Az MVP 50 pontjával nyert a Bucks, Embiidet lenullázták Torontóban

Cleveland Cavaliers–Brooklyn Nets 106–108

Dinwiddie megnyerte. A Netsnél a kispadról előlépő hátvéd ismét tündökölt a vezérszerepben, 23 pontjával csapata legeredményesebb játékosaként zárt, kiosztott még 9 gólpasszt is, megint jól működtette a brooklyni támadójátékot. A legvégén pedig vezérhez méltó módon a győztes kosarat is elsüllyesztette, hat másodperccel az órán, 106-106-nál kapta meg a labdát egy időkérés után, majd elindult és dobott belőle egy clutch tempót - ezzel lett 108-106, a Cavsnek pedig nem maradt már ideje érdemi válaszra. Dinwiddie mellett Jarrett Allen (22 pont, 21 lepattanó, 9/10 mezőnyből, 2-2 labdaszerzés és blokk), Taurean Prince (18 pont, 4/6 tripla, 6 lepattanó, 4 gólpassz), illetve Joe Harris (19 pont, 6 lepattanó) is jól játszott, a Nets pedig ezzel már 5-1-re áll Kyrie Irving kidőlése óta és a szezon során először pozitívba fordult a mérlege.

Love megint nem játszott. Továbbra sem egészséges a Cavs legjobbja, nem tudta vállalni a játékot és bár a helyén kezdő Larry Nance Jr. teljesítményére nem lehetett panasz (20 pont, 13 lepattanó, 9/16 mezőnyből), azért a szoros végjátékban jól jöhetett volna a vajkezű, rutinos magasember. Főleg, hogy igazi vezére most nem is volt a hazai csapatnak, a padról beszálló Jordan Clarkson igyekezett (23 pont, 5/7 tripla), de Collin Sexton és Darius Garland is gyengén dobott, a padról pedig ugyan kiosztott hét gólpasszt Kevin Porter Jr., de ő sem tudta összefogni a társaságot. Egy ilyen játékos pedig hiányzott a végén, különösen úgy, hogy a túloldalon Dinwiddie megtette ugyanezt, így ha kiélezett meccsen is, de újabb vereséget szenvedett John Beilein gárdája.

A Cavaliers legjobb dobói: Clarkson 23/15, Nance Jr. 20/6, Sexton 18/3
A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 23/3, Allen 22, Harris 19/9

Detroit Pistons–Orlando Magic 103–88

Felőrölte ellenfelét a Detroit. A hazaiak már az első félidőben sem védekeztek rosszul, de a fordulás után erre rátettek még egy lapáttal, onnantól nagyon agresszíven és tudatosan dolgoztak hátul, a Magic játékosai megmozdulni is alig tudtak - rengeteg volt a csapda és nagyon fizikálisan kosárlabdázott Dwane Casey alakulata. A tréner be is ismerte a végén, hogy a győzelem kulcsa a "kivételes" védekezés volt szerinte is, amellyel a második félidőben 33 ponton tartották az Orlandót - az első negyedet még nyolc egységgel elvesztették, utána viszont átvették az irányítást és fokozatosan felőrölték ellenfelüket. Egyénileg a 18 lepattanós Andre Drummond és a 20 pontos, 7 gólpasszos Luke Kennard emelhető ki, de nem a nagy statisztikákról szólt a meccs, hanem a parádés védekezésről - elégedettek lehetnek a teljesítményükkel még akkor is, ha támadásban bőven van hova javulniuk.

Jelenleg ennyit tudott a Magic. Nik Vucsevics és Aaron Gordon játéka borzasztóan hiányzik az Orlandónak, főleg egy ilyen mérkőzésen, ahol az ellenfél ennyire elkötelezetten védekezik - mindkét említett játékos képes magának is helyzeteket teremteni, illetve kijönni a nehezebb szituációkból, most viszont így eléggé meg volt lőve a társaság. A padról ugyan beszórt 19 pontot Terrence Ross és a meccs elején még jól működött a gépezetük, de utána megállt a labda, nem jöttek a passzok, nem jöttek az extra megmozdulások, ezek nélkül pedig ezt a mai Detroitot nem lehetett megverni. A Magic így már 0-7-re áll idegenben, ez az, amin változtatnia kell valahogy, de a két meghatározó játékosa nélkül a soron következő, clevelandi fellépése is nehéznek ígérkezik.

