Ismét legyőzte a Bullst a Philly, jobb volt a Jazznél a Dallas

Detroit Pistons–Atlanta Hawks 113–110 – hosszabbítás után

Elrontotta az Atlanta. Akármilyen jó formában van a Detroit, a playoffért hajtó, tavaly még keleti döntőt játszó Hawksnak nyernie kellett volna a konferencia utolsó előtti helyén álló ellenfelével szemben, de az egész mérkőzés során gondban volt a gárda, a végén pedig jó pár clutch hibát is elkövetett, így nem tudta teljesíteni a feladatot. Problémát jelentett, hogy Trae Young nem találta a dobását és csak 5/20-at erőlködött össze mezőnyből, Bogdan Bogdanovics sem dolgozott hatékonyan, márpedig náluk volt a labda a legtöbbet – Clint Capelához például alig jutott el, az említett két hátvéd kezében volt a karmesteri pálca. Az ő pontatlan játékuk és a többször is lyukasnak bizonyuló védekezésük miatt nem tudtak meglógni, kilenc pontnál nagyobb előnyük egyszer sem volt, majd a végét nagyon elrontották: egypontos előnyben hat másodpercnél Young clutch dobást hibázott, aztán a Pistons két büntetője után 1,6 másodpercnél De'Andre Hunter megnyerhette volna a meccset a vonalról, de egyet elrontott, így csak egyenlíteni tudott. A ráadásban már nem nekik állt a zászló, de az utolsó öt másodpercben így is volt két triplájuk az egyenlítéshez, ám mindkettőt kihagyták, úgyhogy el kellett fogadniuk a vereséget – képtelenek elmozdulni a keleti tizedik helyről, továbbra sem érezhetik magukat biztonságban.

Tovább menetel a Pistons. A hazaiak sorozatban harmadik, összességében nyolcból hatodik mérkőzésüket nyerték meg és bár még mindig csak 18–47 a mérlegük, de az utóbbi időben így is abszolút komolyan kell venni őket. Cade Cunningham ezúttal is úgy játszott, mint az Év Újonca díj várományosa (28 pont, 6 lepattanó, 10 gólpassz), Jerami Grant (23 pont, 8/15 mezőnyből) és Marvin Bagley III (19 pont, 10 lepattanó) korrekt hatékonysággal dolgozott, a padról Killian Hayes is jól szállt be, működött a gépezet. A sikerük kulcsa mostanában mindenesetre a stabil, fegyelmezett védekezésük, amellyel most a Hawks játékát is széttördelték és ez nagyon kellett akkor, amikor elöl hullámvölgyekbe kerültek – mivel az Atlanta egyszer sem tudott igazán futni, így kimozogták ezeket a szituációkat. A rendes játékidő és a hosszabbítás végén is volt némi szerencséjük, főleg előbbi helyzetben voltak a Hawks kezében, de megdolgoztak érte, úgyhogy büszkék lehetnek magukra – Dwane Casey vezetőedző az is hozzátette, hogy sajnálja, hogy nem november van, de a fiataloknak idő kellett, míg ráéreztek a dologra.

A Pistons legjobb dobói: Cunningham 28/6, Grant 23/9, Bagley 19
A Hawks legjobb dobói: Bogdanovics 22/6, Collins 17/6, Hunter 15/3

Philadelphia 76ers–Chicago Bulls 121–106

Embiid felé tolódott a Sixers játéka. A hazaiaknál visszatért James Harden, de a matchup azt diktálta, hogy a már a meccs elejétől agresszív Joel Embiidet tömjék labdákkal, mert a Bullsnál nem játszott Nik Vucsevics és semmilyen formában nem volt ellenszer a Philly MVP-jelöltjére. Embiid folyamatosan büntette is a vendégeket, 15/27-et dobott mezőnyből és 16-szor állhatott oda a vonalra, így most 43 ponttal rombolta szét a chicagói védekezést – leszedett 14 lepattanót, ellopott két labdát és kiosztott három blokkot, azt csinált, amit csak akart. Az ő extrája megadta az alaphangot, Harden pedig szépen osztogatta a labdákat hol a festékbe, hol az Embiid miatt megnyíló üres területekbe a tripladobóknak – ő végül 16 ponttal, 8 lepattanóval és 14 gólpasszal zárt, Tyrese Maxey kevés labdából 17 pontot szerzett, de Thybulle és a 4/7 triplás Niang is hozzá tudott szólni. A Philly összességében ismét hatékony támadójátékkal rukkolt elő és szétszedte a Chicagót, nem volt ugyan igazán nagy előnyben, de folyamatosan elöl tudott maradni és a második félidőben már egyértelműnek tűnt a helyzet. Doc Rivers alakulata így hétből hatot nyert, Hardennel a pályán 5–0-ra áll és tartja a második helyét Keleten, egyúttal elérte a 40 győzelmet határt – most fogadja a Brooklynt, aztán Orlandóba utazik.

