Bostonban nyert rangadót a Miami, klubrekordot állított be a Suns

A Miami heat győzött a rangadón (Fotó: Getty Images)

Cleveland Cavaliers–Dallas Mavericks 112–120

Doncic és a harmadik negyed. A Mavericks kezdte jobban a mérkőzést, de a második negyedben a Cavs akarata érvényesült, a LeVert-Garland párosra építve remek támadójátékkal 37 pontot dobott a hazai alakulat és át is vette a vezetést. A félidei hatpontos hátrányból azonban tíz pont feletti előnyt csinált a Dallas a harmadik felvonásban, ahol Luka Doncic csoszogva, erőlködés nélkül dobott 20 pontot és gyakorlatilag minden támadásból veszélyt teremtett - kapott egy zárást messze fent, majd abból vagy elment a gyűrűig vagy megtalálta a csapattársakat, akik be is dobálták a helyzeteiket. A Mavs egy 15–2-vel zárta a játékrészt és 39–22-re nyerte ezt a tizenkét percet, majd bár a záró etapban közel maradt a Cavs, de olyan gördülékeny és hatékony támadójátékkal rukkolt elő a Kidd-legénység, hogy arra nem volt ellenszer. Doncic végül teljesen könnyedén, szinte észrevétlenül dobott 35 pontot 9 lepattanóval, 13 gólpasszal és 2 blokkal, az előző esti 34 pontos meccse után most is szenzációs volt, mellette Dorian Finney-Smith 28 pontos karriercsúcsot szórt 6/12 triplával, újabb győzelmükkel pedig egyrészt utolérték és meg is előzték a GSW-t (így nyugati harmadikak), másrészt bebiztosították a playoff-szereplésüket, már nem csúszhatnak vissza a playinbe.

Pedig a hátvédpár mindent megtett. Mivel Allen után Mobley-t is elvesztette a Cavs és egyikükre sem számíthatott ezen az estén, így még nagyobb szerep hárult a hátvédekre, Darius Garlandra és a váratlanul jól játszó Caris LeVertre. Utóbbi az eddigi legjobb clevelandi meccsét játszotta, 32 pontig jutott 11/19-es mezőnymutatóval, 3/4 triplával, 6 lepattanóval és 4 gólpasszal, Garland 25 pontjába 4/4 tripla fért bele 5 lepattanó, 10 gólpassz és 4 labdaszerzés mellett, kettejük támadójátéka miatt tudott végig partiban lenni a Cavaliers. Azonban hiába hoztak össze csapatszintű 50%-os mezőnymutatót és 44%-os triplázást, Donciccsal annyira nem tudtak mit kezdeni, hogy azt csinált velük, amit csak akart – J.B. Bickerstaff vezetőedző szerint a szlovén egy varázsló és ma este azért nem lehetett levédekezni, mert a társai is bedobták a kiosztásokat, így tehetetlenek voltak vele szemben. A vereség után két meccs a hátrányuk a keleti 5-6. Bulls-Raptors pároshoz képest és kettővel vezetnek a Nets előtt, most már az a reálisabb, hogy playint kell játszaniuk.

A Cavaliers legjobb dobói: LeVert 32/9, Garland 25/12, Stevens 16
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 35/9, Finney-Smith 28/12, Brunson 18/3

