NBA: kiejtette a Sunst a Dallas, keleti döntős a Boston

Boston Celtics–Milwaukee Bucks 109–81

A második félidőben dominált a Boston. A Milwaukee kezdte jobban a mindent eldöntő hetedik meccset, a vendégek tudatosabb, tervezettebb, harcosabb játékot mutattak támadásban, míg védekezésben szintén jól működött a tervük, mely szerint a festékbe nem engedték be a Celticset, kintről pedig ugyan feladták az üres dobásokat, de úgy sakkoztak, hogy lehetőleg Grant Williamsnek kelljen ezeket elvállalnia. 14–24-nél úgy tűnt, hogy reális esélye van a Bucksnak arra, hogy megnyerje ezt a mérkőzést, de ahogy haladtunk előre az első félidőben, úgy lett nyilvánvaló két dolog is: egyrészt a Celtics a botrányos dobóformája ellenére egálban tudott lenni, a vezetést is átvette és néhány ponton belül maradt akkor is, amikor a Milwaukee járt előrébb, másrészt a Bucks támadójátéka a kezdeti lendület után közelített a nullához. Ez a két faktor pedig a nagyszünet után még jobban kidomborodott: 0.9 másodperccel a félidő előtt Marcus Smartnak adtak három büntetőt, amellyel ötpontos előnybe került a Boston, a fordulás után pedig elkezdtek beesni a hazai triplák, így két perc alatt 12 pontra nőtt a különbség. A Milwaukee-ban nem volt annyi tűzerő ezen az estén, hogy bármit is javítson a helyzeten, csak erőlködni tudott Mike Budenholzer csapata, a Boston viszont megnyugodott és egyre jobban játszott - a negyed végén 15 volt közte, a záró etap első részében pedig meglett a húszpontos differencia, itt gyakorlatilag véget ért a küzdelem. A Celtics végül 22 triplát bombázott be 40 százalékkal (55-öt emelt rá), itt már a nehezebbeket is bedobálta a gárda, Grant Williams playoff-karriercsúcsot jelentő 27 ponttal a társaság legjobb dobója lett (7/18-cal zárt távolról), védekezésben pedig egyáltalán nem lazított Ime Udoka alakulata, végig fojtogatta a Milwaukee-t. Jayson Tatum (23 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz, 7 eladott labda, 5/9 hármas), Jaylen Brown (19 pont 50 százalékkal, 8 lepattanó), Marcus Smart (11 pont, 7 lepattanó, 10 gólpassz) és Payton Pritchard (14 pont, 4/6 tripla) is jó meccset zárt végül, a Celtics pedig összességében megérdemelten nyerte meg a szériát - ezen a találkozón egyértelmű volt a fölénye a teljes második félidőben, így holnap este már Miamiban kezdheti meg a keleti döntőt.

Elfáradt a Milwaukee. Nagyjából a jó kezdésre volt ereje ezen a mérkőzésen a Bucksnak, Janisz Adetokunbo 10 pontot, 8 lepattanót és 6 gólpasszt jegyzett az első negyed során és Brook Lopez is nagyon bekezdett elöl-hátul, volt egy triplája, voltak fontos támadópattanói, szép közeli kosarai és blokkjai is az első félidőben – ezért tudtak összességében egálban lenni, a fordulás után viszont már lépni is alig maradt erejük. Védekezésben egyre többször csúsztak el és a belendülő Bostonra egyszerűen nem volt válaszuk, közben pedig támadásban az egész sorozatban látott reménytelen gyömöszölést hozták, Khris Middleton nélkül egyszerűen nem volt olyan labdakezelőjük, aki lejátszott volna egy normális pick-and-rollt, stabilan megbontotta volna a védekezést és főleg nem volt olyan emberük, aki bedobott volna egy triplát. Különösen a Celtics 22 hármasához képest nevetséges, hogy a Bucks csapatszinten 4/33 (!) távolit tudott a gyűrűbe küldeni, ami 12 százalékos hatékonyság, ez már önmagában is magyarázza a sima vereséget, illetve azt is, hogy a teljes második félidőben hogyan sikerült csak 38 pontot szerezni. Janisz Adetokunbo összességében most is hozta a maga extráját, de érezhető volt, hogy ő is elfáradt a párharc végére (a második félidőben 3/11-et dobott a festékből, a negyedik negyedben 1/6-ot) annak ellenére, hogy 25 ponttal, 20 lepattanóval és 9 gólpasszal most is klasszis számsort gyártott – mellette Jrue Holiday (21 pont, 5 lepattanó, 8 gólpassz) és az említett Lopez (15 pont, 10 lepattanó, 3 blokk) említhető még pozitívumként, de legalábbis nem negatívumként. A Connaughton, Allen, Matthews shooter sor összesen hat pontot és 0/12 triplát tudott beletenni a közösbe, messzebb nem is kell mennünk a vereség okait kutatva – borzasztó támadójátékkal zárták a szériát, amelyben Middleton nélkül valószínűleg nem volt számukra több.

A Celtics legjobb dobói: Williams 27/21, Tatum 23/15, Brown 19/6
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 25/3, Holiday 21, Lopez 15/3

A párharc végeredménye: 4–3 a Celtics javára.