Nincs megoldás a Bullsnál. A Ball és Caruso mellett Vucsevicset is nélkülöző Chicago tette, amit tudott, próbált ellenállni a Philly gépezetének, de igazából ez a meccs a hazaiakon múlt, Billy Donovan legénységének igazi válasza nem volt az ellenfél játékára – közel maradtak, amíg lehetett, de nagy nyomást nem tudtak helyezni a Sixersre. DeMar DeRozan (6/17) és Zach LaVine (8/19) sem dobott jól mezőnyből, de a fő gondot megint a védekezés jelentette, egyszerűen képtelenek megfogni akárkit most már hosszú hetek óta – ezúttal is 120 pont fölé engedték a másik csapatot, így nehéz dolguk van. Ezzel a vereséggel egyrészt sorozatban ötödször is kikaptak és holnap a Boston is utolérheti őket a tabellán, másrészt ennél is aggasztóbb, hogy a Heat, Sixers, Bucks trió ellen 0–9-re állnak az alapszakaszban, vagyis az előttük tartózkodó keleti csapatok ellen még egyszer sem nyertek – a Philly elleni szériát például 0–4-re vesztették el.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 43/3, Maxey 17/6, Harden 16/3
A Bulls legjobb dobói: LaVine 24/9, DeRozan 23, White 19/9

Miami Heat–Houston Rockets 123–106

Kis houstoni ijesztés után magabiztos Miami. A nyugati utolsó helyen álló vendégek váratlanul jól kezdtek és hét ponttal megnyerték az első negyedet, sőt 13 egységgel is vezettek, de aztán sebességbe rakta magát a Heat és a nagyszünetben már a floridaiak jártak előrébb négy egységgel. A fordulást követően aztán már érvényesült a papírforma és a Miami különösebb gond nélkül hozta a kötelezőt, a harmadik negyedben tíz pont feletti előnyt épített fel, majd vezetett már 22-vel is, nem volt kérdéses a győzelme. Ennek örömére csak Tyler Herro (31 perc, 31 pont, 6/9 tripla) és a semmiből visszatérő (még a meccs előtti órákban is az volt a kommunikáció, hogy nem fog játszani) Kyle Lowry kapott 30 percnél többet, a veterán irányító viszont meglehetősen rozsdásnak tűnt: összesen három dobást vállalt, mindegyiket elrontotta, pont nélkül és öt gólpasszal zárta az estét. Csapatszinten így sem panaszkodhattak, hozták a kötelezőt és továbbra is tartják hárommeccses előnyüket Kelet élén, ráadásul további jó hír számukra, hogy megkezdte a szezont a tavaly április 8-a, vagyis 11 hónapja hiányzó Victor Oladipo: a hátvéd az első játékánál rögtön támadóhibát harcolt ki, majd zsákolt egyet, végül 15 perc alatt 11 ponttal, 4 gólpasszal, 2/3 triplával jelentkezett. A Houston az első negyed után nem tudott sokat tenni a szoros meccs érdekében, a back-to-backet játszó társaság védekezésben és támadásban is elmaradt a Heattől, Christian Wood betegség miatt ki is ülte a találkozót és bár a Porter, Green duó igyekezett, de nem voltak egy súlycsoportban Butlerékkel, így nem tudták borítani a papírformát.

