Embiid-parádé és hosszabbításos Sixers-győzelem a Jazz ellen

Cleveland Cavaliers–Indiana Pacers 111–114

Nagy előnyt adott le a Cavaliers. Sokáig úgy nézett ki, hogy a hazaiak kézben tartják a mérkőzést annak ellenére is, hogy 26 labdát adtak el. Collin Sexton (32 pont, 10 gólpassz, 6 eladott labda) remeklésének köszönhetően 19 ponttal is vezettek a 3. negyed közepén, ezt követően viszont fokozatosan olvadt el az előnyük, és az utolsó 18 percet 52–30-ra veszítették el. Támadásban Sexton elfogyott a végére, és csak 1/5 dobását süllyesztette el a 4. negyedben, és ekkor a szintén jó teljesítményekkel jelentkező Jarrett Allen (17 pont, 11 lepattanó), Dean Wade (17 pont, 6 lepattanó) és Darius Garland (16 pont, 5 gólpassz) sem tudott előlépni. 3 negyeden keresztül 57 százalékkal céloztak mezőnyből, az utolsó 12 percben viszont mindössze 7/20 dobásuk talált utat a gyűrűbe, az elöl ekkor is stabil teljesítményt nyújtó Pacers pedig ezt ki is használta, és megfordította a mérkőzést, így a hazaiak 4 győzelem után szenvedtek ismét vereséget.

McConnell történelmi estéje. A kispadról beszálló T.J. McConnell 16 ponttal, 13 gólpasszal és 10 labdaszerzéssel ért el tripla-duplát, amivel Mookie Blaylock 1998-as meccse óta először fordult elő, hogy valaki pont-gólpassz-labdaszerzés tripla-duplát jegyezzen. A Pacers csereirányítója megdöntötte az egy félidő alatti labdaszerzések számát, a mérkőzés első felében 9 labdát csent el, viszont ehhez „csak” egyet tudott hozzátenni a fordulás után, így elmaradt Kendall Gill és Larry Kenon 11 labdaszerzéses rekordjától. A mérkőzés első negyedében előfordult, hogy 6 egymást követő védekezésnél labdát szerzett a Pacers (5 alkalommal McConnell), amiből sorozatban 11 pontot dobtak, és a Cavaliers eladott labdáiból végül 35 pontot szereztek. Kellett is ez az extra, mert sokáig így sem alakult jól a vendégek számára a mérkőzés, hiába dobott McConnell 8/8-cal a mezőnyből, és tett ehhez hozzá 12/15 dobással 29 pontot Malcolm Brogdon, csak a hajrában tudták átvenni a vezetést. Támadásban jól teljesítettek, Domantas Sabonis (18 pont, 5 lepattanó, 6 gólpassz) is hozta magát, csapatszinten pedig 56.6 százalékkal dobtak mezőnyből, így azt is ellensúlyozni tudták, hogy simán elveszítették a lepattanózást, ezzel pedig 4 vereség után javítottak.
Cleveland Cavaliers–Indiana Pacers 111–114

Nagy előnyt adott le a Cavaliers. Sokáig úgy nézett ki, hogy a hazaiak kézben tartják a mérkőzést annak ellenére is, hogy 26 labdát adtak el. Collin Sexton (32 pont, 10 gólpassz, 6 eladott labda) remeklésének köszönhetően 19 ponttal is vezettek a 3. negyed közepén, ezt követően viszont fokozatosan olvadt el az előnyük, és az utolsó 18 percet 52–30-ra veszítették el. Támadásban Sexton elfogyott a végére, és csak 1/5 dobását süllyesztette el a 4. negyedben, és ekkor a szintén jó teljesítményekkel jelentkező Jarrett Allen (17 pont, 11 lepattanó), Dean Wade (17 pont, 6 lepattanó) és Darius Garland (16 pont, 5 gólpassz) sem tudott előlépni. 3 negyeden keresztül 57 százalékkal céloztak mezőnyből, az utolsó 12 percben viszont mindössze 7/20 dobásuk talált utat a gyűrűbe, az elöl ekkor is stabil teljesítményt nyújtó Pacers pedig ezt ki is használta, és megfordította a mérkőzést, így a hazaiak 4 győzelem után szenvedtek ismét vereséget.

