NBA: másodjára már nyerni tudott Milwaukee-ban a Celtics; javított a Lakers

Detroit Pistons–Brooklyn Nets 111–113

Szorossá tette a végét a Pistons. A Detroit legutóbb az Indiana Pacers dolgát nehezítette meg, így a Nets ellenében is az volt a kérdés, hogy vajon borsot tudnak-e törni a keleti topcsapat orra alá? Nem kezdtek jól a hazaiak, az első két negyedben egyértelműen a vendégek akarata érvényesült, ám a fordulást követően Jerami Grant (19 pont), Saddiq Bey (14 pont, 5 lepattanó) és Mason Plumlee (13 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz) iránymutatásával váltottak az autóvárosiak, így a negyedik negyed elején már 82–82 állt az eredményjelzőn. Ezt követően szinte rögtön újított a Brooklyn, egy 10–0-s futással úgy tűnt, hogy el is döntik a mérkőzés végkimenetelét, ám a kispadról érkező Frank Jackson (14 pont) érdemeit is kiemelve, újfent visszakapaszkodtak a bizonyítani vágyó hazaiak. Két újabb vendégtripla után még kiharcolták annak az esélyét, hogy legyen egy dobásuk a győzelemért, amit Cory Joseph elhibázott, ennek ellenére a szívóssága miatt ezen az estén tapsot érdemelt a Motor City.

Harden és Griffin kettőse döntött. A mérkőzés pikantériája egyértelműen Blake Griffin visszatérése volt Detroitba, hisz alig néhány hete hagyta el a michigani várost és szerződött a Brooklyn csapatához, melynek kezdőjében ismételten szerepet kapott az elmúlt meccset kiülő James Harden – ellenben a Kevin Durant, Kyrie Irving, Landry Shamet trió továbbra is hiányzott. Jól kezdett a Nets, Griffin szemlátomást nagyon akart bizonyítani, a padról érkezve jutott el 20 perc alatt 17 pontig. Maga a parola nagyon érdekes képet festett, rengeteg volt a fault, a vitás kérdés, melynek eredményeképpen a játékvezetők hat technikait is kiosztottak, a detroiti Isaiah Stewartot pedig ki is állították. A fordulást követően kétszer is egyenlített a Pistons, ám a remekül játszó James Harden (44 pont, 14 lepattanó, 8 gólpassz) rendre megrázta magát, a döntő pillanatban pedig Jeff Green (8 pont) süllyesztett el egy triplát, így nyert a Brooklyn.

A Pistons legjobb dobói: Grant 19/3, Bey 14/12, Jackson 14/9, Plumlee 13
A Nets legjobb dobói: Harden 44/12, Griffin 17/6, Jordan 10

Toronto Raptors–Phoenix Suns 100–104

A megszokott úton. A Toronto kilencmeccses vereségsorozata legutóbb megszakadt ugyan, ám a trade deadline történései kihatással voltak a keretre, hisz elcserélték Norman Powellt, igaz, Kyle Lowry maradt. Az első negyedben még fej fej mellett haladtak a csapatok, majd a vendégek kontrollja érvényesült, s bár az utolsó negyedben majdnem elszórakozta a Suns a győzelmét, végül mégiscsak a papírforma érvényesült. Hazai oldalon Pascal Siakam (26 pont, 11 lepattanó, 6 gólpassz) és Fred VanVleet (22 pont, 4 lepattanó) duója hozta a kötelezőt, mellettük OG Anunoby (15 pont, 7 lepattanó) és Kyle Lowry (11 pont, 5 lepattanó, 6 gólpassz) sem játszott rosszul, bár az elmúlt hetek cserepletykáinak legfelkapottabb neve mezőnyből mindössze 4/12-et dobott. Sajnos úgy tűnik, hogy a Raptors végleg beleszürkül az idei szezonba, viszont emeljük ki, hogy a Powellért érkező Gary Trent Jr. kezdőként 8 ponttal (0/5 tripla), míg Rodney Hood csereként 2 egységgel debütált.