A Heat legjobb dobói: Herro 31/18, Butler 21, Adebayo 18
A Rockets legjobb dobói: Porter Jr. 22/15, Green 20/12, Christopher 16/9

Minnesota Timberwolves–Portland Trail Blazers 124–81

Megvan, haladjunk. A Portland az All-Star óta a G-League szintjén van a mutatott játékot és a keretet illetően is, most már Simons és Winslow sem játszik, az azért beszédes, amikor a Brandon Williams – Elleby – Hart – Watford – Eubanks sor a kezdőötös. A társaság most minden korábbi teljesítményét alulmúlta és 27.7%-os mezőnymutatót hozott össze, 23 mezőnykosarára 17 eladott labda és 30 fault (!) jutott, ezek (és a 81 dobott pont, valamint a 43 pontos vereség) mindent elárulnak a teljesítményéről. A Minnesotának így nem kellett megizzadnia, Anthony Edwards nélkül is könnyedén, kocogva ütötte ki ellenfelét és bár két napja a Blazers otthon még vezetett is a Wolves ellen, ezúttal egy másodpercig sem volt kérdés, hogy mi fog történni. Egyénileg Karl-Anthony Towns (24 perc alatt 27 pont, 13 lepattanó, 2 blokk) számait emeljük ki, de túl sokat nincs értelme merengeni ezen a meccsen: a Portland nem NBA-szint, a Wolves pedig sorozatban ötödik győzelmével 37–29-re javult és stabilan őrzi a hetedik helyét Nyugaton.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 27/3, Beasley 19/15, Reid 18/6
A Trail Blazers legjobb dobói: Williams 27/6, Johnson 14/3, Watford 11/3, Blevins 11/6

Dallas Mavericks–Utah Jazz 111–103

A Dallas diktálta az iramot. A Jazz ezen az estén összesen 13 másodpercig vezetett, egyébként a Mavericks szájíze szerint alakult a találkozó: a hazaiak hat ponttal nyerték az első negyedet, tizeneggyel vezettek a nagyszünetben és tizenhét pontos előnyben voltak a harmadik játékrészt követően, de kereken húsz is volt már a különbség – egyszerűen jobbak voltak most, mint a Utah. A záró etapban a vendégek azért megpróbáltak egy utolsó rohamot és vissza is jöttek hét pontra, de ott Donovan Mitchell kihagyott egy büntetőt, a következő játékból eladta a labdát, úgyhogy itt le is zárult ez a futás, nem ért igazán veszélyes távolságba a Jazz. A Mavs játéka ismét tökéletesen működött, védekezésben elvették Rudy Gobert helyzeteit és nagyon megnehezítették a Conley, Mitchell páros dolgát, ismét ligaelit munkát végeztek hátul, támadásban pedig Luka Concic megadta az alapot: a szlovén 35 pontot szórt 12/23-as mezőnymutatóval és 5/11 triplával, szezoncsúcsot jelentő 16 lepattanót szedett le és 7 gólpasszt osztott ki. Mellette a sérült Jalen Brunson helyén kezdő Spencer Dinwiddie (23 pont, 5/9 tripla) és a 21 ponttal, 4/10 hármassal záró Dorian Finney-Smith is dicsérhető, úgyhogy nagyon értékes győzelmet arattak: egyrészt 2–1-re javították az egymás elleni mérlegüket a Utah ellen. másrészt pedig fél meccsre megközelítették riválisukat a nyugati negyedik helyen.

Nem tudott válaszolni a Jazz. A back-to-backet játszó vendégek az egész este folyamán képtelenek voltak változtatni a játék ritmusán és a mérkőzés lefolyásán, folyamatosan a Dallas diktálta a tempót és semmilyen változtatással nem tudták megtörni ezt a folyamatot. Mitchell 5/19-et dobott mezőnyből. Conley három ponttal és 1/7-es mutatóval zárt, Gobert összesen öt dobást vállalt és hiába nyertek 46–32-re a festékben, távolról kikaptak és több labdát adtak el – az egyszerűbb, letisztultabb játékot mutató Mavs 19–5-re győzött az eladott labdákból szerzett pontok terén, ez komoly faktornak bizonyult. Quin Snyder szerint csapata nem kapta el igazán a ritmust nemcsak most, de úgy egyáltalán, most sem volt meg a kellő tűz, lendület, átütőerő, így tulajdonképpen sima vereséget szenvedtek – nagyon figyelniük kell maguk mögé, mert a Dallas után a Denver is ütőtávon belül van...

