Hosszabbítás döntött a Bucks–Celticsen, rangadót nyert a Suns

Toronto Raptors–Orlando Magic 123–113

Pöltl dominált, működött a Raptors játéka. Anunoby és Trent Jr. is kihagyta ezt a meccset a Torontónál, Nick Nurse pedig így magas szerkezetet választott: Fred VanVleet mellett Scottie Barnes volt a kettes, rajtuk kívül pedig Siakam, Achiuwa és a nemrég visszaszerzett Jakob Pöltl alkotta a frontcourtot. Ez nagyszerűen működött, ugyan az Orlando próbálta folyamatosan csapdázni VanVleetet, de az irányító remek érzékkel, remek ritmusban találta meg a társakat ezekből a helyzetekből, Pöltl pedig valósággal lubickolt ebben a játékben: végül kereken 30 pontot dobott 15/17-es (!) mezőnymutatóval, leszedett kilenc lepattanót, védekezésben pedig hat (!) blokkot osztott ki. Az ő elképesztő teljesítménye megalapozta a Toronto sikerét, mellette Pascal Siakam 26 pontot szórt, Achiuwa dupla-duplázott, Barnes 17-6-6-ot hozott, VanVleet pedig 15 gólpasszt osztott szét - csapatszinten 60%-kal dobtak mezőnyből és 31 gólpasszal zártak, nagyon hatékonyan dolgoztak. Az Orlando így sem adta magát olcsón, Wendell Carter Jr. (26 pont, 11/15 mezőnyből, 6 lepattanó, 5 gólpassz), Markelle Fultz (19-6-5) és Jalen Suggs (24 pont, 9/12 mezőnyből) triója a vendégcsapatot is húzta előre, ők is 50% felett tüzeltek mezőnyből és 40% felett tripláztak, így fordulatos meccset láthattunk: az első negyedet a Toronto nyerte nyolc ponttal, aztán a másodikat már az Orlando 13-mal, majd a harmadik ismét a Raptorsé lett, és a hazaiak kezdhették ötpontos fórral a záró felvonást. Ott viszont már nem jött újabb fordulat, a back-to-back érkező Magic elfáradt a végére, tíz pont fölé nőtt a távolság, és nem tudott még egyszer visszajönni Jamahl Mosley legénysége - ami így 1-10-re áll eddig a szezon során a b2b-ek második felén.

.

A Raptors legjobb dobói: Pöltl 30, Siakam 26/6, Barnes 17
A Magic legjobb dobói: Carter Jr. 26/9, Suggs 24/9, Fultz 19/3

Milwaukee Bucks–Boston Celtics 131–125 – hosszabbítás után

Kis híján bravúrt csinált a Boston B. Smart, Brown, Tatum és Horford is kihagyta ezt a mérkőzést a Celticsnél, így gyakorlatilag elengedte ezt az estét Joe Mazzulla - csak éppen a lehetőséget kapó játékosok nem engedték el, hiába kezdett a White-Hauser-Grant Williams-Griffin-Muscala ötös, a padról Brogdon, Robert Williams III és Pritchard támogatásával váratlanul jól játszott a gárda. Ugyan a körülmények miatt természetesen a Bucks volt a meccs toronymagas favoritja, de az első negyedben így is a Celtics akarata érvényesült, és nyolc ponttal nyerte a játékrészt a vendégcsapat, majd amikor a második negyedben a Milwaukee válaszolt, még arra is jött újabb reakció - a nagyszünet után ismét a Boston időszaka következett, újra fordított a társaság és ötpontos fórral kezdhette a negyedik etapot. Ott is végig szorosan alakult a küzdelem, és bár a játékrész során fordított a Bucks, vezetett már hat ponttal is, majd az utolsó öt másodpercnek is a hazaiak vághattak neki hárompontos előnnyel, de Sam Hauser távoli triplája végül egyenlítést és hosszabbítást ért a Bostonnak az utolsó pillanatokban. A túlórát ráadásul megint a Celtics kezdte jobban, két fontos kosárral 116-121-re léptek meg a vendégek, de itt már tényleg megrázta magát a Bucks, és az utolsó bő két és fél percet megnyomta, ahogy kellett: Jrue Holiday hét, Janisz Adetokunbo hat pontot dobott csak ebben az időszakban, és bár 33 másodpercnél Malcolm Brogdon két büntetőjével még egyszer, utoljára egypontos előnybe került a Boston, de végül csak kiharcolta a győzelmet a vendéglátó. Holiday clutch triplájával 127-125 lett az állás 25 másodperccel az órán, majd az utolsónak szánt bostoni támadás végén Grayson Allen ellopta a labdát Grant Williamstől, Derrick White pedig clear path faultot ütött - két büntető és labda a Bucksé, Adetokunbo négy pontot szerzett ebből, így lezárta a meccset a Milwaukee három másodperccel a vége előtt.

