Szétdobta a Memphist a Kings, kikapott Orlandóban a Celtics

Detroit Pistons–Milwaukee Bucks 130–150

Kiegészült és gálázott a Bucks. Jó pár kihagyott meccs után visszatérhetett Janisz Adetokunbo (Giannis Antetokounmpo) és bő egy hónap szünetet követően újra játékra jelentkezett Khris Middleton is a vendégeknél, akik olyan lendületet kaptak ettől, hogy egy negyed alatt eldöntötték a küzdelmet: 49 pontot dobtak a nyitó felvonásban, és vezettek már 33-mal is, nem adtak esélyt a Detroitnak. Janisz (Giannis) végül 27 perc alatt 29 ponttal, 12 lepattanóval és négy gólpasszal jelentkezett, Middleton pedig egyelőre csak csereként kapott negyedórát, ami alatt nem váltotta meg a világot, de a Milwaukee az első negyed után már csak menedzselte a különbséget, és csak annyi energiát fejtett ki, amennyit feltétlenül muszáj volt. Így Bojan Bogdanovic (33 pont, 6/7 tripla), Jalen Duren (23 pont, 15 lepattanó) és Jaden Ivey (12 pont, 11 gólpassz) vezetésével vállalhatóra hozta a pontzáporos meccset a Pistons, de a Bucks sikere az első negyed őrülete után egy pillanatig sem forgott veszélyben – a 150 pont szezoncsúcs, így lett meg a harmincadik győzelem, most pedig jöhet a Denver elleni hazai rangadó.

A Pistons legjobb dobói: Bogdanovic 33/18, Duren 23, Bey 21/6
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 29/6, Lopez 21/6, Portis 18/6, Carter 18/18

Orlando Magic–Boston Celtics 113–98

Megdöccent a Boston. Smart, Brogdon és Robert Williams III is hiányzott a Celticsből, így Blake Griffin került be a kezdőbe, a kispad pedig meglehetősen lerövidült, ezt pedig a második félidőben már nem tudta ellensúlyozni a ligaelső. Eleinte Jayson Tatum (26 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz) és Jaylen Brown (26 pont, 5/11 tripla) vezetésével tartották magukat, a gyengébb első negyed után a másodikban visszavágtak és csak egy ponttal égtek a nagyszünetben, de aztán a fordulás után elfogyott a tudomány, és főleg a gyűrűig nem tudtak úgy elmenni, hogy be is tudják fejezni az akcióikat. Dobtak végül 18 triplát 39 százalékkal, de a kísérleteik bőven több mint a fele távolról érkezett, a festékben 54–32-re kaptak ki, illetve 13-mal kevesebb büntetőt harcoltak ki, mint ellenfelük. Kilenccel több faultot ütöttek be, ráadásul rohanni sem tudtak, leindításból 24–6-ra maradtak alul az Orlandóval szemben, ezek a tényezők és az összesen elért 43 százalékos mezőnymutató pedig nem volt elég a győzelemhez úgy, hogy közben védekezésben sem álltak a helyzet magaslatán. A második félidőben fokozatosan nőtt a hátrányuk, és végül csak 44 pontot szereztek a nagyszünetet követően, ahogy haladtunk előre, úgy fogyott el a játékuk, így a negyedik negyedben eldöntötte a találkozót a Magic. Nagy baj persze nincs a Bostonnál, ugyan a kilencmeccses sikerszéria megszakadt, de így is négy mérkőzéssel vezetik Keletet, illetve a nyugati első Denvert is előzik – most back-to-back mennek Miamiba, aztán fogadják a Knicks–Lakers–Nets–Suns sort.