Phoenix Suns–Dallas Mavericks 90–123

The Luka Special: nyugati döntős a Dallas. „Sokan mondták, hogy kiütés lesz. Igazuk lett” – összegezte a mérkőzést Jason Kidd, a Mavericks vezetőedzője, utalva arra, hogy sokan sima, egyértelmű Suns-győzelmet és -továbbjutást vártak ettől az összecsapástól. Végül azonban a Dallas diadalmenetét és a Phoenix döbbenetes összeomlását hozta az este olyan módon, amelyre senki (valószínűleg beleértve a Mavs-szurkolókat is...) sem számított. A vendégek rögtön egy 15–5-tel kezdtek, Luka Doncic ebből tízet vállalt magára és hármat készített elő, de ez és az első negyed 27–17-es Dallas-sikere még csak azt jelezte, hogy kőkeményen beleálltak a meccsbe a texasiak és fel kell pörögnie a Sunsnak. A második játékrészben azonban nem ez történt, elcsendesedett a csarnok, a nézők elhűlve figyelték, hogy mi történik a parketten, a Mavs ugyanis 30–10-re (!) nyerte a negyedet és 57–27-re, kereken harminc ponttal vezetett a nagyszünetben – gálaelőadást tartott Kidd csapata, a Suns pedig teljesen lefagyott, képtelen volt a gyűrűbe találni, a szezonja legrosszabb játékát mutatta be. Doncic egymaga éppen annyi pontot dobott két negyed alatt, mint a Phoenix, de az ő 27 egysége mellé a társak is felnőttek és feltörölték a padlót ellenfelükkel. Közte harmincnál természetesen világossá vált, hogy minden idők legnagyobb fordítására lenne szükség Monty Williams alakulatától, amire egy másodpercig sem volt esély, a Dallas a harmadik negyedben még tovább növelte a különbséget és már 46 ponttal is vezetett, egészen valószínűtlen fölényben volt a találkozó során. Doncic végül 35 ponttal, 10 lepattanóval, 4 gólpasszal és 6/11 triplával zárt alig 30 játékperc alatt, mert igazából ennyire sem volt szükség, mellette Spencer Dinwiddie messze az eddigi legjobb meccsét hozta a szériában (30 pont, 5/7 tripla 25 perc alatt), Jalen Brunson is tartotta a tempót (24 pont, 11/19 mezőnyből) és csapatszinten 57 százalékos mezőnymutatót, valamint 49 százalékos triplázást hozott a gárda úgy, hogy 19-szer talált be távolról. A Mavs ezzel a győzelemmel a playoff eddigi legnagyobb bravúrját és meglepetését mutatta be, idegenbeli hetedik meccsen kiejtette az alapszakasz győztesét és a bajnoki cím fő esélyesét, most pedig rendezheti a sorait és utazhat a Golden State-hez a nyugati döntőben – ahol ezek után szintén minden esélye meglesz...

Kollektív megsemmisülés. Hogy mi történt a Sunsszal ezen a mérkőzésen, azt most még csak találgatni lehet, a legvalószínűbbnek a teljes mentális blokk tűnik - az első perctől kezdve remegő kezekkel, már-már félve kosárlabdázott az a csapat, amely tavaly eljutott már a nagydöntőig és amely most 64 győzelmet aratott az alapszakaszban. Chris Paul összesen nyolc dobást vállalt a teljes meccsen (10 pont, 4 gólpassz), Devin Booker is elveszett a ködben (11 pont, 3/14 mezőnyből), Deandre Ayton összesen 17 percet játszott, mert minősíthetetlen volt a produkciója és senki más sem tudott mit tenni – nyilván a vezéreknek kellett volna megnyugtatni és összerázni a csapatot, de pont ők betliztek iszonyatosan nagyot, ráadásul egyszerre. Nem csoda, hogy a nagyszünet környékén úgy ocsúdott fel az orrbaverésből a publikum, hogy pfújolni kezdte övéit, teljességgel érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy mi történt Paulékkal. A 38 százalékos mezőnymutató és a 35 százalékos triplázás nem érzékelteti eléggé, hogy mennyire ledermedtek a játékosok és hogy mennyire nem voltak egy súlycsoportban Doncicékkal fejben – a vendégek úgy jöttek ki a parkettre, hogy 100 százalékos önbizalom, 100 százalékos koncentráció, 101 százalékos akarat, míg a hazaiaknál csak a remegést és a bizonytalanságot lehetett látni. Ez a kiesés így hatalmas csalódás Phoenixben, hiszen Monty Williams alakulata a bajnoki címért indult, ehelyett 2–0-ról, két sima győzelem után 3–4-gyel, egy borzalmas hazai kiütéssel búcsúzott a szezontól már a második körben – ki kell elemezniük, hogy mi történt...

A Suns legjobb dobói: Johnson 12/6, Booker 11, Paul 10/3, Wainright 10/6
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 35/18, Dinwiddie 30/15, Brunson 24/6

A párharc végeredménye: 4–3 a Mavericks javára.