Két extrával maradt életben a Bucks sorozata. Janisz Adetokunbo (36 pont, 13 lepattanó, 9 gólpassz, de 8 kihagyott büntető és 8 eladott labda) mellett Jrue Holidayre is nagy szüksége volt most a Milwaukeenak: az irányító kereken 40 pontot dobott 5 lepattanóval, 7 gólpasszal és 8/12 triplával, ezúttal inkább ő volt a társaság legjobbja. Rajtuk kívül a hosszabbítás ellenére csak Middleton és Allen érte el náluk a tíz pontot, így nem túlzás azt állítani, hogy a két sztár játéka miatt tudták legyűrni a Celtics B keretét, de mivel végül sikerült ezt megtenniük, így sorozatban 11. győzelmüket aratták, és fél meccsre megközelítették a listavezetőt - a vereségek terén egálban vannak, egy győzelem hiányzik a holtversenyhez. Ami pedig a Bostont illeti, természetesen messze felülmúlta a várakozásokat a csapat ezen a mérkőzésen, Derrick White (27 pont, 12 gólpassz) és Malcolm Brogdon (26 pont, 4 gólpassz) vezetésével kiválóan működött a rendszer, a kilenc érdemi pályára lépőből heten is tíz pont fölé jutottak, Blake Griffin kifejezetten jól játszott, Grant Williams dupladuplázott, Hauser és Muscala is nagyon közel állt ehhez, le a kalappal előttük - most még fogadják a Detroitot a szünet előtt, és várják vissza a hiányzóikat, hogy az All-Star után meg tudják őrizni a vezető helyüket.

A Bucks legjobb dobói: Holiday 40/24, Adetokunbo 36/3, Middleton 16/3
A Celtics legjobb dobói: White 27/9, Brogdon 26/6, Muscala 18/9

Phoenix Suns–Sacramento Kings 120–109

Jobb volt a Suns. A nyugati negyedik fogadta a harmadikat, ráadásul divízióriválisokról beszélünk, így komoly tétje volt az összecsapásnak, és a jobb formában érkező Phoenix végül egy fokkal jobbnak bizonyult ellenfelénél. Az első negyedet még a Sacramento nyerte két ponttal, de aztán a folytatásban átvette az irányítást a Suns, a nagyszünetben négy ponttal vezetett, a harmadik játékrészben már volt közte 13 is, és a Kings innentől már csak futott az eredmény után - de nem maradt le nagyon, visszajött négy pontra, és közel tudott maradni ellenfeléhez. Az előnyt viszont már nem adta át többször a Phoenix, a vendéglátónál Devin Booker (32 pont, 13/20 mezőnyből) és Deandre Ayton (29 pont, 11 lepattanó, 4 labdaszerzés, 2 blokk, 13/17 mezőnyből) is rendkívüli hatékonysággal fejezte be a játékokat, amelyeket nagyrészt Chris Paul készített elő: az irányító 17 pontot dobott, és szezoncsúcsot jelentő 19 gólpasszt osztott szét, az ő megoldásai szedték ízekre a Sacto védekezését. Az említettek mellett még Josh Okogie (19 pont, 3/4 tripla) is hozzátett egy remek teljesítményt, csapatszinten 57%-os mezőnymutatóval zártak, és a negyedik negyedben már végig vezetni tudtak, méghozzá nagyrészt 7-11 pont közötti különbséggel, ott már nem tudott igazán nagy veszélyt jelenteni a Kings. A Phoenix így 14-ből a 11. győzelmét aratta, egyetlen meccsre megközelítette riválisát a nyugati 3-4. helyen, és a tervek szerint az All-Star után már bevetheti Kevin Durantet is - az első helyezett Denver talán már messze van (8,5 meccs), de ezen kívül bármi más elérhető még a társaság számára.

