Damian Lillard ezúttal a New Orleanst viccelte meg varázslatával

Most jobb volt a Jazz. A legutóbbi, GSW elleni vereség során rengeteget hibázott a Utah elöl-hátul és ezen a mérkőzésen is hasonlóan kezdett a vendégcsapat, mert csak az első negyedben nyolc labdát adott el - a nagyszünetig kicsit rendezte a sorokat, de így is kétszámjegyű hátrányból kellett összeszednie magát. A fordulás után azonban szintet lépett a gárda, sokkal koncentráltabban lepattanózott, azokból képes volt rohanni, megfordította a meccset és csak egy 11-2-es bostoni futás miatt kezdhette kétpontos hátrányból az utolsó játékrészt. Ott viszont még tovább emelt a tempón Quin Snyder legénysége, szinte tökéletesen hajtotta végre a játékokat, lejátszotta a figurákat és pontosak voltak a befejezések is: 40 pontot dobtak ebben a negyedben és bár 104-101-nél még labdája volt az egyenlítéshez a Celticsnek, de ezt követően eldöntötte a meccset a Utah. A vendégeknél egyénileg senki nem játszott igazán extrát, de hatan is tíz pont fölé jutottak náluk és végül 19 hármast süllyesztettek el - Snyder és Donovan Mitchell is elégedetten értékelt, szerintük a szoros meccsek ilyen pontos játékkal való lezárása fontos lépés számukra, mert eddig gondjaik voltak ezzel.

A végére elfogyott a Celtics. A találkozó előtt egy-két órával került az egészségügyi protokoll alá Tristan Thompson, rá nem számíthatott a Boston, de az első félidőben így is megoldották a feladatot, Rudy Gobert-t például négy ponton tartották. A tizenegy pontos előnyük ugyan eltűnt a nagyszünetig, de a harmadik negyedben megint feljebb tudták tekerni a védekezést és nem hagyták megőrülni a Jazzt, ám a záró etapra elfogyott az erő: pont hátul csúsztak szét, folyamatosan le voltak maradva egy lépéssel és bár egy futással később még visszajöttek három pontra mínusz tízről, de most ez volt tőlük a maximum. Összességében a negyedik negyedre már kicsit kifulladtak, nem bírták tartani a tempót és bár Jayson Tatum (29 pont, 4/7 tripla), valamint Jaylen Brown (28 pont, 5 lepattanó, 7 gólpassz) vezetésével öten is dobtak náluk legalább 14 pontot, a lepattanózást pedig Thompson nélkül is nyerték, de ez sem volt elég - kintről jóval veszélytelenebbek voltak ellenfelüknél és összesen négy büntetőt harcoltak ki, ez nem fért bele. Brad Stevens szerint nem tudták eléggé kihasználni az ellenfél hibáit, ezen kell javítaniuk a folytatásban.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 29/12, Brown 28/6, Walker 16/6
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 21/9, Clarkson 20/15, Conley 17/9

Miami Heat–Cleveland Cavaliers 113–98

Tovább robog a Miami. Az utóbbi tizenkét mérkőzésből ez volt a tizenegyedik győzelme a Miaminak és az általában megszokott izzadós, szoros sikerek után ez most viszonylag simán jött össze. A floridaiak támadójátéka jobban nézett ki, mint az elmúlt időszakban, az első negyedben rögtön sikerült 37 pontot dobni és tulajdonképpen végig kézben tartották a találkozót annak ellenére, hogy Erik Spoelstra szerint elég hullámzó volt a játékuk. A nagyszünetben 14 ponttal vezettek, a harmadik negyedet követően 19-cel, a legnagyobb fórjuk pedig 22 volt - a záró etapban kicsit kiengedtek, közelített a Cavs, de érdemi veszélyt nem jelentett rájuk. Jimmy Butler újabb jó meccse (28 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz, 11/16 mezőnyből) mellett örömhír számukra, hogy visszatérhetett Bam Adebayo, aki 14 ponttal, 9 lepattanóval, 6 gólpasszal és 2 blokkal szállt be - most mennek Memphisbe, aztán hétvégén hazai back-to-backet vívnak a Pacersszel.

