A Houston az OKC-t, a Lakers a Portlandet védekezte szét

Indiana Pacers–Miami Heat 100–109

2–0. Ahogy az első meccs, úgy ez sem volt a világ legszínvonalasabb összecsapása, főleg az első félidőben hibáztak borzasztóan sokat a csapatok – az volt a kérdés, hogy ki tud kitalálni ebből a mederből és ez végül a Miaminak sikerült. Erik Spoelstra csapata a remek kezdés után borzasztóan visszaesett, a kilencpontos előnyből ötpontos hátrány lett, de a második negyed hajrájától összekapta magát az addig iszonyatosan szenvedő Jimmy Butler és Goran Dragic, ez a páros pedig végül szállította is a győzelmet. Butler még a nagyszünet előtt bevert két nagy dobást és futottak egy 7–0-t, amellyel ismét előnybe kerültek, majd a harmadik negyed elején rögtön dobatott a társakkal két triplát, mielőtt Dragic egymaga beszórt sorozatban nyolc pontot – a játékrész közepén már 16 egység volt közte és ezen az estén sem volt elég tűzerő az Indyben ahhoz, hogy innen felálljon. Az említett Butler (18 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz) és Dragic (20 pont, 6 gólpassz) mellett főleg Duncan Robinsont kell kiemelnünk, aki a meccs első nyolcvan másodpercében 3/3 triplát vert be és utána is meghálálta a bizalmat: végül úgy jutott el 24 pontig, hogy 7/8 hármasa beakadt, plusz egyszer faultolták, amit 3/3 büntetőre váltott be. A Heat így különösebb gond nélkül vezet 2–0-ra, bár a játékon még lenne mit csiszolni, például Bam Adebayo ezen az estén meg sem közelítette a valós tudását...

Ez így kevés lesz. A második meccsen nem tudott száz pont fölé jutni a Pacers (legutóbb 101 lett a vége), ezúttal annyi volt a maximum, hogy elérték ezt a lélektani határt Nate McMillan fiai – csak a harmadik negyedben tudtak például 30-at dobni, de ott cserében kaptak is rá 37-et. A kezdeti elképzelés nélküli játék után Malcolm Brogdon (17 pont, 9 gólpassz, 0 eladott labda) mutatta meg, hogy hogyan is kell elmenni a gyűrűig, aztán beakadt egy-két tripla Oladipótól (22 pont, 5/14 mezőnyből, 6 eladott labda), majd bekotort pár közelit JaKarr Sampson, illetve ezúttal nagyon hatékony volt Myles Turner (17 pont, 8 lepattanó, 5 blokk, 3/3 tripla), de nem volt igazán stabil fegyverük, amire támaszkodhattak volna - csak 44%-kal céloztak mezőnyből, 35%-kal tripláztak, elvesztették a lepattanózást és 22 pontot kaptak az eladott labdáikból. Megoldásuk nem volt az első meccs problémáira, elvesztették a másodikat is, nem látni, hogy mivel tudnának fordítani a párharc menetén.

A Pacers legjobb dobói:Oladipo 22/12, Brogdon 17/6, Turner 17/9
A Heat legjobb dobói:Robinson 24/21, Dragic 20/6, Butler 18/6

A párharc állása: 2–0 a Heat javára.