Indiana Pacers–Denver Nuggets 118–125

Majdnem elrontotta a Nuggets. Másfél negyed alatt földbe döngölte ellenfelét a Denver, azt hihettük, hogy érvényesül a papírforma, a Pacersnek viszont senki nem szólt erről és a hazaiak óriási hajrával izgalmassá tették a végét. A vendégek 43-15-re (!) nyerték az első negyedet és a második játékrész során már 31 ponttal is vezettek, félelmetes különbség volt a csapatok között, aztán a Nuggets hátradőlt, az Indy elkezdett játszani és csökkent a távolság - a nagyszünetben már csak 16 volt közte, a harmadik negyedben pedig teljes megdöbbenést kiváltva kiegyenlítettek a hazaiak. Ez olyan jól sikerült, hogy 102-100-nál a vezetést is átvette a társaság, de itt megrázta magát a Denver, egy 7–0-val visszavette az irányítást és onnantól már nem adta ki többet a kezéből – az utolsó két-három percben már ismét a vendégek kontrollálták az eseményeket és végül csak behúzták a kötelező győzelmet. Azok után, hogy az első negyed különbségével idei ligacsúcsot döntöttek, Michael Malone érthetően nem volt teljességgel elégedett a szűk, hétpontos, kiizzadt győzelemmel – mint mondta, utálja, hogy csapata beleun a sikerbe és a jó játékba, nem szereti, ha túl korán nagy előnyük van...

Jokics számaira nem lehetett panasz. A Nuggets MVP-je 9/9 jó dobással kezdett az első félidőben és végül 15/19-cel zárta a meccset mezőnyből: 37 pontot szórt 13 lepattanóval és 9 gólpasszal, újra parádés teljesítményt nyújtott. Mégis önkritikusan fogalmazott, amikor a hét eladott labdáját emelte ki, ugyanis (szokás szerint) ez volt a Denver fő gondja: húsz alkalommal szórta el a játékszert, míg a Pacers csak nyolcszor és ezekből huszonöt pontot ajándékozott ellenfelének. Jokics mellett Bones Hyland (20 pont, 7 gólpassz) dicsérhető még a Denvernél, míg az Indy felzárkózását Tyrese Haliburton (15 pont, 12 gólpassz, 4 labdaszerzés, +16-os +/-) vezényelte le, de a 20 pontos, 5/11 triplás Buddy Hield, a 18 pontig és 9 lepattanóig jutó Terry Taylor, valamint a dupla-duplázó Goga Bitadze is jól játszott.

A Pacers legjobb dobói: Hield 20/15, Taylor 18, Bitadze 17/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 37, Hyland 20/6, Barton 18/6

Washington Wizards–Orlando Magic 127–110

Satoransky szokatlan dupla-duplája. Az első negyedet követően nagyrészt a hazaiak akarata érvényesült inkább, és ugyan a két középső játékrészben még nem tudott ellépni a Wizards, a 10 ponttal megnyert utolsó 12 percüknek köszönhetően viszonylag könnyű győzelmet arattak. A Magic nem tudott mit kezdeni ellenfele centereivel, Kristaps Porzingis 11/18 jó dobással ért el 35 pontot, míg a helyére beálló Daniel Gafford 6/7 dobásból jutott 17 egységig, ráadásul a két center közös erővel 15 lepattanót és 5 blokkot is összehozott. Mégsem miattuk lesz emlékezetes ez az összecsapás, hanem Tomas Satoransky miatt, aki úgy dupla-duplázott 10 lepattanóval és 13 gólpasszal, hogy közben nem szerzett pontot – hasonlóra korábban kétszer volt példa az NBA történetében, Norm Van Lier 1971-ben, míg Josh Giddey ezen szezon korábbi szakaszában hozta össze ezt a bravúrt. A cseh irányító nem is erőltette a dobást, mindössze kétszer próbálkozott, passzjátékával viszont 51,1%-os mezőnymutatóhoz segítette az övéit, és a két centeren túl is megvolt bennük a tűzerő, Kentavious Caldwell Pope is beszórt 25 pontot 10/17-es mezőnymutatóval.