McConnell történelmi estéje. A kispadról beszálló T.J. McConnell 16 ponttal, 13 gólpasszal és 10 labdaszerzéssel ért el tripla-duplát, amivel Mookie Blaylock 1998-as meccse óta először fordult elő, hogy valaki pont-gólpassz-labdaszerzés tripla-duplát jegyezzen. A Pacers csereirányítója megdöntötte az egy félidő alatti labdaszerzések számát, a mérkőzés első felében 9 labdát csent el, viszont ehhez „csak” egyet tudott hozzátenni a fordulás után, így elmaradt Kendall Gill és Larry Kenon 11 labdaszerzéses rekordjától. A mérkőzés első negyedében előfordult, hogy 6 egymást követő védekezésnél labdát szerzett a Pacers (5 alkalommal McConnell), amiből sorozatban 11 pontot dobtak, és a Cavaliers eladott labdáiból végül 35 pontot szereztek. Kellett is ez az extra, mert sokáig így sem alakult jól a vendégek számára a mérkőzés, hiába dobott McConnell 8/8-cal a mezőnyből, és tett ehhez hozzá 12/15 dobással 29 pontot Malcolm Brogdon, csak a hajrában tudták átvenni a vezetést. Támadásban jól teljesítettek, Domantas Sabonis (18 pont, 5 lepattanó, 6 gólpassz) is hozta magát, csapatszinten pedig 56.6 százalékkal dobtak mezőnyből, így azt is ellensúlyozni tudták, hogy simán elveszítették a lepattanózást, ezzel pedig 4 vereség után javítottak.

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 32/6, Wade 17/15, Allen 17
A Pacers legjobb dobói: Brogdon 29/9, Sabonis 18, McConnell 16

Philadelphia 76ers–Utah Jazz 131–123 – hosszabbítás után

Embiid-parádé és Philly-győzelem. Elképesztő meccset játszott a Sixers MVP-jelölt centere, Joel Embiid végül kereken 40 ponttal, 19 lepattanóval, 3 gólpasszal és 2 blokkal zárta az estét úgy, hogy megint mindenhonnan hatékonyan célzott. Ezek a számok azonban még csak le sem írják eléggé, hogy mennyire tarthatatlan volt, egy-egyban nagyjából csak az első negyedben hagyták ott rajta akár Rudy Gobert-t, akár Derrick Favorst, utána minimum duplázták, de sokszor inkább triplázták a vendégek – hiába, leütésből, dobócsellel, lefordulással, pozícióból, támadópattanóból, minden helyzetből megtalálta a megoldást. Sokáig a hátán vitte a mérkőzés túlnyomó részében hátrányban lévő csapatát, aztán a rendes játékidő végén elöl-hátul emelni tudott az addigi szintjén is: két clutch védekezés és több clutch támadás (utolsó négy percben 12 pont) után hat másodperccel a vége előtt egy visszalépős, borzasztóan nehéz triplával egyenlített és küldte hosszabbításra a feleket. Szerencséjére aztán a ráadásban már nem kellett tőle újabb hősködés, ugyanis ott megérkezett Tobias Harris, aki 22 pontjából 11-et (!) dobott ebben az öt percben és a végére szétnyílt az olló – Embiid megalapozta, Harris befejezte, a Sixers visszavágott a Jazznek a legutóbbi vereségért és legyőzte a listavezetőt.

