NFL: még mindig Mahomes a legjobb? A Super Bowlért küzdő csapatok irányítóit rangsoroltuk

8. BAKER MAYFIELD (TAMPA BAY BUCCANEERS)

„Egy első körös tehetségről van szó, akinek a Cleveland Brownsnál ígéretesen indult a karrierje, de végül nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Azt gondolom, hogy kezdő szintű játékos, de nincs benne a top 15-ben. Valószínűleg a Buccaneersnél sem hosszú távra építenek rá, egyéves szerződést kapott, de cserébe nem keres sokat, és korábban is megmutatta már, hogy rájátszásba tud vezetni egy csapatot” – mondta Bencsics Márk. 

A legjobb szó Baker Mayfieldre a hektikus: jobb napjain bárkit képes megverni, főleg tiszta zsebből tudja szétszedni az ellenfél zónavédelmét – ezt a Green Bay Packers ellen is megmutatta. Amikor viszont gyengébb napot fog ki, és még nyomás is van rajta, akkor teljesen szét tud esni a játéka – általában ilyenkor jönnek tőle az erőltetett passzok, a késői dobások és a rossz döntések. 

7. JARED GOFF (DETROIT LIONS)

„Tiszta zsebben elitszintet hoz, és kiemelkedően játszik. A Detroit Lionsnál a támadófal legtöbbször megadja neki erre a lehetőséget, ha nincsenek sérülések. A kockázat az, hogy ez nem minden meccsen fenntartható, az irányítók közül pedig nála tapasztalható a legnagyobb visszaesés, amikor nyomás alatt kell játszania. Nem egy atletikus irányító, szóval kimozgásokkal, futásokkal sem tudja segíteni csapatát a zseb összeomlásakor.”

Talán sokan azt gondolták 2021 januárjában, hogy Jared Goff karrierje hamar véget érhet, miután a Rams két első és egy harmadik körös draftcédulával együtt Detroitba „száműzte” Matthew Staffordért cserébe. Ez azonban nem így lett, ebben pedig nagy szerepe van Ben Johnsonnak, akit 2022-ben neveztek ki támadókoordinátornak. A 37 éves szakember rendszere igencsak kisegíti Goffot: a működő futójáték nemcsak terhet vesz le az irányítóról, de esélyt ad arra, hogy a play-action passzoknál üresen találja meg a linebackerek és safetyk között Amon-Ra St. Brownt és Sam LaPortát. A séma szinkronban van Goff erősségeivel, aki a pálya közepét – 10–20 yardos mélységben – nagyszerűen támadja.

6. BROCK PURDY (SAN FRANCISCO 49ERS)

„Egy olyan rendszerben játszik, ami minden lehetőséget megad a csillogásra, és csillog is! Kyle Shanahan egyetlen korábbi irányítója, köztük Jimmy Garoppolo sem volt képes ilyen jó játékra a 49ersben. Tehetséges irányító, képes meghosszabbítani a játékot, de karerőben például nem elit. A top 5-ben talán nincs benne, de a top 10-ben igen. Azt nem tudjuk róla, milyen teljesítményre lenne képes akkor, ha nem ennyire ideális helyzetben játszana. Kicsit igazságtalan ez vele szemben, hiszen azt rójuk fel neki, hogy Deebo Samuelnek, Brandon Aiyuknak és George Kittle-nek passzol, plusz még ott van mellette Christian McCaffrey is. Trent Williamsen kívül a támadófal nem mondható elitnek, de a séma, a rengeteg play-action ezt az egységet is felfelé húzza.”

Az egyik legnagyobb különbség Brock Purdy és Jimmy Garoppolo között a nyomás alatt mutatott játék. Purdy kimozgásokkal időt tud nyerni magának, plusz nem riad meg, védővel az arcában is képes beleállni egy-egy hosszabb passzba. Ahogyan Bencsics is említette, a másodéves quarterback remekül illik Kyle Shanahan rendszerébe, ez abból is látszik, hogy a Pro Football Focus mutatói szerint ő volt legveszélyesebb irányító play-action passzoknál az alapszakaszban – 95.0 PFF-értékelés (1.), 12 touchdown (1.), 80.6% completion (1.), 11.0 y/a (2.), 1  turnover-worthy play (35.).

