Hawks támadásaira.

Trae Young bombaformában. A Chicago ellen szerzett 37 pontját ezúttal 36-tal fejelte meg az Atlanta fiatal sztárja, ami mellé még 9 zsugát is kiosztott – a 10/24-es dobásmutatója talán még elfogadható, csupán az 1/7-es triplázása hagy némi kívánnivalót maga után. A megújuló Hawks ezúttal is igazolta, hogy a liga egyik legizgalmasabb csapatává avanzsált, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy öt fontos hiányzóval is magabiztosan verték a Memphist: Clint Capela, Rajon Rondo, Tony Snell és Kris Dunn mellett ezúttal Danilo Gallinari játékára sem számíthatott az edzői stáb. Young mellett a kispadról érkező Kevin Huerter 21, valamint meglepetésre az újonc Nathan Knight nyolc perc alatt betermelt 14 pontja volt kiemelendő. Az Atlanta szemlátomást igyekezett minél kevesebb lehetőséget engedni a Grizzliesnek a festékből, többször is nehéz dobásokba hajszolva ellenfelüket.

A Grizzlies legjobb dobói: Morant 28/6, Anderson 20/6, Brooks 19/9
A Hawks legjobb dobói: Young 36/3, Huerter 21/12, Hunter 15/6

Charlotte Hornets–Oklahoma City Thunder 107–109

Továbbra is várat magára a Hornets első győzelme. Szűk két perccel a mérkőzés vége előtt 102–89-re vezetett az Oklahoma City, sokan úgy vélték, hogy az összecsapás végkimenetele már eldőlt, ám nem így gondolta Miles Bridges, aki 14 pontjából 11-et szerzett az utolsó 120 másodpercben, 10,3 szekundummal a végső dudaszó előtt bedobott triplájával pedig 107–107-re alakította az állást. Bridges mellett az első charlotte-i meccs hőse, Terry Rozier ezúttal 19 pontig jutott, Devonte' Graham 14 ponttal és 10 gólpasszal újfent dupla-duplát ért el, illetve végre az újonc LaMelo Ball is elfogadható teljesítménnyel rukkolt ki, 5/10-es dobásmutatóval, 13 ponttal és 6 lepattanóval színesítette statisztikai lapját. Gordon Hayward (12 pont, 4 lepattanó, 7 gólpassz) teljesítményét csak a bérpapírja megtekintését követően érheti negatív kritika, hisz ezért az összegért ettől azért több kellene az egykori All-Startól. A Hornets végül elvesztette a meccset, ami már csak azért is fájó, mivel a Thundert egyöntetűen szinte mindenki a nyugati konferencia végére várja, miközben az észak-karolinaiak komoly tervekkel vágtak neki az idénynek.

Shai Gilgeous-Alexander döntött. Azt követően, hogy a Thunder az utolsó két percben leadta tizenhárom pontos előnyét, 107-107-es állásnál Shai Gilgeous-Alexander vállalta magára a döntő dobást, amelyet 1,4 másodperccel a meccs vége előtt juttatott a gyűrűbe, s bár Tery Rozier még ráemelt egy triplát, a sokak által lesajnált Oklahoma City megnyerte első mérkőzését. Gilgeous-Alexander (24 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz) messze csapata legjobbja volt, mellette George Hill (21 pont, 4 lepattanó, 4/4 tripla) és Darius Bazley (15 pont, 10 lepattanó) is odatette magát. Az összképet tekintve a harmadik negyedet leszámítva a hazaiak akarata érvényesült, ellenben a fordulást követő tizenkét percben az OKC megalapozta a lehetőségét. „Sokan már jó előre leírtak minket. Ebben a szezonban hullámvölgyek egész sora vár ránk, egy-egy győzelmet, vereségek egész sora követ majd, de minél többet játszunk együtt, annál egységesebbek leszünk, és abban is biztos vagyok, hogy sokaknak okozunk majd fejtörést” – mondta a mérkőzést követően a mezőnyből kilencből nyolc dobását a helyére emelő Hill.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 19/6, Washington 18/3, Bridges 14/12, Graham 14/9
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 24/3, Hill 21/12, Bazley 15/3, Dort 15/3

