A GSW a Jazzt, a Dallas a Memphist győzte le, a Heat vezeti Keletet

New York Knicks–Los Angeles Clippers 110–102

Végig vezetett a Knicks. Az egész este folyamán előrébb járt a Knicks, de igazán lezárni egyszer sem tudta a küzdelmet. A hazaiak az első félidőben parádés támadójátékkal lógtak meg, 50% feletti hatékonysággal vertek be 11 triplát a nagyszünetig, de a kezdeti nagyobb előny után a Clippers visszakapaszkodott és a pihenőt csak ötpontos különbséggel töltötték a csapatot. A fordulás után is ugyanez folytatódott, rögtön meglépett a New York, majd válaszolt a Los Angeles, a húzd meg – ereszd meg játék nem mozdult semerre – a Knicksnek többször is volt esélye döntő előnybe kerülni, de mindig megtorpant ennek kapujában, a Clippers pedig néhány pontnál közelebb sosem tudott visszajönni. Ebben végül nem is történt változás, így ment egészen a meccs végéig, a New York párpontos előnye kitartott, így három hazai vereség után fontos győzelmet arattak úgy, hogy egy pillanatig sem voltak hátrányban. A legjobbjuk egyébként az az RJ Barrett volt, akit Tom Thibodeau mellett az ellenfél vezetőedzője, Tyronn Lue is dicsért, a fiatal 28 ponttal, 14 lepattanóval és 6 gólpasszal zárt 43 perc alatt – mellette még Julius Randle (24 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz, de 7 eladott labda) sem volt rossz, úgyhogy kiharcolták a győzelmet.

Jackson remeklése nem volt elég. Az első félidőben a Clippers is remek dobóformát mutatott, szépen járatta a labdát és úgy tűnt, hogy az utóbbi meccsekhez hasonlóan ezúttal is gördülékeny támadójátékot mutatnak a vendégek, de a nagyszünetet követően ez változott: egyre szigorúbbá váltak a védekezések, egyre kevesebb volt a könnyű kosár, így mindkét csapat visszaesett elöl. A Los Angelesnél egyedül Reggie Jackson játszott igazán eredményesen, csak ő volt képes egymás után több labdabirtoklást is kosárral, vagy jó megoldással befejezni, 26 ponttal, 5 gólpasszal és 4/8 triplával zárta az estét – ő volt a vezér, aki hozta is az elvárt szintet. A többiek viszont stabilan nem tudtak mellé felnőni, Ivica Zubac 17 pontos, 14 lepattanós, 3 blokkos meccse még szép, de a kezdőben rajtuk kívül senki nem lépte túl a hat (!) pontot, a padról Eric Bledsoe bedobott kosár nélkül zárt és most Mann sem váltotta meg a világot. Nem voltak rosszak, de némi plusz hiányzott még Jackson tűzereje mellé a második félidőben, így néhány jobb meccs után most ismét vereséget szenvedtek.

A Knicks legjobb dobói: Barrett 28/9, Randle 24/9, Fournier 14/12
A Clippers legjobb dobói: Jackson 26/12, Zubac 17, Kennard 14/12

Washington Wizards–Boston Celtics 87–116

Jayson Tatum elszabadult. Az elmúlt meccseken felemás formát mutatott a Celtics sztárja, egyáltalán nem ültek a triplái, és a csapat is két vereség után érkezett a fővárosba, de ezen az estén nem lehetett mit kezdeni Jayson Tatummal: 33 perc alatt 51 pontig, 10 lepattanóig és 7 gólpasszig jutott, 18/28-as mezőnymutatót hozott össze, azon belül 9/14 tripláját is elsüllyesztette. Tatum extrája mellett belefért, hogy Jaylen Brown (18 pont, 10 lepattanó) csak 5/18-cal dobjon, ráadásul Marcus Smart rögtön sokoldalú játékkal tért vissza, a 11 pontja és 6 gólpassza mellett 4-4 lepattanót és labdaszerzést is betett a közösbe. Uralta ezt a mérkőzést a Celtics, 19/39 triplát süllyesztettek el, a lepattanózást 57–44-re húzták be, így önbizalomtól telve várhatják a Kings elleni következő összecsapásukat.

