A Bucks a Bostont, a Raptors a Sixerst győzte le

Gobodics TamásGobodics Tamás
Vágólapra másolva!
2022.04.08. 09:54
null
<strong>Nikola Jokics</strong> ezúttal is megállíthatatlan volt (Fotó: Getty Images)
Biztosította playoff-részvételét a Denver, nyert a Warriors, a Charlotte, a Minnesota és a New Orleans, az pedig eldőlt, hogy a Miami végez Kelet első helyén.

 

Charlotte Hornets–Orlando Magic 128–101

Ahogy kell. Kötelező volt a győzelem a Hornets számára, a hazai alakulat pedig ennek megfelelő teljesítményt nyújtott: már az első félidőben húsz pont feletti előnyt épített fel, a fordulás után pedig ezt könnyedén menedzselte és tükörsimán teljesítette a feladatot. A szorosabb első negyed után a 40–22-es második játékrészben nyílt szét az olló és innentől nem tudott már érdemi közelségbe visszakapaszkodni a Magic, majd a záró etapban James Borrego a kispadot is kiürítette. A vendéglátó az előző két mérkőzésén egyaránt 144 pontot kapott, most viszont odafigyelt a védekezésére, 101 ponton és 40 százalékos mezőnymutatón tartotta ellenfelét, emiatt tudott ilyen könnyedén nyerni – de a túloldalon is jó volt a gárda, LaMelo Ball például 26 ponttal, 8 lepattanóval, 9 gólpasszal és 4 labdaszerzéssel húzta övéit. A Magicnek nem nagyon volt köze a találkozóhoz, de érdekes módon a negyedik negyedben kicsit így is elszabadultak az indulatok, Robin Lopez, Admiral Schofield és Montrezl Harrell keveredett lökdösődésbe, mindegyiküket kiállították, Lopez és Schofield pedig integetett a közönségnek, miközben távozott. A Hornets így hivatalosan még nem „ragadt be” a keleti 10. helyen, de nem rajta múlik, hogy előrébb tud-e kerülni.

A Hornets legjobb dobói: Ball 26/12, Rozier 22/6, Oubre Jr. 16/6
A Magic legjobb dobói: Okeke 20/12, M. Wagner 17/6

Toronto Raptors–Philadelphia 76ers 119–114

Siakam mestermunkája. A playoff-helyét már biztosító Raptorsnál Fred VanVleet és OG Anunoby is pihenőt kapott, egyikük sem lépett pályára, a hazaiak pedig egészen pocsékul kezdtek: 1/11-et dobtak mezőnyből és 17–2-es hátrányba csúsztak bele. Innentől azonban átvették az irányítást és fokozatosan elkezdték ledolgozni a különbséget, a második negyedben egyszer már a vezetést is átvették, majd a harmadik játékrészben tudtak igazán fordítani: Pascal Siakam 15, Gary Trent Jr. pedig 9 pontot dobott ebben az etapban és az utolsó felvonásnak már ők mehettek neki minimális előnnyel. Ott pedig már végig ők vezettek, rögtön egy 12–4-es futással nyitottak és tíz pont körüli előnyt építettek fel, amit már be tudtak osztani, az utolsó percekben Siakam volt az, aki folyamatosan megvillant: 102–99-nél dobott egy nagyon fontos kettest, aztán kiosztott két gólpasszt, 111–107-nél megint elsüllyesztett egy duplát, újabb asszisztot jegyzett, végül fél percnél visszatett egy támadópattanót faulttal együtt és a büntetőt is bedobta, így tudott elöl maradni a Toronto. Siakam egyébként is mestermunkát végzett, 37 ponttal, 11 lepattanóval és 12 gólpasszal fenomenális teljesítményt nyújtott, pályafutása egyik legjobb meccsét játszotta és ő volt a találkozó legjobbja – Nick Nurse is dicsérte, de főleg az ellenfél vezetőedzője, Doc Rivers emelte ki, hogy ő volt a mérleg nyelve. Siakam szenzációs produkciója mellett Gary Trent Jr. (30 pont, 5/8 tripla) és Precious Achiuwa (20 pont, 5/7 tripla) is kitett magáért, Scottie Barnes dupla-duplázott és úgy nyertek rangadót, hogy két meghatározó játékosuk hiányzott, illetve összesen nyolc emberük lépett pályára.