Detroit Pistons–Cleveland Cavaliers 119–128 – kétszeri hosszabbítás után

A legvégére elfogyott a Pistons. Végig szorosan alakult a találkozó, egyik csapat sem tudott 11 pontnál nagyobb előnyt kialakítani, viszont a 2. negyedtől kezdve többnyire a vendégek jártak előrébb. A 3. negyed hajrájában 72–81-es állás után futott egy 14–0-t a Pistons, amiből Jerami Grant egymaga 8 ponttal vette ki a részét, és úgy tűnt, hogy kezükbe vették az irányítást. 101–96 után azonban egyik csapat sem tudott a mezőnyből betalálni a rendes játékidő végén, Andre Drummond ugyanakkor 5/6 büntetőt a helyére küldött a hajrában, amivel kiegyenlített a Cavaliers. Az utolsó percben mindkét csapatnak volt dobása a győzelemért, utoljára Darius Garland próbálkozott 3 másodperccel a vége előtt, de hibázott. A hosszabbítást egy 11–2-es futással kezdte a Pistons, de Sexton vezérletével ki tudott egyenlíteni a Cavaliers, majd a második hosszabbítást már ők indították egy 10–0-s futással, amivel el is dőlt a meccs.

Sexton volt a nyerőember. Mindkét oldalon több kiemelkedő teljesítmény akadt, de a legjobb a 32 pontos (15/23 mezőnyből) Collin Sexton lett, aki 10 pontot szerzett a két hosszabbítás alatt. Mellé a 21 pontos (9/14) Darius Garland is fel tudott nőni, aki karriercsúcsot jelentő 12 gólpasszt is kiosztott. Andre Drummond nem dobott jól (7/21 mezőnyből), de fontos büntetőket küldött a helyükre, és rendkívül sokoldalú volt, 23 ponttal, 16 lepattanóval, 5 gólpasszal, 4 labdaszerzéssel és 3 blokkal zárt. Az újonc Isaac Okoro megbújt a mezőnyben, 42 perc alatt 4 dobás jutott neki, és pont nélkül fejezte be a mérkőzést. A hazaiaknál dupla-duplázott a frissen megszerzett Jerami Grant (28 pont, 10 lepattanó, 3 blokk), míg Blake Griffin kintről jelentett veszélyt, 8/16 triplát küldött a helyére, soha korábban nem próbálkozott ennyiszer távolról. Amíg a vendégeknél parádéztak az irányítók, addig a Detroitnál az újonc Killian Hayes 20 perc alatt visszafogott teljesítményt nyújtott (3 pont, 1/7 mezőnyből, 2 gólpassz, 2 eladott labda), a kispadról beszálló Derrick Rose (4/15) pedig szintén nem találta a dobásait, és a 4 gólpasszára 6 eladott labda jutott.

A Pistons legjobb dobói: Grant 28/12, Griffin 26/24, Wright 19/6
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 32/6, Drummond 23, Osman 22/12

Washington Wizards–Orlando Magic 120–130

Russell Westbrook történelmi estéje nem ért győzelmet. A Washington Wizards újdonsült irányítója mindössze a 4. olyan játékos, aki egy idényt két egymást követő tripla-duplával tud indítani, és Magic Johnson óta az első, aki képes volt erre. Így sem lehet elégedett a 15 pontig, 15 lepattanóig és 12 gólpasszig jutó Westbrook, mivel csak 6/19 dobása talált célt, 0/4 triplája volt „jó”, és eladott 5 labdát is. Davis Bertans sem ma mutatta meg, hogy mire érdemelte ki az új szerződését, a padról beszállva 3/11-et hajított, közte 2/10 triplát. Bradley Beal ugyanakkor mindent megtett a győzelemért, 24 dobásból jutott 39 pontig, leszedett 7 lepattanót és kiosztott 5 gólpasszt is. Mellé a 19 pontjából 14-et a második félidőben szerző Thomas Bryant igyekezett felnőni, már amikor nem a saját kosarába zsákolt vissza reflexből egy lepattanót.

