NBA: a Clippers otthonában is nyert, már nyugati harmadik a Denver

Charlotte Hornets–Detroit Pistons 107–94

LaMelo Ball visszatért. Hosszú kihagyás után léphetett ismét pályára a Hornets újonc irányítója, és rögtön éreztetni tudta a hatását: eladott ugyan 5 labdát, illetve csak 1/4 triplája ért célba, de 28 perc alatt így is eljutott 11 pontig, 7 lepattanóig és 8 gólpasszig, összességében jó játékkal tért vissza. Ball mellett Malik Monk is visszatért, ő 15 kihagyott meccs után 11 ponttal tolta meg a Hornets szekerét a kispadról, és ezek az új impulzusok is hozzájárultak ahhoz, hogy két vereség után ismét nyerni tudjanak a hazaiak. Persze ehhez kellett a 8/15 triplát bebombázó Terry Rozier (29 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz), illetve a 11/16-tal célzó Miles Bridges (27 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz) is. P.J. Washington (16 pont, 8 lepattanó, 3 blokk) szintén hozzátette a magáét, míg a cseresorból előlépő Bismack Biyombo (6 pont, 9 lepattanó, 5 blokk) vezetésével 15 dobást is blokkoltak a Hornets játékosai, ami az egész NBA mezőnyét nézve is szezoncsúcsnak számít, és a csapat történetében is mindössze 5. alkalommal fordult elő, hogy ennyi blokkot elérjenek.

Nem adta magát könnyen a Pistons. Erősen tartalékosan, Hamidou Diallo, Wayne Ellington, Jerami Grant, Cory Joseph, Jahlil Okafor, Mason Plumlee és Dennis Smith Jr. nélkül kellett kiállniuk a vendégeknek, de ennek ellenére sem játszottak alárendelt szerepet a mérkőzés nagyobbik részében, és még abból is fel tudtak állni, hogy a 2. negyedben 30–32 után egy 25–4-es periódussal jelentős előnyt épített ki a Hornets. A vendégek kemény munkával felzárkóztak 83–80-ig a 4. negyed elején, viszont eddigre érezhetően elfáradtak, és a Hornets egy 13–0-s futással eldöntötte az érdemi kérdéseket. Granték hiányában Saddiq Bey (22 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) próbált meg a Pistons élére állni, de mindössze 7/21 dobását süllyesztette el. A hatékonysága miatt mégis nehéz kritizálni, mert rajta kívül a kispadról beszálló Frank Jacksonban (25 pont, 7 lepattanó) volt csak pont, és ez a duó felelt a vendégek 13 bedobott triplájából 11-ért. A kinti dobásokkal így összességében nem volt nagyon nagy gondja a Pistonsnak, megütöttek egy elfogadható szintet (35.1%), az viszont már túlságosan nagy problémát okozott, hogy mezőnyből csak 38.5%-kal céloztak, így a vége vereség lett.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 29/24, Bridges 27/3, Washington 16/6
A Pistons legjobb dobói: F. Jackson 25/18, Bey 22/15, Cook 12

Houston Rockets–Golden State Warriors 87–113

Nagy harmadik negyeddel hozta a kötelezőt a Warriors. Az első félidőben nem úgy tűnt, hogy képes érvényesíteni a papírformát a GSW, a vendégek már 11 ponttal is égtek, Steph Curry 2/12-es mezőnymutatónál járt a nagyszünetben, nagyon rosszul festett a helyzet a Kerr-legénység számráa. Aztán jött a harmadik negyed és a totális fordulat: Curry egymaga 23 pontot termelt csak ebben a játékrészben, a Warriors pedig 39–12-re húzta be ezt a 12 percet – közel nyolc perc alatt egy 28–4-et rohantak a kaliforniaiak, ezzel átszaladtak ellenfelükön. A záró etap innentől formalitássá vált, Curry ott már nem is lépett pályára, az ő 30 pontja és 7 triplája mellett Andrew Wiggins (20 pont, 8/14 mezőnyből), Mychal Mulder (17 pont, 5/7 tripla) és Jordan Poole (17 pont, 6 gólpassz) is említést érdemel, míg az egy jó félidőre képes Houstonnál a legutóbb 50 pontig jutó Kevin Porter Jr. ezúttal megállt 16 egységnél – amellyel egyébként megint ő lett csapata legjobb dobója. Meglepetés tehát nem történt, a GSW utolérte a Spurst és fél meccsre megközelítette a Memphist, óriási helyezkedés zajlik a nyugati 8-10. pozíciókért.

