A Hornets és a Spurs kiesett, továbbment a Hawks és a Pels

Atlanta Hawks–Charlotte Hornets 132–103

A harmadik negyedben dűlőre vitte a Hawks. Az első pillanattól kezdve az Atlanta akarata érvényesült, ugyan Trae Youngot folyamatosan duplázta a Hornets, de rendre megtalálta az üresen álló csapattársakat és így is hatékonyan működött a gépezet – kilenccel nyerték az első negyedet, vezettek már 13-mal is, majd a nagyszünet előtt a Charlotte tudott megvillanni és csak nyolc volt közte a pihenő alatt. A fordulást követően azonban robbantott a Hawks: Nate McMillan alakulata 16/24 dobását a gyűrűbe küldte a harmadik negyedben, De'Andre Hunter egymaga 16 pontot szórt ekkor és a csapat 42–24-re dobta túl ellenfelét, így 25 egység feletti különbséget alakított ki. Innen nem volt visszaút, a hazaiak látványos, eredményes, hatékony játékkal ízekre szedték a Charlotte-ot, 52 százalékkal dobtak mezőnyből, 50 százalékkal tripláztak, 31 gólpasszt osztottak szét, simán nyertek a festékben és lepattanózásban, raádásul a védekezésük is jól zárt. Érdemi veszélyt nem jelentett rájuk a Hornets, egyénileg Young azért jó számokkal zárt (24 pont, 11 gólpassz), Hunter is 20 fölé jutott, Clint Capela dupla-duplázott (15 pont, 17 lepattanó, 3 blokk) és az összes kezdő, plusz a padról Bogdanovics is legalább 13 pontot termelt. A meggyőző produkció után most jön egy pihenőnap, aztán holnap este Clevelandben lépnek pályára – ha ott is nyernek, akkor bejutnak a rájátszásba és a Heat ellenfelei lesznek, ha nem, akkor véget ér a szezonjuk.

Gyenge volt a Hornets. Magához képest pocsék napot fogott ki a vendégcsapat, amely végül 38 százalékos mezőnymutatóval, 32 százalékos triplázással, minden téren alulmaradva szenvedett kiütéses vereséget. Az nyilvánvaló volt, hogy a két csapat közül egyik sem tud nyerni ilyen dobóteljesítménnyel, James Borrego variált is a szerkezettel, Plumlee csak 11 percet játszott, végül Harrell is csak 16-ot, többször előkerült a small-ball, de az sem segített. LaMelo Ball 7/25-öt, Terry Rozier 8/22-t szenvedett össze mezőnyből, ketten együtt 6/22 triplát tettek hozzá, ráadásul eladtak nyolc labdát is, a többieknél pedig nagyon keveset volt a játékszer, igazából ezen a pároson múlt a játék. A harmadik negyed végén már világossá vált, hogy ez a „búcsúmeccsük”, de Miles Bridges nehezen dolgozta fel a helyzetet és a záró etapban kiállíttatta magát – egy ítélet után hevesen megindult a játékvezető felé, megkapta érte a maga két technikaiját, a társak választották el az igazán nagy bajtól, majd az öltöző felé haladva egy szurkolót is megpróbált megütni, így valószínűleg további büntetésre számíthat. Az este amúgy is nehezen indult a csapat számára, mert egy útzár miatt csak kerülőúton közelíthették meg a csarnokot, késtek, majd borzasztóan játszottak, az egészre Bridges tette fel a koronát – sorozatban másodszor buknak el a playinben, jövőre próbálkozhatnak újra.

A Hawks legjobb dobói: Young 24/3, Hunter 22/6, Gallinari 18/6
A Hornets legjobb dobói: Ball 26/12, Rozier 21/6, Washington 17/9

New Orleans Pelicans–San Antonio Spurs 113–103

80 pont fölé jutott a New Orleans-i BIG3. CJ McCollum megérkezése óta három emberre épül a Pelicans játéka és ezen az estén mindhárman egyszerre játszottak jól: McCollum 32 pontot dobott 6 lepattanóval, 7 gólpasszal és 3/5 triplával, Brandon Ingram 27-5-5-tel zárt 11/19-es mezőnymutatót összerakva, Jonas Valanciunas pedig 22 pontig, 14 lepattanóig, 3 gólpasszig és 2 blokkig jutott úgy, hogy 9/14-et dobott mezőnyből. Ez a trió meghatározta a hazaiak teljesítményét és az egész meccs alakulását, mindhárman hatékonyak voltak és közös erővel 81 pontot tettek fel a táblára, rajtuk kívül ugyan összesen csak négy játékos talált a gyűrűbe, de most ez is elégnek bizonyult. Az este folyamán gyakorlatilag végig ők diktáltak, a csak négy ponttal megnyert első negyed után sikerült szétnyitniuk az ollót és a nagyszünetben már tíz egység feletti különbséggel vezettek, a fordulás után pedig nem vettek vissza, hanem még egy lapáttal rátettek - volt már közte 21 is, mielőtt a záró etapban sokat kozmetikázott ezen a Spurs. Ugyan 97-91-nél, egy (bő öt perc alatt lehozott) 16–1-es SAS-futás után úgy tűnt, hogy akár veszélybe is kerülhet a biztosnak látszó győzelmük, de aztán ennél közelebb nem jutott a San Antonio, rögtön egy 6–0-t rakott össze a NOP és többször nem ingott meg, összességében magabiztos játékkal nyert és mehet Los Angelesbe a következő meccsre – ha ott is nyer, akkor bejut a rájátszásba.

Búcsúzunk a Spurstől. Ugyan az alapszakasz hajrájában remek formába lendült, és ezzel megelőzte a teljesen széteső Lakerst, de reálisan nézve messze volt a playoffszinttől a San Antonio, így azzal a hajrával igazából egy extra meccset vásárolt magának Gregg Popovich csapata. A texasiak nem játszottak jól, csak 40 százalékkal dobtak mezőnyből (míg a Pels 54-gyel), 53–34-re bukták el a lepattanózást, megálltak 19 gólpassznál és 56–38-ra kikaptak a festékben is – csak a nyolccal kevesebb eladott labdájuk és a jól megoldott leindítások miatt maradtak látótávolságon belül. Dejounte Murray nem tudta legjobb önmagát adni, 18 pontját 5/19-es mezőnymutatóval szenvedte össze és csak 5 gólpasszt osztott ki, Keldon Johnson 6/20-at dobott és hiába Jakob Pöltl masszív játéka vagy Devin Vassell 7/13 triplája, egy szinttel a Pelicans alatt mozogtak most. A záró etapban az említett nagy futásukkal még visszahozták magukat vállalható közelségbe, de azzal el is lőtték minden puskaporukat, ez volt most tőlük a maximum – nem vagyunk biztosak benne, hogy ők a szezon során feltétlenül a rájátszásba akartak jutni, így nagyon azért valószínűleg nem csalódottak a kiesés miatt, a fiatalok fejlesztése a fő projektjük.

A Pelicans legjobb dobói: McCollum 32/9, IIngram 27, Valanciunas 22
A Spurs legjobb dobói: Vassell 23/21, Pöltl 16, Murray 16/3