Kiizzadta a győzelmet a Los Angeles Lakers és a Denver Nuggets is

Washington Wizards–Philadelphia 76ers 101–127

Drága győzelem? A back-to-back második felén is domináns győzelmet aratott a Sixers, valósággal kirobbant a rajtból a keleti listavezető az alapszakasz második felében - 17 ponttal nyerte az első negyedet a vendégcsapat, onnantól nem volt, nem is lehetett komolyabb kérdés. Ben Simmons még mindig nem játszhatott, de a többiek fegyelmezett védekezéssel és kiegyensúlyozott, hatékony támadójátékkal nőttek a Wizards fölé, úgyhogy alapvetően maximálisan elégedettek lehetnének, ha nem sérült volna meg Joel Embiid. A most visszatérő center ezúttal is korlátlan úr volt a palánkok körül, alig 20 perc alatt 23 pontot, 7 lepattanót, 3 gólpasszt és 2 blokkot jegyzett, ám a harmadik negyedben egy zsákolás közben kibillent az egyensúlyából és nagyon rosszul fogott talajt: a teljes testsúlya a bal lábára zuhant és kiment a térde. Embiid percekig lent maradt a földön, majd bár végül a saját lábán hagyta el a parkettet, de nem tért vissza - ma megy MRI-re, de Phillyben már arról beszéltek, hogy hogyan lehet őt pótolni, ha hosszabb időre kidőlt...

Eltűnt a varázs. A szünet után ez volt a második mérkőzése a Washingtonnak, egyúttal a második tükörsima hazai veresége is - ismét pocsékul védekeztek a fővárosiak, ezt pedig egyáltalán nem tudták ellensúlyozni. Bradley Beal most még a 20 pontot sem érte el, nem dobott rosszul, de kevesett vállalt és egyetlen egy gólpasszig jutott, rajta kívül pedig egyedül Russell Westbrook kerülte el a tízpontos határt (25 pont, 8 gólpassz, 10/19 mezőnyből) - gyengén tripláztak, 60% alatt büntetőztek, 49-32-re vesztették el a lepattanózást és sem a palánk alatt, sem a gyorsindítások terén nem tudták megnehezíteni a Sixers dolgát. Egy pillanatig sem vezettek, ellenben égtek már 32 ponttal is, teljesen esélytelenül kaptak ki - a leállás előtti remek forma eltűnt, sürgősen rendezniük kellene a soraikat.

A Wizards legjobb dobói: Westbrook 25/6, Beal 19/3, Lopez 10
A 76ers legjobb dobói: Embiid 23/3, Milton 18/3, Korkmaz 18/12

Memphis Grizzlies–Denver Nuggets 102–103

Nagyon kellett Jokics. Kicsit szenvedős, küszködős meccset játszottak a felek, egyik csapat sem dobott igazán jól, nem láthattunk pontpárbajt, viszont végig szorosan alakult a küzdelem - a Nuggetsnek ugyan volt már egyszer egy 12 pontos fórja, de nem tartott sokáig, alapvetően egálközeli derbit láthattunk. A záró etapban végig a Denver járt előrébb egy-két ponttal, majd 95-95-nél egyenlített a Memphis, de előbb Will Barton bevert egy hármast két perccel az órán, majd Dillon Brooks válasza után jött Nikola Jokics: előbb ő is elsüllyesztett egy clutch triplát, majd fél percnél egy duplát is a gyűrűbe küldött. 103-102-nél aztán hibázott, így az utolsó másodpercekben a győzelemért támadhatott a Grizzlies, de Ja Morant betörését éppen Jokics gátolta meg - tökéletesen lépett elé és fault nélkül levédekezte a ziccert, ezzel megnyerte a meccset csapatának. Joker amúgy is hozta a szokásost (28 pont, 15 lepattanó, 7 gólpassz), mellette Barton (21 pont, 5/10 tripla, 3 labdaszerzés) és Michael Porter Jr. (21 pont, 9 lepattanó, 8/13 mezőnyből) is tette a dolgát, így végül azt is elbírták, hogy Jamal Murray számára bedeszkázták a gyűrűt: mindössze három ponttal, 1/14-es mezőnymutatóval zárta a meccset.