Majdnem elszórakozta a Phoenix. Habár az All-Star szünet óta egy-két váratlan vereség becsúszott arizonai oldalon, mégis egyértelműen ők voltak ennek a meccsnek az esélyei, amit bizonyítottak is, hisz az első tizenkét percet követően a kezükbe vették az irányítást. Chris Paul (19 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz) és Deandre Ayton (19 pont, 9 lepattanó) mellett Devin Booker ezúttal sokkal visszafogottabban játszott, mindössze 16 pontig jutott. A harmadik negyedben már 14 ponttal is vezettek a vendégek, míg 3 perc 50 másodperccel a végső dudaszó megszólalása előtt 100–91 volt az állás, ám ezt követően lefagytak, így innentől már egyetlen mezőnykosarat sem szereztek. A hajrában Paul, majd Booker két-két értékesített büntetője pecsételte meg a hazaiak sorsát, így nyert ugyan a Phoenix, ám az, hogy az utolsó 14 dobásukból csak kettőt küldtek a gyűrűbe, nem éppen kirakatba való.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 26, VanVleet 22/18, Anunoby 15/6
A Suns legjobb dobói: Paul 19/3, Ayton 19, Booker 16/6

Milwaukee Bucks–Boston Celtics 114–122

Ezúttal a Celtics volt a jobb. A csapatok két napja ugyanitt találkoztak egy érdekes mérkőzés keretében, ahol alapvetően dominált a Bucks, aztán túl korán aludt bele az estébe és a végén egylabdás hajrát csinált belőle a Boston. A vendégek ismét igyekeztek kikapcsolni a játékból a hazaiak legnagyobb nevét, ami nagyrészt sikerült is, hisz Jannisz Adetokunbo végül mindössze 16 ponttal és 8 lepattanóval zárt. Tatumék végig nagyon agresszívan játszottak, legfőképpen a periméteren kívül, s hiába nyújtott elfogadhatót Khris Middleton (19 pont, 4 gólpassz) és Jrue Holiday (17 pont, 4 gólpassz) is, ezúttal esélyük sem volt, csak futottak az eredmény után, ezzel pedig megszakadt a nyolcmeccses győzelmi sorozatuk.

Csapatként játszott nagyot a Boston. Az új szerzemény Evan Fournier még nem léphetett parkettre, így kérdés volt, hogy nem lesz-e vékony a mezőnyben a keret? Erre szinte már a feldobás pillanatában megadta a választ a Celtics, hisz azonnal nekiesett ellenfelének. A félidőben 60–55-re vezető vendégek a harmadik negyedben ki is végezték riválisukat, 9/14 hármast süllyesztettek el ebben a periódusban, ezzel megpecsételve a Milwaukee sorsát. Jayson Tatum (34 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz), Marcus Smart (23 pont, 8 lepattanó, 7/10 tripla) és Kemba Walker (21 pont, 5 gólpassz) is húsz pont fölé jutott, de Jaylen Brown (18 pont, 5 lepattanó) is hozta a kötelezőt. A Bucks a negyedik negyed nagy részében már ültette a sztárjait, hisz a Boston olyannyira egységes képet festett ezen az estén, hogy nem lehetett kérdéses a győztes csapat kiléte. „Nagyon jó érzés volt újra nyerni, szinte mindenki remekül játszott. Ugyan ez csak egyetlen győzelem, de bízunk benne, hogy talán ez valaminek a kezdete lehet” – mondta a lefújást követően Tatum.