A Wizards csak asszisztált ehhez a meccshez. A mérkőzés során egyetlen pillanatig sem volt előnyben a Wizards, és ugyan a második negyedben egyszer felzárkóztak 45–46-ig, erre sorozatban 14 dobott ponttal válaszolt a Celtics, akik ezúttal esélyt sem adtak ellenfelüknek. Wes Unseld Jr. ugyan visszatért a kispadra, és Kyle Kuzma (12 pont, 7 lepattanó) is újfent bevethető volt azt követően, hogy a Raptors elleni meccset kihagyta, de most ez sem segített a hazaiakon. Bradley Beal (19 pont, 5 lepattanó, 7 gólpassz) próbált a csapata élére állni, de nem dobott túl jól, bár a 7/17-es mezőnymutatójával így is messze felülmúlta Spencer Dinwiddie (1/12) vagy Kentavious Caldwell-Pope (3/11) teljesítményét, és csapatszinten is csak 35,5%-kal céloztak, szemben a Celtics 44,4%-ával. A Wizards az elmúlt öt meccséből negyedszer maradt alul, becsúsztak 50% alá, és ezzel a játékukkal a Clippers ellen sem lesz könnyű dolguk.

A Wizards legjobb dobói: Beal 19, Avdija 13/3, Kuzma 12/6
A Celtics legjobb dobói: Tatum 51/27, Brown 18/12, Smart 11/6

Miami Heat–Los Angeles Lakers 113–107

Hiába rohamozott a Lakers. Egészen a hajráig uralta ezt a mérkőzést a Miami, a hazaiak már az első negyedben „odacsaptak” és 14 ponttal megnyerték azt, a nagyszünetben 17-tel vezettek, az utolsó felvonásnak pedig 19 egységnyi előnnyel mentek neki – hogy aztán ott is ők kezdjenek jobban és nem egészen kilenc perccel a vége előtt 23 ponttal vezessenek. Érdekes módon a floridai játékosok nem dőltek hátra, egymásnak mondogatták, hogy még nincs vége, jöhet egy futás és igazuk lett, a Lakers ugyanis egy utolsó, óriási rohamot vezényelt le és egy 32–13-as időszakkal négy pontra zárkózott fel a hajrában. A Heat azonban kimozogta ezt az etapot, előbb Duncan Robinson, majd PJ Tucker vert be clutch hármast, az utolsó percben pedig két jó védekezéssel sikerült megőrizniük az előnyüket Butleréknek, így az egészen addig uralt meccsen végül behúzták a győzelmet. A Los Angelesnél összességében a 30% alatti triplázás jelentett komoly gondot, nem voltak veszélyesek kintről, a labdát sem járatták úgy, mint a Heat (31–20 volt a gólpasszok aránya, 16–18 az eladott labdáké), az egyetlen előnyük igazából a büntetővonalról érkezett: 11-gyel kevesebbet faultoltak, így egypontosakból kozmetikáztak a helyzeten.

Kelet élén a Miami. A Lowry-Herro párost nélkülöző hazaiaknál Jimmy Butler egy tripla-duplával húzta csapatát (20 pont, 10 lepattanó, 12 gólpasszt) és főleg az első félidőben találta meg az üresen álló társakat, Duncan Robinson 25 pontot dobott 6/11 triplával (és játszott is 42 percet), az Adebayo-Tucker magasduó sokoldalú teljesítményt nyújtott (ketten együtt tíz gólpasszt osztottak szét), a padról pedig Caleb Martin szólt hozzá 15 ponttal. A Lakersnél LeBron James jó formája folytatódott (33 pont, 11 lepattanó, 4 gólpassz), most Russell Westbrookot sem érheti sok kritika (24 pont, 9 lepattanó, 9 gólpassz, hatékony játék), de a társak nem nőttek fel a feladathoz, a kezdőben például az Ariza-Howard páros 0/6-ot tett hozzá mezőnyből és a kispadról is mérsékelt segítség érkezett. Az utolsó negyedre nagyon betaláltak, ott hosszú percekig az ő akaratuk érvényesült, jól dobtak, megvolt a ritmusuk, de az első három negyed gyengélkedését nem lehetett ennyi idő alatt eltüntetni, így újabb vereségükkel megint 50% alá csúsztak és nyugati nyolcadikként várhatják a folytatást. A Miami viszont kihasználta a riválisok botlásait és ezzel a sikerrel átvette a vezetést Keleten, fél meccsel előzi meg a Brooklynt és eggyel a Bulls-Bucks párost.