5. JORDAN LOVE (GREEN BAY PACKERS)

„Úgy jutott rájátszásba a Green Bay Packersszel, hogy nincs első számú elkapója, az övé a legfiatalabb támadósor, ráadásul Aaron Jones és Christian Watson is sokat bajlódott sérüléssel az idény során. Értékelni kell, hogy honnan hova jutott, óriási fejlődésen ment át az alapszakasz során, ilyet talán még nem is láttunk. Ki kell emelni Matt LaFleurt és a rendszerét, ami könnyíti a fiatal irányító helyzetét. Hihetetlen karereje van, olyan dobásokat mutat be, amire nagyon kevés irányító képes az NFL-ben. Gyakran láthatunk tőle olyan dobástechnikákat is, mint Aaron Rodgerstől.”

Szinte nincs olyan eleme a játéknak, amiben Jordan Love ne fejlődött volna hatalmasat az idény második felében. A hosszú átadásoknál jóval pontosabb, és a védelmek felismerése sem jelent neki akkora kihívást, mint az első hetekben – korábban sokszor csak az első olvasásig jutott, az alapszakasz vége felé viszont többször megmutatta, hogy végig tud menni az opcióin anélkül, hogy pánikolna. 

4. C. J. STROUD (HOUSTON TEXANS)

„Tisztán látszik, hogy magasabbra emeli a társait. Nico Collins az elmúlt években nem sokat mutatott, Dalton Schultz jelenleg jobban játszik, mint Dallasban, Tank Dell pedig újoncként berobbant Stroud irányítása alatt. Ez a támadófal nagyon gyenge, mégis képes időt nyerni magának. Egy-egy hiba benne van a játékában, de folyamatosan fölfelé húzza a csapatot. Olyan letisztult a játéka, mint egy profinak, aki hat éve a ligában van. Neki is elképesztő a karereje, ráadásul iszonyú pontos. Nem ismer halott játékot, amire néha ráfázott ugyan, de ebben a csapatban meg kell próbálni extrát hozzátenni. Még így is jóval kockázatkerülőbb és türelmesebb, mint például Josh Allen.” 

Az biztos, hogy ilyen magas szintű futballra senki sem számított C. J. Stroudtól. Az újonc irányító rendszeresen manipulálja a védőket a szemével és a vállával, sokszor úgy is tökéletes helyre dobja a labdát, hogy az elkapója még nem is futotta meg az útvonalát. A Texans 7-ese általában a „nagy halat szeretné kifogni”, azaz mindig a hosszú passzlehetőséget keresi, és ezeknél elképesztően pontos is. Ki kell emelni Bobby Slowik támadókoordinátort is, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy az első éves QB sikeres legyen. 

3. LAMAR JACKSON (BALTIMORE RAVENS)

„Egészen hihetetlen passzai vannak a zseben belülről, és még mindig nagyon veszélyes futásból is. A 2022–2023-as szezonban azért kissé szenvedett Greg Roman keze alatt, most egy sokkal jobb támadókoordinátorral dolgozhat együtt Todd Monken személyében. A top 3-ban vagyunk, itt már mindenki zseniális irányító, elvégre az MVP fő várományosáról beszélgetünk. Sokszor elhiteti a védőkkel, hogy kifut a zsebből, majd bennmarad, és az utolsó pillanatban passzol. Ha viszont nincs passzopciója, és lyuk nyílik a védőfalban, akkor könnyen elszaladhat. A három legjobb irányító közül ezt Lamar Jackson tudja megcsinálni egyedül. Ő egy kész, komplett irányító.” 