Megint Orlando. Sorozatban harmadszor győzte le a Bostont a Magic, így 3–1-re nyerte az egymás elleni alapszakasz-szériát ebben az idényben – pedig a Celtics összesen 13 vereségnél, az Orlando pedig 18 győzelemnél tart. Most viszont a találkozó nagy részében a hazaiak akarata érvényesült, 50 százalék felett dobtak mezőnyből, 40 százalékkal tripláztak, ők uralták a festéket, ők diktálták a tempót, az ő szájízük szerint alakult a játék képe, és a Celtics csak annyit tudott játszani, amennyit a Magic engedett neki. Egyénileg Paolo Banchero (23 pont, 3/5 tripla) és Wendell Carter Jr. (21 pont, 11 lepattanó, 3/4 tripla) szokásos remeklése mellett többen is hozták a stabil, letisztult játékot, így abszolút elégedettek lehetnek a teljesítményükkel. Jonathan Isaacet pedig külön is emeljük ki: két és fél év (!) után először léphetett pályára NBA-mérkőzésen a súlyos sérülésekből visszatérő csatár, aki végül tíz perc alatt tíz pontot és 2/3 triplát tett hozzá, álló ovációval köszöntötte őt az orlandói publikum.

A Magic legjobb dobói: Banchero 23/9, Carter Jr. 21/9, Anthony 18
A Celtics legjobb dobói: Tatum 26/12, Brown 26/15, Hauser 13/9

Chicago Bulls–Atlanta Hawks 111–100

Az utolsó negyed a Bullsé volt. Hullámzó találkozót vívtak a felek, ami elsősorban a Chicago miatt volt az: az első negyedben 17, a másodikban viszont 40 pontot dobtak a hazaiak, így a kezdeti hátrányból stabilnak tűnő előnyt csináltak a nagyszünetig. A fordulás után viszont ismét bealudtak támadásban, megint az Atlanta időszaka következett, és végül egálról indult az utolsó negyed, amelyre újfent felszívta magát a vendéglátó, és már az első három percben meglógott egy 11–3-as futással. Onnantól azt a fórt menedzselte, a Hawks nem tudott érdemben reagálni vagy komolyabb rohamot intézni, a Bulls kontrollálta az eseményeket, majd amikor két perccel a vége előtt a különbség elérte, aztán a következő játéknál el is kerülte a tíz pontot, akkor eldőlt a küzdelem. A hazaiak tizenhárom labdaszerzéssel kergették őrületbe ellenfelüket, ebből a DeRozan–LaVine és a Caruso–White hátvédpárok is öt-öttel vették ki a részüket, Patrick Williams és Nik Vucsevics dupla duplázott, utóbbi ráadásul hat támadópattanót húzott le – pont ennyivel szereztek többet az Atlantánál, fontos faktorokban tudtak nyerni. Mivel a védekezésük a fontos időszakokban harapott, így kordában tudták tartani az Atlantát, nem engedték elszabadulni Trae Youngot (0/5 triplával zárt), elöl pedig DeRozan és LaVine villanásaival mindig tudtak új lendületet venni – ezzel zsinórban harmadszor győztek és már utolérték az Indianát.

Elfogyott a Hawks üzemanyaga. Egy ötös győzelmi szériával rángatta ki magát a korábbi gödörből és került 50 százalék fölé az Atlanta, de legutóbb sikerült kikapni a tankoló Charlotte-tól, most pedig a közvetlen rivális otthonában is vereséget szenvedett a gárda, úgy fest, hogy ismét megtorpant a Hawks. A vendégek 25–8-ra kaptak ki a leindításból benyelt pontok terén, alig érték el a 30 százalékot távolról, csak 63 százalékkal büntetőztek, kikaptak lepattanózásban, 19 labdát adtak el, annyi hibát követtek el, ami nem férhetett bele. Így is voltak olyan időszakai a meccsnek, amikor a Young–Murray páros éppen jobb formát futott, és a vezérletükkel ők voltak fölényben, de ezek a periódusok nem tartottak sokáig, a negyedik negyedben pedig már egyértelműen föléjük kerekedett a pontosabb Bulls. Most mennek a remeklő OKC-hez, aztán fogadják a Clipperst, majd január legvégén elindítanak egy ötmeccses nyugati túrát, benne lehet számukra egy újabb hullámvölgy.