A Pistons legjobb dobói: Kennard 20/9, Griffin 17/3, Brown 13/3
A Magic legjobb dobói: Ross 19/9, Fournier 17, Fultz 16

Indiana Pacers–Memphis Grizzlies 126–114

Beindult az indianai támadógépezet. Többé-kevésbé kiegészült a hazai keret, ott lehetett a pályán Malcolm Brogdon és Jeremy Lamb is, a Victor Oladipo nélküli "alap" kezdőötös idén még csak harmadszor állhatott össze - meg is látszott rajtuk, hogy a helyükön voltak a puzzle-darabok, nagyon működött a támadójáték. A társaság 104 pontot szórt alig három negyed alatt és húsz pont feletti előnyt épített ki, sőt, vezetett már 29-cel is, mielőtt visszavett és "enyhébb" lett a végeredmény - 54%-kal dobtak mezőnyből és 54,5%-kal vertek be 18 triplát, valósággal lubickoltak ezen az estén. A 126 dobott pont szezoncsúcsot jelent, amelyhez ezúttal TJ Warren (26 pont, 11/15 mezőnyből) tette hozzá a legtöbbet, de a védelmet kiválóan megbontó Brogdon-Lamb párost (33 pont, 12 gólpassz), a sokoldalúan játszó Domantas Sabonist (13 pont, 13 lepattanó, 6 gólpassz), az 5 blokkot kiosztó Myles Turnert és a 4/6 triplával beszálló Aaron Holidayt is megilleti a dicséret - minden működött most a Pacersnél, amely ezzel fél meccsre megközelítette a Sixerst.

Szép számok, de ennyi. Egyénileg több mutatós statisztikát is produkált a Grizzlies, Jaren Jackson Jr. például a faultgondjai miatt csak 23 percet játszott, de dobott 28 pontot és 6/8 triplát, Ja Morant (19 pont, 10 gólpassz) és Jonas Valanciunas (14 pont, 11 lepattanó, 3 blokk) is dupla-duplázott, Brandon Clarke pedig 8/9 jó dobással szórt be 17 pontot. Mindez azonban nem sok mindenre volt elég, az első negyedtől kezdve "mérhető" hátrányban voltak, a védekezésüket egyáltalán nem tudták megoldani és érdemi esélyük abszolút nem volt a győzelemre - ez most így sikerült, baj nincs, ez volt a papírforma, következőleg a Clippers ellen próbálnak meg bravúrt bemutatni.

A Pacers legjobb dobói: Warren 26/9, Lamb 19/9, A. Holiday 16/12
A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 28/18, Morant 19, Clarke 17/3

Miami Heat–Charlotte Hornets 117–100

Ahogy kell. A philadelphiai vereség után nagyon kellett ez a győzelem a Heatnek, Erik Spoelstra csapata pedig úgy hozta a meccset, ahogy kell - tulajdonképpen végig vezetve, nagyobb megingások nélkül, a második félidőre már tetemes előnyt kiépítve, egyértelműen. Több jó egyéni teljesítmény is akadt a floridaiaknál, Jimmy Butler (21 pont, 7 gólpassz, 6/11 mezőnyből) és Bam Adebayo (21 pont, 13 lepattanó, 5 gólpassz) mellett Kendrick Nunn dobásai is ültek (19 pont, 5/6 tripla), a padról pedig Tyler Herro (18 pont, 6/13 mezőnyből) és Kelly Olynyk (15 pont, 16 lepattanó, 4/5 tripla) is sokat tett hozzá. A magabiztos győzelmükkel továbbra is holtversenyes második-negyedikek Keleten a Bostonnal és a Torontóval, a hazai teljesítményük pedig imponáló: 7/7-et nyertek eddig otthon, mind a hét meccsükön vezettek legalább 15 ponttal és ezek közül hat alkalommal a 20-at is elérte az előnyük - most is volt már 23 is közte, mielőtt egy kicsit javított ezen a Charlotte. A Winslow-Jones-Johnson trióra nem is volt szükségük, most viszont elutaznak Houstonba, ahol jóval nehezebb feladatuk lesz, főleg, hogy ott az utóbbi hat látogatásukból ötöt elvesztettek.