A Rockets legjobb dobói: Porter Jr. 16/6, Martin Jr. 16, Tate 14/3
A Warriors legjobb dobói: Curry 30/21, Wiggins 20/6, Mulder 17/15, Poole 17/6

Atlanta Hawks–Chicago Bulls 108–97

Javított az Atlanta. A 0–3-ss idegenbeli túráról hazatérve nagyon kellett ez a győzelem a Hawksnak, a back-to-back ellenére be is vetették a nem 100%-os Trae Youngot és Clint Capelát, illetve visszatérhetett Bogdan Bogdanovics is, többé-kevésbé teljes fegyverzetben léptek pályára. Az első félidejük ennek ellenére elég gyengére sikerült, védekezésben nagyon hiányzott belőlük a fizikalitás, támadásban pedig 10 labdát adtak el a nagyszünetig, amelyekből 17 pontot kaptak, így nem volt meglepő a párpontos hátrányuk. A harmadik negyed elején már 11 egység volt a lemaradásuk, de itt végre megrázták magukat és egy gyors 13-0-s futással mindent eltüntettek - ez pedig olyan lendületet adott nekik, hogy már nem is néztek vissza, innentől végig ők vezettek. A játékrész végén még volt egy rosszabb időszakuk a mezőnydobásaikat tekintve, de eddigre összeállt a védekezés, így tartották a minimális előnyüket, majd a záró etapban fontos pillanatban elsüllyesztett dobásokkal őrölték fel ellenfelüket. Az utolsó percekben már nem kellett aggódniuk, a kezükben volt a meccs és végül Young (33 pont, 7 gólpassz), Capela (20 pont, 11 lepattanó, 8/9 mezőnyből), Bogdanovics (15 pont, 5 gólpassz) és Collins (13 pont, 10 lepattanó, 4 labdaszerzés) vezetésével hozták is a fontos győzelmet, amellyel megtartották keleti ötödik helyüket.

Két legjobbja nélkül küzdött a Bulls. A szintén back-to-backet játszó vendégeknél Zach LaVine mellett Nik Vucsevics sem lépett pályára, de az első félidőben Thad Young (20 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz, 10/12 mezőnyből) és Patrick Williams (19 pont, 7/13 mezőnyből) vezetésével így is vezetni tudtak. Ebben a felállásban azonban most ennyi volt tőlük a maximum, a két vezérük nélkül nem működött stabilan a játékuk, végül csak 6/24 triplát tudtak bedobni, büntetőből is jóval kevesebbet harcoltak ki, úgyhogy a fegyelmezett játékuk végül csak a tisztes helytálláshoz volt elég - nagyjából itt kell végleg elengedni a playoff-reményeket, már matematikai esélyből is elég vékony az, ami nekik van.

