Super Bowl: nálunk egyértelműen Rodgers az MVP – szubjektív díjkiosztó

MINDEN AZ 55. SUPER BOWLLAL KAPCSOLATBAN EGY HELYEN!

A LEGÉRTÉKESEBB JÁTÉKOS (MVP): AARON RODGERS (GREEN BAY PACKERS)

Az idény első felét tekintve még mindenkinél Russell Wilson volt a favorit, ám amíg a Seattle Seahawks sztárja az utolsó hetekre „kipukkadt”, addig a 37 éves Rodgers hétről hétre jobb teljesítményt nyújtott. A Packers irányítója 16 meccsen 4299 passzolt yardig és 48 touchdownig jutott, interceptiont pedig mindössze ötöt(!) dobott – igen, mindez a teljes alapszakaszra vonatkozik!

Rodgers passzpontossága 70.72 százalékos volt, korábban ennyire hatékonyan sosem dobált a teljes idényt figyelembe véve. Nem is csoda, hogy a „sajtfejűek” szupersztárja ezekkel a mutatókkal a rekordokat ostromolta, az irányító szezonbeli teljesítményét jól jelzi, hogy irányítómutatója 121.5 volt. Az alapszakaszban összesen tíz összecsapáson hozott össze 120-nál jobb mutatót, ami ligacsúcs, mint ahogy az is, hogy 14 alkalommal 100-nál jobb mutatója volt.

Talán nem is véletlen, hogy Aaron Rodgersszel a fedélzetén hengerelt a Green Bay, 13–3-as mérleggel simán megnyerte az NFC Északi csoportját a 8–8-as Chicago Bears előtt, ráadásul megszerezte az első kiemelést és a hazai pálya előnyét a rájátszásra.

Más kérdés, hogy az „átok” minden bizonnyal ezúttal sem törik meg – vélhetően most sem tud majd Super Bowlt nyerni az aktuális MVP, a Packers ugyanis hiába verte simán, 32–18-ra a Los Angeles Ramst, a főcsoport-elődöntőben a Tom Brady vezette Tampa Bay Buccaneers már túl nagy falatnak bizonyult.

Ettől függetlenül az, hogy Rodgers lesz a 2020-as szezon legértékesebb játékosa, kis túlzással borítékolható.

Futottak még: természetesen nem hagyhatjuk ki az MVP-harcból a liga új „üdvöskéjét”, Patrick Mahomesot, a Kansas CIty Chiefs fiatal irányítója ugyanis az elmúlt két évben brillírozik. Míg 2018-ban ő lett a legértékesebb játékos, addig az előző kiírásban ez a kitüntetés nem jött össze, de Mahomes, hogy ezt elfeledtesse mindenkivel, gyorsan nyert egy gyűrűt a gárdának.

A jelenlegi, 2020-as évadban is nagyszerűen játszott, 4740 passzolt yard mellett 38 TD-átadás szerepel a neve mellett, és csupán nyolc picket dobott. Noha Mahomes ezúttal nem valószínű, hogy MVP lesz, Rodgersszel ellentétben ő viszont ismét Super Bowlt játszhat, ha pedig újfent bezsebel egy bajnoki gyűrűt, aligha bánkódik majd az MVP-cím hiánya miatt.

Mahomes mellett ki kell még emelnünk a Stefon Diggs mellett óriásit fejlődő Josh Allent, aki 37/10-es TD/pick mutatója mellett 12 alapszakasz-győzelemig, majd főcsoportdöntőig vezette a Buffalo Billst.

A LEGJOBB (NEM IRÁNYÍTÓ) TÁMADÓ: DERRICK HENRY (TENNESSEE TITANS)

A Titans klasszis futójának a rájátszásban ugyan nem termett babér, az alapszakaszban annál inkább: Derrick Henry 2027 futott yarddal és 17 touchdownnal zárta a 17 fordulót, oroszlánrészt vállalva abban, hogy a Tennessee 11–5-tel bejutott a rájátszásba.

Henry lett egyébként a nyolcadik tagja a „2000 yardos futók” klubjának – a sort még 1973-ban O. J. Simpson nyitotta, Henry előtt pedig 2012-ben Adrian Peterson volt képes hasonló űrszámokra. Érdekesség, hogy nem Henry az első, aki épp a Titánoktól került be a társaságba: 2009-ben Chris Johnson 2006 egységig jutott ebben a statisztikai mutatóban.

Futottak még: a 2020 nyarán Minnesotából viharosan távozó Stefon Diggsről nem sokan hitték volna, hogy Adam Thielen árnyékából kilépve a liga egyik legjobb elkapójává növi ki magát, ő viszont pontosan így tett: 127 elkapásból összehozott 1535 yardja és 8 TD-je kulcsfontosságú volt a fiatal Josh Allen hatalmas javulásában. Meg kell említenünk a Vikings futóját, Dalvin Cookot is, aki úgy szaladgált össze 1557 yardot és 16 hatpontost, hogy két találkozót még ki is kellett hagynia, többször pedig bokasérüléssel játszott.