A Memphis faultot szeretett volna. A Grizzliesnél természetesen úgy látták az utolsó játékot, hogy ott Jokics faultolta Morantet és a játékvezetők miatt nem nyerhették meg a mérkőzést két büntetővel, de a sporttársak később elmagyarázták a dolgot: Jokcis egyenesen, függőlegesen ugrott fel, végig tartotta a megfelelő védőpozíciót és nem követett el faultot. A hazaiak vezetőedzője, Taylor Jenkins azt mondta, hogy szerinte sok olyan labdabirtoklásuk volt, amit gyönyörűen hajtottak végre és alapvetően elégedett is csapatával, de a végjátékkal nem az - ő nem csak az utolsó támadásról, hanem az utolsó két percről általában megjelenő jelentésről beszélt. Összességében a védekezésük egyben volt, támadásban pedig annyit tettek, amennyit tehettek a szintén jól záró Denverrel szemben - egy plusz jó játék, vagy némi szerencse hiányzott a sikerükhöz, úgyhogy ismét 50%-os mérleggel állnak.

A Grizzlies legjobb dobói: Brooks 20/12, Clarke 20/6, Morant 16/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 28/3, Porter Jr. 21/6, Barton 21/15

New Orleans Pelicans–Cleveland Cavaliers 116–82

Javított a New Orleans. Előző este már-már szánalmas produkciót nyújtott a Pelicans, amely akkor harminc ponttal kapott ki a ligautolsótól, ezért benne volt a pakliban, hogy büszkeségből felszívja magát a gárda és végül pontosan ez is történt. Az általában esetleges védekezésük most nagyon feszesen zárt végig és teljességgel megfojtották a Clevelandet, az eddig hiányzó energiára most finoman szólva nem lehetett panasz - dinamikusan, lendületesen, agresszíven kosárlabdáztak és valósággal felőrölték ellenfelüket. Ennek eredményekénta nagyszünetben már 21 ponttal vezettek, majd a harmadik negyedben összesen kilenc (!) egységet engedélyeztek a Cavsnek - földbe döngölték a vendégeket, pontosan az ellenkezője történt annak, amit előző este láttunk. Így végül Zion Williamson alig 18 perc alatt dobott 23 pontot 6 lepattanóval, Steven Adamsnek 21 perc kellett a 10 pontos, 17 lepattanós dupla-duplához, Brandon Ingram pedig 25 perc alatt hozott egy 28-7-4-et - emeljük ki a 70-33-ra (!) megnyert lepattanózást, valamint a festékben aratott 66-40-es győzelmet, ezek jól jelzik, hogy milyen volt a találkozó.

Csak Love visszatérésének örülhetnek a Cavsnél. December 27-e óta először lépett pályára a Cleveland (korábbi) sztárjátékosa, aki elsőre tíz percet kapott, amely alatt négy pontot szerzett egy lepattanóval - nem mondhatjuk, hogy túl sokat tett hozzá, de legalább ismét ott lehetett a parketten a többiekkel. Ezt leszámítva másnak nem nagyon lehet tapsolni a Cavs oldalán, 34%-kal dobtak mezőnyből, 22%-kal tripláztak és gyakorlatilag mindenben agyonverte őket a Pelicans - a szünet előtt nagyszerű formába lendültek, most viszont ismét az azt megelőző arcukat mutatták, kíváncsian várjuk, hogy a következő, atlantai mérkőzésükre ismét felveszik-e a ritmust.

A Pelicans legjobb dobói: Ingram 28/9, Williamson 23, Alexander-Walker 15/3
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 19, Cook 13/9, Nance Jr. 11/6