A Hawks legjobb dobói: Tr. Young 33/12, Capela 20, Bogdanovics 15/9
A Bulls legjobb dobói: Th. Young 20, Williams 19/6, White 12/3, Satoransky 12

Cleveland Cavaliers–Miami Heat 107–124

Nem hibázott a Heat. Muszáj volt nyernie ezt a meccset a floridai alakulatnak és az elrontott első negyed (11 pontos hátrányban is voltak már) után ezt végül meg is tették a vendégek - a második játékrészt már ők nyerték 14 egységgel és a nagyszünetet követően is fokozatosan növelték az előnyüket. Ezúttal kiegyensúlyozottak voltak támadásban, Kendrick Nunn (22 pont, 4/6 tripla) és Duncan Robinson (20 pont, 6/9 tripla 21 perc alatt) vezetésével 50%-kal süllyesztettek el 18 hármast, mellettük pedig Ariza, Butler, Adebayo és Strus is tíz pont fölé jutott, így csapatszinten 54%-kal céloztak mezőnyből - a festékben 50-30-ra nyertek és nagyon figyeltek a leindításokra is, összesen öt ilyen pontot engedélyeztek a Cavsnek. A negyedik negyedben már nem forgott veszélyben a sikerük, vezettek 23 ponttal is, úgyhogy hozták a kötelezőt és ismét egálban vannak a Bostonnal – óriási csata lesz kettejük és a Hawks között a hátralévő néhány meccsen, hogy kinek kell végül playint játszania.

Túl sok eladott labda. Ha csak egy statisztikát kell megjelölnünk a Cavs-vereség okaként, akkor mindenképpen az eladott labdákat kell kiemelnünk: 19 alkalommal szórták el a játékszert és ezekből 24 pontot kaptak, míg a Heat csak nyolcszor vesztett labdát és mindössze két pontot kapott ebből. Ez az óriási különbség nem fért bele, a rengeteg hiányzó miatt amúgy is csak tíz játékost tudtak nevezni a hazaiak és bár több izgalmas egyéni teljesítmény is akadt náluk, de összességében nem ütötték meg a Miami szintjét az első negyed után - Kevin Love (25 pont, 7/10 tripla), Cedi Osman (15 pont, 7 lepattanó és karriercsúcsot jelentő 11 gólpassz), Collin Sexton (25 pont, 8 gólpassz, 4/6 tripla), vagy éppen Dean Wade (6/10 tripla) jó számai, egyúttal a csapatként elsüllyesztett 20 hármas is ment a levesbe.

A Cavaliers legjobb dobói: Love 25/21, Sexton 25/12, Wade 18/18
A Heat legjobb dobói: Nunn 22/12, Robinson 20/18, Ariza 18/6

Orlando Magic–Memphis Grizzlies 112–111

Cole Anthony döntött. A Magic újonc irányítója felemás szezont fut, több nehézséggel is meg kellett küzdenie, ezen az estén viszont karriercsúcsot jelentő 26 pontot ért el 8 lepattanóval és 6 gólpasszal, és 0,1 másodperccel a vége előtt ő süllyesztette el a mérkőzést eldöntő triplát is, amivel 5-4 után először juttatta ismét vezetéshez csapatát. Anthony az első 3 negyedben mindössze 2/9 dobását értékesítette, az utolsó játékrészben viszont 4/6-tal célzott, ehhez hozzátett 5/5 büntetőt is, és 15 pontot ért el ekkor, elő tudott lépni vezérré. Mellette a közelmúltban szerződtetett Moritz Wagner is villogott, szezoncsúcsot jelentő 24 pontot ért el, bebombázott 4/6 triplát is, az utolsóval ráadásul bő egy perccel a vége előtt egyenlíteni tudott a Magic (109-109). A kezdőből Dwayne Bacon (23 pont) is ponterősen játszott, míg a kispadról R.J. Hampton (18 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) hozott nagy lendületet, illetve süllyesztett el egy másik nagyon fontos hármast, és ez végül elég is volt ahhoz, hogy visszavágjanak az egy nappal korábbi, Memphisben elszenvedett 92–75-ös vereségükért.