A végére elfogyott a Magic. A 35–28-ra megnyert első negyedet követően ugyan hátrányba kerültek a vendégek, de a negyedik negyedig jól tartották magukat, viszont ekkor elfogytak, és ez főleg védekezésben jött ki. Franz Wagner és Markelle Fultz vezetésével próbáltak egyensúlyozni, hogy a Wizards szinte az csinál a pálya másik oldalán, amit akart, de hiába termelték a pontokat, nem tudták ezt olyan ütemben tenni, mint ellenfelük. A fiatalabbik Wagner-fivér végül 28 ponttal és 5 lepattanóval zárt, míg Fultz a negyedik negyedben szerzett 12 pontjának köszönhetően 19 ponttal és 7 gólpasszal fejezte be az összecsapást, de nem kaptak kellő segítséget a társaktól, ráadásul a Porzingis-Gafford kettős is beszórt nekik 23 pontot az utolsó 12 perc során, a végére nagyon kijött Wendell Carter Jr. hiánya.

A Wizards legjobb dobói: Porzingis 35/9, Caldwell-Pope 25/15, Hachimura 17/3, Gafford 17
A Magic legjobb dobói: F. Wagner 28/9, Fultz 19, Anthony 12

Boston Celtics–Miami Heat 98–106

Playoff-szerű meccs volt. A csarnokban uralkodó hangulat és a két csapat játéka, védekezése alapján ez akár rájátszás-mérkőzés is lehetett volna, megvolt a kellő intenzitás és motiváció mindkét oldalon, ráadásul hullámzóan, de végig szorosan alakult az összecsapás. A meccs elején a Heat volt kicsit magabiztosabb, aztán a remekül triplázó Boston átvette az irányítást, meglógott hét ponttal, majd ismét fordult a kocka, a Miami került fölénybe és ez így ment egészen a záró etapig – előtte a vendégek egyszer megléptek már tizenegy egységgel, de a Celtics egy 15–0-s futással válaszolt. A záró etapban is a Boston kezdett jobban, bő hat perccel a vége előtt még négypontos előnyben voltak a hazaiak, de itt Max Strus triplájával, Jimmy Butler két tempójával és Bam Adebayo büntetőivel fordított a Heat, innentől pedig már végig előrébb járt. A hajrában Strus előbb Jayson Tatumot, majd Jaylen Brownt is blokkolta kulcspillanatban, a nagy védekezések között két percnél Kyle Lowry is bevert egy nehéz középtávolit, Strus második sapkájából Butler zsákolt a lerohanás végén, így másfél percnél már hat ponttal vezettek. Itt Tatum ugyan dobott még egy közelit, de mindkét csapat szenzációsan védekezett és nem nagyon potyogtak a kosarak, majd amikor Tatum fél percnél támadóhibát vétett, gyakorlatilag eldőlt a küzdelem - ott büntetőkkel két labdán kívülre került a Miami és végül megnyerte a keleti csúcsrangadót.

Visszatért a Miami, tanulna ebből a Boston. A korábbi hullámvölgy után legutóbb magabiztosan nyert a Heat, most pedig az egyik legnagyobb riválisának otthonában nyert presztízsrangadót, úgyhogy a jelek szerint összeszedte magát Erik Spoelstra alakulata. A vendégek nem támadtak extrán, de a 24 pontos Jimmy Butler, a sokoldalú Bam Adebayo (17 pont, 12 lepattanó, 8 gólpassz), valamint Kyle Lowry (23 pont, 8 gólpassz, 6/12 tripla) vezetésével egy fokkal pontosabbak, higgadtabbak voltak ellenfelüknél a fontos időszakban és a meccs nagyobb részében a ligaelit védekezésüket is meg tudták mutatni. A Celticsnél Jaylen Brown (28 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz, 9/22 mezőnyből) és Jayson Tatum (23 pont, 6 gólpassz) próbálta húzni a brigádot, a padról 6/6 jó dobással szállt be Daniel Theis, de csapatként alig lépték túl a 40%-os dobóteljesítményt és a remek rajt után 30% alá csúsztak távolról – a végén kellett volna egy-két clutch megoldás elöl-hátul, de ezeket most a Miami hozta. Tatum viszont úgy fogalmazott, hogy ez nem gond, a szezon nem most dől el, tanulniuk kell ebből a vereségből, kijavítani a hibáikat és a playoffban jobban játszani – most két meccsre nőtt a távolság a felek között, a január óta első vereségsorozatában lévő Celtics következőleg a Pacers ellen javíthat.