Chicago Bulls–Miami Heat 90–101

Dragic-parádéval nyert a Miami. A back-to-back második felén is Bam Adebayo nélkül állt ki a Heat, de ezúttal is talált megoldást arra, hogy megnyerje a mérkőzést. Az alapot ezúttal is a stabil védekezés jelentette (ebben már top5 körüliek Herróék ligaszinten), amellyel végig kordában tartották a Chicago játékát, de a sikerhez támadásban is virítani kellett. Előbb Jimmy Butler húzta a csapatát és dobott három negyed alatt 25 pontot (8 gólpasszal, 4 labdaszerzéssel), majd a záró etapban félreállt és átadta a terepet Goran Dragicnak: a szlovén irányító ott a kezébe vette a támadójátékot, bevert három triplát, több középtávolit és a betörései is ültek, így végül egymaga 20 pontot termelt csak ebben a játékrészben. Az egálközeli mérkőzésen végül az ő játéka döntött a Miami javára, az általa hozott plusz tűzerő miatt tudtak meglépni a floridaiak - a két rutinos róka remeklése mellett azért még bevert 5/8 triplát Duncan Robinson is, a Heat pedig összességében tíz meccsből a kilencedik győzelmét aratta.

Nem volt elég pont a Bullsban. Zach LaVine szerint ő megpróbált fizikalitásban felnőni a Miami szintjére, de a vendégek identitása erről szól, olyan keményen játszanak, hogy nehéz velük felvenni a kesztyűt - nem is tudtak kiszabadulni a szorításból a hazaiak, egyáltalán nem tudtak lendületbe jönni támadásban. LaVine azért így is hozta magát, 30 pontot szórt 6/8 triplával és 6 gólpasszal, ő megtette, amit lehetett, illetve az előző este visszatérő Lauri Markkanen is eljutott 20 egységig 4/10 hármassal, de a többiek teljességgel elvesztek rajtuk kívül - mindössze 37%-os mezőnymutatóval és csapatszinten hét kiharcolt büntetővel zárták az estét. Így sem voltak messze, de az utolsó negyedben Dragic szétnyitotta az ollót, az egy perc alatt bedobott nyolc pontjára nem jött érdemi válasz, nem volt ennyi tűzerő a Chicagóban, így újabb vereséget szenvedtek el - ötből negyedszer, úgyhogy ha rájátszást akarnak, ismté fel kell szívniuk magukat.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 30/18, Markkanen 20/12, Young 13
A Heat legjobb dobói: Butler 28, Dragic 25/12, Robinson 15/15

San Antonio Spurs–Orlando Magic 104–77

Sima volt. Nagyon könnyedén nyerte ezt a mérkőzést a San Antonio, amely a szezon során először játszhatott szurkolói előtt. A texasi alakulat nem adott esélyt a tartalékos Orlandónak, az első negyedet ugyan még kicsit átaludta a gárda, de a másodikat már 31–10-re nyerte, majd a folytatásban kiütésessé tette sikerét - az utolsó játékrészben 30–13-ra múlta felül ellenfelét, nem lehetett kérdés. Egyénileg senkitől sem kellett extra, elég volt az az agresszív védekezés, amely teljesen szétszedte és esetlegessé tette a Magic játékát. 2018 márciusa óta először tartottak bárkit 80 pont alatt, ez is mutatja, hogy milyen szintet hoztak hátul. Ebben persze erősen benne volt az is, hogy a „back-to-backet” játszó Orlandónál a fél keret hiányzott, láthatóan meglehetősen fáradtak voltak Vucsevicsék és amint megkapták a nyakukba a Spurs által generált iszonyatos nyomást, arra nem lehetett válaszuk – ez van, sorozatban hetedszer kaptak ki, legközelebb a Heat ellen próbálkozhatnak újra.

A Spurs legjobb dobói: Gay 19/9, White 17/6, Murray 17
A Magic legjobb dobói: Vucsevics 26/6, Bacon 15/9, Okeke 8/3, Clark 8/6

Utah Jazz–Houston Rockets 114–99

Most helytállt a Rockets. A liga legrosszabb formában lévő, tartalékos, ráadásul back-to-back érkező csapatától nem várhattunk sokat a listavezető otthonában, de ezúttal tartotta magát a Houston és elkerülte a nagy arányú vereséget. A texasiaknál nem játszott Wall, Gordon, Oladipo, House Jr. és természetesen Christian Wood, valamint PJ Tucker sem, de a csapatnál előző este debütáló Kevin Porter Jr. hozott egy 27 pontos, 8 gólpasszos meccset, ő mindenképpen üde színfoltnak bizonyult a jelenleg borzasztóan mélyen lévő együttes estéjében. Kilenc olyan játékossal tudtak kiállni, akik nagy része a kispadról, vagy inkább annak is a legvégéről érkezne normál esetben, úgyhogy ennek fényében a 15 pontos vereség több, mint rendben lévő eredmény - viszont sorozatban 15. alkalommal kaptak ki, erre utoljára kereken húsz éve, 2001-ben volt náluk példa...