Még mindig nem az igazi a Sixers. Nem úgy tűnik, hogy sikerül tökéletesre csiszolni a Hardennel való játékot Philadelphiában a playoffig, vannak jobb meccseik, de összességében még mindig messze vannak attól, ahol a rájátszás kezdetén tartaniuk kellene. A tartalékos Raptors elleni vereség is ezt mutatja, Doc Rivers szerint megint elvesztették a ritmusukat és lelassultak meccs közben, ami már nem először és nem is másodszor fordult elő velük rövid időn belül, ez nem fér bele – muszáj egy jó tempóval játszaniuk, mert különben ez történik velük. Joel Embiid hozta a maga szintjét (30 pont, 10 lepattanó), Tyrese Maxey 22 pontot és 4/5 triplát tett hozzá, a 2019-es bajnoki gyűrűjét még csak most megkapó Danny Green 6/7 hármast bombázott be, de Harden például a 15 gólpassza mellett csak 3/12-t dobott mezőnyből, elvesztették a lepattanózást, 46–32-re kikaptak a festékben és 15–3-ra maradtak alul gyorsindításból. Bőven lenne még min javítaniuk, ráadásul így nem tudták kihasználni a Boston vereségét és minden bizonnyal maximum negyedikek lesznek Keleten, ráadásul pont a Raptors lehet az ellenfelük az első körben úgy, hogy az alapszakaszban 3–1-re kikaptak és Matisse Thybulle nem játszhat Torontóban, ahogy most sem játszhatott – illetve még az sem biztos, hogy megelőzik a kanadaiakat, ahhoz egy győzelemre még szükségük van.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 37/3, Trent Jr. 30/15, Achiuwa 20/15
A 76ers legjobb dobói: Embiid 30, Maxey 22/12, Green 18/18

Milwaukee Bucks–Boston Celtics 127–121

Az utolsó két percben nyerte meg a Milwaukee. A pihentebb, egészségesebb címvédő már az első negyedet megnyerte hét ponttal, a nagyszünetben tízzel vezetett, majd legközelebb a harmadik negyed hajrájában fordult a kocka, a Celtics ott került egy-két pontos előnybe, de nagyjából két perc alatt rendezte a sorait és újra vezetéshez jutott a Bucks. A Boston azonban már nem tágított és a záró etapban fej-fej mellett haladtak a felek, sőt inkább a vendégek vezettek és bár öt egységnél nagyobb fórjuk sosem volt, ők érkeztek meg magabiztosabban a hajrához. Két és fél percnél Marcus Smart kosara után 118–121 állt az eredményjelzőn, de itt Bobby Portis egy triplával egyenlített, Jannisz Adetokunbo 2/4 büntetőt dobott be, Jrue Holiday visszatett egy támadópattanót, majd az utolsó szót George Hill mondta ki, amikor 26 másodpercnél ellopta a labdát Jaylen Browntól és kosarat dobott belőle, ezzel állította be a végeredményt. Az utolsó bő két percet így 9–0-ra nyerte meg a Milwaukee, a Celtics ebben a kiemelt fontosságú időszakban 0/5-öt dobott mezőnyből és bemutatta az említett labdaeladást, teljességgel lefagyott a gárda, így a Bucksé lett a rangadó – a győzelmek számát tekintve egálban, az egymás elleni mérleget nézve 2–2-re állnak egymással, ennél aligha lehetne szorosabb, viszont a Milwaukee eggyel több meccset játszik még.

Tatum nélkül nem ízlett a back-to-back. Az előző esti chicagói győzelem után, ráadásul Jayson Tatum nélkül állt ki a rangadóra a Boston, ahhoz képest dicséretes, hogy egészen a legvégéig partiban volt a győzelemért. Marcus Smart (29 pont, 7 gólpassz, 7/12 tripla) kiemelkedő teljesítményt nyújtott, Daniel Theis 3/3 triplával jutott el 22 pontig, Jaylen Brown 22–10–11-gyel tripla-duplázott, csapatként 21 hármast bombáztak be 40 százalék feletti hatékonysággal, abszolút jól játszottak elöl. Viszont fáradtan, Tatum nélkül a védekezésük nem igazán állt össze, a Bucks 50 százalék felett dobott, 19–9-re nyert leindításból, 15–8-ra vitte el a támadópattanózást és 58–34-re győzött a festékben, kulcsfaktorokban tudott felülkerekedni. Jannisz Adetokunbo (29 pont, 11 lepattanó, 5 gólpassz) és Jrue Holiday (29–8–8) remeklése mellett 22–8–9-et hozott Khris Middleton, centerposzton pedig 32 pontot szállított a Lopez-Portis páros, jó ritmusban játszott Mike Budenholzer alakulata. Ezzel a győzelemmel közel került a második helyhez a Milwaukee, rajtuk kívül viszont a Miami is örülhet az eredménynek, a floridaiak ugyanis így játék nélkül biztosították be a keleti első helyüket, a hátralévő két mérkőzésüknek számukra már nem lesz tétje.