Nincs változás. Ugyanúgy nem működött a Cavaliers támadójátéka, ahogy azt megszokhattuk mostanában, sorozatban negyedszer kapott ki a gárda és az All-Star szünet óta még egyszer se sikerült elérni a háromjegyű ponttermést. Ezúttal csak 2/18 triplát tudtak bedobni az első félidőben és összességében sem ültek a dobásaik, Garland kifejezetten gyengén játszott, Allen keveset tudott hozzátenni, Love pályára sem léphetett, igazából Sextonban volt minimális tűzerő, a többiek sem védelmet bontani, sem a kidolgozott helyzeket értékesíteni nem voltak képesek. Larry Nance Jr. szerint nincs mit tenni, be kell dobni a jó kísérleteiket, mert hiába teremtik meg őket, ha folyamatosan kihagyják - nem a dobások minőségével van gond, a helyzetek meglennének, de egyszerűen képtelenek a gyűrűbe küldeni ezeket, addig pedig sok jóra nem számíthatnak. Egy adalék ehhez: már 17. alkalommal maradtak 100 pont alatt idén, ami negatív ligacsúcs.

A Heat legjobb dobói: Butler 28, Olynyk 17/3, Herro 15
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 21/6, McGee 16, Nance Jr. 14/3

Philadelphia 76ers–New York Knicks 99–96

Megküzdött érte a Sixers. Három sima győzelem után ezért most nagyot kellett harcolnia a keleti listavezetőnek, amely azonban Joel Embiid nélkül is talált megoldást a szoros végjáték megnyerésére. Ezt a megoldást pedig Tobias Harrisnek hívták, aki kereken 30 ponttal és 4/6 triplával húzta csapatát, majd a hajrában több clutch dobást is elsüllyesztett: egy gólpassz után sorozatban hat kulcsfontosságú pontot jegyzett az utolsó öt percben, ezekkel fordított és stabilizálta magát a Philly, majd hét másodperccel az órán ő értékesítette a győzelmet jelentő két büntetőt is hárompontos előnyben. Harris az egyik kosara után az "All-Star vagyok" felkiáltással adta a világ tudtára, hogy szerinte ott kellett volna lennie a gálán, ahonnan kihagyták, mindenesetre most próbál bizonyítani - mellette a szintén nagyon fontos játékokkal jelentkező Ben Simmonst (16 pont, 13 lepattanó, 7 gólpassz), a fordítást jelentő hármast elsüllyesztő Seth Curryt (20 pont, 4/7 tripla), valamint a remekül beszálló kispadot (főleg a Korkmaz-Howard-Thybulle triót) is ki kell emelnünk, remek védekezéssel és a végén elég megcsinált játékkal arattak újabb nagyon fontos sikert.

Újabb szűk vereség. Egy nappal korábban Brooklynban vesztett egylabdás meccset a New York és tulajdonképpen most is ez volt a helyzet, voltak már tízpontos előnyben is a vendégek, de a negyedik negyed elején a Sixers cseréi nem engedték eldőlni a meccset, sőt, csökkentették a különbséget, majd a Simmons-Curry páros révén fordítottak, hogy aztán Harris eldöntse a küzdelmet a javukra. A Knicks eközben összezuhant elöl, az egész negyed során összesen 14 pontot tudott szerezni 5/19-es mezőnymutatóval, sorra hibázta el a fontos támadásokat, amiért a vereség lett a büntetés - kellően jól védekeztek, nyertek a festékben, 23-8-ra győztek leindításból, elvileg mindenük adott volt a sikerhez, de a hajrában megremegtek elöl-hátul (eladott labda, kihagyott könnyű dobás, engedett könnyű pont), ami elvette tőlük a bravúrt.