A Bulls legjobb dobói: DeRozan 26/3, LaVine 20/6, Williams 18/6
A Hawks legjobb dobói: Young 21, Murray 20/6, Capela 16

Houston Rockets–Minnesota Timberwolves 119–114

Green extrájával törte meg a jeget a Rockets. Sorozatban 13 vereség után lépett pályára a sereghajtó, két napja a Wolvestól is kikapott a társaság, ezen az estén viszont elsült Jalen Green keze, ez pedig elég lett ahhoz, hogy megtörjék ezt a negatív szériát. A tavalyi 1/2-es választott Green 42 pontos karriercsúcsot dobott két nappal azután, hogy 10 egységet termelt a Minnesota ellen – most megállíthatatlannak bizonyult, 15/25-öt dobott mezőnyből, volt 6/12 triplája, és még a négy kihagyott büntetője is belefért, így is ő volt a meccs legjobbja. Az ő extrája mellett Alperen Sengün szokásos jó játékának (21 pont, 7 lepattanó, 7 gólpassz) is tapsolhattak Houstonban, a csapat pedig a félidei egál után a harmadik negyedben meglépett, vezetett 12 ponttal, amit be tudott osztani a találkozó végéig. A Wolves 100–99-ig tudott innen visszajönni a negyedik negyed második felében, de itt Green jött egy kulcsfontosságú kettessel, majd a következő támadásból elsüllyesztett egy triplát, ezzel pedig stabilizálta csapatát és eldöntötte a küzdelmet – bár ezt a hátralévő időben még két további hármassal koronázta meg és tette biztossá. Nagy következtetéseket azért nem érdemes levonni a meccsből, a Houstonnál ettől még nem változott semmi, de ráfért már a csapatra egy kis sikerélmény.

Három fecske sem csinált nyarat. Anthony Edwards 31 ponttal, öt gólpasszal, négy labdaszerzéssel és 6/10 triplával, D'Angelo Russell 30 ponttal, hét gólpasszal és 6/12 triplával, míg Rudy Gobert 15 ponttal, 16 lepattanóval és négy blokkal segítette a Minnesotát, de most ez is kevésnek bizonyult a ligautolsó elleni győzelemhez. Chris Finch vezetőedző úgy foglalta össze a lényeget, hogy minden csapat az, amit folyamatosan, ismételve képes hozni, az ő csapata pedig folyamatosan szenved a koncentrációval az ilyen típusú találkozókon – kötelező lett volna a győzelem, ebből lett egy kínos vereség már nem először a szezon során, ez pedig a nyugati középmezőny közelharcában nagyon nem mindegy, mert most a hatodik Clippers utolérése helyett a 11. OKC-vel kerültek egálba...

A Rockets legjobb dobói: Green 42/18, Sengün 21/3, Gordon 14/6
A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 31/18, Russell 30/18, Gobert 15

Utah Jazz–Charlotte Hornets 120–102

Papírforma. Nem tudott újabb meglepetést okozni a (többek között) LaMelo Ball nélküli Charlotte, az Atlanta legutóbbi megviccelése után most nem volt komoly esélye a társaságnak a Jazz otthonában. Az első negyedben még tartották magukat a vendégek, sőt azt a játékrészt meg is nyerték három ponttal, de aztán a kisszünet után sebességet váltott és állva hagyta ellenfelét a Utah: a félidőben már tízzel vezettek a hazaiak, és amikor a kulcsemberek voltak fent a parketten, akkor végig egyértelmű volt a helyzet. Lauri Markkanen (25 pont, 11 lepattanó, 4/8 tripla) körül a teljes kezdő nagyon jól tette a dolgát, míg a Hornets csapatszinten összesen két (!) triplát tudott a gyűrűbe küldeni – becsülettel küzdöttek Rozierék, de így nem lehetett érdemi esélyük a győzelemre. Nagyon azért nem szakadtak le, csak a negyedik negyedben nyílt szét igazán az olló, de kézben tartotta az eseményeket a Jazz, amely 16 bedobott hármassal, a helyzetnek megfelelő erőbedobással húzta be a kötelező győzelmet. Conley-ék ezzel továbbra is bőven a víz felett tartják magukat, most hetedikek Nyugaton és csak egy meccs a hátrányuk az ötödik Mavshez képest.