A Bucks legjobb dobói: Middleton 19/12, Holiday 17/9, Adetokunbo 16/3
A Celtics legjobb dobói: Tatum 34/12, Smart 23/21, Walker 21/9

Charlotte Hornets–Miami Heat 110–105

Oktatott, majd kis híján elszórakozta a Hornets. A végeredményt tekintve szorosnak tűnhet a mérkőzés, de nagyon sokáig nem volt az, a Charlotte földbe döngölte riválisát: az első negyedet 40–23-ra nyerték a hazaiak, aztán a másodikban 61–31-re (!) is vezettek már, valósággal kiütötték ellenfelüket. A fordulás után azonban annyira visszavettek, hogy a Miami megérezte a vérszagot és a harmincpontos különbségből három egységnyire jött vissza a végjátékban – három másodperccel az órán aztán Devonte' Graham elsüllyesztett két clutch büntetőt, így megúszta a leolvadást és mégis megnyerte a meccset a Hornets. Ebben nagy szerepe volt Malik Monknak, aki februárban éppen a Heat ellen dobta 36 pontos karriercsúcsát és most is a Miamival szemben kapcsolt feljebb: 32 pontot szórt 12/17-es mezőnymutatóval és 5/9 triplával, ráadásul alig 26 játékperc alatt. Mellette a 26 pontos, 11 gólpasszos Terry Rozier, valamint a 16–8-cal záró Graham is jól mozgott, úgyhogy sorozatban harmadszor nyertek és negyedikek Keleten.

Nagyon mélyen van a Heat. Továbbra sem tud kimászni az egyre mélyebbé váló gödörből a Heat, zsinórban hatodszor is kikapott a gárda és már csak nyolcadik Keleten, egyre nagyobb bajba kerül Erik Spoelstra alakulata. Ezúttal a még mindig szűk keret és a back-to-back sem segítette az ügyüket, de azért ezt az első félidőt ennyivel nem lehet elintézni, vállalhatatlan teljesítményt nyújtottak annak ellenére, hogy Jimmy Butler már rendelkezésre állt. A fordulás után összeszedték magukat, ott már jól védekeztek, le is dolgozták a nagy hátrányt, az rendben van, de most már nem részsikerek, hanem győzelmek kellenek, méghozzá sorozatban, mert idő közben a kilencedik Pacers is utolérte őket – Spoelstra csak annyit mondott, hogy a második félidő energiája, sebessége rendben volt, így kellene folytatniuk.

A Hornets legjobb dobói: Monk 32/15, Rozier 26/12, Graham 16/12
A Heat legjobb dobói: Butler 20/6, Robinson 20/18, Adebayo 17

Orlando Magic–Portland Trail Blazers 105–112

Nurkic visszatért, Powell debütált. Damian Lillard a kisebb sérülése miatt kihagyta ezt a találkozót, ami magával vitte CJ McCollum hatékonyságát is, mert ő is rengeteg dobást elhibázott most, de ennek ellenére is maximálisan pozitívan értékelhetik ezt az estét Portlandben. A Blazersnél ugyanis egyrészt nagyszerű játékkal debütált az egy nappal korábban megszerzett Norman Powell, aki azonnal bekerült a kezdőbe és 22 ponttal, 5/7 triplával jelezte, hogy megérte cserélni érte. Másrészt pedig január 15-e óta először léphetett pályára Jusuf Nurkic, aki 19 perc alatt 8 ponttal és 8 lepattanóval már be is segített, ami legalább ekkora örömhír – ha Lillard is kipiheni magát, akkor végre ismét teljes lehet a keretük. Ráadásul bár a vártnál sokkal-sokkal nehezebben, de végül a győzelmet is kibrusztolták valahogy, úgyhogy teljes lehetett az öröm – Covington (15 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz, 4 blokk), Kanter (15 pont, 15 lepattanó) és Simons (5/7 tripla) is jó számokkal zárt, készülhetnek a Raptors elleni meccsre, ami Powellnek elég különleges lesz...