Csak amennyit kellett. Nem akart megszakadni az újraindítás utáni első meccsen a Utah, érezhetően csak annyit akartak kiadni magukból a hazaiak, amennyi feltétlenül szükséges volt a kötelező győzelem megszerzéséhez. Végül tökéletesen azért nem tudták teljesíteni a tervet, mert ugyan az első félidőt még megnyerték 17 ponttal, de utána nem döntötték el a találkozót, hanem túl hamar dőltek hátra, a Rockets partiban maradt, így a kezdőknek végül elég sokat kellett játszaniuk - mindegyikük legalább 30 percet töltött a parketten, sőt, Donovan Mitchell (28 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz) 36-ot kapott, ő nem pihenhetett. Ezzel együtt a győzelmük érdemi veszélyben azért nem forgott, igaz, amikor egy „bealvós” időszak után 94-90-ig zárkózott a Houston, talán Quin Snyder is kezdett ideges lenni - erre viszont csapata jól reagált és nem rontotta el a találkozót. Most viszont újabb idegenbeli túrára indulnak, ahol ennél biztosan több fog kelleni...

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 28/9, Conley 20/9, Bogdanovic 15/6, Clarkson 15/9
A Rockets legjobb dobói: Porter Jr. 27/3, Brown 15/9, Martin 15

Los Angeles Lakers–Indiana Pacers 105–100

Lehajrázta ellenfelét a Lakers. Nagyon nem nézett ki jól a visszatérés után sem a Los Angeles, támadásban mindenféle átütőerőt nélkülözött a bajnok, a záró etap elején még 12 pontos hátrányban volt, de aztán a ligaelit védekezés mellé megérkezett Kyle Kuzma tűzereje és rá építve sikerült megfordítaniuk a mérkőzést. Kuzma egymaga 15 pontot szórt a negyedik játékrészben és egy 22-4-es futást vezényelt le, amellyel a hazaiak a kezükbe vették az irányítást - ezzel együtt a végén még egyenlíthetett volna a Pacers, de 103-100-nál Kentavious Caldwell-Pope ellopta a labdát, ezzel pedig le is zárta a küzdelmet. A Lakersnél LeBron James 18 ponttal és 10 gólpasszal vonulhatott az öltözőbe, rajta és Kuzmán kívül pedig még Montrezl Harrellben volt némi kakaó - nem játszottak jól, de nagyon fontos volt számukra a győzelem, most lesz egy-két újabb napjuk javulni, hogy legközelebb, a GSW ellen már jobban működjön a gépezet.

Elrontotta a Pacers. Remekül kezdtek a vendégek, Malcolm Brogdon az első negyedben rögtön beszórt 18 pontot, a másodikban ehhez hozzátett további ötöt, de aztán a fordulás után őt megfogta a Lakers, az Indy támadójátéka pedig bajba került. Ugyan Domantas Sabonis (20 pont, 14 lepattanó, 8 gólpassz) próbálta húzni a gárdát, de a záró etapban jött egy rövidzárlat, amikor a LAL fordított, majd a hajrában is fontos játékokat rontott el a Pacers - a végén azzal tették fel a pontot az i-re, hogy az egyenlítőnek szánt támadásból eladták a labdát, ezzel lábon lőtték magukat. Így nem tudták megtörni a jeget, 2015 novembere óta képtelenek idegenben megverni a Lakerst, a jó hír viszont az, hogy Caris LeVert felépült és ha minden igaz, akár már a következő mérkőzésen bemutatkozhat a csapatnál.

A Lakers legjobb dobói: Kuzma 24/9, James 18/3, Harrell 17
A Pacers legjobb dobói: Brogdon 29/12, Sabonis 20, McDermott 13/6