A Magic kispadjára nem volt válasz. Terrence Ross a kispadról beszállva lett csapata legeredményesebbje a maga 25 pontjával (9/14 mezőnyből), és mellette a másik 4 csereként pályára lépő játékos is szedegette a pontokat, így 53–32-re nyerték a kispadok csatáját. Emellett az 54–43-ra megnyert lepattanózás is sokat nyomott a latba, Nikola Vucsevics egymaga 17 lecsorgót kaparintott meg. A montenegrói center sokáig nem találta a dobását, 3 negyed után 3/13-as mezőnymutatóval állt, de az utolsó negyedben 5/7 jó dobással tett hozzá 13 pontot, a legfontosabb pillanatokban elő tudott lépni. Rajta kívül az összes kezdő elérte az 50%-os mezőnymutatót, Markelle Fultz például 7/13 dobásból jutott 21 pontig, és a csapatát is jól mozgatta, 7 gólpasszt osztott ki.

A Wizards legjobb dobói: Beal 39/6, Bryant 19/9, Westbrook 15
A Magic legjobb dobói: Ross 25/9, Vucsevics 22/6, Fultz 21

New York Knicks–Philadelphia 76ers 89–109

Magabiztos volt a Philly. A tavalyi borzalmas idegenbeli teljesítmény után most vendégként is győzelemmel kezdett a Sixers, méghozzá egy viszonylag letisztult, jó játékkal, különösebb gond nélkül. Az első félidőben azért nem voltak még nagy különbségek, de már ott is látszott, hogy milyen szépen, jó ritmusban járatják a labdát és hogy nincs gond a védekezési intenzitásukkal, RJ Barrett dobásait például nagyon megnehezítik – a döntő ütést azonban a harmadik negyedben vitték be. Ott még csak három pont volt az előnyük, amikor elkezdtek beesni a tripláik és egy-két jó védekezéssel rögtön megléptek, futottak egy 16–3-at és onnan már vissza se néztek – a záró etapban egyszer még becsúszott tíz pont alá a New York, de erre azonnal jött a válasz. Joel Embiid megint remekül játszott (27 pont, 10 lepattanó 31 perc alatt), Ben Simmons elöl-hátul nagyszerűen mozgott (15 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz, 2 blokk) és most már a kiegészítők is feljebb kapcsoltak, a kezdőötös 9/19 triplával zárt, illetve a padról is érkezett némi segítség. A 2–0-s rajt mindenképpen megnyugtató lehet Doc Riverséknek, most viszont back-to-backre utaznak a szintén 2–0-s Clevelandhez.

Nem volt pont a Knicksben. Két újonc, Obi Toppin és Immanuel Quickley nem állt Tom Thibodeau rendelkezésére, de ez még önmagában nem volt magyarázat a vérszegény támadójátékra – azonban a hazai pályán összehozott 38,6%-os mezőnymutató és 27,6%-os triplázás érthetően nem volt elég a győzelemhez. RJ Barrett 2/15-öt dobott mezőnyből, Elfrid Payton pedig 0/6-ot, a kezdő hátvédpár szenvedése alapjaiban határozta meg a játékukat, így bár Julius Randle, vagy Alec Burks dicsérhető, de ez csak arra volt jó, hogy szoros első félidőt vívjanak – 89 pontra voltak képesek, így 0–2-vel rajtoltak, most pedig back-to-back fogadják a Milwaukee-t.

A Knicks legjobb dobói: Randle 25/6, Burks 22/12, Robinson 11
A 76ers legjobb dobói: Embiid 27/6, Harris 17/6, Curry 17/9

Chicago Bulls–Indiana Pacers 106–125

Egy bő negyedet bírt a Bulls. Az Atlanta elleni szörnyű játék és sima vereség után most sokkal jobban kezdte a meccset a Chicago, a LaVine-Markkanen-White trióra építve 40–34-re vezettek a hazaiak a második negyedben és úgy tűnt, hogy sikerült rendezni a soraikat. Itt azonban teljesen érthetetlen módon szétestek elöl és hátul is, 0/8-at dobtak mezőnyből, pluszban eladtak hat labdát (ebből hármat az egészpályás letámadás ellen) és jó öt percig egyáltalán nem szereztek pontot - cserébe viszont kaptak 21-et (!), úgyhogy pillanatok alatt jelentős hátrányba kerültek. Innen már nem is volt számukra visszaút, főleg hogy a harmadik negyed elején egy újabb lefagyás következett sorozatban hét elrontott dobással és egy 18–0-s Pacers-futással, amely után már harminc pont volt közte és nem volt miről beszélni – Billy Donovan szerint játékosai nem tudták kezelni a szituációt, pedig profi kosárlabdázóknak képesnek kell lenni erre, úgyhogy van még mit tenni...