AZ ÉV VÉDŐJE: T. J. WATT (PITTSBURGH STEELERS)

Kétezer-húszban végre eljött az idő, amikor már semmi sem „mentheti meg” J. J. öccsét attól, hogy elnyerje az év védője (DPOY) díjat. Nálunk legalábbis biztosan. Noha Wattot már az előző kiírásban is sokan az első helyre várták, akkor a New England brutális évadot záró játékosa, Stephon Gilmore elhalászta előle a címet.

Gilmore most viszont rossz évet zárt, Watt ezzel szemben talán még jobbat is, mint 2019-ben – a Steelers 26 esztendős pass rushere szinte végigdominálta a szezont, nemigen akadt támadófalember, aki semlegesíteni tudta volna. Watt összesen 15-ször vitte le a földre az ellenfél irányítóját (sack), amivel az élen zárt a ligában, de 27 „irányítóütése” is a legtöbb volt, emellett pedig 31 alkalommal siettette az ellenfél quarterbackjét.

Talán nem véletlen, hogy 2021-re T. J. Watt lett az NFL egyik legrettegettebb védője.

Futottak még: amikor Myles Garrett a játékra koncentrál, klasszis teljesítményre képes, erre rá is mutatott 2020-ban, s összehozott 12 sacket és 37 siettetést. Helye van a listán a 2018-ban év védőjének választott Aaron Donaldnak is, aki úgy sackelte 13.5-ször az ellenfél irányítóját, hogy szinte folyamatosan két falember próbálta ebben akadályozni. Összesen 69(!)-szer siettette riválisai quarterbackjét, ami brutális szám, nem meglepő módon ezzel magasan a legjobb volt a ligában. A cornerbackek közül kiemelkedett Xavien Howard, a Miami Dolphins védője, aki összesen 10(!) interceptiont szedett le az idényben.

AZ ÉV ÚJONC TÁMADÓJA: JUSTIN HERBERT (LOS ANGELES CHARGERS)

Az idény elején még nem gondoltuk volna, hogy ennek az elismerésnek a kapcsán egyértelműen Herbert jut majd először eszünkbe. A Chargers 22 éves újonca ugyanis úgy vágott neki a kiírásnak, hogy Tyrod Taylor mögött egyértelmű csere lesz, de miután Taylor a második fordulóban megsérült, az 1/6-os kiválasztottnak kellett beugrania, ő pedig élt is a lehetőséggel. Herbert két közepes meccs után, a negyedik fordulóban elkezdett kivirágozni: a Buccaneers ellen három, a Saints ellen négy, a Jaguars ellen aztán ismét három TD-t osztott ki.

Hogy a Chargers miért végzett csupán 6–9-cel, annak okát inkább a szakmai stábban kell keresni. Justin Herbert végül 31 touchdownpasszal és 10 pickkel zárta első idényét – újoncként 396-tal neki volt a legtöbb sikeres átadása a liga történetében, emellett nyolcszor passzolt 300 yard fölött, 31 passzolt TD-je pedig abszolút csúcs egy elsőéves játékostól az NFL-ben.

Ezek mellett mégis ki más kaphatná a díjat?

Futottak még: például Justin Jefferson! És ha a Minnesota elkapójának nem egy nagyszerű első idényt záró irányító lenne az ellenfele, akkor minden bizonnyal komoly esélye lenne a győzelemre, így viszont csekély.

Jefferson mindenesetre a távozó Diggs helyén parádézott, első szezonjában rögtön 88 elkapásig, 1400 yardig és 7 TD-ig jutott – ilyen sok yardot korábban egyetlen újonc sem kapott el. Jefferson Anquan Boldin 2003-as csúcsát adta át a múltnak, aki akkor 1377 egységig jutott. Jefferson kivételes játékos, az meg óriási balszerencse, hogy még így sem tud nyerni.

Egyébként ha nem sérül meg a 11. fordulóban, az 1/1-es Joe Burrow is odaérhetett volna.

AZ ÉV ÚJONC VÉDŐJE: CHASE YOUNG (WASHINGTON FOOTBALL TEAM)

A draft első pillanatától sejteni lehetett, hogy az 1/2-es kiválasztott Chase Young – akit az elemzők szupertehetségnek harangoztak be – versenyben lesz a címért, az idény második felére viszont kis túlzással egyértelművé vált, hogy más nem is kaphatja a díjat, mint ő.

Youngnak nehezen indult a profik közt töltött időszaka, makacs bokasérülése miatt ugyanis a felkészülése rövidebb volt, mint társaié, ám a tétmérkőzéseken ez nem látszott meg: a 21 éves pass rusher már az első héten, a Philadelphia ellen megszerezte első sackjét az NFL-ben (1.5-tel zárta a meccset).