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 35/15, Dinwiddie 23/15, Finney-Smith 21/12
A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 21/12, Clarkson 19/3, Mitchell 17/6

San Antonio Spurs–Los Angeles Lakers 117–110

Valamivel agresszívebb volt a Spurs. A játékosok elmondása alapján Gregg Popovich a megszokottnál jóval keményebb dobóedzést tartott a hazaiaknak a meccs délelőttjén és sokkal fizikálisabb, agresszívebb játékra ösztönözte övéit – ez be is jött, a mérkőzés nagyobb részében hozta ezt a keményebb kosárlabdát a gárda, amire nagy szüksége is volt az utóbbi találkozók puhasága és vereségei után. A texasiak jobban is játszottak ellenfelüknél, kilenc ponttal megnyerték az első negyedet, vezettek 14-gyel is, de nem tudták megroppantani ellenfelüket és a Lakers visszajött – olyannyira, hogy a záró etapban már egál volt az állás. 97–97 után aztán megint a San Antonio tudott emelni a tempón, a Murray, Pöltl páros révén egy 11–2-t futottak a hazaiak, majd amikor újra reagált a Los Angeles, akkor megint ez a duó jelentett megoldást. A vége így is izgalmas lett, mert a legrosszabb pillanatban fagyott le a társaság és szűk négy percig (!) nem tudott pontot szerezni, de mivel a Lakers is alig-alig talált a gyűrűbe, így ez most belefért – 114–110-ig jött fel a Los Angeles, ebben a bizonyos szűk négy percben 4–0 volt az eredmény a vendégek javára. Végül aztán Pöltl büntetői megtörték a jeget és a Spurs nem hibázta el a győzelmet – Murray 26 pontig, 10 lepattanóig és 8 gólpasszig jutott, Pöltl 18–8–4-et hozott, az először kezdő Josh Richardson 4/5 triplát süllyesztett el, így belefért az is, hogy Vassell, Walker IV és Bates-Diop sem állt rendelkezésre. Ez a siker pedig így történelmi jelentőségű lett a Spurs számára: Popovich ezzel beállította Don Nelson rekordját és holtversenyben ő nyerte a legtöbb meccset edzőként az NBA történetében.

James nélkül kapott ki a Lakers. Hétvégén 56 pontos parádéval vezette győzelemre a Los Angelest LeBron James, azóta viszont fáj a térde, így most nem tudott pályára lépni, nélküle pedig „természetesen” nem volt átütőerő a csapatban. Sem Russell Westbrook, sem Malik Monk nem tudta magára vállalni a vezérszerepet, védekezésben puhák voltak, elöl pedig különösebb veszély nélkül tették a dolgukat. Mivel a Spurs sem játszott túl jól, így szoros lett a hajrá, de az alacsony színvonalú találkozó végén újabb vereségbe nézett bele Frank Vogel csapata – most legalább mondhatják, hogy James hiánya miatt kaptak ki, de egyébként túl sok pozitívum továbbra sem látszik számukra a közeljövő horizontján.

A Spurs legjobb dobói: Murray 26/3, Pöltl 18, Richardson 18/12
A Lakers legjobb dobói: Horton-Tucker 18/3, Westbrook 17, Monk 17/3, Anthony 17/3

Denver Nuggets–Golden State Warriors 131–124

Közel volt a bravúrhoz a Warriors-B. Curry, Thompson, Wiggins, Green, Wiseman, Payton II, Porter Jr. és Iguodala sem lépett pályára a GSW oldalán, Steve Kerr elengedte a meccset és inkább frissítette a rotáció elejét. A lehetőséget kapók viszont magas fordulatszámon pörögtek, ami éles kontrasztot mutatott a leharcolt, hosszabbításos győzelem másnapján érkező Denverrel, emiatt pedig végig partiban is tudtak lenni a vendégek. Jordan Poole (32 pont, 7 gólpassz, 8/12 tripla) és Moses Moody (30 pont, 5/12 tripla) igazi Splash Brothersként dolgozott, többször képes volt vezetni is a társaság és még az utolsó negyedben is végig űzte-hajtotta ellenfelét maga előtt, többször is vissza tudott jönni egyetlen labdányi távolságra. Az 51%-os mezőnymutató és a 42.5%-os triplázás végül csak egy tisztes helytállásra és a Denver „meghajtására” volt elég, védekezni egyáltalán nem tudtak Kumingáék, így lehet, hogy kihozták a maximumot a helyzetükből. A mélyrepülésük mindenesetre folytatódott, sorozatban ötödször kaptak ki és megint fél meccsel a Memphis mögött vannak a nyugati harmadik helyen.