Nem volt sok esélye a Hornetsnek. Az első félidőben is egyértelmű volt a helyzet, a vendégek egy szinttel a Miami alatt álltak ezen az estén, a második játékrészben pedig a különbség is ehhez illő méretűre hízott - 15-20 pontos hátrányban már végképp nem tudtak mit kezdeni Grahamék, most ennyire voltak képesek. A tripláik nagyon nem ültek, a védekezésük egyáltalán nem működött, azt csináltak velük Butlerék, amit akartak, minden téren elmaradtak ellenfelüktől - hiába Terry Rozier 19 pontja, vagy Devonte' Graham 16 pontos, 8 gólpasszos estéje, így sem volt komoly esélyük a győzelemre. Most már zsinórban ötödször kaptak ki, lassan jó lenne valakit megverniük, mert már csak másfél meccsel előzik meg a keleti sereghajtó Knicks-Hawks párost - erre legközelebb a Pistons ellen, otthon lesz lehetőségük.

A Heat legjobb dobói: Butler 21, Adebayo 21, Nunn 19/15
A Hornets legjobb dobói: Rozier 19/9, Graham 16, Monk 13/6

Boston Celtics–Sacramento Kings 103–102

Buddy Hield megpróbálta egyedül. Bogdan Bogdanovics pocsékul dobott (5/20 mezőnyből, 2/13 tripla), rajta kívül csak Harrison Barnes tudott nyolc pont fölé jutni a vendégeknél, úgyhogy úgy volt vele Buddy Hield, hogy akkor nézzük meg, mi jön ki a mai estéből. Nos, számára sok minden: csak a harmadik negyedben 21 pontot és 5/8 triplát bombázott be, végül pedig 41 pontos karriercsúccsal és 11/21 triplával zárta a mérkőzést - kis híján egymaga vezette győzelemre fáradt (back-to-backet játszó) csapatát Bostonban. Ez azonban végül nem sikerült, az utolsó hármasával még feljött a Kings 97-96-ra, de a clutch játékok ezúttal nem mellettük döntöttek - az utolsó fél percben mindkét támadásuknál Bogdanovics hibázott, egyszer eladta a labdát, egyszer pedig kihagyta a triplát, úgyhogy egymás után kétszer már nem tudták megverni a Celticset.

Most összejött Smartnak. Bő egy héttel ezelőtt Marcus Smart kezében maradt a Boston sacramentói győzelme, amikor az utolsó pillanatban elengedett floatere végül leszédült a gyűrűről egypontos hátrányban - most ismét nem félt clutch dobásokat vállalni, de ezúttal be is szórta azokat. Az utolsó percben, 99-99 után ő villant sorozatban kétszer, ő dobta a Celtics utolsó két kosarát, amellyel gyakorlatilag szállította a győzelmet a hazai csapatnak, majd ő lopta el Bogdanovicstól a labdát a következő védekezésnél - végül 17 ponttal, 7 gólpasszal és 5 labdaszerzéssel zárt, abszolút vezére volt a Bostonnak. Nagy szükségük is volt rá, mert Gordon Hayward mellett most Kemba Walker és Daniel Theis sem tudott játszani, úgyhogy elég tartalékosan állt ki a gárda, de Smart mellett Jaylen Brown és Jayson Tatum és elérte a húszpontos határt, a csapatvédekezésük pedig végig jól működött, kivéve persze Hield tripláit. A nagyon fontos és értékes, egylabdás hazai győzelmükkel továbbra is ott vannak Kelet legelejében, otthon egyelőre veretlenek, ez utóbbi sorozatot pedig következőleg a Brooklyn ellen nyújthatják tovább.