A Jazz legjobb dobói: Markkanen 25/12, Clarkson 18/6, Conley 14/12
A Hornets legjobb dobói: Rozier 23/6, Plumlee 18, Smith Jr. 15

Portland Trail Blazers–San Antonio Spurs 147–127

Megszórta magát a Portland. Előző este 25 pontos előnyből kapott ki a Blazers, így fáradtan és összességében gyenge formában lépett pályára Chauncey Billups csapata, de a Spurs ellen ennek ellenére is kitombolta magát. A védekezésre nem nagyon adott a társaság, a Spurs pedig partner volt ebben, így az első félidő 74–74-es egállal ért véget, de a fordulás után már csak a Portlandben volt elég tűzerő: a harmadik negyedet 45–27-re nyerte a vendéglátó és ezzel el is döntötte a találkozó sorsát. Itt már beesett minden, Damian Lillard a logóról is bevert egy hármast, a Spurs pedig szép lassan megadta magát, eddig bírta erővel és dobóteljesítménnyel a texasi alakulat. Az említett Lillard végül 37 ponttal, 12 gólpasszal és 7/11 triplával zárt, Anfernee Simons 26 pontot és 4/7 hármast tett hozzá, Jusuf Nurkic pedig 25 ponttal, 11 lepattanóval és hét gólpasszal segített be, összességében mezőnyből és távolról is 60 százalékkal célzott a csapat – könnyed, látványos, szórakoztató játékkal aratott győzelmet, a kérdés viszont az, hogy mennyi van még ott, ahonnan ez jött...

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 37/21, Simons 26/12, Nurkic 25/6
A Spurs legjobb dobói: Johnson 20/9, Sochan 18/6, Pöltl 14

Sacramento Kings–Memphis Grizzlies 133–100

Bődületes kezdés és befejezés. Elképesztő játékkal kezdte a találkozót a Sacramento, a hazaiak 47 pontot szereztek az első negyedben, de ezt is felülmúlta az, hogy NBA-rekordbeállítást jelentő 12/13 triplát (!) küldtek a gyűrűbe ebben a játékrészben. Ezzel megadták az alaphangot, izzott a csarnok, robogott a csapat, bajban volt a Grizzlies, de a sima előny ellenére nem tudták végleg eldönteni a küzdelmet, a második negyedben jött egy hullámvölgy (és sok eladott labda, 24-gyel zárták a meccset), a Memphis bejött tíz pont alá, és még a harmadik játékrészben is csak annyit ért el a vendéglátó, hogy ismét növelte a különbséget, de nem roppant meg az ellenfele. A záró etapban aztán megint jött az őrület, a teljesen kifulladó Memphis összesen tíz pontot tudott dobni, míg a Kings 33-at, így a kiütéses kezdés, majd az azt követő behorpadás után végül mégis gála lett belőle, az utolsó percekre felbillent a pálya. Egyénileg nem kellettek nagy extrák a Kingsnél, bár Trey Lyles váratlan 24 pontja és 6/8 triplája, valamint Domantas Sabonis újabb tripla duplája említést érdemel – csapatként lőtték szét a Grizzliest, így rangadó helyett összességében egyoldalú találkozót láthattunk.

Morant nélkül kapott ki a Memphis. Ja Morant és Steven Adams sem lépett pályára a Grizzliesnél, de ez még nem indokolta volna azt, hogy ennyire összezuhanjon az együttes – a back-to-back alighanem rásegített erre, majd a Kings bődületes kezdése talán a vendégek kedvét is elvette egy időre attól, hogy megszakadjanak. Ezt követően azért mégis felszívták magukat, Desmond Bane (21 pont, 5 gólpassz, 9/13 mezőnyből) vezetésével összekapták a védekezésüket, a második negyedben faragtak a hátrányukon, de aztán a fordulás után megint szétcsúsztak hátul, és a záró etapra minden erejük elfogyott, addigra ért össze a tartalékos felállás, a b2b és a Sacto gyilkos tempója. Így már zsinórban harmadszor kaptak ki, és bár a meccs közepén mutattak némi ellenállást, de összességében nem volt kérdés, hogy jelenleg gyengébbek a Kingsnél, és továbbra is gödörben vannak – holnap mennek még a Golden State-hez, aztán Minnesotában zárják az idegenbeli túrát, meglátjuk, hogy mikor tudják kiegyenesíteni magukat.

A Kings legjobb dobói: Lyles 24/18, Barnes 20/18, Murray 20/15
A Grizzlies legjobb dobói: Bane 21/9, Jackson Jr. 19/9, Brooks 13/3