NBA: 21 ponttal megverte a Milwaukeet a Celtics, legyőzte a Memphist a GSW

New York Knicks–Philadelphia 76ers 112–119

Sok lett a Philly. Nagyon laposan, körülményesen, kényelmesen kezdte a mérkőzést a Sixers, az első negyedben 14 pontos hátrányt szedett össze a társaság, amely pocsékul dobott, lassan játszott, hiányzott az agresszivitás és az energia, miközben a New York parádés dobóformával, sokkal motiváltabban kosárlabdázott. Akkor tudta összeszedni magát a vendégcsapat, amikor Joel Embiid visszatért a pihenőjéről és végre nem derogált neki a festékben izmozni, pillanatok alatt dobott 11 pontot, ezzel feltüzelte övéit, és stabilizálta is a gárdát – ugyan a Knicks Julius Randle révén itt még mindenre válaszolni tudott, de a nagyszünet előtti percekben vészesen közelített a Sixers, és Shake Milton dudaszós félpályás bravúrkosarával 63–60-ra zárkózott a társaság. A harmadik negyed magas színvonalú játékot hozott, a Knicks itt még mindig tartotta magát, ugyan egyszer egyenlített a Philly, de ezt követően még egyszer meg tudott lógni a vendéglátó, mindig érkezett egy-egy tripla, viszont Embiid egymaga 15 pontot szerzett ebben az etapban, így itt már nem lehetett levakarni a Sixerst – majd a negyed utolsó két megmozdulásából hét pontot szerzett James Harden, így egyetlen egységre jött fel az együttes. A záró etap elején pedig az Embiid nélküli, Harden által irányított Philly megfordította a derbit: Szakáll egy nagy hármassal kezdett, majd folyamatosan előkészítette a társaknak a jó kinti dobóhelyzeteket, amelyekből Georges Niang hármat is a gyűrűbe emelt - mivel közben a New York megállt, így egy 13–4-es futással indult a negyed, a Philly pedig 100–108-as előnybe került. Itt jött vissza Embiid, aki két kosárral jelezte, hogy vele is számolni kell, a Knicksben pedig már nem volt elég erő ahhoz, hogy fordítson – 102–116-nál eldőlt a találkozó, így a Philly szép fordítással birkózta le a New Yorkot és aratott fontos idegenbeli győzelmet.

Nem ért végig a New York. Az óriási energia és lendület mellett a félelmetes triplázás és az extra támadópattanózás is segítette a hazaiakat a találkozó elején, ezek azonban kiegyenesedtek a folytatásban azzal, hogy a Sixers is felvette a kesztyűt. Julius Randle 26 pontos első félideje szenzációsan sikerült, viszont a fordulás után ő is eltűnt, inkább csak erőlködött, de nem tudott érdemi hatással lenni a meccsre – így is eljutott 35 egységig, 8 lepattanóig és 4 gólpasszig, parádés dolgokat csinált, de a második félidőben már nem tudta a hátára venni csapatát. Mellette Jalen Brunson (23 pont, 11 gólpassz) volt az, aki ezt megpróbálta, viszont a negyedik negyedre már ő is elfogyott, és bár Mitchell Robinsont (10 pont, 16 lepattanó, 4 gólpassz, 3 blokk) is dicsérhetjük, de RJ Barret 6/21-es mezőnymutatója nem fért bele, főleg úgy, hogy a kispad is pocsékul játszott. A cseresor a Sixersnél sem váltotta meg a világot, bár Niang negyedik negyedben dobott négy triplája, és Shake Milton félpályása innen érkezett, de ott is a kezdőt kell dicsérnünk: egyrészt De'Anthony Melton az első félidőben nagyon fontos dobásokkal tolta meg a gödörben lévő szekeret és végül 5/7 hármassal zárt, másrészt az Embiid-Harden páros igazi szupersztár-teljesítményt hozott. A center ugyan lassan kezdett, de aztán voltak olyan időszakok, amikor abszolút foghatatlannak bizonyult és két-három védővel próbálta őt lassítani a Knicks, végül 35 ponttal és 8 lepattanóval zárt úgy, hogy a negyedik negyedben már nem kellett tőle semmi – míg Harden 29 pontig, 13 gólpasszig és 4 labdaszerzésig jutott, 5/11 triplát bombázott be, voltak nagyon távoli villanásai, volt 3+1-es játéka, és mindezek mellett védekezésben is nagyot melózott. A Sixers így zsinórban nyolcadik sikerét aratta, a Knicks pedig a nagy győzelmi széria óta sorozatban harmadszor kapott ki.