Houston Rockets–Oklahoma City Thunder 111–98

Most védekezéssel nyert a Rockets. Ha csak annyit tudunk a meccsről, hogy a Rocketsnél Russell Westbrook nem játszott, Erci Gordon 6/20-at dobott mezőnyből és 0/10-et a triplavonalon túlról, James Harden pedig csak 21 pontot szerzett 5/16-os mezőnymutatóval, 2/11 hármassal és vele a pályán –1-et hozott a gárda, akkor valószínűleg a legtöbben azt gondoljuk, hogy biztos kikaptak a texasiak. Nos, az első félidő így is nézett ki, a Thunder 50%-kal dobott, a Houston zsinórban 15 hármast lőtt mellé és vezetett is az OKC, ám a fordulás után minden megváltozott: Mike D'Antoni csapata olyan fojtogató védekezést rántott elő, amellyel teljesen szétrombolta ellenfele játékát. A teljes második félidőben összesen 39 pontot tudtak szerezni Chris Paulék és előbb egy 13–0-s rohammal fordított a Rockets, majd az OKC válasza után egy 17-0-t repesztett úgy, hogy ennek nagy részét Harden a padról szemlélte – a nyolc pályára lépő játékosból heten is elérték a tíz pontot és mindenkinek volt legalább hét mezőny-, valamint négy triplakísérlete. Ezzel együtt ezt most a bődületesen jó védekezésükkel nyerték meg: mindent váltottak és egyénileg olyan intenzitással dolgoztak, hogy Gallinariék egyszerűen nem tudták őket megverni, úgyhogy a második félidőben már az történt, amit a Rockets akart úgy is, hogy a dobás nagyon nem ment – végül egyébként 56 triplát emeltek rá, amelyből 19 esett be, a mennyiséget azért megdobták. Az első meccsen támadásban brillíroztak, most védekezésben oktattak, úgyhogy 2–0-ra vezetnek Russell Westbrook nélkül, ennél jobban nem is kezdhették volna a párharcot.

Bajban van az OKC. Az első meccsen is kissé erőtlennek tűnt a Thunder, akkor ez főleg az egyéni védekezésen látszott, most viszont leginkább támadásban érződött úgy, hogy nincs energia – az első félidőben még volt, akkor fejben és fizikálisan is megoldották a feladatokat, de hat pontnál nagyobb előnyt úgy sem tudtak kialakítani, hogy akkor még jól dobtak, a Rockets pedig botrányosan. A fordulás után pedig teljesen elfogytak, Steven Adams pontosan nulla pontot szerzett a harmadik-negyedik negyedben, Paul 14 pontjához15 mezőnykísérlet kellett és vele a pályán -36-ban (!) volt a gárda (Adamsszel –26-ban), ami vállalhatatlan – ugyan Shai Gilgeous-Alexander (31 pont, 9/17 mezőnyből) összekapta magát a múltkorihoz képest, de most a komplett csapat volt borzasztóan gyenge. Egyelőre kicsit sem tudják kihasználni az előnyeiket, viszont nagyon látszanak a hátrányaik, úgyhogy nagyon rosszul néz ki számukra a helyzet két meccs után – pedig a sérült Dort mégis visszatérhetett és kezdőként játszott 25 percet, de ő sem tudott segíteni.

A Rockets legjobb dobói:Harden 21/6, House Jr. 19/9, Gordon 15, Green 15/9
A Thunder legjobb dobói:Gilgeous-Alexander 31/9, Gallinari 17/3, Paul 14/6

A párharc állása: 2–0 a Rockets javára.

Milwaukee Bucks–Orlando Magic 111–96

Most nem hibázhatott a Milwaukee. A buborékban mutatott gyenge forma a legutóbbi, váratlan és kínos vereségben csúcsosodott ki a Bucksnál, erre a meccsre viszont úgy futott ki a ligaelső, hogy itt nem kaphatunk ki – ennek érdekében az első félidőben rögtön dominált is Mike Budenholzer csapata. Az első negyedben szétvédekezte és 13 ponton tartotta az Orlandót, aztán a másodikban egy gyorsabb játékkal 39 pontot szerzett az együttes, így a nagyszünetben már 21-gyel vezetett és igazából onnantól csak ezt kellett menedzselni úgy, hogy ne legyen belőle gond. Ez sikerült, úgyhogy összességében sima győzelmet aratott a gárda, Giannis Antetokounmpo (28 pont, 20 lepattanó, 5 gólpassz) mellé most felnőtt Brook Lopez (20 pont, 4/8 tripla), a padról pedig 5/8 hármast küldött a gyűrűbe Pat Connaughton – közel sem volt hibátlan a csapat, a 20 eladott labda most is jelzi, hogy lenne még min javítani, de az első meccs veresége után most legalább jött az egyértelmű győzelem és sikerült kiegyenlíteni a párharcot. Egy dolog aggasztó azért: Khris Middleton pocsék volt legutóbb és ő most sem javult, összesen két pontot tudott hozzátenni úgy, hogy elvileg ő lenne a második opció, sőt, ha Giannist megfogják, akkor az első - óriási kérdés, hogy a tavalyi, legrosszabbkor érkező betli után idén megoldja-e ezt a szerepkört a PO-ban.