Nem ért végig a Jazz. A rendes játékidő gyakorlatilag arról szólt, hogy a Jazz járt előrébb, a Philly pedig Embiid klasszisával tartotta a lépést pár pont hátrányból, úgy tűnt, hogy a vendégek kezelni tudják ellenfelük megindulásait és kézben tartják a derbit. Vezettek már 13 ponttal is, de a záró etapra kicsit elfogyott az erő, a Philly kiegyenlített, onnantól egylabdás mérkőzést láthattunk, amely végjátékában hiába járt megint előrébb a Utah, nem tudta befejezni a munkát. A hosszabbításra aztán kifulladt a gárda és Harris vezetésével bedarálta a Sixers, nem tudta végigvinni az előnyét a vendég együttes – a festékben egyébként húsz ponttal kaptak ki Gobert-ék, 25 pontot engedtek gyorsindításból, 16-tal kevesebb büntetőt harcoltak ki és annak ellenére maradtak alul, hogy ők 21, míg ellenfelük alig nyolc triplát küldött a gyűrűbe. Hiába Donovan Mitchell 33 pontja, ahhoz 34 mezőnykísérlet is kellett, náluk összességében nem volt olyan vezér, aki a kiélezett végjátékban a kezébe vette volna a dolgokat – az utóbbi négy meccsükből harmadszor kaptak ki, idegenben azért kicsit most megtorpantak.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 40/6, Harris 22, Simmons 17
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 33/15, Conley 18/9, Bogdanovic 18/12

Toronto Raptors–Detroit Pistons 105–129

Nem bírta el a Raptors a sok hiányzót. Nehéz helyzetben várhatták a mérkőzést a hazaiak, mert az NBA egészségügyi és biztonsági protokollja miatt Pascal Siakam, Fred VanVleet, OG Anunoby, Malachi Flynn és Patrick McCaw sem léphetett pályára, ahogyan Nick Nurse sem lehetett ott az oldalvonalnál. A mérkőzés elején belementek abba, hogy megpróbálják túldobni ellenfelüket, és ekkor tudták is valamennyire tartani magukat, de a fordulást követően elfogytak, és folyamatosan nyílt az olló a két csapat között. Norman Powell élt a nagyobb lehetőséggel, és 14/20 dobását elsüllyesztve szerzett 36 pontot, Kyle Lowry (21 pont, 6 gólpassz) játékára sem lehetett panasz, ahogyan a kispadról Chris Boucher (18 pont, 8 lepattanó) is jó teljesítménnyel szállt be, de ebben a formájukban nem tudtak megfelelő védekezést összerakni, ráadásul a túloldalon többen is nagyszerű napot fogtak ki. Az All-Star szünet előtt még elutaznak Bostonba, a Celtics ellen zárják az idény első felét.

Remekül játszott a Pistons. Egy kisebb sérülés miatt Jerami Grant nem léphetett pályára, ahogyan a kispad vezérének számító Josh Jackson is kihagyta ezt a találkozót, mégis magabiztos győzelmet aratott a Pistons. Egy-egy kihagyást leszámítva jól védekeztek, míg az egyaránt tripla-duplát elérő Mason Plumlee (14 pont, 11 lepattanó, 10 gólpassz) és Dennis Smith Jr. (10 pont, 12 lepattanó, 11 gólpassz) vezérletével 39 gólpasszt osztottak szét egymás között, illetve simán nyerték a lepattanózást is. A 8/11 triplát helyére küldő Wayne Ellington (25 pont) kiváló kinti dobóformájára építve 20/41 hármasuk célt ért, de ebben Svi Mykhailiuk (17 pont) keze is vastagon benne volt, neki 5/9 távoli dobása akadt be. A kispadok csatáját 56–29-re nyerték, leginkább itt ütközött ki a két keret mélysége közötti különbség, Rodney McGruder (20 pont, 5 gólpassz) és Saben Lee (20 pont, 7 gólpassz) is nagyszerűen szállt be a második sorból. A Pistons ezzel 3 vereség után javított, és önbizalomtól duzzadva várhatja a Knicks elleni találkozót.

A Raptors legjobb dobói: Powell 36/15, Lowry 21/9, Boucher 18/3
A Pistons legjobb dobói: Ellington 25/24, McGruder 20/12, Lee 20