A Celtics legjobb dobói: Brown 28/15, Tatum 23, Theis 15/3
A Heat legjobb dobói: Butler 24, Lowry 23/18, Adebayo 17

New York Knicks–Charlotte Hornets 114–125

Elérte a célját a Hornets. Ha nem is sokkal, de valamivel jobb volt ellenfelénél a Charlotte, a vendégek 54%-os mezőnymutatóval zártak, remekül büntetőztek és 68-40-re nyertek a festékben, összességében az este nagyobb részében vezettek - igaz, 12 pontnál jelentősebb előnyük nem volt, szorosan alakult a küzdelem. A záró etapban aztán 105-109 után vitte be a döntő ütést a társaság, Miles Bridges a következő nem egészen két percben egymaga tíz pontot tett fel a táblára két triplával, egy zsákolással és egy ziccerrel, ez pedig meghozta a győzelmet a Hornetsnek - 108-119-ről már nem volt visszaút, nagyon fontos sikert könyvelhetett el a gárda. Bridges végül 31 ponttal és 4/4 triplával zárt, Kelly Oubre Jr. 21 ponttal és 4/7 hármassal szállt be a padról, a kezdőben pedig LaMelo Ball (20 pont, 15 gólpassz) villogott leginkább, ő volt a csapat vezére, akivel a pályán +20-ban volt a gárda. James Borrego és Oubre Jr. is arról beszélt, hogy ezzel a sikerrel elérték a fő céljukat, mert biztosították a helyüket a playinben, Borrego pedig azt is hozzátette, hogy elérték a 40 győzelmes határt úgy, hogy még öt mérkőzésük vissza van - nyilván szeretnének nyerni a playinben és bejutni a rájátszásba, de a fiatal keret számára már ez is fontos mérföldkő volt.

Még nem lehet kimondani. Tom Thibodeau szerint egy csapat addig nem esik ki, amíg ki nem esik – ez a mentalitás a Knicks számára, amely reménytelen helyzetben van, de hivatalosan még nem lehet kimondani, hogy lemarad a playinről. A hazaiak igyekeztek, támadásban Evan Fournier (30 pont, 6/8 tripla), RJ Barrett (25 pont) és Julius Randle (21 pont, 7 gólpassz) vezetésével ők is jól játszottak, távolról veszélyesebbek is voltak a Hornetsnél, de nem tudtak mit kezdeni az ellenfél gépezetével, nem volt válaszuk védekezésben, így pedig a végén törvényszerű volt, hogy kikapnak. A hajrában azt csináltak velük Bridgesék, amit csak akartak, így hiába volt bennük is tűzerő, elvesztették a pontzáporos, lendületes mérkőzést - sok mindenen ez azért nem változtat, de négy győzelme után kikaptak, öt és fél meccs a hátrányuk, így már csak az Atlantára "várnak", hogy hivatalosan is eldőljön a sorsuk.

A Knicks legjobb dobói: Fournier 30/18, Barrett 25/3, Randle 21/12
A Hornets legjobb dobói: Bridges 31/12, Oubre Jr. 21/12, Ball 20/3