A Celtics legjobb dobói: Brown 24/6, Tatum 20, Smart 17/3
A Kings legjobb dobói: Hield 41/33, Barnes 20/9, Bogdanovics 13/6

Atlanta Hawks–Minnesota Timberwolves 113–125

Három remek negyeddel és egy változtatással nyert a Minnesota. A második játékrészben valami nagyon félrecsúszott a Timberwolvesnál, azt 34-16-ra elbukta a vendégcsapat, a többi három negyedben viszont parádés támadójátékkal nőtt az Atlanta fölé - 38-30 lett az első, 39-26 a harmadik és 32-23 a negyedik, ebből is látszik, hogy a nagyszünet után több mint húsz pontot vert ellenfelére a gárda. Ennek alapját pedig az adta, hogy az ismét nagyszerűen játszó Karl-Anthony Towns (28 pont, 13 lepattanó, 8 gólpassz, 2 blokk) és Andrew Wiggins (25 pont, 6 lepattanó, 3/6 tripla) mellett nagyot ment a kispad is: 46 pont érkezett a cseréktől, amelyben nagy szerepe volt annak, hogy Ryan Saunders kitette a kezdőből és a padra ültette Jeff Teague-et. Az irányító jól elosztotta a labdákat, amikor a második sorral volt fent, így sokkal eredményesebb volt a csapat a meccs egészét tekintve, jobban ritmusban maradtak és Towns kisebb faultgondjai sem jelentettek különösebb problémát - Saunders és Teague is elégedett volt a helyzettel, a Minnesota pedig nyert, úgyhogy valószínűleg marad ez a felállás.

Védekezni kell. Elöl nem volt nagy gond az Atlantával, főleg a második negyedben voltak különösen agresszívek és eredményesek, de amíg nem tudnak legalább elfogadható szinten védekezni, addig csak abban bízhatnak, hogy nagyobb tűzerejük van, mint ellenfelüknek - csak ez általában nem igaz, mert Trae Youngon kívül nincs kiemelt képességű, sztárnak nevezhető játékosuk. Az irányító most is igyekezett, dobott 37 pontot, leszedett 6 lepattanót, kiosztott 9 gólpasszt, de elég sokat is vállalt, a dobószázaléka nem lett jó, ráadásul volt 7 eladott labdája is, más pedig nem tudott felnőni mellé - a 22 pontos Jabari Parker és a 13-ig jutó Bruno Fernando mellett senki nem érte el még a 8 pontot sem, így nem nyerhettek meg egy ilyen jellegű mérkőzést. Zsinórban már hetedszer kaptak ki, a gondjaik minden meccsen ugyanazok, egyelőre nem látni, hogy mi hozna náluk olyan változást, hogy tartósan kijöjjenek ebből a gödörből.

A Hawks legjobb dobói: Young 37/15, Parker 22/3, Fernando 13/3
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 28/9, Wiggins 25/9, Culver 14

Toronto Raptors–Philadelphia 76ers 101–96

Embiid lenullázva. Rémálom-szerűen alakult ez a mérkőzés Joel Embiid számára, aki nem szerzett pontot (!) a kiemelt rangadón: 0/11-gyel zárt mezőnyből és 0/3-mal a büntetővonalról, a 13 lepattanója pedig semmit sem ér, ha a csapat vezéreként képtelen a gyűrűbe találni. Karrierje során először fordult elő vele ez a csúfság, de nem aggódta túl a dolgot, sőt, Brett Brown sem mondott erről túl sokat, csak annyit, hogy Marc Gasolnak óriási dicséret jár a túloldalon, mert nagyrészt az ő érdeme, hogy Embiid eltűnt - egyébként a társak kis híján így is nyerni tudtak, ami azért elég nagy dolog. A Philly az utolsó pillanatig partiban volt, Josh Richardson nagyon igyekezett (25 pont, 5/9 tripla), Tobias Harris 18 pontot szórt, Ben Simmons 14 gólpasszt osztott szét, Al Horford pedig dupla-duplázott, csapatszinten simán nyerték a lepattanózást és ők is parádésan védekeztek. Az utolsó négy percnek még ők mehettek neki ötpontos előnnyel, de innentől sorozatban nyolc (az utolsó nyolc) labdabirtoklásból maradtak pont nélkül, ez a lefagyás pedig nem fért bele - ebben volt Embiidtől két eladott labda, egy kapott blokk, egy kihagyott dobás, de nem csak rajta múlt, 12 másodperccel a vége előtt, egypontos hátrányban például Ben Simmons is eladta a játékszert, majd Tobias Harris is kihagyott egy clutch triplát. Az idegenbeli szenvedésük továbbra is tart, pozitívum, hogy Embiid nullázásával együtt is nyerhettek volna Torontóban, ha a végén nem esnek szét teljesen - csak ugye megint ott van a "ha"...