A 76ers legjobb dobói: Harris 30/12, Curry 20/12, Simmons 16
A Knicks legjobb dobói: Randle 19/3, Burks 19/9, Barrett 17

Chicago Bulls–Oklahoma City Thunder 123–102

LaVine jelentette a különbség. Összességében nem volt nagy kérdés ezen a mérkőzésen, a Chicago a 42-28-ra megnyert első negyed után végig vezetett, sőt, a harmadik játékrészben még rá tudott tenni egy lapáttal és 27 egység is volt már az előnye a találkozó folyamán. Az alapvetően jól működő rendszerben hasznos volt a 22 pontos Markkanen, a 13 pontos és 7 gólpasszos Tomas Satoransky, valamint a 17-9-6-tal jelentkező Thad Young is és bár most Patrick Williams csak 1/9-et dobott, a padról pedig keveset tett hozzá a White-Porter-Gafford-Carter sor, de ez is belefért, mert Zach LaVine-re nem volt ellenszer. A Bulls vezére végül kereken 40 pontig jutott 15/20-as mezőnymutatóval, közte 7/12 triplával, rendkívül hatékonyan szerezte a kosarait és minimális hibával játszotta le a találkozót - Billy Donovan vezetőedző is nagyon dicsérte játékosát, szerinte szenzációs teljesítményt nyújtott, amit jó volt nézni. A Chicago ezzel a sikerrel fél meccsre megközelítette a keleti nyolcadik New Yorkot, a héten pedig még fogadja a Spurst és utazik Denverbe.

Nem volt felkészülve az OKC. A vendégek vezetőedzője, Mark Daigneault szerint Zach LaVine levédése egy ötemberes, felkészült, összehangolt védekezést igényel, de ők nagyon messze voltak most ettől, túl sokat hibáztak ezen a téren, így pedig megkönnyítették ellenfelük dolgát - hozzátette, hogy nem voltak elég jók ahhoz, hogy felvegyék a kesztyűt, de látják, hogy hol és miben kell javulniuk ahhoz. Tény, hogy reális esélyük most nem volt a győzelemre, ugyan a kicsit a semmiből előkerülő Moses Brown 20 pontos, 16 lepattanós, 5 blokkos teljesítményét megéri kiemelni, de összességében semmilyen szinten nem tudtak felnőni a Bulls szintjére - Daigneault szerint bőven van mit tanulniuk ebből a meccsből, következőleg Atlantában javíthatnak.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 40/21, Markkanen 22/9, Young 17
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 21, Brown 20, Williams 14/6

Houston Rockets–Atlanta Hawks 107–119

Megvan a kötelező. Nem sokszor fordult még elő az Atlantával, hogy bárhol is a sima győzelem az elvárás a csapattal szemben, de most ez volt a helyzet és az új szituáció okozott is némi zavart a csapatnál. Clint Capela és Onyeka Okongwu nem tudta vállalni a játékot, így klasszikus center nélkül maradtak, úgyhogy a Collins-Gallinari duó alkotta a magasember-párost és jól is működtek együtt: az olasz 29 ponttal és 5/8 triplával zárt, az első félidőben húsz pontot dobott, míg Collins a meccs végére jutott el húszig tíz lepattanó és négy blokk társaságában. A nagyszünetig rendben is voltak, 15-tel vezettek ekkor, de már a második negyedben is akadtak gondjaik a védekezéssel, a fordulás után pedig túlságosan visszavettek és rájuk ijesztett a Houston - előbb egy pontra jöttek vissza a vendégek, majd a negyedik negyed elején 97-97-nél ki is egyenlítettek. Az Atlanta viszont itt megrázta magát, újra elkezdtek védekezni a hazaiak, majd az utolsó bő hat percre elöl is visszataláltak a megfelelő ritmushoz és ezt az időszakot 18-8-ra nyerték meg - négy triplát is bevertek ebben a fontos periódusban, mindenki hozzá tudott szólni. A két magas mellett Huerter és Snell is jól játszott, a padról Nathan Knight szállt be 15 ponttal, míg Trae Young dobásai ugyan nem ültek (13 pont, 3/13 mezőnyből), de 14 gólpasszt osztott szét - ha nem is könnyen, de végül hozták a kötelezőt, így 6-0-ra állnak Nate McMillan irányításával.