Toronto Raptors–Minnesota Timberwolves 125–102

Rossz kezdésből sima Raptors-győzelem. A kanadaiak nagyon nem találták a ritmust a mérkőzés elején, az első negyedet 30-20-ra, tíz ponttal vesztették el, majd a második negyed első szakaszában 40-23-ra, 17 egységgel égtek már. Itt azonban valami megváltozott, leszedték a pályáról Karl-Anthony Townst, támadásban pedig a megszokotthoz képest kicsit más játékkal kezdtek el érvényesülni - Pascal Siakam osztogatott, hat eladott labdájára 13 gólpassz jutott és elkezdett működni a gépezet. A Raptors egy 19-6-os futással visszajött a meccsbe, csak a második negyedben 8/12 triplát bombázott be a gárda és Fred VanVleet dudaszós hármasával fordítottak is, 62-60-ra már ők vezettek a nagyszünetben. A fordulás után pedig ők maradtak lendületben, továbbra is levédekezték a Minnesota alapjátékait, közben pedig remek labdajáratással és rendkívül kiegyensúlyozott kosárlabdával elkezdtek elnyúlni - a harmadik negyedben állva hagyták ellenfelüket és az utolsó felvonásnak már 15 pontos fórral mentek neki. Ott pedig már nem eresztettek le, sőt tovább növelték a különbséget és végül 50%-os mezőnymutatóval, 50%-os triplázással, a teljes második félidőben összesen 42 kapott ponttal, magabiztosan nyerték meg ezt a mérkőzést. Siakam tripla-duplázott (13 gólpassz mellett 12 ponttal és 10 lepattanóval), Gary Trent Jr. 27 perc alatt 29 pontot és 6/8 triplát szórt be, Fred VanVleet 8 gólpasszt és 5 labdaszerzést jegyzett, de többen is hozzátették a magukét - a pocsék kezdés után abszolút leuralták a Minnesotát és az történt a pályán, amit ők akartak, így zsinórban negyedik sikerükkel utolérték a keleti ötödik Chicagót.

Tanulni kell belőle. A Wolves kicsit elveszett ebben a mérkőzésben onnantól, hogy a Raptors rátalált a maga játékára, a vendégeknek semmilyen ellenszerük nem volt és egész este nem tudtak változtatni. Karl-Anthony Towns az első negyedben hét dobást vállalt, majd onnantól az egész meccsen összesen hat további kísérlete volt, teljességgel eltűnt az egyébként nagyrészt small-ballozó, gyorsabb szerkezettel játszó Raptors szorításában, el sem jutott hozzá a labda, Chris Finch vezetőedző is ezt emelte ki egyik legnagyobb hibájuknak a meccsel kapcsolatban - más kérdés, hogy KAT így is hétszer adta el a játékszert, olyan nyomás alatt tartották. Anthony Edwards igyekezett (24 pont, 4/7 tripla), de az első másfél negyed után annyira szétestek elöl-hátul, annyira a saját játékukon kívüli dolgokat kellett csinálniuk, hogy esélyük sem volt a szoros mérkőzésre - Towns szerint ebből tanulniuk kell még a playin előtt, mert innentől egyetlen könnyű meccsük sem lesz, csak ilyenek vagy még nehezebbek...

A Raptors legjobb dobói: Trent Jr. 29/18, Anunoby 22/12, Barnes 17
A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 24/12, Towns 16, Russell 13/3

Houston Rockets–Sacramento Kings 118–121

Őrült meccs volt. Az első negyedet 11 ponttal nyerte a Rockets, amire egy 44-27-es 12 perccel válaszolt a Kings, mindkét csapat vezetett 14 ponttal is a mérkőzés során, de a vége szoros lett, bár nagyrészt a Kings járt előrébb a negyedik negyedben. A végén ennek ellenére is lett volna esélye a Rocketsnek, de ők jöttek ki abból rosszabbul, hogy mindkét csapat halmozta a hibákat a hajrában: pár másodperccel azt követően, hogy labdát szerzett, 45 másodperccel az órán Josh Christopherre fújtak támadót -2-nél, majd 24 másodperccel a vége előtt Davion Mitchell eladta a labdát, de az oldalbedobás után Kevin Porter Jr. nem tudta birtokba venni Garrison Mathews passzát. Mitchell két bedobott büntetője után Jalen Green szórt be egy triplát 10,5 másodperccel az órán, majd Trey Lyles büntetői után Christopher dobhatott az egyenlítésért a dudaszó pillanatában, de sikertelenül próbálkozott, így megmenekült a Kings.