A Heat legjobb dobói: Robinson 25/18, Butler 20/3, Martin 15/6
A Lakers legjobb dobói: James 33/3, Westbrook 24, Bradley 15/12

Orlando Magic–Chicago Bulls 114–95

Ezt most végigvitte a Magic. A sereghajtó hosszú ideje kellemetlenkedik jó csapatokal is, a Sixers és a Lakers ellen is 8-10 pontos előnyben volt nemrég egy félidő után, így annyira nem volt meglepő, hogy ezúttal a Chicagóval szemben is 11 egységnyi fórt épített fel a nagyszünetig. A hazaiak viszont ezúttal komolyan gondolták a dolgot és leolvadás helyett ők vezettek futást, így a harmadik negyed közepére már húszpontos előnyt menedzselhettek – majd itt ugyan jött egy 10–0-s Bulls-roham, felrémlettek az előző meccsek, de még időben elfojtották mindezt egy-két jól időzített triplával és a záró etapban már újra az ő akaratuk érvényesült. Összességében végig ők diktáltak és ők kontrollálták a meccset, Terrence Ross és Gary Harris nélkül is az történt, amit ők akartak, a kispadok csatáját 51–10-re nyerték meg, a festékben 60–34-re domináltak, elvették a Chicago tripláit és leindításait (5 tripla és 1 fastbreak-pont), közben pedig ők 50% feletti mezőnymutatóval dolgoztak. Most minden összeállt nekik, így pedig ritka győzelmet arattak: az egész szezon során csak kilencedszer, hazai pályán pedig mindössze harmadszor (és december 1-je óta először) tudtak nyerni.

A visszatérőkre várva. Alex Caruso ismételt elvesztése után fáradtan, tompán, erőtlenül játszott most a Chicago, az az egy harmadik negyedes futás volt az egyetlen pozitívum a mérkőzésük során, egyébként semmit sem tudtak kezdeni az Orlandóval. A rövid (összesen kilenc elérhető játékosuk maradt) és gyenge kispadot most a kezdőötös sem tudta ellensúlyozni és bár DeMar DeRozan egy 41 pontos szezoncsúccsal (15/21 mezőnyből) próbált segíteni, de csapatszinten becsődöltek: összesen tíz gólpasszal zártak, ami az előző bekezdésben említett problémák mellett megpecsételte a sorsukat. Az egyetlen reményük az, hogy LaVine és Green visszatérésére akár már ma este is lehet esély, de az biztos, hogy a közeljövőben rájuk már számíthatnak, így talán kicsit stabilizálják magukat az utóbbi hét meccs 1–6-os mérlege után.

A Magic legjobb dobói: M. Wagner 23/3, Carter Jr. 19/6, F. Wagner 18
A Bulls legjobb dobói: DeRozan 41, White 22/3, Vucsevics 13/6

Toronto Raptors–Portland Trail Blazers 105–114

Villámrajtot vett a Trail Blazers. Elképesztő lendülettel vágtak bele a mérkőzésbe a vendégek, támadásban és védekezésben is minden bejött nekik, és ennek az eredménye egy 34–64-es félidei állás lett, ugyanakkor a Raptors nem adta fel, és 84 másodperccel a vége előtt Fred VanVleet triplájával egészen 101–105-ig zárkóztak. Ennél többre viszont nem futotta a hazaiaktól, a meccset 19 ponttal és 5 gólpasszal befejező Anfernee Simons back-to-back triplákkal varrta el a szálakat, így a hatmeccses idegenbeli túráját 4–2-vel fejezte be a Trail Blazers. Simons mellett CJ McCollum (19 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz) és Nassir Little (19 pont, 7 lepattanó) is nagyon hatékonyan játszott, Jusuf Nurkic dupla-duplázott, míg Ben McLemore 5/7 triplával és 17 ponttal szállt be a padról, jól eloszlottak a terhek a vendégeknél.