Meglepően jól tartotta magát a Magic. A hazaiak szinte minden érdemi játékosukat elcserélték, így a Randle, Bacon, Ennis, Okeke, Birch sor alkotta a kezdőt, illetve Bamba, Carter-Williams és Mané a kispadot, ami mindent elmond arról, hogy jelenleg milyen játékerőt képvisel ez a csapat. Ennek ellenére a végéig partiban voltak a Portlanddel, Chuma Okeke 22 ponttal és 4/6 triplával ugrott be Aaron Gordon helyére, elöl-hátul próbálták sallangmentesen tenni a dolgukat és az energia terén ingadozó, új és régi/új játékosait próbálgató, a győzelmet biztosra vevő Blazers nem tudott igazán föléjük nőni. Még 94–94-nél, bő hat perccel a vége előtt is egál volt az állás, nagyot küzdött az Orlando, de itt azért kicsit megemberelte magát a Portland, egy 7–0-val meglépett és onnan már nem volt visszaút – a hazaiak így is bőven felülteljesítettek, kíváncsian várjuk, hogy mire mennek a folytatásban.

A Magic legjobb dobói: Okeke 22/12, Ennis 18/12, Bacon 17/3
A Trail Blazers legjobb dobói: Powell 22/15, McCollum 22/6, Covington 15/9, Kanter 15, Simons 15/15

Minnesota Timberwolves–Houston Rockets 107–101

Egy futással nyert, de nem ünnepelt a Minnesota. Nagyon rosszul játszott ezen a mérkőzésen a Wolves, csúnyán elrontotta a második negyedet és még a harmadikban is komoly gondjai voltak, így 19 pontos hátrányt szedett össze. Hogy mégis nyerni tudott, az az ekkor futott 22–0-s rohamnak volt köszönhető, amellyel sikerült megfordítani a mérkőzést a záró etapban, amikor is az addig jól játszó Rockets 3/22-t (!) dobott mezőnyből és közel nyolc percig egyáltalán nem talált a gyűrűbe. Karl-Anthony Towns egymaga 14 pontot szórt az utolsó játékrészben, ő jelentette a fordítás alapját, végül 29 ponttal, 16 lepattanóval és 8 gólpasszal zárt, de a mérkőzés után érdekes nyilatkozatot tett: mint mondta, nem érdemlik meg a győzelmet és elárulhatja, hogy senki sem ünnepelt az öltözőben, ugyanis ez az egész meccs egy nagy csalódás volt számukra.

Nem bírta végig a Rockets. A második-harmadik negyedben remekül működött a betörés-kiosztás játék a vendégeknél, megvolt a ritmusuk, ültek a dobásaik és John Wall erősen felemás teljesítményének (6/25 mezőnyből, 15 gólpassz, 7 eladott labda) akkor éppen a jobbik időszakát élték. A záró etapra azonban minden összezuhant, a nyolc bevethető játékos nem bírta erővel és hirtelen kipukkadt a lufi, szinte jó megoldásuk sem volt percekig, ezért kaptak ki – ez inkább az ő meccsük volt és nem a Wolvesé, de hiába, tovább tartott, mint amit ők meg tudtak volna oldani. Egyénileg Christian Wood (24 pont, 9 lepattanó) és Ben McLemore (21 pont, 7/14 tripla) is említést érdemel, bíznak benne, hogy következőleg akár a Heat-cserében megszerzettek, akár a most sérülés, vagy egyéb ok miatt hiányzók közül valakik rendelkezésre fognak állni.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 29/12, Hernangómez 19/6, Reid 16
A Rockets legjobb dobói: Wood 24/6, McLemore 21/21, Wall 14/3