Az irányítósiettető a harmadik fordulóban nem játszott, majd három hét „csend” következett, a folytatásban viszont hat sacket is összeszedett, így 7.5-tel zárta az idényt.

Young a futás ellen is kiválóan teljesített, 44 szerelést be is írtak a neve mellé, továbbá kierőszakolt öt fumble-t, 28-szor siettette az ellenfél irányítóját, hatszor ráadásul meg is ütötte.

Noha a statisztikákra nézve nem feltétlenül derül ki, mennyire jó idénye is volt, a valóság az, hogy Chase Young még ligaszinten is remekül játszott, teljesítménye rögtön az első évében vetekedett a legjobbakéval.

Futottak még: a 2020-as draftosztály a védőket tekintve nem bővelkedett a kiemelkedő első években, Antoine Winfield Jr. viszont mindenképp fontos láncszemévé vált a döntős Buccaneersnak, a söprögető 94 szerelése mellett három sacket és egy labdaszerzést is összehozott. Jeremy Chinn, a Panthers söprögetője, valamint Julian Blackmon, a Colts söprögetője is jól ugrott be, de az biztos, hogy Young mellett egyikük sem rúghat labdába.

AZ ÉV VISSZATÉRŐJE: ALEX SMITH (WASHINGTON FOOTBALL TEAM)

Ez a díj az, amit nem is nyerhet más, mint Alex Smith. Mint ismert, a 36 esztendős irányító 2018. november 18-án, a Houston Texans ellen horrorsérülést szenvedett, amelyet követően a ripityára tört és szakadt jobb lábát összesen 17-szer kellett megműteni – eleinte az is elképzelhető volt, hogy amputálni kell.

A brutális sérülést itt nézhetik meg!

Az orvosok úgy gondolták, már az is nagy szó, ha Smith egyáltalán probléma nélkül járni tud majd, de az irányító mindenkire rácáfolt, és 2020. október 10-én a sérült Kyle Allen helyére beállt a Football Teambe. Noha a folytatásban nem volt stabil kezdő, illetve volt egy combsérülése, az idényben további hét találkozón léphetett pályára, hat meccsen ráadásul kezdett is.

Smith esetében a statisztika most másodlagos: ha csak azt néznénk, hogy a nyolc összecsapáson volt hat touchdownja, és eladta a labdát nyolcszor, akkor nyilván nem kaphatná meg a díjat.

Azonban az a küzdelem és kitartás, ami az ő visszatérését jellemezte és végigkísérte, azt mondatja velünk, hogy más egész egyszerűen nem lehet az év visszatérője! Alex Smith története olyannyira inspiráló, hogy kötelezően mozifilmet kellene belőle csinálni.

Futottak még: Ben Roethlisberger a maga 38 évével megmutatta, hogy van még neki a tankban. A Steelers irányítója könyöksérülése miatt az előző idényben csak két meccsen játszhatott, és sokan már a visszavonulását várták.

Roethlisberger rácáfolt mindenkire, visszatért, a 2020-as kiírás alapszakaszában pedig 15 összecsapáson kiosztott 33 TD-t. A Pittsburgh 12–4-gyel be is masírozott a rájátszásba, más kérdés, hogy ott aztán simán kizúgott a rivális Browns ellen – Roethlisberger vélhetően gyorsan elfelejtené azt a mérkőzést, miután négyszer is eladta a labdát.

AZ ÉV EDZŐJE: KEVIN STEFANSKI (CLEVELAND BROWNS)

Valljuk be, Stefanski nem elsősorban azért kapná meg nálunk a díjat, mert a Cleveland Browns ellenállhatatlanul játszott az alapszakaszban. A csapat viszont nyert és bravúrosan szerepelt. Mindezt úgy tette, hogy a gárda klasszisa, Odell Beckham Jr. már a hetedik fordulóban kiesett súlyos térdsérülés miatt, Stefanski együttesének ennek tetejében rendre meggyűlt a baja a koronavírussal – az alapszakasz végén például olyan hét is akadt, amikor a Brownsnak szinte a teljes edzői stábja karanténban volt. Az együttesnek persze így is játszania kellett, az elkapósort pedig úgy kellett a gyakorlócsapatból összeverbuválni, hogy Baker Mayfield egyáltalán tudjon kinek dobni.

És a sok nehézség ellenére a Cleveland mégis elmondhatja magáról, hogy Stefanski vezetésével 26 esztendő után újra bejutott a rájátszásba, ahol a wild card körben ráadásul még kis is ütötte a csoportrivális Pittsburgh Steelerst.

Futottak még: az AFC-ből a Buffalo Billst 13–3-as alapszakaszig, majd a rájátszásban egészen a főcsoportdöntőig irányító Sean McDermottot mindenképp meg kell említenünk. Mellette a Miami főedzője, Brian Flores is dicséretet érdemel, aki a siralmas 2019-es kiírás után a 2020-as szezonban 10 győzelmet jegyzett a Delfinekkel, és nem sokon múlt, hogy bejusson az alakulat a playoffba.