Ezt kiengedte a kezéből a Grizzlies. A play-in helyeken belüli küzdelemben minden győzelem rendkívül fontos a Memphis számára, és a vendégek ennek megfelelően sokáig magabiztos előnyben játszhattak, a nagyszünetben 14, a 3. negyed közepén 20 ponttal is vezettek (57–77). Erre előbb egy 18-6-os futással válaszolt a Magic, majd a 4. negyedben pontról-pontra tovább tudták faragni a hátrányukat, és 103-109 után Hampton és Wagner tripláival egyenlíteni tudtak. Az utolsó bő egy percben Ja Morant (22 pont, 7 gólpassz, 6 eladott labda) két dobást is elhibázott, de 7 másodperccel a vége előtt Dillon Brooks (23 pont) mégis vezetéshez juttatta a Memphist, erre viszont volt még egy válasza a hazaiaknak 0,1 másodperccel a vége előtt. A jó egyéni teljesítmények most is megvoltak a Grizzliesnél, Kyle Anderson 21 pontig jutott, Jonas Valanciunas a 11 pontja mellett 16 lepattanót is megkaparintott, viszont a 4. negyedben Morant és Brooks közös erővel csak 4/12 dobását süllyesztette el, más nem tudott fellépni melléjük, míg a Magic oldalán többen is villogtak ekkor, és ez döntőnek bizonyult.

A Magic legjobb dobói: Anthony 26/12, Wagner 24/12, Bacon 23
A Grizzlies legjobb dobói: Brooks 23/6, Morant 22/6, Anderson 21/9

Minnesota Timberwolves–New Orleans Pelicans 136–140 – hosszabbítás után

Kiharcolta a Pelicans. Jól kezdték ezt a meccset a vendégek, mert nyolc ponttal nyerték az első negyedet és már tíz egység feletti előnyük volt, de mivel a védekezésük a „szokásos” szinten működött, így ez a fór nem sokat jelentett és a folytatásban el is tűnt az egész - olyannyira, hogy a záró etapban nagyon közel álltak a vereséghez. Három és fél perccel a vége előtt még 119–109-es hátrányban voltak és nem úgy tűnt, hogy van bennük még egy fokozat, kihagytak két büntetőt, adtak el labdát, igazából nem tudtak felpörögni – viszont mivel a Minnesota teljességgel megállt, így mégis elkezdtek közeledni. Másfél percnél Eric Bledsoe duplájával hirtelen már egy labdán belül találták magukat, majd a következő játékból Zion Williamson ki is egyenlített – végül két támadópattanóval és egy jó védekezéssel ki is harcolták a hosszabbítást, így tízpontos hátrányból mentettek túlórára a legvégén. A ráadásban pedig már Williamson időszaka következett, az erőcsatár egymaga hét pontot termelt ekkor és az ő büntetőivel, valamint 2+1-ével sikerült meglépniük a legfontosabb pillanatban - itt még azért kellett Bledsoe triplája és Lonzo Ball büntetői is, de végül csak behúzták a fontos győzelmet. Egyénileg Williamson (37 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz, 14/17 mezőnyből) egészen parádés teljesítményt nyújtott, de Ball (33 pont, 11 lepattanó, 8 gólpassz, 8/17 tripla) is szenzációs volt, úgyhogy ezzel a kiizzadt sikerrel még mindig van matematikai esélyük a playinre.

Elrontotta a Wolves. A hazaiak sem vették túl komolyan a védekezést, a várakozásoknak megfelelően egy laza, dobálgatós meccset vívtak a felek, hiszen mindketten ebben jók, de a végjátékban ezúttal a Pels volt koncentráltabb. A Minnynek mindene adott volt a győzelemhez, de a rendes játékidő utolsó három percében engedett több támadópattanó, bután eladott labda, elrontott támadás megpecsételte a sorsukat, ott rengeteg hibát követtek el rövid idő alatt, a hosszabbításban pedig már jobb volt a New Orleans - ugyan Karl-Anthony Towns (28 pont, 14 lepattanó) és Anthony Edwards (29 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz) remek számokkal zárt, de a győzelmet nem tudták kiharcolni. Sorozatban négy siker után így ismét kikaptak, következőleg a legalább ennyire motivált Grizzliest próbálhatják meg túldobni.