Mindenki hozzátett a Pacersnél. Az Indiana kulcsemberei remek játékkal használták ki a Chicago gyengélkedését ezen a napon, de ezúttal is Domantas Sabonis emelhető ki elsőként, aki a legutóbbi 32 pontos estéje után most tripla-duplázott: 22 pontig, 10 lepattanóig és 11 gólpasszig jutott, 8/11 dobása beesett, mielőtt a hajrában kipontozódott. Mellette TJ Warren (23 pont, 10/16 mezőnyből) és Victor Oladipo (22 pont, 5/5 tripla) is jól dobott, Malcolm Brogdon 18 pontot és 6 gólpasszt jegyzett, Myles Turner négy blokkot osztott ki, a padról Doug McDermott 12 pontot és 8 lepattanót, T.J. McConnell pedig 8 gólpasszt tett hozzá – a festékben 76-34-re nyertek, ott valósággal megsemmisítették a Bullst. A magabiztos győzelem után 2–0-val várhatják a következő feladatot, ami most a Bostoni elleni back-to-backet jelenti.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 17/9, Markkanen 16/6, White 12/12
A Pacers legjobb dobói: Warren 23, Sabonis 22, Oladipo 22/15

San Antonio Spurs–Toronto Raptors 119–114

Eddig szenzációs a Spurs. Az első meccsen a Memphist győzte le parádés támadójátékkal a San Antonio és elöl most is nagy dolgokat csinált Gregg Popovich csapata, amely 40% felett triplázott és 36 gólpasszt osztott szét, ismét nagyon működött a rendszer. DeMar DeRozan (27 pont, 5 lepattanó, 8 gólpassz, 3/4 tripla) mellett többeket is ki kell emelnünk, Dejounte Murray például tripla-duplázott (11 pont, 10 lepattanó, 10 gólpassz), de összesen hatan dobtak náluk kétszámjegyűt – ez aztán a Toronto ellen is elég volt egy szoros végjátékhoz, ahol clutch dobásokkal sikerült győzelmet aratniuk. Fred VanVleet hármasával bő két perccel a vége előtt még 114–110-re a Raptors vezetett, innentől azonban egy 9–0-s Spurs-futás következett: előbb DeRozan vert be egy hármast jó egy perccel az órán, majd egy sikeres védekezés és két támadópattanó után LaMarcus Aldridge fordította meg a meccset, hogy aztán újabb jó védekezések után előbb Rudy Gay, majd Keldon Johnson süllyesszen el két-két pontos büntetőt. DeRozan szerint ez annak volt az eredménye, ahogy egész este játszottak: keményen, de önzetlenül, igazi csapatmunkát bemutatva és ha így folytatják, akkor hasonló eredmények fognak születni.

A végét elrontotta a Raptors. Az utolsó két percben egyáltalán nem tudott a gyűrűbe találni a Toronto, tulajdonképpen emiatt kapott ki Nick Nurse legénysége, amely a négypontos előnyét akár beoszthatta volna, ha kicsit pontosabb – azonban előbb Siakam vétett támadóhibát, majd VanVleet rontott el egy triplát, aztán engedtek két támadópattanót, majd Lowry tempója maradt ki, végül VanVleet egyenlítőnek szánt hármasa sem lett jó. Így aztán hiába dobott 43 pontot és osztott szét 19 gólpasszt a Lowry-VanVleet hátvédpár, hiába szállt be a padról 22 ponttal, 10 lepattanóval és 7 (!) blokkal Chris Boucher, hiába hozott 16 pontos, 15 lepattanós, 8 gólpasszos estét Pascal Siakam, ez sem lett elég – pedig már javultak a legutóbbihoz képest, de az utolsó két perc semmissé tette az addigi munkájukat.