Jó egyéni teljesítményekben nem volt hiány. A győztes Kingsnél hárman is 24 pontot értek el, Davion Mitchell 5 lepattanóval és 8 gólpasszal, Damian Jones 9 lepattanóval, 5 gólpasszal és 4 blokkal, míg Trey Lyles 7 lepattanóval egészítette ki mindezt, utóbbi ráadásul 4/6 triplát és 10/12 büntetőt is a helyére küldött – a Kings játékosai összesen 36 alkalommal állhattak oda a vonalra, de 10 büntetőt is kihagytak. A Rocketsnél Kevin Porter Jr. pályafutása első tripla-dupláját hozta össze 30 ponttal, 12 lepattanóval és 12 gólpasszal, amivel a liga történetének negyedik olyan játékosa lett, aki a 22. születésnapja előtt 50 pontos meccset és tripla-duplát is el tudott érni az NBA-ben, korábban csak LeBron James, Brandon Jennings és Trae Young volt erre képes. Az irányító mellett Jalen Green is beszórt 32 pontot, míg a padról Bruno Fernando igyekezett kihasználni Christian Wood és Alperen Sengün hiányát, 17 ponttal és 10 lepattanóval szállt be a mérkőzésbe, míg a már említett Josh Christopher az 5 labdaszerzésével tűnt ki.

A Rockets legjobb dobói: Green 32/18, Porter Jr. 30/12, Fernando 17
A Kings legjobb dobói: Lyles 24/12, Jones 24, Mitchell 24

Oklahoma City Thunder–Atlanta Hawks 118–136

Nem hibázott az Atlanta. Kötelező volt nyernie a tankoló Thunder otthonában a Hawksnak és a vendégek nem is bízták a véletlenre a dolgot, már az első félidőben eldöntötték az érdemi kérdéseket: egy negyed után 42-24-re, a nagyszünetben pedig 85-58-ra, 27 ponttal vezetett a gárda. A fordulás után már nem történt semmi érdekes, nem nyílt tovább az olló, Nate McMillan legénysége menedzselte a fórját és a tréner a játékpercekre is ügyelt: más kérdés, hogy Trae Young például 29 perc alatt is eljutott 41 pontig és 8 gólpasszig, ő elképesztő meccset játszott. Összességében egy percig sem volt kérdés az Atlanta győzelme, látványos játékkal pipálta ki a kötelezőt a társaság, így próbálja tartani a lépést a Charlotte-Brooklyn duóval, de továbbra is csak tizedik Keleten és hivatalosan még nem biztosította be a playin-szereplését – a mindehhez most asszisztáló OKC 2,5 meccsel előzi meg a nyugati utolsó Houstont.

A Thunder legjobb dobói: Waters III 25/21, Maledon 18/3, Sarr 17/3
A Hawks legjobb dobói: Young 41/12, Huerter 20/12, Bogdanovics 20/12

San Antonio Spurs–Memphis Grizzlies 111–112

Dobása volt a győzelemért a Spursnek. Végig, az egész meccs során a Memphis vezetett, az első negyed után négy, a nagyszünetben pedig 13 ponttal jártak előrébb a vendégek, de a San Antonio nem adta fel és a fordulást követően szigorított a védekezésén - a harmadik-negyedik negyedben csak 47 pontot dobott a Grizzlies az addigi 65 után, így pedig szorosan alakult a küzdelem. A záró etapnak még mindig hétpontos Memphis-előnnyel feszültek neki a felek, de a Spurs egy 7-0-val hamar egyenlített, bajba kerültek a vendégek, akik viszont Dillon Brooks és Tyus Jones tripláival kirángatták magukat ebből. Innentől már nem ingott meg a Grizzlies egészen az utolsó pillanatokig, négy pontnál közelebb nem engedte ellenfelét és vezetett megint nyolccal is, de a San Antonio most sem tágított és az utolsó percben Dejounte Murray kosarával, majd Keldon Johnson támadópattanójával 111-112-ig zárkózott. Öt másodpercnél Desmond Bane dobása kimaradt, így az utolsó pillanatokban a győzelemért támadhatott a Spurs, az időkérés után azonban Johnson kihagyta a duplát, így éles csatában elvitte a győzelmet a Memphis.