A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 29/6, Towns 28/12, Russell 17/3, Reid 17/9
A Pelicans legjobb dobói: Williamson 37, Ball 33/24, Bledsoe 16/6

Oklahoma City Thunder–Indiana Pacers 95–152

Valószínűtlen helyzet. Brogdon és Turner nélkül, rossz formában érkezett meg erre a meccsre a Pacers és bár Sabonis már visszatérhetett (illetve természetesen kötelező volt nyerniük), de így sem láttuk jönni azt, ami végül történt. Az Indiana ugyanis az első három negyed mindegyikében elérte a 40 pontos határt, 126-nál járt a gárda három játékrészt követően, majd a negyedikben kicsit kiengedett, de a 152 egység így is a klubtörténelem legjobbja, sőt, harcban voltak azért is, hogy az NBA-történelem legnagyobb különbségű győzelmét arassák – ez 68 pontot jelent, ők pedig bő négy perccel a vége előtt még 67-tel vezettek. Ez ugyan nem jött össze, be kellett érniük egy rongyos 57 pontos sikerrel (...), Sabonis pedig finoman szólva is rozsdamentesen tért vissza hat kihagyott meccse után: már az első félidőt egy 22 pontos, 11 lepattanós, 11 gólpasszos tripla-duplával zárta, végül 26-19-14-gyel fejezte be a meccse és az asszisztok terén karriercsúcsot döntött. Mellette említhetjük még Doug McDermott (31 pont, 6/8 tripla), vagy Caris LeVert (25 pont, 6 gólpassz) játékát is, csapatszinten 65.5%-kal dobtak mezőnyből, illetve 63.6%-kal tripláztak, egészen döbbenetes számok ezek – kellett már nekik a siker, de Sabonis szerint semmi hasonlóra nem számítottak ők sem...

Nincs mit mondani a Thunderről. Mark Daigneault vezetőedző nem akarta szépíteni a dolgot, szerinte ez egyszerűen kínos és megalázó meccs volt számukra, elképesztően nagy verést kaptak, az egy félidő alatt kapott 82 ponttal pedig saját negatív NBA-rekordjukat is megdöntötték - a teljes meccs során kapott 152-vel nem, ahhoz még "hiányzott" kettő. Pozitívumokat ilyenkor nyilván nem lehet találni, maximum annyit, hogy már csak néhány meccs van vissza ebből a szezonból és újragombolhatják a kabátot...

A Thunder legjobb dobói: Brown 16, Bradley 13, Mykhailiuk 13/12
A Pacers legjobb dobói: McDermott 31/18, Sabonis 26/6, LeVert 25/12

Dallas Mavericks–Washington Wizards 125–124

Kiélezett meccset nyert a Dallas. Kiváló mérkőzést vívtak a felek, megvoltak az egyéni klasszisteljesítmények, mindkét csapat látványosan játszott és egészen az utolsó másodpercekig vérre menő küzdelmet vívtak egymással. Oda-vissza voltak azért nagy hullámzások, a Mavs vezetett már 18 ponttal is, míg a Wizards legnagyobb előnye nyolc egység volt, de ez utóbbi a negyedik negyed elején állt be, innen küzdötte vissza magát a Dallas. Az utolsó hét perc során már gyakorlatilag végig egál volt az állás, záporoztak a kosarak ide-oda, a Mavsnél minden játékot Luka Doncic intézett, míg a túloldalon Bradley Beal vette a kezébe a karmesteri pálcát, ő dobta csapata utolsó hat pontját a záró másfél percben. A végső ütés azonban a Dallasé lett, kilenc másodpercnél Doncic találta meg Finney-Smith-t, aki beverte a clutch triplát, ezzel lett 125–124, majd az ellentámadásból Beal dobása már kimaradt, így ért véget a küzdelem – igazi thrillert nyert meg Rick Carlisle együttese, a Washington pedig bánkódhat, mert egyetlen játékon múlt a bravúrja.

