Clevelandben nyert rangadót a Jazz, figyelni kell a Houstonra

Cleveland Cavaliers–Utah Jazz 108–109

Garland kezében maradt. Jó meccset vívtak a felek, de sokáig egy fokkal egyértelműen többet tett a sikerért a Jazz, hiszen a vendégek megnyerték az első, a második és a harmadik negyedet is, a záró etap elején kilenc ponttal vezettek, de ott, az utolsó játékrészben 12 egységre is rúgott az előnyük. Azonban a kényelmes lemenedzselés helyett kis híján elrontotta a gárda, a Cavs ugyanis nagy rohamot indított és át is vette a vezetést, az utolsó öt percben pedig mindkét fél rengeteget hibázott támadásban, egyikük sem tudott már nyugodt és pontos maradni. 106–104-es Cavs-vezetés után Mike Conley bombázott be egy óriási triplát, majd Rudy Gobert tett vissza egy támadópattanót és végül ezek döntöttek a Utah javára – meg az, hogy az oda-vissza hibák és jó védekezések után Darius Garlandnak dobása volt a Cavs győzelméhez, de két másodperccel az órán lejött a gyűrűről a kísérlete, így vendégsikerrel zárult a derbi. A Jazznél egyénileg Donovan Mitchellt (35 pont, 6 gólpassz) és a 20 lepattanós, 5 blokkos Gobert-t érdemes kiemelni, csapatszinten pedig azt, hogy megmozgatták a clevelandi magas szerkezetet és 20 triplát bombáztak be – végül egy hajszálon múlt a sikerük, de alapvetően jó játékkal arattak jelenleg borzasztó értékesnek számító idegenbeli győzelmet.

Majdnem megcsinálta a Cleveland. Felnőtt a liga egyik legjobb csapatának szintjére a Cavaliers, Darius Garland remekelt (31 pont, 5 gólpassz, 4 labdaszerzés, 5/8 tripla), a Mobley-Allen magaspáros 31 pontot és 22 lepattanót szedett össze, a padról pedig a Rubio-Osman duó tett hozzá sokat. Egy fokkal gyengébbek voltak azért a valamivel gyorsabban játszó és távolról veszélyesebb Jazznél, de a negyedik negyedben pár perc alatt eltüntették az addigi hátrányukat és a végén akár ők is nyerhettek volna – az utolsó három percben viszont 1/7-et dobtak mezőnyből, ami nem fért bele. Azt most is bizonyították, hogy az ilyen rangadókon is képesek helytállni, de ezúttal nem feléjük billent a mérleg nyelve, következőleg Milwaukee-ban lépnek pályára.

A Cavaliers legjobb dobói: Garland 31/15, Allen 17, Rubio 15/6
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 35/12, Bogdanovic 16/12, Gay 15/9

Atlanta Hawks–Charlotte Hornets 127–130

Vezérei nélkül dobta túl az Atlantát a Hornets. LaMelo Ball és Terry Rozier nélkül a két fő playmaker, a két kezdő hátvéd hiányzott a Charlotte-ból, ráadásul még Plumlee és McDaniels sem léphetett pályára, de a liga egyik leggyengébb védekezésével bíró együttes így is bravúrgyőzelmet aratott az otthon egyébként eddig 8–3-ra álló Hawks csarnokában. Ez csak úgy fordulhatott elő, hogy támadásban parádés teljesítményt nyújtottak, 53,5%-kal dobtak mezőnyből, 46%-kal tripláztak és csak hat labdát adtak el: dobtak, dobtak és dobtak, méghozzá könyörtelenül. Miles Bridges (32 pont, 11/15 mezőnyből) és a kezdőbe kerülő Kelly Oubre Jr. (28 pont, 6/10 tripla) is extrát játszott, Gordon Hayward is 18 pontot szórt, a szintén kezdőként szerepet kapó Ish Smith 18 pontot és 7 gólpasszt jegyzett, a padról beszálló Cody Martin 19 pontig jutott, valósággal ledobták a csillagokat. Az előnyük ugyan sosem volt nagyobb 11 pontnál, de a a kosárpárbajból végül ők jöttek ki jobban – mivel a Hawks se nagyon védekezett, így elég volt „csak” gondolkodás nélkül lőni, a ritmusos, lendületes játék pedig hozta magával a jó helyzeteket. A találkozó nagyobb részében egyébként vezettek is a vendégek, a végeredményt csak az Atlanta hajrája és utolsó pillanatos kosara alakította ki – Bridges szerint ez egy „statement game” volt nekik, amellyel jelezték, hogy így is van bennük potenciál, az Atlanta edzője, Nate McMillan pedig a „liga legjobb catch-and-shoot csapatának” nevezte az ellenfelet.

Ez betli. Hazai pályán, egy ennyire megtépázott ellenféllel szemben kötelező lett volna a Hawks győzelme még úgy is, hogy Reddish és Bogdanovics náluk sem lépett parkettre. Azonban annyira pocsékul védekeztek és annyira hagyták játszani, alkotni a Charlotte-ot, hogy végül nem tudtak élni az eséllyel: ehhez jött az eladott labdáikból kapott 19 pont és a tízzel kevesebb kiharcolt büntető, amiket nem tudtak máshol ellensúlyozni. John Collins (31 pont, 12 lepattanó), Kevin Huerter (28 pont, 7/11 tripla) és Trae Young (25 pont, 15 gólpassz) igyekezett felvenni a kesztyűt, de védekezés nélkül lutri volt, hogy mi lesz ebből és végül alulmaradtak – tanulniuk kell ebből a meccsből, mert akarat és fizikalitás nélkül nem elég a könnyed támadójáték...