A Knicks legjobb dobói: Randle 35/12, Brunson 23/6, Barrett 17/6
A 76ers legjobb dobói: Embiid 35/3, Harden 29/15, Niang 16/12

Dallas Mavericks–Los Angeles Lakers 124–115

Őrült harmadik negyeddel győzött a Dallas. Az első félidő szenvedés volt a Mavs számára, furcsa megoldásokat választottak támadásban a hazaiak, Luka Doncic egyáltalán nem pörgött fel, ritmustalanul, ötlettelenül játszottak, ráadásul az üres dobásokat is sorra mellé lövöldözték – eközben a védekezésük sem állt a helyzet magaslatán, így 10–15 pont közötti hátrányban voltak, a nagyszünetben 11 volt a Lakers előnye. A pihenő alatt azonban valami történt, és úgy jöttek vissza a pályára a texasiak, hogy ott kő kövön nem maradt: idei ligacsúcsot és karácsonyi NBA-rekordot jelentő 51 (!) pontot dobtak a harmadik negyedben, Tim Hardaway Jr. egymaga 16-ot jegyzett ekkor, Luka Doncic hat gólpasszt osztott ki, csapatszinten pedig 9/13 hármast és 72 százalékos mezőnymutatót hoztak össze – miközben a Lakers kidurrant, így 51–21 lett a játékrész eredménye. Az egy félidő alatt szerzett 43 pontra rádobott 51-gyel megfordította a mérkőzést a Mavericks, és a korábbi 14–15 pontos hátrányból 21 pontos előnyt csinált, ez az őrület pedig elég volt a győzelemhez - ugyan a záró etapban megint a Los Angeles volt jobb (40–30), de már be tudta osztani előnyét a vendéglátó. Így minden jó, ha a vége jó, Doncic (32 pont, 9 lepattanó, 9 gólpassz), Hardaway Jr. (26 pont, 6/14 tripla) és Christian Wood (30 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz, 4 labdaszerzés, 2 blokk) remeklése mellett a 4/7 triplás Reggie Bullock is dicsérhető, a Dallas pedig a nem túl jó játék ellenére fontos győzelmet aratott, ezzel köszöntötte a találkozót a helyszínen megtekintő Dirk Nowitzkit, akinek szobrát nem sokkal a feldobást megelőzően avatták fel az aréna előtt.

Csak James. Az első félidőben sem brillírozott a Lakers, de LeBron James rendkívül agresszíven kezdett, jól passzolta meg a társakat, ő maga is folyamatosan elment a gyűrűig, így büntetni tudták a Dallas hibáit – de ők sem dobtak túl jól, ők is elég sokat hibáztak, ezért nem döntötték el már ekkor a találkozót. A harmadik negyedhez aztán nem volt közük, ott a Dallas azt csinált, amit akart, bedobott mindent, így hiába szedték össze magukat a záró etapra, az már nem számított – az első félidő még ígéretesen alakult, de végül ezúttal sem volt elég a védekezésük ahhoz, hogy nyerni tudjanak. James megint egyedül maradt, ő dobott 38 pontot 13/23-as mezőnymutatóval és 12/12 büntetővel, volt 6 lepattanója és 5 gólpassza, de rajta kívül senki nem érte el a kezdőben még a tíz pontot sem, gyakorlatilag mindenki pocsékul játszott, amit a végtelenségig nem lehetett elfedni. James a találkozó után el is mondta, hogy meglehetősen nehéz az élet Anthony Davis nélkül, márpedig ő még hetekig nem állhat rendelkezésre...