New Orleans Pelicans–Denver Nuggets 108–113

Megint a vége hiányzott. Sokadik olyan vereségét szenvedte el ebben a szezonban a New Orleans, amikor a végjátékban maradt alul úgy, hogy addig kézben tartotta az eseményeket – ezúttal is ez történt, a hajrában egyszerűen képtelen volt jó döntéseket hozni és biztos kézzel megoldani a helyzeteket a hazai csapat. Pedig három negyeden keresztül az történt, amit ők akartak, Zion Williamson (39 pont, 16/19 mezőnyből, 10 lepattanó, 5 gólpassz) félelmetes teljesítményt nyújtott és elpusztított mindenkit a festékben, rá építve pedig végig vezetni tudtak, sokszor 10-12 pontos különbséggel is. Még a záró etap derekán is megléptek 100–89-re, de ezzel ellőtték minden puskaporukat, a Denver válaszolni tudott, a Pels pedig megremegett: három és fél perc alatt egy 13–2-es Nuggets-futás következett. Itt még egy-két kosárral reagáltak és két perccel az órán, 108–107-nél megint ők vezettek, de az utolsó négy dobásukat zsinórban elrontották és nem szereztek már pontot – egy ilyen kiélezett meccsen nem lehet azt várni, hogy majd letelik az idő és valahogy megnyerjük, végre kell hajtani a győztes játékokat, ami ennek a csapatnak még mindig nem megy...

Értékes győzelem. Michael Malone, a Denver vezetőedzője nagyon sokra tartja ezt az idegenben aratott sikert azért, mert végig futottak az eredmény után, majd a hajrában clutch játékokkal, parádés védekezéssel „lopták el” a győzelmet az addig jól játszó New Orleanstól. Nikola Jokics (37 pont, 17/30 mezőnyből, 6 lepattanó, 9 gólpassz), Jamal Murray (23 pont, 11 gólpassz) és Michael Porter Jr. (25 pont, 5/6 tripla, remek védekezés Brandon Ingramen) is nagyot játszott, Malone pedig főleg utóbbit emelte ki: szerinte az Ingramen való extra védekezése kulcsfaktor volt a győzelmük szempontjából. Összességében azt mondhatjuk, hogy ez a Denver már úgy tudott most nyerni, mint egy rutinróka csapat: kocogunk az ellenfél után, ameddig kell, aztán a fontos időszakban elkezdünk kőkeményen védekezni, beverünk több clutch triplát és megoldunk nagyon fontos helyzeteket, aztán köszönjük szépen és behúzzuk a győzelmet. A társaság másfél meccsre van a Lakerstől, következőleg az Atlantával találkozik majd.

A Pelicans legjobb dobói: Williamson 39/3, Bledsoe 16/6, Alexander-Walker 14/12
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 37/9, Porter Jr. 25/15, Murray 23/6

Dallas Mavericks–Indiana Pacers 94–109

A Doncic nélküli Mavs. Nem léphetett pályára a hazaiaknál Luka Doncic és bár Rick Carlisle vezetőedző szerint így is volt elég tehetségük a meccs megnyeréséhez, de ezt végül nem tudták bizonyítani – Carlisle szerint azért, mert nem jól hajtották végre a játékaikat, ez okozta a vesztüket. Hiába Kristaps Porzingis jó teljesítménye (31 pont, 18 lepattanó), ettől még csapatszinten nem működött a gépezet, 41 százalékkal dobtak mezőnyből, 23 százalékkal tripláztak és mindössze 17 gólpasszt osztottak szét egymás között, meglehetősen vérszegény volt a támadójáték. Védekezésben kapartak, így nem is voltak messze ellenfelüktől, a harmadik negyedet meg is nyerték hat ponttal, de összességében nem volt bennük elég tűzerő ahhoz, hogy végig tartani tudják a lépést – remélik, hogy a Pelicans ellen már visszatérhet Doncic és vele az ő jó formájuk is.

Kintről nyerte meg a Pacers. Az Indiana egy dologban tudott messze a Dallas fölé nőni, az pedig a tripladobás volt, a vendégek ugyanis 20 alkalommal zörgettek be távolról, amellyel beállították a franchise-rekordjukat: 42.6 százalékkal céloztak, folyamatosan büntettek kintről. Ebben Malcolm Brogdon (22 pont, 6/9 tripla) járt az élen, de 4/6 hármassal Doug McDermott is sokat tett hozzá, magas poszton pedig Domantas Sabonis (22 pont, 15 lepattanó, 5 gólpassz) igyekezett felvenni a versenyt Porzingisszel. Összességében 13 ponttal nyerték az első félidőt, de vezettek már 21-gyel is, a kicsit gyengébb harmadik negyed ellenére magabiztosan tudtak nyerni, hiszen a záró etapban már ismét ők diktáltak – ötből negyedszer győztek, nagy lendülettel zárkóznak felfelé.