Ez már szorosabb volt. Az utóbbi találkozókhoz képest most még volt is némi esélye a győzelemre a Houstonnak, mert az Atlanta eléggé könnyelműre vette a figurát és a texasiak valami ilyesmiben bízhatnak a folytatást illetően is, hogy megtörjék a negatív szériájukat. Ezzel a meccsel ugyanis már sorozatban 17. vereségüket könyvelhették el, amellyel beállították a negatív franchise-rekordot, de a jelenlegi keretüket elnézve ez nem is csoda: a liga szabályai miatt szedtek össze nyolc bevethető játékost, közülük ketten two-way szerződéssel játszanak, egy pedig tíznapos kontraktust írt alá. Azért Victor Oladipo (34 pont, 5 gólpassz, 4/6 tripla), Jae'Sean Tate (25 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz, 4/7 tripla), valamint Kevin Porter Jr. (22 pont, 8 gólpassz) is igyekezett, de jelenleg ez a csapat természetesen nem NBA-szint...

A Rockets legjobb dobói: Oladipo 34/12, Tate 25/12, Porter Jr. 22/6
A Hawks legjobb dobói: Gallinari 29/15, Collins 20/3, Huerter 16/9

Portland Trail Blazers–New Orleans Pelicans 125–124

Nem tudunk mást írni: Damian Lillard. Ha nem is lehetetlen, de borzasztóan nehéz helyzetből nyerte meg ezt a mérkőzést a Portland, a hazaiak védekezése nem tudott mit kezdeni a sok lábon álló, szinte tökéletesen működő New Orleansszal és még a negyedik negyed közepén is 16 pontos hátrányban voltak. Damian Lillard azonban ezúttal sem hagyta, hogy csapata vereséget szenvedjen és újabb egészen elképesztő ámokfutást rendezett: innentől egymaga 15 pontot süllyesztett el, előbb egy hatalmas triplával, majd egy 2+1-gyel hozta vissza együttesét egyetlen pontra, aztán az utolsó öt másodpercben meg is nyerte a meccset a Portlandnek. Előbb elsüllyesztett két büntetőt, amellyel 124-123-ra alakította az állást, majd a Pelicans meccsvesztő hibáját (eladott labda) kihasználva megint kiharcolt egy faultot és egyetlen másodperccel az órán könyörtelenül a gyűrűbe küldött még két egypontost - ezzel nagyon hosszú idő után fordítottak és ellopták a New Orleans győzelmét. Lillard végül kereken 50 pontot dobott 13/20-as mezőnymutatóval, 6/13 triplával és 18/18 büntetővel, a végén megállíthatatlannak bizonyult, a 10 gólpassza már csak hab a tortán - nyilván kellett ehhez a Pelicans hihetetlen szétesése is, de ettől még tény, hogy a Blazers MVP-jelöltjét megint nem lehetett megverni... Plusz adalék, hogy két hónap szünet után ugyan perclimittel, de visszatérhetett CJ McCollum, aki elsőre tíz pontot tett hozzá