Houston Rockets–Brooklyn Nets 114–132

Papírforma. Nem lett kiütés ebből a mérkőzésből, de az nem lehetett kérdés, hogy nyerni fog-e a Brooklyn, a vendégek összességében látványos támadójátékkal és „elhanyagolható” védekezéssel hozták az idegenbeli kötelezőt. James Harden remek teljesítménnyel tért vissza Houstonba (29 pont, 10 lepattanó, 14 gólpassz, 10/15 mezőnyből, bár eladott 8 labdát), Kyrie Irving 24 pontot és 6 gólpasszt tett hozzá, Joe Harris 19 ponttal és 4/5 triplával jelentkezett, Bruce Brown pedig egyre jobban érzi magát ebben a rendszerben, most 17–8–7-es számsort szállított – csapatszinten 58 százalékkal céloztak mezőnyből és szétosztottak 33 gólpasszt is. A Nets immár zsinórban hetedik idegenbeli mérkőzését nyerte meg, amellyel franchise-rekordot állított fel, jelenleg fél meccsre van a keleti listavezető Sixerstől és egálban van a ligaszinten ötödik-hatodik Clippersszel.

Egyhónapos böjt. Február negyedike óta, vagyis éppen egy hónapja nem nyert mérkőzést a Houston, sorozatban 13. alkalommal kapott ki Stephen Silas gárdája, bár ezúttal a liga egyik élcsapata ellen tudott becsülettel helytállni – önmagában ezzel a meccsel nincs nagy gond, a szériával annál inkább. Most nyolc perccel a vége előtt egy 10–0-s futással még visszajöttek nyolc pontra a hazaiak, John Wall (36 pont, 5 gólpassz) és Victor Oladipo (33 pont, 5 gólpassz) párosa kedvére alkothatott és bár nem dobtak pontosan (ketten együtt 21/55 mezőnyből), de így is nagy csapásszámmal dolgoztak és hozták a pontokat. A győzelemre reális esélyük így sem volt, de Silas dicsérte két hátvédjét, szerinte az ő teljesítményük biztató a jövőre nézve – most nem tudták borítani a papírformát, a szünet után Sacramentóban folytathatják.

A Rockets legjobb dobói: Wall 36/15, Oladipo 33/15, Tate 12
A Nets legjobb dobói: Harden 29/12, Irving 24/12, Harris 19/12

Orlando Magic–Atlanta Hawks 112–115

Mélyről felállva nyert az Atlanta. Sokáig nem igazán találta a játékát a vendégcsapat és volt már 19 pontos hátrányban is, de a második félidőben felszívta magát az együttes és valósággal dominálni tudott. Már a harmadik negyedben is összeállt a gépezet, aztán a záró etapban még tovább tudtak emelni a tempón és azt a játékrészt 15 ponttal tudták megnyerni - még hat perccel a vége előtt is 15 egység volt közte, de itt sorozatban négy triplával visszajöttek, majd az utolsó percre fordulva átvették a vezetést. Itt Trae Young nagy hármasa után Tony Snellé volt a kulcsdobás, de erre a Magic még válaszolt egy Vucsevics-közelivel, 18 másodperc maradt arra, hogy mégis nyerjen a Hawks – Young betört, faultot harcolt ki, majd elsüllyesztette a két büntetőt, így ismét ők vezettek. Volt még egy lövése a Magicnek, de az a dobás kimaradt, így John Collins két büntetője beállíthatta a végeredményt - Young végül 32 ponttal és 8 gólpasszal zárt, Danilo Gallinari 23 ponttal, 9 lepattanóval és 6 gólpasszal szólt hozzá, ezúttal Clint Capela hiányát is elbírták, Nate McMillan pedig back-to-back győzelmekkel kezdett a kispadon. Nem mellesleg a Hawks másfél hónap után tudott egymás után két mérkőzést is megnyerni...

Újabb leolvadás. Nagyon elrontotta ezt a meccset az Orlando, a hazaiak tényleg uralták a dolgokat és bár a második félidőben már közelített a Hawks, de elsőre még ezt is lereagálták és hat percet kellett volna megoldaniuk 15 pontos előnyből. Nem sikerült, elöl-hátul nagyon csúnyán leolvadtak, majd Vucsevics kettese után megint hibáztak kettőt – mindent megtettek azért, hogy elveszítsék a mérkőzést, pedig előtte nagyon jó helyzetbe hozták magukat. Az említett Vucsevics 29 pontig és 9 lepattanóig jutott, Terrence Ross 28 pontot szórt 4 gólpasszal, Michael Carter-Williams pedig kihasználta Young "védekezését" és hozott egy 20–6–6-ot – mindenük adott volt a sikerhez, de a végét borzasztóan elrontották, így sorozatban ötödször is kikaptak.