Megvan a második hely. Ezzel a sikerrel bebiztosította divíziógyőzelmét és ligaszintű második helyét is a Grizzlies, Taylor Jenkins alakulata már biztosan a mezőny második legjobb mérlegével zárja az alapszakaszt - 54-23-nál tart, mögötte a GSW és a Dallas hat-hat, a keleti éllovas Miami pedig öt meccsel van lemaradva, míg elöl a Suns 8,5 mérkőzéssel vezet. A Ja Morant nélkül is remeklő, sorozatban hatodik győzelmét elkönyvelő társaságnál az említett Brooks (21 pont, 4 gólpassz) és Jones (25 pont, 6 gólpassz, 5/10 tripla) csillogott leginkább, a nem teljesen egészségesen játszó Jaren Jackson Jr. nem tett hozzá sokat, de ezúttal ez is elégnek bizonyult. A Spursnél Dejounte Murray ismét nagyot játszott (33 pont, 13 lepattanó, 6/9 tripla), Keldon Johnson és Devin Vassell is kitett magáért, csapatszinten elérték az 50%-os mezőny- és 40%-os triplamutatót, de így sem vezettek egy másodpercig sem - nem védekeztek jól az első félidőben és a lepattanózást is elvesztették. Ezzel a vereséggel ismét visszacsúsztak a Lakers mögé a nyugati 11. helyre, de a játékuk alapján magabiztosak lehetnek: most oda-vissza játszanak a Portlanddel, ha ott hozzák a két kötelezőt, akkor nagyon jó esélyük van a playinbe jutásra.

A Spurs legjobb dobói: Murray 33/18, Johnson 23/6, Vassell 19/9
A Grizzlies legjobb dobói: Jones 25/15, Brooks 21/6, Bane 16/9

Golden State Warriors–Phoenix Suns 103–107

Poole vezetésével helytállt a Warriors. Az utóbbi meccsek borzalma után most megvolt a hiányolt keménység a hazaiaknál és kellően agresszíven védekeztek ahhoz, hogy a legvégéig partiban legyenek a liga legjobb csapatával szemben. A lepattanózást megnyerték és jelentősen megnehezítették a Suns dolgát, 41%-os mezőnymutatón és 25%-os triplázáson tartották ellenfelüket, a Phoenixnek végig küzdenie kellett a dobóhelyzetekért, közben pedig a túloldalon Jordan Poole extrájával meneteltek előre a vendéglátók: a hátvéd 38 pontos karriercsúcsot szórt 7/15 triplával, 9 lepattanóval és 7 gólpasszal, remek játékkal vezette övéit. Klay Thompson viszont újabb borzasztó meccset produkált (5/21 mezőnyből, 1/10 tripla) és Draymond Green sem váltotta meg a világot, így bár hét ponttal is vezettek, de a végén elbuktak. Pedig még 40 másodperccel az órán is ők vezettek 101-100-ra, de Devin Booker azonnal bedobott két büntetőt, a következő játékból Draymond Green lépéshibát vétett, Chris Paul pedig 13 másodpercnél elsüllyesztette a meccset eldöntő duplát - innentől már csak büntetőket láttunk, majd három másodpercnél Poole utolsó triplakísérlete kimaradt, így győzött a Suns. Steve Kerr csapata az elmúlt mérkőzések kilátástalansága után ezúttal abszolút jól játszott, helytállt, kis híján megverte a ligaelsőt, erre építhet a folytatásban, ha ilyen agresszivitással képes játszani a következő estéken, akkor kitalálhat a hullámvölgyből és lezárhatja immár négy mérkőzésre rúgó vereségsorozatát.