Az ilyeneket meg kell nyerni. Egyszerűen minden megvolt ahhoz, hogy fontos idegenbeli győzelmet arasson a két nagy sikerből érkező Pelicans, Brandon Ingram 30 pontot dobott, Zion Williamson a 28 pontja mellett 5 lepattanót és 8 gólpasszt jegyzett, Lonzo Ball 17 gólpasszt osztott szét (!), a padról Alexander-Walker 6/9 triplával, Hart pedig 16 ponttal és 9 lepattanóval szállt be - csapatszinten is olyan számokat hoztak, amikkel nyerniük kellett volna a mérkőzést. Teljesen rendben is volt, hogy vezettek 17 ponttal, de az, hogy az utolsó negyedben 43-at kapjanak, elszórakozzák a kétszámjegyű fórjukat és a végén egy ilyen bosszantó, fájdalmas vereségbe nézzenek bele hihetetlen hibákkal és lefagyással, az tökéletesen leírja a New Orleans idei szezonját - megvan a potenciál, egy bizonyos fokig jól is teszik a dolgukat, de ezt képtelenek eredményre váltani, így pedig nem fognak odaérni a playoffba. Stan Van Gundy szerint csapata valamiért megpróbálta lefuttatni az órát, pedig megbeszélték, hogy játszaniuk kell - érthetetlen, hogy mi történt velük a végén...

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 50/18, Trent Jr. 22/9, Jones 10/6, Kanter 10, McCollum 10/6
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 30/9, Williamson 28, Alexander-Walker 20/18

Los Angeles Lakers–Minnesota Timberwolves 137–121

Működött a pick-and-roll. Az egész meccs során hatékonynak bizonyult a Lakers támadójátéka, de a James-Harrell pick-and-rollokból gyakorlatilag annyi pontot tudtak szerezni, amennyit akartak, a Minnesota teljesen tehetetlennek bizonyult ezzel szemben. Nem játszotta ezt folyamatosan a bajnok, de mivel a védekezésre kevesebb energia jutott most a tartalékos, back-to-backet játszó együttesnél, így nem tudtak igazán meglépni, sőt, a harmadik negyed nagyobb részében még a Wolves vezetett, úgyhogy inkább leegyszerűsítették a játékukat és később már nagyon nagy százalékban a sima kettő-kettőkre építettek. James (25 pont, 12 lepattanó, 12 gólpassz) és Harrell (25 pont, 6 gólpassz) nagyon érezte, hogy hol és hogyan kell ezeket megoldani, jöttek a kiosztások, megvoltak a leválások, ültek a befejezések, úgyhogy a záró etapban 35 pontot szereztek extra hatékonysággal, túlnyomórészt ezekből a játékokból - ennek köszönhetően egyszerűen túldobták ellenfelüket és ha nem is simán, de hozták a kötelezőt.

Van még min dolgozni. A szünet óta jobban néz ki a Minnesota és támadásban most is abszolút rendben volt a vendégcsapat, Karl-Anthony Towns (29 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz), valamint a mostanában nagy formában lévő Anthony Edwards (29 pont 50%-kal) vezetésével nagyon hatékonyak voltak elöl, a gondot a védekezés láthatatlansága jelentette. Ricky Rubio (19 pont, 12 gólpassz) azt mondta erről, hogy fiatal csapatuk van és amint elkezdenek fáradni, a rossz szokások jönnek elő ismét, ami most nagyon meglátszott hátul, ezeken kell sokat dolgozniuk, hogy a jó dolgok automatikusan jöjjenek és ne kelljen megfeszítve koncentrálni rájuk. Egyelőre eddig jutottak a fejlődésben, valami azért talán megmozdult, kíváncsian várjuk, hogy hogyan folytatják - következőleg a Sunshoz látogatnak, teher ott sem lesz rajtuk.

A Lakers legjobb dobói: James 25/12, Harrell 25, Schröder 16/3, Kuzma 16/6, Horton-Tucker 16
A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 29/9, Towns 29/6, Rubio 19/6

KOSÁRLABDA
NBA, ALAPSZAKASZ
Boston Celtics–Utah Jazz 109–117
Chicago Bulls–Oklahoma City Thunder 123–102
Houston Rockets–Atlanta Hawks 107–119
Miami Heat–Cleveland Cavaliers 113–98
Philadelphia 76ers–New York Knicks 99–96
Portland Trail Blazers–New Orleans Pelicans 125–124
Los Angeles Lakers–Minnesota Timberwolves 137–121