A Spurs legjobb dobói: DeRozan 27/9, Mills 21/15, Walker 14/6
A Raptors legjobb dobói: VanVleet 27/15, Boucher 22/9, Siakam 16, Lowry 16/6

Utah Jazz–Minnesota Timberwolves 111–116

Oké, ez váratlan volt. A Jazz az előszezonban és az első alapszakasz-meccsen is remek formát mutatott, úgy tűnt, hogy a liga egyik legjobban „rajtoló” csapata lehet Quin Snyderé, ehhez képest ezen az estén azt mutatta meg a gárda, hogy ez miért nincs így mégse. Ezúttal rendkívül dekoncentrált és pontatlan játékkal rukkolt elő a társaság, egyrészt védekezésben figyelmetlenek voltak a periméteren és sok jó triplát adtak a Wolvesnak, másrészt támadásban rengeteget hibáztak: most pocsékul tüzeltek kintről (29,4%), eladtak 19 labdát és az első negyed hajrája után végig hátrányban voltak. Próbáltak ugyan rohamozni, igyekeztek felzárkózni, de ez az este most nem az övék volt, több gyenge egyéni teljesítmény is akadt náluk, egyszerűen annyit hibáztak támadásban, hogy azt még a 20 megszerzett támadópattanóval sem tudták ellensúlyozni. Váratlan volt ez a játék és a vereség a Jazztől, két nap múlva Oklahoma Cityben lehet javítani.

Le a kalappal a Minnesota előtt. Az első meccset szenvedve, erőlködve tudta valahogy megnyerni a Wolves, ezek után viszont elutazott a társaság a Jazz otthonába és gyakorlatilag végig vezetve aratott egy magabiztos győzelmet – jár a kalapemelés az együttes előtt. A Minny az első negyed hajrájában, egy 12–0-s rohammal ragadta magához a kezdeményezést, a frissen beálló 1/1-es Anthony Edwards hét pontot is dobott ekkor és innentől már végig kézben is tartották a meccset – amikor kellett, akkor a második negyedben futottak egy 10–2-t, a harmadikban pedig már 17 ponttal is vezettek. A vége azért szoros lett, előbb négy, majd D'Angelo Russell hibája után két pontra zárkózott a Utah és ezt követően maradt 4,2 másodpercre arra, hogy egy triplával esetleg még hosszabbításra mentsen, de eladott labda lett belőle, így győzni tudott a Wolves. A vendégeknél az említett Russell (25 pont, 6 gólpassz) emelhető ki leginkább, de Karl-Anthony Towns (16 pont, 12 lepattanó, 4 blokk), Malik Beasley (18 pont, 6 lepattanó), Edwards (18 pont, 8/12 mezőnyből) és Jarrett Culver (14 pont, 3/3 tripla) is hozzátette a magáét – tőlük a 2–0-s rajt a váratlan, meglátjuk, hogy most back-to-back mire mennek a Lakers otthonában.

A Jazz legjobb dobói: Clarkson 23/6, Mitchell 21/6, Conley 20/6
A Timberwolves legjobb dobói: Russell 25/9, Beasley 18/3, Edwards 18/6

Portland Trail Blazers–Houston Rockets 128–126 – hosszabbítás után

McCollum a sztár, Lillard a „kísérője”, de Covington a nyerőember. Ezen az estén CJ McCollum volt a Portland vezére és szupersztárja, a dobógép 44 pontot szerzett 17/30-as mezőnymutatóval és 9/16 triplával, emellett kiosztott 8 gólpasszt is eladott labda nélkül, illetve a végén övé lett a győztes dobás is. A rendes játékidő végén megnyerhették volna a meccset, de Nurkic kihagyott két clutch büntetőt és az utolsó perc elég kabaréjellegűre sikerült mindkét csapat támadásait nézve, majd a ráadásban ötpontos előnyben labdája volt a Blazersnek ahhoz, hogy lezárja a meccset – nem sikerült, sőt, Harden back-to-back triplái után már a Rockets vezetett tizenöt másodperccel a vége előtt. Az időkérést követően azonban jött McCollum és beverte a meccset eldöntő triplát, amellyel most egyértelműen túlragyogta a 32 pontos, 9 gólpasszos, de többet hibázó Damian Lillardöt. A meg nem énekelt hős viszont mindenképpen Robert Covington, akit éppen Houstonból szereztek meg az offszezonban és aki előbb a rendes játékidő végén leblokkolta Harden győztesnek szánt dobását, majd a ráadás utolsó másodperceiben szintén ő lopta el a játékszert Szakálltól, ezért nem tudott válaszolni a Rockets. Azt nem mondhatjuk, hogy meggyőző volt a Portland, egy ilyen Houston ellen tudott valahogy nyerni úgy, hogy hat pontnál nagyobb előnyben egyszer sem volt, ellenben égett már 16-tal is, mielőtt visszajött – mindenesetre a győzelem az győzelem, talán elindítja a csapatot a jó irányba.