A Mavericks legjobb dobói: Porzingis 31/9, Hardaway Jr. 16/6, Richardson 11/6
A Pacers legjobb dobói: Sabonis 22/3, Brogdon 22/18, McDermott 12/12

Utah Jazz–Memphis Grizzlies 117–114

Szoros lett a vége. A papírforma magabiztos Jazz-sikert jósolt és a hazaiak a 14 ponttal megnyert első negyedükkel jelezték is, hogy ezt komolyan gondolják, ezt követően pedig sokáig nagyon simán vezettek – a harmadik negyedben 21 egység is volt közte, nem tűnt úgy, hogy ebből szoros végjáték lesz. A Grizzlies azonban fokozatosan zárta az ollót és bár három és fél perccel az órán még mindig 11 pont volt a Utah előnye, de mindez az utolsó fél percre egylabdássá változott, sőt, 117–114-nél a Memphisnek labdája volt az egyenlítéshez is. A nem sokkal korábban triplát dobó Dillon Brooks viszont azt a dobását már elrontotta, a feldobást Mike Conley vitte el, így a Jazz valahogy kiizzadta a sikert annak ellenére, hogy a korábban biztosnak tűnő előnyét leadta. Egyénileg főleg Donovan Mitchell (35 pont, 6 gólpassz, 5/7 tripla) játszott nagyot, de Rudy Gobert (25 pont, 9 lepattanó, 2 blokk) is sokszor került jó helyzetbe a palánk alatt, zsinórban negyedik sikerükkel pedig tovább erősítették ligaelső pozíciójukat.

Helytállt a Memphis. Jó formában érkezett meg a listavezető otthonába a Grizzlies, ahol az utolsó másfél negyedben meg is mutatta, hogy bármire képes, hiszen bár addig ez a Jazz meccse volt, de utána alaposan megizzasztotta ellenfelét a vendégcsapat. A harmadik negyed hajrájában Ja Morant (32 pont, 11 gólpassz) vezetésével produkáltak egy 21–9-es futást, amellyel visszajöttek a meccsbe, majd a záró etap végén egy újabb rohammal megteremtették maguknak az esélyt a hosszabbításra is – Brooks (22 pont, 9/16 mezőnyből) kimaradt dobásán múlt, hogy ezt nem tudták megcsinálni. Rajtuk kívül Valanciunas (14 pont, 18 lepattanó, 2 blokk), az 5/9 triplás Grayson Allen, valamint Brandon Clarke is kitett magáért, úgyhogy a vereség ellenére nem lehetnek igazán elégedetlenek, jól helytálltak, holnap pedig ugyanitt javíthatnak.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 35/15, Gobert 25, Bogdanovic 17/3
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 32/3, Brooks 22/9, Allen 17/15

Golden State Warriors–Atlanta Hawks 108–124

Collins remekelt, jobb volt az Atlanta. Magabiztosan nyerte meg ezt a mérkőzését a két vereség után javító Hawks, a vendégek végig nagyon tudatosan, koncentráltan támadtak, kihasználták a matchup-előnyeiket, pont azokra figyeltek, amelyeket legutóbb Nate McMillan vezetőedző kiemelt. Trae Young (21 pont, 15 gólpassz) és Clint Capela (18 pont, 15 lepattanó, 2 labdaszerzés, 3 blokk) szokásosan remek játéka mellett most John Collins hozta az extrát, az erőcsatár nagyon türelmesen büntette meg a GSW-védekezés gyengeségeit és végül 38 pontos karriercsúcsig jutott: 14/19 dobása a gyűrűben landolt, 4/5 triplát is bebombázott, a 12 lepattanója így már csak ráadás. Az Atlanta már egy félidő alatt megdobta a hetven pontot, a harmadik negyed végére elérte a százat, a negyedik játékrészben pedig már nem kellett feszülnie, kicsit visszavehetett – több mint tíz év után először verték meg idegenben a Warriorst, így mehetnek Denverbe.