A Magic legjobb dobói: Vucsevics 29/6, Ross 28/12, Carter-Williams 20/6
A Hawks legjobb dobói: Young 32/12, Gallinari 23/15, Collins 15/9

Minnesota Timberwolves–Charlotte Hornets 102–135

Charlotte-i gála. Az első félidő még szorosabban alakult, de a fordulás után átgázolt ellenfelén a Hornets, a harmadik-negyedik negyedet összességében 27 ponttal nyerte meg a vendégcsapat – elöl parádézott a gárda, hátul pedig annyit tett, amennyi éppen elég volt ez ellen a Minnesota ellen. Terry Rozier (31 pont, 6/12 tripla) és LaMelo Ball (19 pont, 4/5 tripla, 7 lepattanó, 5 gólpassz) mellett a sérülését kikúráló Gordon Hayward (23 pont, 9 gólpassz, 5 labdaszerzés) is remekelt, de rajtuk kívül még hárman jutottak tíz pont fölé és támadásban gyakorlatilag tarthatatlannak bizonyultak – emiatt kaphattak néhány perc extra pihenőt is, a 30 perces határt csak Hayward, valamint PJ Washington érte el. A Charlotte így 3–3-mal zárta le hosszú nyugati túráját és az alapszakasz felénél a holtversenyes 6-8. helyen áll Keleten, úgyhogy a fiatalok biztató játékával együtt jó szájízzel mehet szünetre.

Jól jön a szünet. Zsinórban kilencedik vereségét könyvelhette el a Minnesota, Chris Finch érkezése óta 0–5-ben van a társaság és most is botrányosan gyenge védekezést mutatott be – hiába beszélt a tréner arról a kinevezésétől kezdve, hogy fizikálisabbnak, keményebbnek kell lenni, egyelőre ebből minimális dolgokat sem látni. A második félidő borzalmai után Finch azt mondta, hogy ez a teljesítmény teljességgel elfogadhatatlan, a csapat vezére, Karl-Anthony Towns pedig annyit tett hozzá, hogy mélyen magukba kell nézniük, mert nem így kellene játszaniuk – nekik nagyon jól jön a szünet, hogy kicsit összeszedjék magukat, hiszen messze ők a legutolsók a ligában.

A Timberwolves legjobb dobói: Rubio 20/12, Edwards 19/3, Towns 16/3
A Hornets legjobb dobói: Rozier 31/12, Hayward 23, Ball 19/12

New Orleans Pelicans–Chicago Bulls 124–128

LaVine nem hagyta, hogy kikapjon a Bulls. Nagyszerűen kezdte a mérkőzést a Chicago és a második negyedben dominálni tudott, azt 38-20-ra nyerte meg, úgyhogy vezetett 19 ponttal is – a folytatásban játékban már kiegyenlített lett a meccs, de még a záró etapban is 18 pont volt a vendégek előnye, menedzselték a különbséget. A hajrára azonban feljött a New Orleans, elkezdett bajba kerülni a Bulls, de az utolsó percben jött az egyébként is nagyot játszó Zach LaVine (36 pont, 12/19 mezőnyből, 8 gólpassz) és gyors hat ponttal stabilizálta csapatát – a többiek ezt is várták tőle, a gárda vezére pedig megoldotta a feladatot. Az ő remeklésén kívül Coby White (25 pont, 4/7 tripla) is hozta magát, Carter Jr. 15 lepattanót, közte 7 támadót húzott be, a padról Thad Young szállt be 18 ponttal és 3 blokkal, mindenki hozzátette a magáét, így nagyon értékes győzelmet arattak és ott maradtak a keleti playoff-harcban – jelenleg csak tizedikek, de alig másfél meccs a hátrányuk a negyedik Bostonnal szemben.