Dolgoznia kellett a Denvernek. Az előző esti hosszabbításban kiizzadt győzelem után aligha kívánták ezt a találkozót a hazaiak úgy, hogy a GSW cseréi folyamatosan futottak, erőltették a tempót, jól is dobtak, így egyáltalán nem pihenhetett Michael Malone csapata. A játéktudás nyilván messze mellettük szólt még úgy is, hogy Will Barton nem tudta vállalni a játékot, de fizikálisan és mentálisan is össze kellett szedniük magukat, hogy érvényesítsék a papírformát. Becsületükre legyen mondva, hogy ezt megtették, az első negyedben dobtak 40 pontot, majd amikor a Warriors válaszolt és a harmadik negyedben a vezetést is átvette, akkor tudtak váltani, szigorítani és végül túldobták ellenfelüket – úgy, hogy a záró etapban végig menekültek előre, a GSW folyamatosan nyomás alatt tartotta őket. A siker alapját természetesen Nikola Jokics adta, aki ezúttal is tarthatatlan volt, 32 ponttal, 15 lepattanóval és 13 gólpasszal újabb tripla duplát szállított és 12/17 dobását a gyűrűbe küldte, rajta egyáltalán nem látszott semmilyen fáradtság, így pedig kőkemény munkával kiharcolták a győzelmet – 13-ból 11-et nyertek, 60%-os mérleggel hatodikak Nyugaton, remek formában várják a folytatást.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 32, Morris 18/6, Jeff Green 18
A Warriors legjobb dobói: Poole 32/24, Moody 30/15, Kuminga 16/3

Sacramento Kings–New York Knicks 115–131

Mínusz húszról nyert a Knicks. Óriási fordulatot hozott a mérkőzés, ugyanis a Kings tökéletes rajtot vett: az első negyedet 16 ponttal nyerték a hazaiak és már kereken hússzal is vezettek az első időszakban. A New York azonban összeszedte magát, a nagyszünetben meglévő 15 pontos hátrányát pillanatok alatt eltüntette a harmadik negyedben: az addig összesen dobott 48 ponthoz 44-et tett hozzá a gárda egyetlen játékrész alatt és megfordította a küzdelmet. Innentől végig a vendégek domináltak, a Sacramento összezuhant, a negyedik negyedet 39–28-ra nyerte meg a Knicks, a fordulás után összességében 83–52-re múlták felük ellenfelüket és már ők is vezettek 23-mal. Alvin Gentry, a hazaiak vezetőedzője annyit mondott, hogy a mai ligában a húsz pont egyszerűen nem olyan nagy különbség, négy-öt elrontott labdabirtoklás elég ahhoz, hogy ennek nagy része eltűnjön, egyszerűen nem lehet hátradőlni ilyen előnyben sem. A negyedik negyedben két technikaival kiállított Domantas Sabonis szerint rendkívül frusztráló így kikapni, folyamatosan előnybe tudnak kerülni bárki ellen, de képtelenek ezt megtartani – négy és fél meccsre vannak a playintől, nagyon kellett volna nekik ez a győzelem.

Julius Randle mutatott „valamit”. Összességében csalódást keltő szezonja van Julius Randle-nek ugyanúgy, ahogy a teljes Knicksnek, most viszont parádés teljesítményt nyújtott az erőcsatár: 46 pontos szezoncsúcsot rámolt be 18/31-es mezőnymutatóval, 8/16 triplával és 10 lepattanóval. Randle különösen a fordulás után tudott dominálni, a harmadik negyedben egymaga 17 pontot dobott, összességében pedig 12/17-es mezőnymutatót és 7/11 triplát jegyzett a második félidőben, ott már azt csinált, amit csak akart. Az ő szenzációs produkciója mellett Immanuel Quickley (27 pont, 7/10 mezőnyből) és RJ Barrett (29 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz) is remekül játszott. így hirtelen két idegenbeli győzelemmel javítottak, bár így is 4,5 meccs a hátrányuk a keleti 10. helyhez képest. Az utóbbi két találkozón mutatott játékuk viszont biztató lehet a folytatásra nézve, Tom Thibodeau is nagyon dicsérte Randle-t, meglátjuk, hogy hogyan folytatódik a túrájuk – mondjuk Dallas, Memphis és végül Brooklyn lesz a következő három állomás, itt fel kell kötniük, amit csak tudnak.

A Kings legjobb dobói: Fox 24/3, Barnes 23/9, Sabonis 19
A Knicks legjobb dobói: Randle 46/24, Barrett 29/9, Quickley 27/9