Hiányzik Curry. Ismét maga alatt volt ezen a mérkőzésen a Warriors, hiába Andrew Wiggins (29 pont, 4/7 tripla) ponterős teljesítménye és Steve Kerr vezetőedző szerint most egyetlen dolog hiányzik nekik: Steph Curry személyisége a győzni akarásával, mentalitásával, magabiztosságával. Ismét elég hamar szétestek az Atlanta jó játékától, Draymond Green konkrétan dobáskísérlet (!) nélkül zárta az estét, úgyhogy zsinórban negyedszer is kikaptak, méghozzá megint egészen pocsék védekezéssel, ami az előző esti, Kings elleni 141 kapott pont után egyre aggasztóbb. Most fogadják a Chicagót, aztán lesz egy hárommeccses keleti túrájuk, meglátjuk, hogy van-e bennük tartás, mert Curryre még mindig nem számíthatnak.

A Warriors legjobb dobói: Wiggins 29/12, Wiseman 18, Poole 15/9
A Hawks legjobb dobói: Collins 38/12, Young 21/3, Capela 18

Los Angeles Lakers–Cleveland Cavaliers 100–86

Mint egy falat kenyér. Iszonyatosan kellett ez a győzelem a Lakers számára, a címvédő sorozatban négy vereség után, back-to-back lépett pályára és először tudott nyerni azóta, hogy Anthony Davis mellett LeBron James is megsérült. Természetesen most sem az elsöprő támadójáték hozta meg a sikert, hanem a szigorú, fizikális védekezés, amit a b2b ellenére is fel tudott mutatni Frank Vogel alakulata, különösen a második félidőben: a nagyszünetig még csak erőlködtek, hátrányban is voltak, aztán a harmadik negyedet 28–10-re nyerték meg, ott a kezükbe vették az irányítást. Abban az említett harmadik negyedben 3/21-es mezőnymutatón tartották a Clevelandet és Dennis Schröder (17 pont, 7 gólpassz, 4 labdaszerzés), valamint Montrezl Harrell (24 pont, 10 lepattanó) extra energiáját felhasználva feljebb tudtak kapcsolni elöl, az itt kiharcolt előnyt pedig már beosztották a folytatásban – a 23 százalékos triplázás és a 23 eladott labda ellenére rendkívül fontos győzelmet arattak és várják, hogy a javuló Davis mikor térhet vissza a pályára.

Lagymatagon nem lehet. J.B. Bickerstaff, a vendégek vezetőedzője szerint tartalékos keret ide vagy oda, tudták, hogy a Lakers nagyot fog küzdeni, hiszen egy bajnokcsapatról beszélünk, mégsem nőttek fel az ő energiaszintjükre – mint mondta, a harmadik negyedben sokkal intenzívebben játszott a LAL, ők pedig képtelenek voltak ezt lekezelni. Az ott teljesen széteső támadójátékot később összekalapálták vállalhatóra, de annyi már nem volt bennük, hogy át is vegyék az irányítást, az a bő tíz perc elvette tőlük a győzelem esélyét – végül alig 39 százalékos mezőnymutatóval és 19 százalékos triplázással zártak, ők voltak a „csúnyábbak” ezen a „csúnya” meccsen. Számukra persze olyan óriási tét már nincs, a playoffra minimális esélyük van csak a realitás talaján maradva, de tanulni sokat lehet az ilyen leckékből is, következőleg pedig Sacramentóban vizsgázhatnak.

A Lakers legjobb dobói: Harrell 24, Schröder 17/3, Horton-Tucker 15/3
A Cavaliers legjobb dobói: Nance Jr. 17/3, Garland 14/3, Allen 13/3