Ahogyan a magyar válogatott irányítója is megjegyezte, Lamar Jacksonnak a lábai időt nyernek neki a zseben belül is. A védőfalnak muszáj tisztelnie a sebességét, ezért nem siettethetik úgy, mint egy klasszikus zsebirányítót. Ezáltal lehetősége van arra, hogy „kényelmesebben” olvassa a védelmet. Most már azért azt láthatjuk, hogy nem indul el, ha az első számú célpontja nem szakad el, végigmegy a lehetőségein, és csak akkor kezd futni, ha egyetlen társa sem játszotta szabadra magát. A lábmunkája miatt néha pontatlan, de ettől függetlenül így is elképesztő fejlődésen ment át a zseben belül.

2. JOSH ALLEN (BUFFALO BILLS)

 „Ritkábban indul meg, mint Lamar Jackson, de nagyobbat szól! A Ravens irányítója sokkal atletikusabb, Josh Allen viszont egy bölény. Ő kihordja lábon a kontaktot, neki ez kell. Olyan hőfokon pörög, hogy még élvezi is, ha átfut valakin. Akárcsak Jackson, ő is hatalmasat fejlődött a passzjátékban. Úgy került az NFL-be egyetemről, hogy óriási karerővel bírt, de szórta a labdákat, rendkívül pontatlan volt. Ehhez képest manapság leginkább a hosszú, látványos bombáiról híres, ugyanakkor már a rövidebb útvonalak megjátszásával is képes mozgatni a láncokat. Negatívumként meg kell jegyezni az eladott labdákat, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a rájátszásban eddig mindig jobban figyelt az interceptionök elkerülésére, mint az alapszakaszban.” 

A liga egyik legizgalmasabb irányítójáról és karakteréről van szó, aki tisztában van a képességeivel, ezáltal a legnehezebb passzokat is bevállalja. A PFF szerint összesen 37 big time throwja volt az alapszakaszban, csak Dak Prescott előzte meg. Tény, sokszor vállal kockázatot, de nem véletlenül tartják őt a modern kori Brett Favre-nak. Az elképesztően látványos, hosszú passzaira és a futásaira sincs nagyon ellenszere a védőknek, plusz még csak sackelni sem olyan könnyű egy 196 centiméteres, 105 kilogrammos szörnyeteget. 

1. PATRICK MAHOMES (KANSAS CITY CHIEFS)

„Az eddig felmutatott eredmények mellette szólnak. Nem volt jó idénye, az egész támadósor szenvedett körülötte. Neki is kell egy komoly megújulás, mert nagyon beszűkült a játéka, teljesen eltűntek a mély passzok. Rendszer szinten kellett változtatniuk néhány éve, amikor a védelmek elvették tőle a hosszú játékokat. Akkor megtanult rövid passzokkal végigmenni a pályán, most pedig azt kell megoldaniuk Andy Reiddel, hogy ne csak elkapások után termeljenek yardokat. Ehhez csapattársak is kellenek. Azt is mindenki elfelejti, hogy ő tud futni, és ez a rájátszásban eddig mindig kijött”  – zárta a rangsort az Arena4 és a 4th and Long podcast állandó szakértője. 

A körülményeket tekintve még mindig nincs olyan irányító, akit hamarabb lehetne választani Patrick Mahomesnál: a támadófal széle, az elkapói, és még Travis Kelce is gyakran cserbenhagyta. Nincs valódi mélységi célpontja: Marquez Valdes-Scantling „tölti be” ezt a szerepet, azonban borzasztóan teljesített az egész idényben (50.4 PFF-értékelés). Emiatt szinte már felé sem néz, viszont a többiek sem képesek konzisztensen elszakadni hosszú útvonalon. Összesen 31 alkalommal ejtették el a passzát, ez a legtöbbnek számít az NFL-ben. Jawaan Taylor (RT), Donovan Smith (LT) és cseréje, Wanya Morris (LT) sem segítette ki. A csapaton belüli problémák odavezettek, hogy azért Mahomes is türelmetlenebb volt az idény során, és elhibázott néhány komoly lehetőséget.