Beállította a klubcsúcsot a Suns. Idei 62. győzelmével beállította a franchise eddigi legjobb szezonját a Phoenix, ha még egy találkozót behúz a gárda, akkor új rekordot állít fel - ez az egy célja maradhatott Monty Williams legénységének, hiszen egyébként már régen bebiztosította az első helyét. Ezúttal Devin Booker 5/21-es mezőnymutatója és a GSW váratlanul fegyelmezett, fizikális védekezése is belefért, a kezdőben mindenki elérte a tízpontos határt, Mikal Bridges szokás szerint hatékony volt, Deandre Ayton dupla-duplázott, Chris Paul pedig a legvégén hozta a CP3-faktort a győztesnek bizonyuló dobással, majd két büntetővel. Védekezésben ők is tették a dolgukat és bár támadásban most döcögött a szekér, de a hajrában ismét hozták azt, ami idén a szükséges pluszt teszi hozzá az amúgy is jó játékukhoz: hogy a szoros végjátékokat rendszeresen a maguk javára billentik el, elsősorban Paul révén. Williams szerint egyszerűen éhesek a sikerre, hiába nincs már számukra tét, de egyszer sem akarnak kikapni - ezt mutatja az is, hogy a mérkőzés után együtt maradt a csapat és rögtön edzettek is egyet csak úgy levezetésként...

A Warriors legjobb dobói: Poole 38/21, Wiggins 19/6, Thompson 13/3
A Suns legjobb dobói: Bridges 22/3, Booker 22/6, Ayton 1

Portland Trail Blazers–New Orleans Pelicans 107–117

Ha nem is simán, de behúzta a Pels. Kötelező volt a győzelem a playin-helyeken csatázó New Orleans számára, hiszen a Portland már rég nem küzd semmiért és a keretét is kiürítette - ezzel együtt nem adta olcsón magát, a nem 100%-on pörgő vendégek csak a végén kerekedtek felül. Ez olyannyira így volt, hogy a nagyszünetben még a Blazers vezetett és volt nyolcpontos előnyben is, majd a harmadik negyedben emberelte meg magát a Pelicans és fordította meg a meccset, de az utolsó felvonás elején így is csak három pont volt Valanciunasék előnye. Ott azért rátettek még egy lapáttal és egyértelművé tették a sikerüket, így ha nem is könnyedén, de a végén csak behúzták a kötelező győzelmet - ezzel másfél meccsre leszakították a Lakerst, hat találkozón kell még megőrizniük ezt a fórt. Külön emeljük ki CJ McCollumot, aki hosszú évekig volt a Blazers egyik alapköve, majd februárban elcserélték New Orleansba és azóta először tért vissza volt sikerei színterére - a csarnok kilencven másodperces álló tapssal köszöntötte és később is többször kedveskedtek neki hasonlóval. McCollum pedig 25 ponttal a Pelicans és az egész mérkőzés legeredményesebb játékosa lett, 9/16-ot dobott mezőnyből és 3/6-ot távolról, de emiatt most a tankolást elfogadó portlandi ultrák sem bánkódtak nagyon.

A Trail Blazers legjobb dobói: Eubanks 21/3, McLemore 16/9, Perry 15
A Pelicans legjobb dobói: McCollum 25/9, Valanciunas 19, Ingram 19

NBA, ALAPSZAKASZ
Cleveland Cavaliers–Dallas Mavericks 112–120
Indiana Pacers–Denver Nuggets 118–125
Washington Wizards–Orlando Magic 127–110
Boston Celtics–Miami Heat 98–106
New York Knicks–Charlotte Hornets 114–125
Toronto Raptors–Minnesota Timberwolves 125–102
Houston Rockets–Sacramento Kings 118–121
Oklahoma City Thunder–Atlanta Hawks 118–136
San Antonio Spurs–Memphis Grizzlies 111–112
Golden State Warriors–Phoenix Suns 103–107
Portland Trail Blazers–New Orleans Pelicans 107–117