Doncic parádézott, de a Wizards sztárjaira sem lehetett panasz. A Dallas szlovén zsenije szenzációsan kontrollálta csapata játékát, 31 pontja és 12 lepattanója mellett pedig végül karriercsúcsot jelentő 20 (!) gólpasszt osztott szét - ráadásul alig egy labdát adott el mellette, abszolút ihletett napot fogott ki a társak megtalálása terén. Az ő extrája végül a meccs legjobb teljesítménye lett, a hajrában minden támadásnál talált megoldást vagy magának, vagy másnak, megállíthatatlannak bizonyult, de azért a Wizards sztárjai is kitettek magukért: Russell Westbrook 42 pontot dobott (17/30 mezőnyből, 10 lepattanó, 9 gólpassz, 2 eladott labda), Bradley Beal pedig a hajrában összedobált clutch kosaraival együtt 29 egységig jutott. A fővárosiak a két vezérük formájával elégedettek lehetnek és a meccsük sem volt rossz, de a végén Beal kihagyta az üresnek számító hármast, ennyin múlt a győzelmük - nagy bajban azért nincsenek, továbbra is három meccs az előnyük a playint érő 10. helyen, míg a Dallas ezzel a sikerrel utolérte a nyugati ötödik Lakerst.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 31/3, Finney-Smith 22/18, Kleber 17/15
A Wizards legjobb dobói: Westbrook 42/9, Beal 29/3, Hachimura 18/3

Utah Jazz–Toronto Raptors 106–102

A végén izzadta ki a Jazz. A Suns elleni sima vereség után ezúttal sem játszott jól a mostanában nagyon akadozó, ezúttal is Conley és Mitchell nélkül felálló Utah és bár a meccs elején vezetett a gárda, de ez főleg Bojan Bogdanovic 17 pontos első negyedének volt köszönhető. A támadójáték most sem működött igazán jól, úgyhogy a Raptors nagyobb gond nélkül tartotta a lépést, sőt, a folytatásban a vezetést is átvették a vendégek, akik voltak már kilenc-tíz pontos fórban is. A Jazz csak kapaszkodott az este folyamán, majd végül a negyedik negyedben sikerült „sebességbe tenniük” magukat: közel négy percig nem kaptak pontot és hat perc alatt egy 13-2-es futással megfordították a mérkőzést. Innentől már nem is adták ki a kezükből a vezetést, a védekezésüket nagyon összekapták és a teljes negyedik negyedben összesen 13 pontot engedélyeztek ellenfelüknek, ami végül elég lett a sikerhez - Bogdanovic (34 pont, 6/11 tripla) és Rudy Gobert (13 pont, 16 lepattanó) is fontos pillanatban tolta meg a szekeret a hajrában, ezzel sikerült nyerniük. A győzelmükkel virtuálisan ismét ők vezetik a ligát, de ha a Suns nyerni a következő meccsét, akkor megint visszacsúsznak a második helyre.

Nem volt rossz, de a hajrára elfogyott a Toronto. A vendégek összességében egyáltalán nem játszottak rosszul, 29 pontot dobtak a Jazz eladott labdáiból, 52–40-re nyertek a festékben, sosem voltak öt pontnál nagyobb hátrányban és mindenük adott volt ahhoz, hogy bravúrt mutassanak be. A gondot az utolsó negyedes lefulladás jelentette, ott egyszerűen több olyan időszakuk is volt, amikor percekig nem, vagy maximum egyszer találtak a gyűrűbe, az egész játékrészben erőlködve, ritmustalanul támadtak, ami végül nem fért bele - hiába Fred VanVleet (30 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz) és Khem Birch (17 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz) jó játéka, a pihentetett Kyle Lowry (valamint Boucher, Trent Jr. és Hood) nélkül be kellett érniük egy szoros vereséggel.