Toronto bevehetetlen. Marc Gasol nagy mezőnymunkája (Embiid lenullázása mellett volt 6 lepattanója és 9 gólpassza is) mellett az egész Raptors hatalmasat védekezett, támadásban pedig szokás szerint Pascal Siakamra (25 pont, 9/19 mezőnyből) és Fred VanVleetre (24 pont, 8 gólpassz, 9/15 mezőnyből) bízták magukat - nekik azért besegített a padról 16 pontos, 11 lepattanós dupla-duplát szállító Rondae Hollis-Jefferson, illetve az összesen 33 pontot szerző Anunoby-Davis-Powell trió, a Lowryt és Ibakát továbbra is nélkülöző kanadaiak pedig hidegvérrel fordítottak a végjátékban. 91-96 után előbb VanVleet vágott be egy clutch triplát, majd Siakam hozott egy 2+1-es játékot, közben kiharcoltak egy támadóhibát, elloptak két labdát, Gasol blokkolta Embiidet, majd az utolsó 11 másodpercben VanVleet elsüllyesztett még két büntetőt, az utolsó pillanatban pedig egy Siakam-zsákolás állította be a végeredményt. Nagy győzelem ez a Raptorsnak, amely otthon továbbra is veretlen (7-0), két alapembere nélkül is keleti második-negyedik 12-4-gyel, a Sixerstől pedig 2012 óta nem kapott ki hazai pályán.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 25/6, VanVleet 24/9, Hollis-Jefferson 16
A 76ers legjobb dobói: Richardson 25/15, Harris 18/9, Scott 12/9

Chicago Bulls–Portland Trail Blazers 94–117

Melo villogott, győzött a Portland. Szörnyű formában érkezett meg a meccsre a Blazers, de végül magabiztos győzelmet aratott, miután a második-harmadik negyedben egyértelműen a Bulls fölé nőtt - ezt a két játékrészt 21 ponttal nyerte meg a gárda és végül tulajdonképpen sima győzelemmel távozhatott Chicagóból. Ebben pedig óriási szerepe volt a régi önmagát idéző Carmelo Anthonynak, aki visszatérése utáni negyedik mérkőzésén megmutatta oroszlánkörmeit: 25 ponttal ő lett a Portland legeredményesebb játékosa, 4/7 triplája mellett előkapta a rá jellemző középtávolijait, sőt, még egy zsákolása is volt - 10/20-as mezőnymutatóval hozta a pontjait, amelyekkel ráadásul megelőzte Alex English-t és fellépett az NBA örökranglistájának 18. helyére. Melo már az első bő hat percben beszórt 12 egységet, amellyel megadta az alaphangot, védekezésben is lehetett rá számítani és volt még 8 lepattanója, valamint 2 gólpassza is - rajta kívül még öten érték el a tíz pontot, Lillard és Whiteside dupla-duplázott is, mégis Anthonyról szólt a találkozó.

Megint gyenge volt a Chicago. Ezúttal egy negyedet bírtak a hazaiak, utána szépen elfogytak és csak asszisztáltak a belendülő Portland játékához - felállt védelem ellen csak szenvedtek támadásban, ők maguk pedig csak nyomozták a labdát hátul. Zach LaVine 18 pontja és 5 gólpassza nem rossz, de semmilyen pozitív hatása nem volt a meccs alakulására, csapatszinten alig érték el a 40%-os mezőnymutatót, mindössze 23%-kal tripláztak és bizonyították, hogy legutóbb is csak LaVine parádéja miatt tudtak nyerni, az alapvető problémáik nem változtak - 6-12-vel ott vannak a keleti alsóházban, az más kérdés, hogy a Magic jelenleg 6-10-zel képes playoff-helyen állni a konferenciában...