Minden dicséret megilleti a Houstont. A koronavírus miatt kilenc „valamilyen” játékosa maradt a Rocketsnek, a Harden-Nwaba-House-Tucker-Wood kezdő mögött a Thomas-Brown-Tate-Caboclo sor jelentette a kispadot, a többiekre ezúttal nem számíthattak – ennek ellenére óriásit harcoltak és egyetlen játékra voltak a győzelemtől. James Harden mindent kitett a pályára (44 pont, 17 gólpassz, 12/22 mezőnyből, 6/13 tripla, 14/16 büntető), a hosszabbításban az összes Houston-pontot ő dobta, vagy ő készítette elő és bár a rendes játékidő, illetve a hosszabbítás végén is levédekezte őt Covington, de egy ilyen meccs után, ebben a helyzetben ezt nem lehet neki felróni – mellette Christian Wood is nagyot játszott Nurkicék ellen (31 pont, 13 lepattanó, 14/22 mezőnyből) és csapatszinten 51%-kal dobtak mezőnyből ezzel a kerettel. Bánhatják, hogy nem volt bennük plusz egy jó védekezés, vagy még egy jó dobás, mert ennyin múlt a győzelmük, ami azért komoly bravúr lett volna ebben a felállásban - igaz, ha hamarosan elcserélik Hardent, akkor mindegy is, hogy addig nyernek-e, vagy sem...

A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 44/27, Lillard 32/15, Nurkic 12
A Rockets legjobb dobói: Harden 44/18, Wood 31, Tate 13/3

Sacramento Kings–Phoenix Suns 106–103

Mégis jó ez a Kings? A bajnokesélyesnek tartott Denver idegenbeli legyőzése után azt a Sunst is lenyomta Luke Walton alakulata, amely a Dallas elleni győzelemmel kezdett és amelytől szintén PO-szereplést várhatunk el idén. A hazaiak egy 11–0-s futással nyitották ezt a meccset és onnantól kisebb megingásoktól eltekintve kézben is tartották azt, De'Aaron Fox (24 pont, 7 gólpassz, 2 blokk) hozta a lendületet, egyébként pedig a palánk alatt domináltak: 56–40-re nyerték a lepattanózást és 62–46-ra győztek a festékből, a benti játékuk megadta nekik a szükséges stabilitást. A vége azért szoros lett, a záró etap nagy részében egy labdányira volt csak a Suns, de ahogy Denverben, úgy most is megcsinálták a fontos játékokat Buddy Hieldék, a végeredményen pedig már csak egy buzzer triplával tudott kozmetikázni Chris Paul. A Sacramento a 2003–2004-es szezon óta rajtolt először 2–0-val, meglátjuk, hogy meddig viszi őket a lendület – most back-to-back jöhet a visszavágó ugyanebben a csarnokban.

A bab nem hús. A buborék 8–0-s mutatója és a Paul-Crowder páros megszerzése után tovább növelte a Phoenix önbizalmát az, hogy a bajnoki nyitányon rögtön legyőzte Luka Doncicot és a Dallast, így Sacramentóba már abszolút esélyesként utazott el. A meccs elején azonban nagyon beragadtak a vendégek, támadásban elég pontatlannak bizonyultak, gyengén dobtak, főleg kintről és igazából az egész mérkőzés során nem kapták el úgy a fonalat, hogy komolyabban átvegyék az irányítást. Paul (22 pont, 12 gólpassz, 0 eladott labda) játékára nem lehetett panasz, Crowder is dobott 17 pontot, de Devin Bookertől a 26 pont 10/21 dobásból, illetve a 3 gólpasszra jutó 7 eladott labda azért nem extra, az Ayton-Bridges páros pedig most meglehetősen csendes estét produkált – a kispadról nem is beszélve. Így sem kellett volna sok a győzelmükhöz, elég lett volna egy-két jó védekezés még a végén, illetve hogy Booker dobásai közül valamelyik beessen, de a 25%-os triplázás itt is kiütközött – egy alvás után megpróbálhatják újra...

A Kings legjobb dobói: Fox 24/9, Hield 14/6, Bagley 13
A Suns legjobb dobói: Booker 26/9, Paul 22/6, Crowder 17/9