Fájdalmas büntetők. Az egész mérkőzést tekintve 12 egypontost hagyott ki a Pelicans, ami meglehetősen sok, de különösen fájdalmas volt, hogy a végjátékban egymás után négyet dobtak mellé a hazaiak – előbb Zion Williamson rontott, majd négypontos hátrányban Hayes is kihagyott egyet, végül Williamsonnak volt egy 0/2-es túrája a vonalon. Ezek nem fértek bele, közte egy helyett jött LaVine és megint meglépett a Bulls, még egyszer pedig nem kapott ilyen esélyt a New Orleans – Williamson a mérkőzés után kint is maradt az arénában dobálni, őt is nagyon frusztrálta a dolog. A fiatal erőcsatár egyébként 28 ponttal, 9 lepattanóval és 5 gólpasszal így is csapata legjobbja volt, de a kinti társak csendesebb estét produkáltak, csapatszinten összesen hat triplát tudtak bedobni, ami nem volt elég az üdvösséghez – ők így már 3,5 meccsre vannak a playofftól, nagyon kellett volna nekik ez a győzelem.

A Pelicans legjobb dobói: Williamson 28, Redick 22/3, Ingram 21/3
A Bulls legjobb dobói: LaVine 36/12, White 25/12, Young 18

Dallas Mavericks–Oklahoma City Thunder 87–78

Doncic nélkül nyert a Dallas. A hazaiak nagy formában lévő vezére egy kisebb sérüléssel kiülte ezt a mérkőzést, de az All-Staron állítólag így is ott lesz és játszani fog – most mindenesetre nélküle is győzni tudott a csapata, de finoman szólva sem a megszokott módon. A látványos, hatékony támadójáték helyett ugyanis borzalmas szenvedést produkáltak a texasiak, 1/23-mal (!) kezdtek a triplavonalon túlról és bár ezt követően feljebb kapcsoltak, de így is pocsék meccset raktak össze elöl – közben viszont nagyot védekeztek és az OKC még őket is alulmúlta támadásban. A meglehetősen „stílusidegen” találkozón volt egy időszakuk, amikor elkezdtek beesni a hármasaik és egymás után többször is beköszöntek távolról, itt meg tudtak lépni, sőt, már húsz ponttal is vezettek, mielőtt kozmetikázott ezen a Thunder – az, hogy 87 dobott ponttal tulajdonképpen magabiztos győzelmet arasson egy csapat, az finoman szólva nem NBA-szerű, mégis ez történt..

Nehéz értékelni az OKC-t. Ez egy olyan mérkőzés volt, amely után mindkét csapatot elég nehéz megdicsérni, a Dallas a győzelemnek azért örülhet, a Thunder viszont konkrétan mindent rosszul csinált most – ugyan hátul mentek, tették a dolgukat a vendégek, de végül azzal sem jutottak semmire. A 78 pont negatív szezoncsúcs náluk, ahogy a 33 százalékos mezőnymutató is, ezzel nagyjából el is mondtuk, hogy mi volt a gond, egyetlen egy negyedben érték el a 20 pontot és csak azért lett szorosabb a végeredmény, mert a záró etapban mindössze 12 egységet engedtek ellenfelüknek. Nehéz mit írni, ezzel a támadójátékkal máshol még ennyi esélyük sem lesz, úgyhogy gyorsan el kell felejteni, ami itt történt – olyan gyorsan, hogy ma este már San Antonióban játszanak egy másik meccset...

A Mavericks legjobb dobói: Porzingis 19/9, Hardaway Jr. 19/6, Richardson 16/3
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 15/3, Jerome 13/9, Maledon 11/3, Bazley 11/6

Portland Trail Blazers–Golden State Warriors 108–106

Ezt Lillard döntötte el. Magához képest összességében nem játszott extrát a Blazers vezére, 22 pontját 6/17-es mezőnymutatóval szedte össze, 6 gólpasszára pedig jutott 5 eladott labda, de a végén mégis ő lett a döntő faktor. A végig kiélezett találkozó utolsó három percébe hárompontos hátránnyal ment bele a Portland, de itt Lillard egy nagy hármassal egyenlített, majd Draymond Green válasza után, már az utolsó percben elsüllyesztett két büntetőt, végül 14 másodperccel az órán bevágta a meccsnyerő triplát is - mindezt aztán megtetézte azzal, hogy a GSW ellenakciójánál ő harcolt ki egy támadóhibát, ezzel lezárta a találkozót. Az ő clutch megmozdulásain felül emeljük ki a 22 pontos, 8/13-at dobó Carmelo Anthonyt is, aki szintén sokat tett a hazaiak sikeréért, a Blazers pedig ezzel a győzelemmel tartja nyugati ötödik helyét, igaz, most még back-to-back vár rá a Sacramento.