A Bulls legjobb dobói: LaVine 18/3, Carter Jr. 12, Satoransky 11/3, Valentine 11/3
A Trail Blazers legjobb dobói: Anthony 25/12, McCollum 21/6, Hood 16/3

Milwaukee Bucks–Utah Jazz 122–118

Gobert nélkül is majdnem meglett. A tavalyi Év Védőjének kisebb bokasérülése nem jött rendbe, nem kockáztattak vele a Jazznél, Giannis Antetokounmpót a második félidőben már nem tudták limitálni, inkább a többiekre és a saját támadójátékukra koncentráltak, ebből pedig kis híján jól jöttek ki. Bár a most már konstansan borzalmasan dobó (ma 2/10 mezőnyből) Mike Conley azt mondta a meccs után, hogy ők minden trükköt próbáltak bevetni a görög klasszis ellen, valójában semmi nem használt (már az első félidőben 18 pontnál járt a Bucks MVP-je), amikor viszont a négyfős cseresor volt fent, legázolták a Milwaukee-t. Green, Ingles, Niang és Mudiay is elérte a 10 pontos határt, összességében 51 pontot és 10 gólpasszt szállítottak a túloldal 29 egységével szemben, segítségükkel folyamatosan lőtávolban tartották magukat, a végén pedig 120-113 után majdnem kiegyenlítettek. Az ezúttal is parádésan dobó Bojan Bogdanovic (24 pont, 9/15 mezőnyből) triplájával és a haloványabb, de nagyon harcos Donovan Mitchell (19 pont, 7/17 mezőnyből) duplájával visszajöttek egy kosárnyira. Sőt, az egyenlítésért támadhattak, 4.4 másodperccel az órán azonban Mitchell közeli kísérletét blokkolta Brook Lopez, így a bravúr nem jött össze – mennek tovább Indianába, ott sem lesz könnyebb.

Antetokounmpo extra meccsével is alig-alig. A Görög Szörny ma is pusztított, simán bevert 50 pontot, közte három triplát, most a büntetőzése is elfogadható szinten mozgott (13/19), 14 pattanójával él a dupla-dupla sorozata, de 6 gólpasszra is jó volt ma. Mellőle most már azért egyre jobban hiányzik Khris Middleton, a kezdőben Brook Lopez értékelhetetlenül (1/9), DiVincenzo és Bledsoe „csak” nagyon gyengén célzott, ha nincs Wes Matthews öt triplája, itt bizony kikapott volna a Milwaukee, hiszen a kispadról nem jött akkora energia, mint a másik oldalon. A végjátékban is simán visszaengedték ellenfelüket, szerencséjükre az idén kifejezetten sok blokkot szállító Lopez jókor volt jó helyen, ám egyre több az ilyen nehéz meccs – legközelebb az Atlanta azért kötelező, ráadásul a hírek szerint Middleton is hamarosan visszatérhet, éppen a legjobbkor.

A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 50/9, Matthews 19/15, Bledsoe 13/3.
A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 24/15, Mitchell 20/9, Ingles 15/9.

San Antonio Spurs–Los Angeles Lakers 104–114

LeBron James ellen nem segített az ima. A vendégek bombaformában lévő klasszisa most sem lassított, 33 pontot termelt be jó hatékonysággal (ami lehetett volna több is, ha a most megítélt nyolc büntetőjéből nem csak hármat értékesít), emellett 14 gólpasszt szortírozott, és volt egy nagyon látványos blokkja Dejounte Murray-n. A szorosan induló negyedik negyedben egymaga 12 pontot és 5 gólpasszt jegyzett, nem tudták megállítani, még MVP-rigmussal is „megtalálták”, ebben a csarnokban inkább az ellenkezőjét szokta kapni. James mellett mindenképp érdemes szót ejteni Rajon Rondóról, aki a padról beszállva pörgette fel a csapatot (3/3 tripla, 13 pont, 3 gólpassz), de Caldwell-Pope és Troy Daniels is bevert három hármast, megvoltak tehát James célpontjai. A korábban errefelé nagy sikereket elérő Danny Greent melegen üdvözölte a publikum, de a mai meccs nem róla szólt, ahogyan Anthony Davis is halványabb volt támadásban a megszokottnál, különösen a triplákkal állt hadilábon, de azért védekezésben mindketten tették a dolgukat – a Lakers 15. győzelmével vezeti a ligát, és a 16. is meglehet New Orleansban.