Vucsevics egyedül maradt. Az első meccs remeklése után ezúttal sem volt igazi ellenszere a Milwaukee-nak Nik Vucsevicsre, a center végül 32 pontot szerzett 13/23 jó dobással és 10 lepattanóval, rá nem lehetett panasz. Viszont egyrészt nem kapott igazi segítséget a társaktól, másrészt most a védekezésük sem állt olyan stabilan a lábán, mint legutóbb, pluszban pedig komoly kihagyásaik voltak az első félidőben: akadt egy nyolcperces időszak, amikor egyáltalán nem dobtak mezőnykosarat, az első negyedben pedig nulla pontot szereztek a festékből, teljesen kizavarta őket onnan a Bucks. A leeresztő ellenféllel szemben egyébként azért nem adták fel, a második félidőben próbálkoztak és kilenc pontig jöttek vissza, de most ennyi volt tőlük a maximum – 1–1, meglátjuk, hogy van-e bennük még tartalék.

A Bucks legjobb dobói:Antetokounmpo 28/3, B. Lopez 20/12, Connaughton 15/15
A Magic legjobb dobói:Vucsevics 32/6, Fournier 12/3, Ross 12/6

A párharc állása: 1–1.

Los Angeles Lakers–Portland Trail Blazers 111–88

Most dominált a Lakers. Az első meccsen több dolgot is rosszul csinált a Los Angeles, ezúttal viszont nem volt pardon, az első perctől kezdve uralta a találkozót Frank Vogel alakulata és igazából egyáltalán nem adott esélyt a Portlandnek. Ennek alapját a védekezés jelentette, az első félidőben 40 pont alatt tartotta ellenfelét a LAL és a harmadik negyedben is csak 19 pontot engedélyezett neki, mindössze a záró etapban tudott valamit javítani ezen a Blazers, amikor a legtöbb kezdőjátékos már a padon ült, ugyanis addigra eldőlt a találkozó. Anthony Davis is felszívta magát, csak az első félidőben 21 pontot szerzett és végül 29 perc alatt 31-ig jutott 11 lepattanóval, valamint 13/21 jó dobással, Kentavious Caldwell-Pope 4/6 hármast bombázott be és a legutóbbi szörnyű triplázás után most csapatként 14-szer zörgettek be távolról 37%-os hatékonysággal, a minimális szintet ezúttal megütötték. Összességében az is belefért, hogy LeBron James megálljon tíz pontnál és több eladott labdája legyen, mint kosara, így is nagyon simán nyertek és kiegyenlítették a párharcot.

Damian Lillard megsérült. Egyébként sem játszott különösebben jól a Blazers vezére, 18 pontot szerzett, csak egy triplája esett be és csak egy gólpassza volt, de ennél is nagyobb baj, hogy a harmadik negyedben kificamodott az egyik ujja a bal kezén és ott kivált a meccsből – a röntgen negatív lett, úgyhogy törés nincs és a padra végül vissza is tért, ha a pályára nem is. Mindenesetre most semmilyen szinten nem volt esélyük, még így is messze ő volt a legjobb játékosuk, McCollum még rosszabbul dobott, Nurkic 9 pontot szerzett 10 mezőnykísérletből, Anthony 2 pontot tett hozzá, nincs is értelme ezt ragozni – most mindent rosszul csináltak, mindent a Lakers uralt, következőleg lehet javítani. Terry Stottstól mondjuk azért megkérdezték, hogy 30 pontos hátrányban mit csinált a pályán Lillard a sérülésekor, mire az edző csak annyit válaszolt, hogy kosárlabdázott...

A Lakers legjobb dobói:Davis 31/9, Caldwell-Pope 16/12, Smith 11/9
A Trail Blazers legjobb dobói:Lillard 18/3, McCollum 13/3, Simons 11/6

A párharc állása: 1–1.