A Jazz legjobb dobói: Bogdanovics 34/18, Ingles 15/12, Clarkson 15/3
A Raptors legjobb dobói: VanVleet 30/12, Anunoby 17/9, Birch 17/3

Los Angeles Clippers–Denver Nuggets 104–110

Már a Denver a nyugati harmadik. A konferencia harmadik helye volt a tétje ennek a mérkőzésnek, a Nuggets pedig a végére egyértelműen ellenfele fölé tudott nőni, ezzel átvette ezt a pozíciót a Clipperstől. A szoros találkozón a harmadik negyedben tudott kicsit meglépni a Denver, Paul George flagrant faultja után Facundo Campazzo süllyesztett el két büntetőt, majd Nikola Jokics dobott sorozatban hét pontot és itt tíz egység körülre nőtt a felek közötti távolság - addig hol egyik, hol másik csapat vezetett, bár a második negyedben már inkább a Nuggets járt előrébb. A záró etap így közte tízről indult és a Nuggets őrizgette is ezt a fórját, amíg a hajrában a Clippers egy 7–0-val vissza nem jött egy labdára – itt azonban egy időkérés után Jokics bevert három büntetőt, majd kiosztott egy gólpasszt a triplát dobó Campazzónak, erre az ütésre pedig már nem érkezett érdemi válasz. A Denvernél az említett Jokics (30 pont, 14 lepattanó, 7 gólpassz) remeklése mellett továbbra is sztár szintet hoz Michael Porter Jr. (most 25 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz, 4/7 tripla), Mike Malone legénysége pedig az idegenben megnyert rangadó után 9-1-re áll Jamal Murray kiesése óta – óriási formában vannak, most pedig maradnak a városban, hogy a Lakersszel is megvívjanak a Staplesben.

Leonard visszatérése sem volt elég. Az utóbbi tíz meccsből kilencet is kihagyott a Clippers sztárja, most viszont újra ott volt a kezdőben, de nagy csodát ő sem tudott tenni: 16 ponttal, 5 lepattanóval és 6 gólpasszal zárt, nem dobott büntetőt, mezőnyből sem vállalt sokat, óriási hatása még nem volt a játékra. A hazaiak így is jól kezdtek, 7/7 dobással megléptek 18-7-re, de ezt követően átvette az irányítást a Denver: a vendégek védekezése nagyon megfogta Leonardékat, akik a nagyszünetig már csak erőlködtek elöl, így hátrányba kerültek. A harmadik negyedet megint jól, egy 10–4-gyel kezdték, de itt jött az említett George-flagrant és ott ritmust vesztettek – legközelebb a záró etap végén tudtak ismét felpörögni, de az már késeinek bizonyult. Nem sokat segített George 5/21-es mezőnymutatója és a Zubac-Morris páros gyengélkedése sem, úgyhogy bár a padról remekül szállt be Rondo (18 pont, 5 lepattanó, 5 gólpassz) és Cousins (16 pont 14 perc alatt) is, de ezúttal ez nem volt elég a sikerükhöz – nincsenek jó passzban, viszont a hátralévő sorsolásuk egészen baráti, úgyhogy még visszaelőzhetik a Denvert.

A Clippers legjobb dobói: George 20/9, Rondo 18/6, Cousins 16/6, Leonard 16/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 30/6, Porter Jr. 25/12, Dozier 16/3

NBA, ALAPSZAKASZ
Charlotte Hornets–Detroit Pistons 107–94
Houston Rockets–Golden State Warriors 87–113
Atlanta Hawks–Chicago Bulls 108–97
Cleveland Cavaliers–Miami Heat 107–124
Minnesota Timberwolves–New Orleans Pelicans 136–140 – hosszabbítás után
Oklahoma City Thunder–Indiana Pacers 95–152
Orlando Magic–Memphis Grizzlies 112–111
Dallas Mavericks–Washington Wizards 125–124
Los Angeles Clippers–Denver Nuggets 104–110
Utah Jazz–Toronto Raptors 106–102