A Hawks legjobb dobói: Collins 31/6, Huerter 28/21, Young 25/12
A Hornets legjobb dobói: Bridges 32/12, Oubre Jr. 28/18, Martin 19/9

Toronto Raptors–Washington Wizards 102–90

Simán nyert a Toronto. A végeredmény nem adja vissza, hogy mennyire egyértelmű mérkőzés volt ez, de a Raptors gyakorlatilag átgázolt ellenfelén és kérdés nélkül, tükörsimán hozta a hazai győzelmet. A kanadaiak már az első negyedet 11 ponttal nyerték, aztán a nagyszünetben 21-gyel, 63–42-re vezettek, volt közte 25 is a javukra, egyszerűen más ligában játszottak most, mint a többre értékelt Washington. A hazaiaknál Pascal Siakam (31 pont, 12 kiharcolt büntető) remeklése mellett még négyen dobtak kétszámjegyűt, de a második negyed parádéját leszámítva inkább a rendkívül fegyelmezett csapatvédekezéssel kerültek fölénybe – simán nyertek a festékben, elvették a Wizards leindításait és megsemmisítették a fővárosiak általában kulcsfontosságú magasembereit. Nick Nurse csapata jóval mozgékonyabbnak és agresszívebbnek tűnt, úgyhogy természetesen a tréner is dicsérte játékosait – szép győzelemmel közelítettek a playin-vonal felé.

Pocsék Wizards. 5/22-t dobott az első negyedben a vendégcsapat, onnantól nem nagyon volt miről beszélni, majd a második játékrészben annyira szétesett a társaság hátul, hogy a Raptors abból dobott kosarat, amiből akart. A teljes csődöt ugyan sikerült kozmetikázni a nagyszünetet követően, de beszédes, hogy csak a 26 pontos, mezőnyből 8/9-et, távolról 4/4-et dobó Kentavious Caldwell-Pope dicsérhető náluk és rajta kívül egyedül a szintén csalódást keltő Bradley Beal érte el a tízpontos határt – Gafford terített betlit hozott és támadásban Harrell is értékelhetetlennek bizonyult. Az utóbbi 11 meccsből ez már a hetedik vereségük volt, a remek szezonrajt óta azért visszatértek a valóságba...

A Raptors legjobb dobói: Siakam 31/3, Boucher 14, Barnes 11
A Wizards legjobb dobói: Caldwell-Pope 26/12, Beal 14/3, Kuzma 9/3, Dinwiddie 9, Neto 9/6

Houston Rockets–New Orleans Pelicans 118–108

Mit csinál a Rockets? Érthetetlen, hogy mi történt a Houstonnal az utóbbi időben, a sorozatban 15 vereséget szenvedő, nyilvánvalóan tankolási célzattal szereplő, pocsék kerettel rendelkező texasiak ugyanis most már sorozatban hatodik győzelmüket aratták, ezzel jelen pillanatban a liga leghosszabb győzelmi szériáját birtokolják. Ebben az időszakban több olyan csapatot vertek meg, amelyek szintén tankolnának, a New Orleans viszont nem feltétneül ez a kategória, legalábbis szeretett volna playoffba kerülni a gárda – ehhez képest most már helyet cseréltek a felek, a Pels a nyugati utolsó, a Rockets pedig „csak” hátulról harmadik. Christian Wood (23 pont, 8 lepattanó, 2 blokk, 5/6 tripla) és Eric Gordon (23 pont, 5 gólpassz) vezetésével nagyon korrekt és letisztult támadójátékot mutattak be a hazaiak, 49%-kal dobtak mezőnyből, 42,5%-kal süllyesztettek el 17 triplát és a mérkőzés nagyobb részében ők vezettek, voltak 15 pontos előnyben is. A negyedik negyedet konkrétan már uralták és a Pelicans egyáltalán nem tudta őket veszélyeztetni, magabiztosan és nyugodtan menedzselték a fórjukat – Stephen Silas vezetőedző szerint viszont ez a valós arcuk, a korábbi negatív széria csak a rövid felkészülés és a sok fiatal játékos tapasztalatlansága miatt történhetett...

Ingram negyvenese sem volt elég. Egy játékosra nem lehetett panasz a vendégeknél, Brandon Ingram ugyanis parádés teljesítményt nyújtott: 40 pontos szezoncsúcsot termelt 15/28-as mezőnymutatóval, igazi klasszisprodukcióval próbálta győzelemre vezetni csapatát. A New Orleans viszont kollektíven egyszerűen gyengébb volt a Rocketsnél, sokkal rosszabbul dobtak a vendégek, távolról jóval kisebb veszélyt jelentettek és mindezt a 22 támadópattant sem tudta ellensúlyozni – ez nagy fegyver volt Valanciunaséknál, de még ezzel együtt is csak bottal üthették ellenfelük nyomát. Willie Green vezetőedző az energiát hiányolta, főleg védekezésben, több tüzet érzett a Rocketsben – ez így nem ért győzelmet, úgyhogy a jobb szériájuk után megint egyre mélyebbre kerülnek, ráadásul Zion Williamson jelenlegi „formája” és kinézete alapján az is kétes öröm, hogy esetleg ő hamarosan visszatérhet...

A Rockets legjobb dobói: Wood 23/15, Gordon 23/9, Mathews 13/12
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 40/9, Valanciunas 17, Hernangomez 10, Alexander-Walker 10/9