Curry 35 pontja is kevés volt. A két sztár irányító különcsatáját megnyerte Steph Curry, aki 35 pontot szórt, de ő sem dobott igazán jól és szervezni is kevésbé tudott most, legalábbis a tőle megszokott szinthez képest. Mindez végül nem lett elég a győzelemhez, Kelly Oubre Jr. nem tudott pályára lépni, Andrew Wiggins gyengén játszott, James Wiseman alig tudott hozzátenni és bár Draymond Green kiosztott 12 gólpasszt, de összességében elég visszafogott volt a támadójátékuk. Hátul rendben voltak, emiatt is volt esélyük nyerni (bár ők kezdtek 15–2-vel, de ez nem tartott sokáig), de az utolsó bő másfél percben 0/6-ot dobtak mezőnyből és volt az a bizonyos támadófaultjuk is, ami megpecsételte a sorsukat - sorozatban másodszor kaptak ki, úgyhogy már nincsenek playoff-helyen.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 22/9, Anthony 22/6, Covington 15/9, Trent Jr. 15/3
A Warriors legjobb dobói: Curry 35/15, Wiggins 14/6, Bazemore 12/6

Sacramento Kings–Los Angeles Lakers 123–120

Ide-oda billegő végjátékot nyert meg a Kings. Buddy Hield (29 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz, 7/11 tripla) remek meccset játszott a hazaiaknál, keveset hibázott, hatékonyan dolgozott, de mellette De'Aaron Fox (23 pont, 8 gólpassz, 7 eladott labda) és Harrison Barnes (20 pont, 6 lepattanó) is igyekezett - mezőnyből 60 százalékkal (!) dobtak csapatszinten és 48 százalékkal tripláztak, a tartalékos Lakers védekezése nem okozott nekik gondot. Mégis voltak már 14 pontos hátrányban is az este folyamán, de a hullámzó összecsapás vége igazi egylabdás ki-ki meccs lett, ahol egál volt az állás, majd az utolsó perc környékén Fox és Schröder váltották a kosaraikat. Hol egyik, hol másik fél vezetett egy ponttal, majd egy időkérés után, fél percnél Barnes talált be, ezzel lett 121–120 a Kings javára. Az ellentámadást Schröder elrontotta, de a Lakers behúzta a támadót (amit Harrell elrontott, de megint visszaszerezték), úgyhogy 2,5 másodpercnél jöhettek még egyszer a vendégek, ám ezt sem tudták megoldani – a Kings megúszta, majd két büntetővel beállította a végeredményt

James hiánya már sok volt a Lakersnek. Anthony Davis és Marc Gasol után most már a vezér, LeBron James sem lépett pályára a bajnoknál, így bár Kyle Kuzma visszatért, de a címvédő minőségben és szerkezetben sem tudott önmaga lenni – ezt pedig a back-to-back is súlyosbította, így nem volt könnyű dolga az együttesnek. A győzelemre így is nyílt esélye, Dennis Schröder (28 pont, 9 gólpassz), Kuzma (25 pont, 12 lepattanó) és a padról érkező Montrezl Harrell (26 pont, 13 lepattanó) vezetésével támadásban azért volt bennük kakaó a Kings védekezésével szemben, 54 százalékkal dobtak mezőnyből, de arra már nem maradt erő, hogy hátul is elfedjék a gondjaikat - a hullámzó mérkőzés végén ők hibáztak eggyel többet (kellett volna James, vagy Davis), így újabb vereséget könyvelhettek el.

A Kings legjobb dobói: Hield 29/21, Fox 23/3, Barnes 20
A Lakers legjobb dobói: Schröder 28/6, Harrell 26, Kuzma 25/12