A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 29, Holiday 29/12, Middleton 22/9
A Celtics legjobb dobói: Smart 29/21, Brown 22/6, Theis 22/9

Minnesota Timberwolves–San Antonio Spurs 127–121

Anthony Edwards karriercsúcsával nyert a Wolves. Parádés meccset játszott az utóbbi időszakban szenvedő korábbi 1/1-es, aki már az első negyedben beszórt 15 pontot, majd a folytatásban abszolút magára irányította a figyelmet – egymás után szállította a nagy dobásokat, a látványos megoldásokat. Egyrészt bedobott 6/14 triplát, másrészt kiharcolt 14 büntetőt, harmadrészt úgy szerzett kosarat, ahogy csak akart: ebből végül 49 pontos karriercsúcs jött ki 16/28-as mezőnymutatóval, 8 lepattanóval és 6 gólpasszal. A társak és az ellenfél edzője, Gregg Popovich is nagyon dicsérte, utóbbi „pokoli játékosnak” hívta és Edwards minden villanására nagy szüksége is volt a Minnesotának: ugyan a harmadik negyedben már 18 ponttal vezettek a hazaiak, de a San Antonio visszajött hét egységre és nyomást helyezett ellenfelére. Minden nehéz pillanatban érkezett azonban egy dobás Edwardstól, egy-egy megnyugtató tripla vagy egy szép betörés, az utolsó percekben pedig már „csak” az volt a kérdés, hogy meglesz-e neki az ötven – nem lett meg, több hármast is elrontott, amíg erre vadászott, de a közönség így is megünnepelte a teljesítményét. Mellette a technikait kapó, frusztráltnak tűnő Karl-Anthony Towns (21 pont, 13 lepattanó, 4/7 tripla) sem játszott rosszul, D'Angelo Russell viszont kiülte a meccset és ezzel a győzelemmel, valamint a Denver sikerével biztossá vált, hogy hetedikek lesznek Nyugaton, így playint kell játszaniuk, de azt a lehető legjobb helyről várhatják.

A Spurs sem volt rossz. A Dejounte Murray nélküli San Antonióra sem lehetett nagy panasz, a vendégek kollektív csapatjátékot mutattak be, 31 gólpasszt osztottak szét és nyolc játékosuk dobott 11–20 pont között, senki nem vállalta túl magát, de meglehetősen önzetlenül járatták a labdát. Egyénileg így nem is igazán emelünk ki senkit (talán a 15 pontos, 17 lepattanós, 3 blokkos Jakob Pöltlt mégis), elöl kiegyensúlyozottan és hatékonyan dolgoztak, a problémát leginkább a védekezés jelentette, egyszerűen képtelenek voltak megállítani a Minnesotát és elsősorban a periméterre nem értek oda – 20 triplát kaptak, míg ők csak tízet dobtak, főleg itt jelentkezett a különbség. A megnyert első negyed után egyértelműen „alulra” kerültek, majd a végén még egy nagy futással próbáltak javítani, de Edwards miatt ebből csak kozmetikázás lett – még nem hivatalos, de nagyon valószínű, hogy a 10. helyről kezdik meg a playint.

A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 49/18, Towns 21/12, Beasley 11/9, Nowell 11/3
A Spurs legjobb dobói: Johnson 20/6, Vassell 18/12, Pöltl 15

New Orleans Pelicans–Portland Trail Blazers 127–94

Kipipálva. Nem okozott gondot a Brandon Ingramet nélkülöző New Orleansnak az, hogy érvényesítse a papírformát, a vendéglátó kérdés nélkül, könnyedén hozta a kötelezőt. Az öt ponttal nyert első negyed után fokozatosan nőtt a különbség, Valanciunasék nem szakadtak meg, de a nagyszünetben már 13 volt közte, a harmadik játékrész során pedig húsz egység fölé hízott a távolság, ott végleg eldőlt, hogy nincs esély a meglepetésre. A hazaiaknál a játékpercekre is figyeltek, senki nem érte el a 30-as határt, 19–29 között játszottak a kezdők és bár a Portland 50 százalék felett dobott mezőnyből (viszont 23–3 volt a támadópattanók aránya és 22 labdát adtak el a vendégek), de igazából egy percig sem volt kérdéses a találkozó végkimenetele. A New Orleans ezzel a takaréklángon behúzott sikerrel minden bizonnyal előnyből kezdheti meg a Spurs elleni playin-csatát, hiszen két mérkőzés van hátra és ugyanennyi a különbség a felek között, az egymás ellenit viszont a San Antonio vitte el 3–1-gyel.