Későn ébredt a Raptors. Az első félidőben egészen kiábrándító teljesítményt nyújtott a Raptors, mindössze 11/48 dobásukat süllyesztették el, valamint eladtak 10 labdát is, egyedül Chris Boucher nyújtott elfogadhatót ekkor. A fordulás után más fokozatra kapcsoltak a hazaiak, az első félidőben két pontot szerző és faultgondokkal küzdő Pascal Siakam 26 egységet pakolt fel a táblára, és a vezérletével fokozatosan csökkentették a két csapat közötti különbséget, ugyanakkor Simons szertefoszlatta az egyenlítési reményeiket. A Raptors így is csak 39,8%-kal dobott ezen az estén, a 13/20-szal záró Siakam mellett a többi kezdő 26,9%-os mezőnymutatót ért el, és ugyan VanVleet (19 pont, 5 lepattanó, 8 gólpassz, 5 labdaszerzés), OG Anunoby (11 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz, 3 labdaszerzés) és Scottie Barnes (9 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz) is igyekezett mezőnymunkával kompenzálni, ez most nem volt elég, így vereség után készülhetnek a Hornets elleni következő meccsükre.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 28, VanVleet 19/12, Trent Jr. 13/12
A Trail Blazers legjobb dobói: Simons 19/15, McCollum 19/9, Little 19/6

Charlotte Hornets–Atlanta Hawks 91–113

Simán nyert az Atlanta. Nem volt kérdés ezen az összecsapáson, a jó formába lendülő Hawks már az első negyedet is megnyerte nyolc ponttal, a nagyszünetben tíz egység fölé növelte az előnyét és a folytatásban sem vett vissza – a harmadik negyedben végleg eldöntötte a küzdelmet és vezetett már 27-tel is az este folyamán. A vendégeknél Trae Young nagyon elemében volt, 30 pontjába szezoncsúcsot beállító 8/15 tripla fért bele, de a többiek is nagyon kapartak elöl-hátul, főleg a 12 labdaszerzésük megsüvegelendő. Igazából a teljes második félidőt magabiztos előnyben játszhatták le és nem inogtak meg, úgyhogy elégedettek lehetnek az újabb sikerükkel, amely sorozatban már a negyedik volt számukra, így hirtelen látótávolságon belülre, másfél meccsre kerültek a playin-helyekhez képest – az önbizalmuk is megnőtt, magabiztosan várhatják a Kings elleni hazai fellépést.

Pocsékul dobott a Hornets. Elsősorban a botrányos dobóforma miatt kapott ki ezen a meccsen a Charlotte, a hazaiak 0/19-cel (!) kezdtek távolról és összességében is 4/36-tal zártak onnan, a kezdő hátvédpár, LaMelo Ball és Terry Rozier pedig közös erővel 0/14-et vállalt ebből. A folyamatosan kimaradó dobások megadták az alaphangot és hamar hátrányba sodorták a gárdát, érdemi változás nélkül pedig nem is volt különösebb esélyük arra, hogy javítsanak később – mezőnyből is 40% alatt maradtak, büntetőből is elrontottak nyolcat, ráadásul eladott labdából is hattal többet vétettek, mint ellenfelük. James Borrego vezetőedző sem elemezte túl az estét, az utóbbi mérkőzések remek formája és sorozatos győzelmei után most az óceánba sem tudtak volna betalálni, van ilyen – holnap Torontóban próbálják meg kiküszöbölni a csorbát.

A Hornets legjobb dobói: Bridges 19, Ball 19, Washington 12/6, Oubre Jr. 12/3
A Hawks legjobb dobói: Young 30/24, Hunter 20/3, Huerter 11/6

San Antonio Spurs–Philadelphia 76ers 109–115

Embiid nem lassít, javított a Sixers. A legutóbbi vereség után nagyon kellett ez a győzelem a Phillynek és Doc Rivers csapata el is végezte a feladatot, így továbbra is ott van a legszűkebb keleti élmezőnyben. A vendégek remek védekezéssel lógtak meg a meccs elején és 41–29-nél már kétszámjegyű előnyben voltak, onnantól pedig ezt menedzselték a végéig, amikor is a Spurs egy rohammal 111–109-ig zárkózott – a negyedik negyedben sokat hibázott hátul a Philly, de végül megúszta, Joel Embiid két büntetője lezárta a küzdelmet. A centerre egyébként megint nem volt ellenszer, ezúttal 32 perc alatt 38 pontot, 12 lepattanót és 6 gólpasszt jegyzett, egy 50 és egy 40 pontos produkció után ezúttal is foghatatlannak bizonyult – sorozatban 14. találkozóján dobott legalább 25-öt, az elmúlt hetekben egymaga emelte fel csapatát. Az extra persze most is nagyon kellett tőle, mert a Curry–Thybulle–Green–Milton sor nélkül ismét meglehetősen tartalékos volt a gárda, összesen nyolc játékos lépett pályára és Embiiden kívül a többiektől azért nem is jöttek az igazán nagy teljesítmények – most sorozatban öt hazai meccset játszanak, meglátjuk, hogy abból mit tudnak így kihozni.

Nem volt rossz a Spurs. A hazaiaknál is találni pozitívumokat, Jakob Pöltl például 25 ponttal, 10 lepattanóval és 4 blokkal próbálta felvenni a kesztyűt Embiid ellen, Dejoute Murray 19 pontot, 9 lepattanót és 12 gólpasszt jegyzett, csapatszinten 30 assziszttal zártak és 47%-kal céloztak mezőnyből. Azonban egyrészt a távoli dobásaik nem ültek, főleg a meccs első részében, másrészt Embiid azt csinált velük, amit csak akart, Gregg Popovich is őt emelte ki, mint a vereség fő oka – hozzátette, hogy a végjátékban volt esélyük a fordításra, de végül nem tudták végrehajtani az összes játékot. A texasiak továbbra is messze vannak mindentől, ez volt a 30. vereségük és az utóbbi 15 találkozójuk alatt 3–12-re állnak.

A Spurs legjobb dobói: Pöltl 25, Murray 19, Johnson 17/6
A 76ers legjobb dobói: Embiid 38/3, Maxey 18/3, Harris 18

Dallas Mavericks–Memphis Grizzlies 104–91

Levédekezte ellenfelét a Dallas. A két csapat legutóbbi meccsén is alig 85 pontot tudott dobni a Grizzlies, az azt megelőzőn pedig 96-ot, így nem volt meglepő, hogy ezúttal is a Mavs védekezése diktálta a tempót, de az első félidőben még ezek ismeretében is extra hatékonysággal dolgozott Jason Kidd csapata. A hazaiak a nagyszünetig összesen 34 pontot engedélyeztek ellenfelüknek, tökéletesen védték a gyűrűt, odaértek a kinti dobásokra (2/14-et szórt a Memphis) és összesen 28%-os mezőnymutatón tartották a vendégcsapatot. Ez megadta az alaphangot, ennek köszönhetően az első félidőben stabil kétszámjegyű előnybe kerültek és ezt a fordulás után is menedzselni tudták, ott sem voltak nagy kihagyásaik vagy hullámvölgyeik, így tulajdonképpen végig kontrollálták az eseményeket és esélyt sem adtak a Grizzliesnek. A csapatszinten kiosztott 12 blokkból Kristaps Porzingis egymaga hatot vállalt, volt még tíz labdaszerzésük is, elöl pedig Luka Doncic intézte a munkát: a szlovén klasszis 37 ponttal, 11 lepattanóval és 9 gólpasszal húzta övéit, egyúttal irányította a támadójátékot. A Dallas most már abszolút a liga egyik, ha nem a legjobb védekezésével bír, ezt pedig a nyugati harmadik Memphis ellen is tökéletesen megmutatta, úgyhogy bizakodva tekinthetnek a jövőbe – következőleg a Warriorshoz látogatnak, de ezzel a játékkal ott is lesz esélyük.

Nem volt sansza a Memphisnek. A Brooks–Bane páros nélkül különösen szenvedett támadásban a Grizzlies, amelynél ugyan Ja Morant dobott 35 pontot 13 lepattanóval és 6 gólpasszal, de egyrészt 14/31-et szórt csak mezőnyből, másrészt eladott hét labdát, harmadrészt rajta kívül senki nem lépte túl a 12 pontos határt. A második félidőben kicsit lazított a szorításon a Dallas, illetve be is esett egy-két olyan dobás, ami addig nem, így 37%-ra „javították” a mezőnymutatójukat és a korábbi 22 pontos hátrányuk közel felét eltüntették, de így sem volt érdemi esélyük ezen az estén, úgyhogy az utóbbi öt mérkőzésükből harmadszor kaptak ki – ráadásul érdekesség, hogy a Mavs elleni szériát így 3–1-re elvesztették az alapszakaszban.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 37/6, Porzingis 15/6, Brunson 13
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 35, Melton 12/3, Jackson Jr. 10/3

Minnesota Timberwolves–Brooklyn Nets 136–125

Jobb volt a Minnesota. Nem ütközött túl nagy ellenállásba ezen az estén a Wolves, már ami a támadójátékot illeti, nagyon könnyen szerezték a kosarakat a hazaiak, könnyen jutottak el jó helyzetekig és úgy dobtak 136 pontot, hogy egyébként egyáltalán nem céloztak extrán. A Russell, Edwards páros nagyon pörgette a tempót, a kiegészítők közül többen is ráéreztek erre és nagyon hasznos, hatékony játékkal szóltak hozzá, a második negyedben pár percig sikerült limitálniuk a Brooklynt és ott meg is tudtak lógni (vezettek 17 ponttal is), onnantól pedig igazából végig ők jártak előrébb, a Nets csak futott az eredmény után. A záró etapban aztán felébredt az addig sokat hibázó Karl-Anthony Towns és egymaga 15 pontot szerzett ekkor, ez volt a döntő ütés, az ő „megérkezésére” már nem érkezett válasz – egyszerűen jobbak voltak és túldobták ellenfelüket, így 50%-os mérlegükkel a nyugati hetedik helyen állnak.

Nem védekezett a Nets. Steve Nash, a vendégek vezetőedzője szerint az volt csapata fő problémája, hogy nem látszott az akarat, az elkötelezettség hátul, nem voltak elég fizikálisak, nem adtak elég kemény zárásokat, nem ütköztek elég agresszíven – mint mondta, képesnek kell lenniük a „védekezésükkel futást vezetni”, de ebből semmit sem látott ezen a találkozón. Így belementek egy dobópárbajba, amelyben alulmaradtak, ugyan a lepattanózást ők uralták (48–37, a támadók aránya 16–10), de tízzel több labdát adtak el és James Harden pontjai nagyon hiányoztak nekik: az irányító 4/13-at hajított mezőnyből és csak négy büntetőt harcolt ki, majd felemelte a szavát az össze-vissza bíráskodás ellen. Kyrie Irving jó volt (30 pont, 11/20 mezőnyből) és Patty Mills is tette, amit lehetett (21 pont, 5/10 tripla), de ebben a formában nem tudtak idegenbeli dobópárbajt nyerni, Nash szerint pedig természetesen nem is ez lett volna a feladat – védekezésben kell javulniuk megint, mert azt most már hetek óta nagyon ritkán művelik megfelelően.

A Timberwolves legjobb dobói: A. Edwards 25/12, Towns 23/6, Russell 23/6
A Nets legjobb dobói: Irving 30/9, Mills 21/15, K. Edwards 15/9

Denver Nuggets–Detroit Pistons 117–111

Kiharcolta a Nuggets. A nagyszünetben még egál volt az állás és sokáig a harmadik negyed is kiegyenlítetten alakult, majd a játékrész utolsó perceiben sikerült meglógnia a Denvernek: a hazaiak egy 17–3-as futást vezényeltek le és 16 pontos előnnyel várhatták az utolsó felvonást. A Detroit azonban itt sem adta fel és egy rohanással visszajött a meccsbe, az utolsó játékrészt tíz ponttal megnyerte, nem egészen két perccel a vége előtt, 109–109-nél pedig ki is egyenlített. A clutch játékokat viszont megoldotta a Nuggets, Nikola Jokics egy visszatett támadópattanóval, majd 4/4 büntetővel villant a hátralévő időben, Will Barton pedig labdát szerzett, így sikerült 8–2-re hozni az utolsó másfél percet és kiharcolni a győzelmet. Jokics megint MVP-hez méltó produkciót nyújtott (34 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz), Barton is kitett magáért és a kispadról is érkezett segítség hazai oldalon, míg a vendégeknél négyen is 18 pontot dobtak – mindkét gárda 50% feletti mezőnymutatóval zárt, összességében színvonalas meccset nyert a Denver. A hazaiak a végén dicsérték is a Pistonst, szerintük a vendégek szabadon, könnyedén játszanak és megvan bennük a tehetség – fiatalok még, de van bennük potenciál, így senki sem írhatja le őket.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 34/3, Barton 14/6, Gordon 13/3
A Pistons legjobb dobói: Stewart 18/3, Joseph 18/6, Cunningham 18/3, Lyles 18

Golden State Warriors–Utah Jazz 94–92

Fogcsikorgatós lett a vége. A meccs azért nem úgy indult, hogy 94–92-es végeredményt látunk, az első negyedben még mindkét gárda támadójátéka rendben volt, majd a másodikban főleg a Warriors esett vissza, aztán a harmadikban a Jazz is beragadt – de igazán csak a záró etapban dobták szilánkosra a gyűrűt a felek, azt 17–11-re (!) tudta megnyerni a Utah. Egyébként a meccs nagyobb részében a GSW járt előrébb, vezetett 13 ponttal is a hazai csapat, de a végén nagyon kapaszkodnia kellett, mert négy perccel az órán megint egyenlített a Jazz és mivel addig az egész negyedben csak pénzért tudott kosarat venni Steve Kerr gárdája, eléggé égett a ház. A parádés védekezések azonban nem maradtak el és végül két clutch játékot is sikerült megcsinálni: előbb Jordan Poole dobott be egy középtávolit, majd nem egészen két perccel az órán Kevon Looney hozott egy 2+1-et, ami döntőnek bizonyult. Idő még bőven lett volna, de a Jazz sem tudott már megmozdulni, majd ugyan Bogdanovic az utolsó pillanatokban elengedett egy triplát a győzelemért, de „természetesen” az is kimaradt – igazi védőpárbajból jött ki győztesen a GSW és egy nem túl magas színvonalú küzdelem végén nyerte meg a játéknap rangadóját.

Curry kálváriája folytatódik. Most már hosszú-hosszú hetek óta szenved a dobásával a Warriors vezére és ezt a meccset sem miatta nyerték meg: 5/20-as mezőnymutatóval és 1/13 triplával erőlködött össze 13 pontot és bár Kerr dicsérte a játékszervezését, valamint a védekezését, az világos, hogy dobásban sem tartható már ez a forma. Pláne úgy, hogy Green mellett Thompson és Iguodala sem léphetett pályára a hazaiaknál, akiknek így különösen nagy szükségük lett volna az irányító extrájára, de a védekezésnek hála kimozogták az ügyet – a Jazz még gyengébben, bőven 40% alatt dobott és bár a vendégcsapat megnyerte a lepattanózást és jóval több büntetőt harcolt ki, de ez sem tudott mindent ellensúlyozni. Mitchell és Whiteside hiánya nem biztos, hogy ennyit jelentett, nekik papíron megvoltak a fegyvereik ahhoz, hogy sokkal hatékonyabbak legyenek, de az egész este folyamán nem találták a ritmust, így idén másodszor is kikaptak riválisuktól.

A Warriors legjobb dobói: Poole 20/12, Wiggins 14/3, Porter Jr. 13/9, Curry 13/3
A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 21/3, Gay 16/12, Gobert 12