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 32/6, Wood 30/6, Hardaway Jr. 26/18
A Lakers legjobb dobói: James 38, Westbrook 17/6, Reaves 16/3

Boston Celtics–Milwaukee Bucks 139–118

Tatum 40 felett, odacsapott a Celtics. A liga két legjobb mérlegű csapata feszült egymásnak, amelyek minden bizonnyal a rájátszásban is találkozni fognak majd, de a meccs egészét nézve egyértelmű volt a helyzet: jelen pillanatban összeszedettebb a Boston. Az első negyedet már meg tudták nyomni a vendéglátók, vezettek 10 ponttal, majd a másodikban Janisz Adetokunbo back-to-back tripláival összekapta magát a Bucks és a nagyszünetig egyetlen pontra zárkózott – amihez az is kellett, hogy a pihenő előtt Jaylen Brown háromból három büntetőt elfüstöljön pont nélkül. A fordulás után azonban begyújtotta a rakétákat Jayson Tatum, aki egymaga 20 pontot dobott a harmadik negyedben, és az egypontos különbségből 100–86-os állás lett, ismét meglógott a Celtics, innen pedig már nem volt visszaút – Jaylen Brown is megindult, a negyedik negyedben ő dobott egyedül 13 pontot, a különbség pedig csak nőtt, amíg át nem lépte a húszpontos határt. A második félidőt végül összességében 77–57-re nyerte a Boston, nem adott igazi esélyt ellenfelének a vendéglátó, amely 59 százalékos mezőnymutatóval, 49 százalékkal bevert 19 hármassal, és a festékben aratott sima győzelemmel nyerte a rangadót. Tatum végül a mérkőzés legeredményesebb játékosa lett, 14/22-es mezőnymutatóval és 10/10 büntetővel 41 pontot termelt 7 lepattanó, 5 gólpassz és 3 labdaszerzés társaságában, Brown 29 pontot szórt 5/9 triplával, de White, Horford és Grant Williams is tíz pont fölé jutott, és Smart vagy éppen Brogdon is hozzátette a magáét. A megnyert csúcsderbi után másfél meccs a Celtics előnye a tabella élén, most a Houston elleni kötelező következik.

Gödörben a Bucks. Sorozatban harmadik vereségét szenvedte el az előtte jobb formát futó Milwaukee, így bár átmenetileg volt ligaelső a társaság, de most ismét lemaradt kicsit a Bostontól, ezen az estén pedig komoly pofont kapott legfőbb riválisától. A védekezés értelmezhetetlen volt Mike Budenholzer csapatától, pedig ez az, ami eddig elhozta az együttest, és bár a második negyedben volt egy jobb időszakuk a vendégeknek, amivel eltüntették az addigi hátrányukat, de valós megoldást nem találtak, ezt a második félidőben kapott 77 pont is bizonyítja. Az, hogy a festékben 14 ponttal kikaptak, jelzi, hogy nem igazán tudták ráerőltetni akaratukat az ellenfélre, a kisebb sérüléssel bajlódó Janisz Adetokunbo most csak jól játszott, de nem extrán (27 pont, 9 lepattanó, 9/22 mezőnyből), más pedig nem tudott előlépni támadásban - Jrue Holiday ehhez kevés (23 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz), Brook Lopez 7/8 jó dobása is csak kiegészítőnek volt megfelelő, ahogy Pat Connaughton 4/7 triplája is, a Khris Middletont továbbra is nélkülöző társaságtól ennél sokkal több kellett volna ahhoz, hogy ezt a védekezést ellensúlyozni tudják. A végén volt némi feszültség is a meccsben, Brown kőkeményen földre küldte Jannisz egy zárásnál, aki felpattant és meglökte ellenfelét, de végül a görög kapott egy technikait és más nem történt – a felek nem túlzottan szívlelik egymást az elmúlt évek csatái után, ez a nagyon sima vereség pedig bizonyára ott is lesz még a Bucksban...

A Celtics legjobb dobói: Tatum 41/9, Brown 29/15, White 12/6
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 27/3, Holiday 23/9, Lopez 16/3

Golden State Warriors–Memphis Grizzlies 123–109

Felpörgött a Warriors. Az már az előző szezonban, és az előző playoffban is egyértelmű volt, hogy a két csapat között beindult egy klasszikus rivalizálás, a Grizzlies szeretne az „öregek” nyakára lépni, a GSW pedig ezt megakadályozná, az üzengetés, a trash talk pedig szinte folyamatos a felek között. Talán ez segített az egyébként padlón lévő Golden State-nek abban, hogy minden problémát lerázzon magáról erre az estére, és bár kilencből hét vereséggel, a playin-vonal alatt érkezett meg a találkozóra Steph Curry és Andrew Wiggins nélkül, mégis a semmiből előrántott egy kiváló védekezést és megverte a liga egyik legjobb csapatát. Az érzelmi túlfűtöttséget jól leírja, hogy hat technikait kaptak a hazaiak, akik játékban viszont remekeltek: Jordan Poole 17 pontos első negyeddel nyitott, majd a GSW egy 19–8-as futással kezdte a második játékrészt és vezetett már 15 ponttal is, mielőtt a Grizzlies visszakapaszkodott látótávolságon belülre, és a nagyszünetben csak 59–54 volt az állás. A harmadik negyedben azonban a semmiből előkerült Ty Jerome, aki egymaga 14 egységet dobott ebben az etapban a padról beszállva, a Warriors pedig 40–30-ra húzta be a negyedet, így megint meglógott, és ebből már nem volt visszaút a Memphis számára. Pedig a kissé túlhevült Poole kiállíttatta magát a negyedik játékrészben, így csak 29 percet játszott, de 32 pontjával ennek ellenére is ő lett a társaság legjobb dobója, Draymond Green 13 gólpasszt osztott ki, Klay Thompson rengeteget hibázott, de óriási munkát végzett, Donte DiVincenzo 19 pontot és 5/9 triplát tett a közösbe, de Moody és Lamb is tíz egység fölé jutott még. A végig nagyon harcos, fizikális védekezés és a remek hozzáállás megint megmutatta, hogy fejben vannak gondok a csapatnál, mert ha Curry és Wiggins nélkül így tudnak játszani a Memphis ellen, akkor ott más baj nincs - jót tett nekik a rivalizálás...

Leckét kapott a Grizzlies. Hiába teljesen egészséges már a nyugati első helyért hajtó Memphis, egy kicsit elvitte a fejeket ez a meccs és a Warriors, nem tudta a saját játékát játszani, megvalósítani a társaság. Ja Morant (akinek lábán most debütált első saját cipője, a Nike Ja 1) mindent megtett, dobott 36 pontot 7 lepattanóval és 8 gólpasszal, de 2/8 triplája és 6 eladott labdája kicsit nála is csökkentett a pozitívumokon, a többiek pedig betliztek: Desmond Bane 2/13-as mezőnymutatót és 0/7 triplát jegyzett, Jaren Jackson Jr.-hoz alig jutott el a labda és lepattanózásban is elnyomták őt Draymond Greenék, Dillon Brooks 4/12-t dobott, csapatként pedig 41 százalékos mezőnymutatót, 23 százalékos triplázást és alig 19 gólpasszt szenvedtek össze. Ugyan két fontos faktorban agyonverték a Warriorst, hiszen 50–26-ra nyertek a festékben és 27–8-ra leindításokból, de ezen felül mindenben elmaradtak – ugyan ebben a szezonban egyértelműen ők a jobbak, de az „öreg” GSW még mindig nem adja magát könnyen...