A Pelicans legjobb dobói: McCollum 23/15, Hernangomez 17, Valanciunas 14
A Trail Blazers legjobb dobói: Eubanks 20, Elleby 17/6, Perry 15

Denver Nuggets–Memphis Grizzlies 122–109

Jokics újabb érve az MVP-cím mellett. Ismét szenzációs meccset játszott Nikola Jokics, a Denver centere ugyan az első percben belenézett egy könyökösbe és kétszer is ki kellett mennie a kispadra, hogy elállítsák a vérzést, de aztán kapott egy szép piros fejpántot, majd megint MVP-teljesítménnyel vezette fontos győzelemre csapatát. Jokics végül 35 ponttal, 16 lepattanóval, 6 gólpasszal és 4 labdaszerzéssel zárt, vele a parketten +37-ben (!) volt a gárda egy 13 ponttal nyert meccsen, ezzel a produkcióval pedig ő lett az első játékos a liga történetében, aki egy szezon alatt elérte a 2000 pontot, az 1000 lepattanót és az 500 gólpasszt is. Edzője, Michael Malone úgy fogalmazott, hogy az MVP-harc idén nem is lehet igazi harc, nagyszerű játékosok vannak még a ligában, de amit Jokics művelt ezzel a kerettel idén, az teljesen más szint, még tavalyi MVP-önmagához képest is egy polccal feljebb került. A Nuggets egyébként három negyed alatt le is rendezte a dolgot, a nagyszünetben 17 ponttal vezetett, a harmadik negyed végén pedig 27-tel járt előrébb és bár a találkozó elején még hátrányban volt (tíz ponttal is égett), de összességében nem volt kérdés a győzelme – a záró etapban sokat kozmetikázott a Memphis, de veszélyt már nem tudott jelenteni ellenfelére. Jokics körül egyébként a társak is jól mozogtak, a Denver pedig ezzel a győzelemmel biztosította a playoff-részvételét, sőt még az ötödik helye sem kizárt, fél meccs a hátránya a Jazzhez képest, bár ez már a Utah-n múlik.

Álló taps Jokicsnak


Majd a playoffban. Sorozatban második vereségét szenvedte el a Ja Morantet nélkülöző Grizzlies, amelynek a jó kezdés után igazából esélye sem volt most Denverben és nem is tűnt úgy, hogy feltétlenül meg akar szakadni a gárda a győzelemért. A kezdők végül csak 22–26 percet játszottak, összesen 13 játékos került pályára, mindenki megkapta a maga lehetőségét, egyénileg senkit sem tudunk kiemelni, így pedig nem volt érdemi sanszuk, csak az volt a kérdés az első negyedet követően, hogy mennyivel kapnak ki. Motivációjuk nyilvánvalóan nincs már, hiszen jó ideje biztos a második kiemelésük, van még hátra két mérkőzésük, a kérdés innentől csak az, hogy Morantnek lesz-e még egy visszarázódó meccse a playoff előtt – elvileg közel áll hozzá, de nyilván extra óvatosak vele, hogy a rájátszásban biztosan 100 százalékos legyen.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 35/3, Gordon 22/9, Barton 16/6, Hyland 16/12
A Grizzlies legjobb dobói: Bane 14/6, Brooks 12, Williams 12/6

Golden State Warriors–Los Angeles Lakers 128–112

„Gyorsul” a Warriors. Steve Kerr, a GSW vezetőedzője elmondta, hogy mindenképp szeretnének lendületet venni a playoff előtt és a korábbi hullámvölgyük után pozitív szájízzel nekivágni a rájátszásnak, ezt pedig eddig jól csinálják: sorozatban hármat nyertek, az elsőkörös pályaelőnyük már biztos, de egyelőre a harmadik kiemelésüket is tartják a Dallas előtt. Ezúttal Klay Thompson játszott kiemelkedően (33 pont, 6/10 tripla), de Jordan Poole is remekelt (19 pont, 11 gólpassz), Andrew Wiggins is tette a dolgát, a csapatjáték pedig most is működött: 39 gólpasszt osztottak szét, 52.6 százalékkal céloztak mezőnyből és 50 százalékkal tüzeltek kintről. A Lakers sokáig így is partiban tudott lenni annak ellenére, hogy James, Davis, Westbrook és Anthony sem lépett pályára, de Talen Horton-Tucker váratlanul előrántott egy 40 pontos karriercsúcsot (!), így a vendégek megnyerték az első negyedet és vezettek kilenc ponttal is, sőt 78–81-nél még a harmadik negyed során is előnyben voltak az arany-lilák. Itt azonban még egy lapáttal rátett a Warriors és Thompson vezetésével futott egy 13–0-t, majd a záró etapban tovább nyílt az olló, azt 37–28-ra húzta be a GSW és összességében magabiztos, önbizalomnövelő győzelmet aratott. Nekik még két meccsük van, San Antonióba és New Orleansba mennek, de az alapszakaszuk hazai részét már lezárták és Kerr szerint a lendület mellett azért pihentetni is fognak a maradék két derbin, míg a Los Angeles sorozatban nyolcadszor kapott ki...

A Warriors legjobb dobói: Thompson 33/18, Poole 19/9, Wiggins 17/9
A Lakers legjobb dobói: Horton-Tucker 40/6, Monk 24/9, Howard 16/3

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik