Levédekezte a Memphist a Denver, holtversenyben vezetik Nyugatot

Detroit Pistons–Utah Jazz 111–126

Markkanen és a Jazz szétdobta a Pistonst. Will Hardy, a vendégek vezetőedzője szerint nagyon fontos volt a Jazznek, hogy jól kezdje a mérkőzést, mert egy back-to-back második felén, sőt négy nap alatt harmadszor lépett pályára, a Pistonsnál pedig a cseresor teljesen mást játszik, mint a kezdőötös, előnyből akarták várni ezt a fordulatot. Ez megtörtént, a meccs elején megvolt a szükséges energia és lendület, jöttek a betörések, jó ritmusban járatták a labdát és bedobálták a triplákat is, ez pedig megalapozta a folytatást – a második negyedet ugyan a Detroit nyerte, de a nagyszünet után fokozatosan meglógtak az ellenállhatatlan vendégek, akik a záró etapban állva hagyták riválisukat, és vezettek már 22 ponttal is. Pedig két negyed után csak egy pont volt az előnyük, de a harmadik játékrészben már nem tudta velük tartani a lépést a Detroit, a negyedik elején pedig úgy megsorozták a vendéglátókat, hogy arra nem érkezett válasz, így összességében magabiztos győzelmet arattak. Ennek alapját a támadójáték adta meg, minden negyedben elérték a 30 pontos határt, végig stabilan szórták a kosarakat, Lauri Markkanen pedig hozzátette a maga extráját: 38 ponttal beállította, 9/13 triplával pedig megdöntötte eddigi karriercsúcsát. A finn magasember ihletett napot fogott ki, a harmadik negyedben is 3/3 hármassal tolta meg csapata szekerét, és Hardy szerint az ő remeklése jelentette a különbséget a javukra - két 20 pont feletti vereség után nagyon kellett nekik ez az önbizalomnövelő győzelem.

Az újoncoknak lehet örülni. A Pistonsnál két részsikert érdemes kiemelni pozitívumként, mert egyébként nem tudták tartani a Jazz tempóját, Dwane Casey vezetőedző pedig úgy fogalmazott, hogy a támadójáték rendben volt, de néha nem ártana védekezni is - most ezt nem tették meg, ami a Utah ellen nem férhet, nem is fért bele. Egyénileg viszont emeljük ki a két újoncot: az 1/5-ös Jaden Ivey 30 ponttal karriercsúcsot szórt, 10/14 dobását, 2/2 tripláját és 8/11 büntetőjét a gyűrűbe küldte 5 gólpassz mellett, míg az 1/13-as Jalen Duren 15 ponttal és 14 lepattanóval (közte 6 támadó) dupla-duplázott: ő sorozatban hetedszer jutott el legalább 11 lepattanóig, ilyen szériára pedig utoljára Dwight Howard volt képes tinédzserként.

A Pistons legjobb dobói: Ivey 30/6, Bogdanovic 15/6, Duren 15
A Jazz legjobb dobói: Markkanen 38/27, Clarkson 21/9, Vanderbilt 18/6

Miami Heat–Chicago Bulls 103–113

Mint egy falat kenyér. 11–18-as mérleggel, hetek óta botrányos védekezéssel, nagyon rossz játékkal, mentális problémákkal is küzdve érkezett meg erre a találkozóra a Bulls úgy, hogy legutóbb 150 pontot kapott Minnesotában, egyértelmű volt a „betegség”. Most jól kezdtek a vendégek, hiszen tíz ponttal megnyerték az első negyedet, de aztán ismét jött a szétesés, a második játékrészt 36–21-re húzta be a Miami, a harmadik játékrész elején nyolc ponttal égett Billy Donovan alakulata, ekkor megint az elmúlt időszakban látott csapat volt a pályán. De a semmiből jött egy 180 fokos fordulat: elkezdtek beesni a dobásaik, amitől megjött az önbizalmuk, a Heat támadójátéka megbicsaklott, és a Bulls egy 30–7-es (!) rohammal visszavette a kontrollt. A 36–20-ra nyert harmadik negyed után már nem is néztek vissza Dragicék, a félidei feszültség (kicsit összeszólalkoztak az öltözőben) köddé vált és egy 14–0-s futással (ez fejlődött később 30–7-re) kirángatták magukat a gödörből, majd egy iszonyatosan fontos győzelmet arattak. Egyénileg Nik Vucevic (29 pont, 12 lepattanó, 13/17 mezőnyből), DeMar DeRozan (24–5-5, 9/14 mezőnyből) és Zach LaVine (21–6–7) is hozta, amit kellett, Billy Donovan vezetőedző pedig úgy fogalmazott, hogy abba kell hagyniuk az aggódást, és döntéseket kell hozniuk - ezt most jól csinálták, bár azt már csak mi tesszük hozzá, hogy eddig is a védekezésükkel volt igazán gond, ami a tartalékos Heat ellen most nem biztos, hogy mérvadó volt...

Nem változik semmi. Ugyan az előző négy mérkőzését megnyerte a Heat, de játékban ezeken a találkozókon sem láthattunk érdemi fejlődést, és részben azért nem, mert még mindig tele vannak sérültekkel. Ezen az estén Butler, Lowry és Martin hiányzott a kezdőből, így pedig meglehetősen nehéz dolga volt a támadásban még teljes kerettel is szenvedő együttesnek, ugyan Bam Adebayo (27 pont, 12 lepattanó, 6 gólpassz) igyekezett, de a Herro-Strus-Oladipo trió leginkább a téglákat gyártotta (mondjuk Herróban azért volt fantázia), így Haywood Highsmith 4/4 triplája és 4 labdaszerzése sem ért semmit - az egyébként beszédes, hogy ő 41 percet játszott, a padról összesen két játékos kapott mérhető játékidőt, annyira kiürült a rotáció. Így is volt jobb időszakuk, a második negyedbe beletaláltak, és a harmadik elején úgy tűnt, hogy ez a keret is elég lehet, de aztán magára talált a Chicago, és Adebayóékban nem volt elég erő ahhoz, hogy elállítsák a vérzést - négy győzelem után újra kikaptak, ezzel ismét 50%-on állnak, a folytatás pedig nagyban függ az egészségüktől...

A Heat legjobb dobói: Adebayo 27, Herro 19/12, Highsmith 18/12
A Bulls legjobb dobói: Vucevic 29/3, DeRozan 24, LaVine 21/9

New York Knicks–Golden State Warriors 132–94

Nem adott esélyt a New York. A liga legjobb formában lévő csapata fogadta a Curry-Wiggins párost (meg DiVincenzót, JaMychal Greent és Iguodalát) nélkülöző, rossz passzban lévő, idegenben egyébként is az egész NBA legrosszabb mérlegével rendelkező Warriorst, a pályán pedig érvényesült is az, ami mindebből következhetett. A Knicks magabiztosan kezdett, nyolc ponttal nyerte az első negyedet, könnyedén járatta a labdát, és nem aggódta túl az estét: a nagyszünetben 13 pont volt a különbség, a harmadik játékrész végén 19 (100–81), a negyedikben pedig teljessé tette a kiütést a társaság, amikor a GSW már atomjaira hullott. Ehhez végül nagyon megszakadni sem kellett, 29-32 percet játszott a New York-i kezdő és a padról 5/6 triplával beszálló Immanuel Quickley lett az együttes legjobb dobója, de összességében nagyon könnyed, látványos, eredményes, szórakoztató játékkal döngölte földbe a címvédőt Tom Thibodeau alakulata. A Warriors teljességgel reménytelennek tűnt, egyedül Jordan Poole-on látszott némi motiváció, ő dobott 26 pontot 29 perc alatt, de sem Thompson, sem Green, sem Looney, sem más nem nagyon akart megfeszülni ezen a mérkőzésen, aminek nem is lehetett más eredménye, mint egy 38 pontos vereség. A 47–29-es lepattanózás nem írja le jól a különbséget, ennél is egyértelműbb volt a helyzet a Knicks javára, Steve Kerr, a vendégek vezetőedzője csak annyit mondott, hogy ők most elsüllyedtek, a New York teljességgel lejátszotta őket a pályáról, és a 0–8-as kezdés után közük sem volt a meccshez – ma Brooklynban próbálhatnak meg javítani, az immár sorozatban nyolc sikernél tartó Knicks pedig a Torontót fogadja.

A Knicks legjobb dobói: Quickley 22/15, Brunson 21/6, Grimes 19/12
A Warriors legjobb dobói: Poole 26/6, Kuminga 13/3, Thompson 11/3, Moody 11/9, Jerome 11/3

Phoenix Suns–Washington Wizards 110–113

Bravúrral tört meg a jég. Sorozatban tíz vereség után, a liga legrosszabb formában lévő csapataként érkezett meg erre a mérkőzésre a Wizards, ahol viszont a semmiből hirtelen remek játékkal tudott bravúrgyőzelmet aratni úgy, hogy a társaság egyik legstabilabb pontja, Kristaps Porzingis betegség miatt nem is léphetett pályára. Az első negyedet ugyan még a Suns nyerte, de aztán a másodikban sebességet váltott és fordított a Washington, majd a nagyszünetet követően egyszer meg is lógott ellenfele elől – az első öt percet 18–6-ra vitte el a harmadik etapban a vendégcsapat, így 17 pontos előnybe került. Ez sokáig nem tartott ki, a magára találó (egészen addig pontot sem szerző) Chris Paul vezetésével visszajött a Phoenix és már ez a negyed is csak 78–80-nal zárult, a negyedikben pedig a vezetést is átvette a vendéglátó – olyannyira, hogy 92–82-nél már úgy tűnt, hogy megállíthatatlan formába lendült Monty Williams alakulata. Egy utolsó fordulat azonban volt még a meccsben, 98–88-nál, bő öt perccel a vége előtt ugyanis Deni Avdija bevert egy hármast, Taj Gibson lopott egy labdát, majd ebből a játékból Kyle Kuzma is betalált kintről, ez a három villanás és hat pont pedig felrázta a fővárosiakat. A végjátékban Bradley Beal sorozatban négy labdabirtoklást oldott meg, két duplával egyenlített, majd ő maga is elsüllyesztett egy triplát, a negyedikből pedig Kuzmát találta meg, aki szintén beverte a távolit - Avdija büntetői után pedig kilenc pont is volt a vendégek előnye, a szorosabb végeredmény csak a phoenixi „kozmetikázásnak” köszönhető. Az utolsó öt és fél percet összességében 25–12-re húzta be a Wizards, de ha ebből a záró fél percet levesszük, akkor 21–2 (!) a futás – a Suns teljességgel összeomlott, a Washington pedig a legjobbkor hozta a legjobb formáját, így tíz vereség után tudott nyerni.

Két extra volt a Sunsban. A Devin Bookert megint nélkülöző hazaiaknál Deandre Ayton (30 pont, 13 lepattanó) és a váratlanul nagyot játszó, 31 ponttal szezoncsúcsot, 9/16 triplával pedig karriercsúcsot szóró, 5 gólpasszt is kiosztó Landry Shamet dicsérhető, ez a két extra azonban még Chris Paul (12 pont, 11 gólpassz) komponálása mellett sem ért győzelmet. A védekezésük nem állt a helyzet magaslatán, nem igazán tudták megnehezíteni a Wizards dolgát, és bár a harmadik negyed vége, illetve a negyedik eleje az övék volt, de pont a hajrában csúsztak szét: sorozatban hat dobást hagytak ki és eladtak két labdát is, míg a Washington zsinórban tíz (!) labdabirtoklásból szerzett pontokat. Ez nem férhetett bele Paulék számára, akik három győzelem után újra kikaptak, és világossá tették, hogy még nem egyenesedtek ki teljesen - hétvégén a Memphist fogadják egy igazi ki-ki meccsen, meglátjuk, hogy ott mire mennek.

A Suns legjobb dobói: Shamet 31/27, Ayton 30, Paul 12/3
A Wizards legjobb dobói: Kuzma 29/15, Beal 27, Avdija 16/6

Denver Nuggets–Memphis Grizzlies 105–91

Végigért a Denver. Az egész találkozó arról szólt, hogy magabiztosan vezetett a Nuggets, a Grizzlies pedig próbált lendületet venni és futni az eredmény után, de nem igazán koronázta siker a vendégek erőfeszítéseit. A Denver brutálisan bekezdett, rögtön egy 11–2-vel nyitotta a derbit és az első negyedben átgázolt ellenfelén: 35–14 lett a játékrész vége, ezzel pedig megadta az alaphangot a folytatásra Michael Malone együttese. Ettől kezdve ezt az előnyt kellett menedzselni, beosztani, amit kőkemény védekezéssel meg is oldott a társaság, mindenhova odaértek a hazaiak, semmit sem adtak könnyen, minden kinti dobást meg tudtak zavarni, megtörték a Grizzlies ritmusát. A nagyszünetben 15 pont volt közte, majd a Memphis nagy munkával visszajött tízen belülre, amire hamar ismét reagált a Nuggets és húsz egységre növelte a távolságöt, majd a záró etapban még egyszer bejött tíz alá a Grizzlies, de erre egy 13–3-mal válaszolt a Denver, és többször már nem tudott reagálni a vendégcsapat. A Nuggets így egy pillanatig sem volt hátrányban, végig kontrollálta az eseményeket, és ha támadásban nem is villogott, de elit védekezést bemutatva megnyerte a kulcsfontosságú rangadót – ezzel pedig utol is érte riválisát, így most holtversenyben elsők Nyugaton.

Csak Morant és más senki. Teljesen egyedül maradt a Memphis vezére, ő ugyan azt csinált, amit akart és dobott 35 pontot 3/6 triplával, valamint kiosztott 10 gólpasszt (bár 7 eladott labdával), de a többiek egyáltalán nem nőttek fel mellé: Dillon Brooks 11 ponttal lett a második legjobb dobó, de ő csak 5/14-et szenvedett össze mezőnyből. A 19,2%-os (5/26 triplázás) nem férhetett bele, a Nuggets pedig nem tört meg, nem adott esélyt az igazi futásra - a hazaiaknál hatan is eljutottak legalább 12 pontig, ők sokkal több lábon álltak, mint a Grizzlies. Nikola Jokics újabb tripla-dupláját (13 pont, 13 lepattanó, 13 gólpassz) emeljük ki külön, illetve azt is, hogy Jamal Murray nélkül nyert a Denver, de az irányító helyén remek védekezéssel, két triplával és 13 ponttal segített be Christian Braun.

A Nuggets legjobb dobói: Gordon 24/3, Brown 16/3, Jokics 13/3, Braun 13/6
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 35/9, Brooks 11, Clarke 10