Védekezés, védekezés, védekezés. Nincs más probléma a Kingsnél, egyszerűen továbbra sem áll össze a csapat hátul, nincs meg a kellő fizikalitás és keménység, úgy lehet legegyszerűbben megfogalmazni, hogy nem túl kellemetlen Barnesék ellen játszani - nem ütköznek eleget, nem nehezítik meg ellenfelük dolgát, most is részben azért tudott 19 gólpasszt kiosztani Paul, mert a legkönnyebb figuráikat is le tudták játszani erőlködés nélkül. A Sacto joban triplázott és lepattanózott ellenfelénél, de a festékben például nagyon simán kikapott (62-40), és bár De'Aaron Fox (35 pont, 4 gólpassz), Domantas Sabonis (24 pont, 15 lepattanó, 7 gólpassz) és Kevin Huerter (18 pont, 4/9 tripla) vezetésével támadásban nem volt rossz a gárda, de ez a védekezés és ez a puhaság ezúttal sem férhetett bele. Az utóbbi tizenegy meccsükből így 5-6-ra állnak, két győzelmük is a nyugati sereghajtó Rockets ellen született, és ott tobzódik a nyakukon jó pár csapat a tabellán - ők már csak az All-Star után lépnek pályára legközelebb, addigra ki kell simítaniuk a problémáikat.

A Suns legjobb dobói: Booker 32, Ayton 29, Okogie 19/9
A Kings legjobb dobói: Fox 35/12, Sabonis 24, Huerter 18/12

Los Angeles Clippers–Golden State Warriors 134–124

Két és fél negyedet bírt a Warriors. A back-to-backet játszó címvédő a nyolc ponttal elvesztett első negyed után még válaszolni tudott, és a második játékrészben 42 egységet termelve megfordította a mérkőzést, majd a harmadik negyed első részében oda-vissza változott a vezető kiléte, továbbra is partiban voltak a vendégek. Azonban ahogy a Clippers emelt a tempón, úgy fogyott el a GSW ereje, a hazaiak egy 19-7-es futással lerázták magukról ellenfelüket még ebben a játékrészben, 12 pontos előnnyel kezdték meg az utolsó felvonást, amelynek elején még egy lapáttal rá tudtak tenni - közte 18-ról már nem lehetett komoly kérdés, a Warriors ugyan szépített a helyzeten, de érdemben már nem tudott veszélyt jelenteni. A Clippersnél Kawhi Leonard (33 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 7/9 tripla) volt a vezér, Paul George és Norman Powell egészítették ki őt támadásban, de emeljük ki az új debütálókat is: Eric Gordon, Bones Hyland és Mason Plumlee is most mutatkozott be a csapatban, mindhárman jól szálltak be a kispadról, hozzá tudtak tenni elsőre, úgyhogy bizakodóak lehetnek velük kapcsolatban. A Golden State-nél Jordan Poole (28 pont, 6 gólpassz) próbálta húzni az együttest, az idei első back-to-backjét letudó Klay Thompson 4/7 triplával dobott 18 pontot, Jonathan Kuminga és Draymond Green is igyekezett, Kevon Looney dupla-duplázott, támadásban megvoltak, a védekezés hiányzott, arra már nem volt erő. Meglepetés nem történt, nem tudták legyűrni a frissebb Los Angelest, a pihenő alatt nagyon össze kell kapniuk magukat, hogy a folytatásban javuljanak, mert továbbra is a playin-helyeken mozognak csak, méghozzá nem is jó irányba.

A Clippers legjobb dobói: Leonard 33/21, Powell 24/9, George 20/3
A Warriors legjobb dobói: Poole 28/9, Thompson 18/12, Kuminga 16/6