A Warriors legjobb dobói: Poole 32/9, Thompson 24/9, DiVincenzo 19/15
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 36/6, Brooks 13/3, Jones 13/3

Denver Nuggets–Phoenix Suns 128–125 – hosszabbítás után

Túlóra döntött a Denver javára. Mindkét fél vezetett már tíz pont feletti előnnyel is az este során, a Nuggets az első negyedben kezdett be rögtön egy 26–11-gyel, amiből a Suns felállt, és a harmadik játékrész első felében már a vendégek mentek 12 egységgel. Még a negyedik negyedben is volt közte nyolc a Phoenix javára, de aztán rohamozott a Denver, a vége pedig rendkívül szorosan alakult. A hajrában oda-vissza jöttek a hibák, a Suns és a Nuggets is hagyott ki fontos büntetőt, aztán ugyan Landry Shamet triplájával a Phoenix vezetett 109–112-re, de Jokics kettesével közelített a Nuggets, majd Deandre Ayton még egy kulcsfontosságú büntetőt elrontott, így 11 másodpercnél Jamal Murray zsákolásával egyenlített, és mivel válasz nem érkezett, hosszabbításra mentett a Denver. Ott egy 8–2-es futással kezdtek a hazaiak, Chris Paul két büntetőt hibázott el, úgy tűnt, hogy meglehet a meccs a Nuggetsnek, de a Suns még nem adta fel, Shamet két triplájával újra esélyt teremtett magának, majd a Denvernél is megremegtek a kezek, Gordon és Murray is kihagyott egy-egy büntetőt, így 11 másodperccel az órán, egy időkérés után nyílt még egy esélye a Sunsnak az egyenlítésre 128–125-nél. Itt megint Shamet dobhatott, de ezt a hármast már kihagyta, a támadópattanó pedig hiába lett meg, Bruce Brown ellopta a labdát, amivel lezárta a mérkőzést – óriási, végletekig kiélezett csatában nyerte a rangadót Michael Malone alakulata.

Jokics a játéknap legjobbja, Booker megsérült. Ugyan visszatért erre a találkozóra az utóbbi meccseket sérülés miatt kihagyó Devin Booker, de túl sokat nem tudott hozzátenni: alig négy percet játszott, mielőtt újra megsérült, így egyetlen kosárral a „zsebében” véget ért számára az összecsapás. A kezdőben Chris Paul (17 pont, 16 gólpassz) és Deandre Ayton (22 pont, 16 lepattanó) igyekezett, de nagyon kellett a kispadról érkező két extra is: Damion Lee 18 ponttal, 8 lepattanóval és 4/5 triplával villogott, Landry Shamet pedig igyekezett Booker helyére lépni és 31 ponttal, 6 gólpasszal, 10/20 jó dobássla ő lett a társaság legjobb dobója. Ez majdnem elégnek bizonyult a sikerhez, de csak majdnem, a túloldalon ugyanis az utóbbi két szezon MVP-je a karácsonyi játéknap legjobb egyéni teljesítményét hozta: Nikola Jokics 41 ponttal, 15 lepattanóval és 15 gólpasszal egészen bődületes produkciót nyújtott, hatékonyan dobott, keveset hibázott, és teljesen más dimenzió volt bárki máshoz képest. Mellette azért Jamal Murray (26 pont, 5 gólpassz, 5/11 tripla) és Aaron Gordon (28 pont, 13 lepattanó, ebből 7 támadó, 11/18 mezőnyből) is remekelt, Kentavious Caldwell-Pope is hasznosnak bizonyult, és a kezdőötös 117 pontot tett fel a táblára, de Jokics fenomenális játéka volt az, ami hozta a győzelmet, és egyúttal megerősítette a Nuggets nyugati első helyét.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 41/6, Gordon 28/3, Murray 26/15
A Suns legjobb dobói: Shamet 31/21, Ayton 22/3, Lee 18/12