Változtatott Gregg Popovich. Dejounte Murray egészséges volt, de lekerült a kispadra és Derrick White kezdett, ez a módosítás azonban csak félig vált be: White extrán támadott (5/6 mezőnyből, 4 gólpassz) és vele sokkal jobban nézett ki a kezdőötös, ám Murray nagyon nem találta a helyét sem védekezésben, sem támadásban. Ahogy mentünk bele a meccsbe, úgy mozdult el a játék a small-ball felé, amiben ugyan LaMarcus Aldridge (30 pont, 12/22 mezőnyből) és meglepetésre DeMar DeRozan (24 pont, 11/19 mezőnyből, 5 gólpassz) is lubickolt, amikor azonban ők nem voltak a pályán, nem igazán működött a csapatjáték. A negyedik negyedben aztán már mindegy volt, mit csinálnak, Jamest nem tudták megállítani – a fejlődés látszik, de utóbbi 13 meccsükből 11. alkalommal kaptak ki, két nap múlva a Minnesota ellen talán visszatalálnak a helyes ösvényre.

A Spurs legjobb dobói: Aldridge 30/3, DeRozan 24, Forbes 13/9.
A Lakers legjobb dobói: James 33/12, Davis 19/3, Caldwell-Pope 14/9.

Golden State Warriors–Oklahoma City Thunder 97–100

Nem tartott ki végig a Warriors. Kényszerűségből „playoff-rotációval” dolgozott Steve Kerr, mindössze nyolc játékosa volt hadra fogható, az összes All-Star hiányzott, ennek ellenére gyakorlatilag 45 percen keresztül irányították az eseményeket. Támadásban Glenn Robinson III (25 pont, 9/14 mezőnyből, 5 gólpassz), illetve Ky Bowman (24 pont, 9/17 mezőnyből, 5 gólpassz) révén volt két megbízható célpont, akiket aztán kiegészített Eric Paschall és a padról jövő Chriss-Spellman-Poole trió, hátul pedig mindenki kapart, így 97-87-es állásnál, bő három perccel a vége előtt biztos győztesnek látszottak. Itt azonban hibát hibára halmoztak, képtelenek voltak betalálni, ráadásul a végjátékban a Thunder a végül összesen 6/30-as mezőnymutatóval záró Alec Burks-Jordan Poole páros kezébe kényszerítette a labdát, akik aztán el is rontották a helyzeteket – a Warriors azért összességében így hozott tökéletes meccset, mert kiszolgálták a közönséget és egyúttal nem is növelték győzelmeik számát...

Nehéz szüléssel megvan az első. Bármilyen hihetetlen, egy hónappal a szezonkezdést követően a mai volt az OKC első idegenbeli győzelme hét próbálkozásból, nagyrészt ennek is köszönhető a gárda 6-10-es mérlege. Most is érthetetlen módon adták át a kezdeményezést a hazai csapatnak, már ami a ritmust illeti – olyan játékosokkal a keretben, mint Chris Paul (20 pont, 7 pattanó, 5 gólpassz), Shai Gilgeous-Alexander (12 pont, 3 gólpassz) és Dennis Schröder (22 pont, 5 gólpassz), szét kellett volna futniuk és passzolniuk a minden tisztelet mellett inkább egy erős G-Ligás csapatnak számító jelenlegi Golden State-et. Ehhez képest lassan, körülményesen támadtak, képtelenek voltak büntetőket kiharcolni – ha nincs Steven Adams és Nerlens Noel, akik hátul kilenc blokkot osztottak ki (összesen 14 jött a csapattól), akkor nem lett volna esélyük fordítani. Így viszont sikerült, előbb Paul és Schröder zúzott be egy hármast, majd a végén szintén Paul és Gilgeous-Alexander préselt ki magából néhány pontot, miközben hátul tökéletesen zártak – most mennek tovább Portlandbe, ahol ennél több kell majd.

A Warriors legjobb dobói: Robinson III 25/9, Bowman 24/6, Paschall 13.
A Thunder legjobb dobói: Schröder 22/12, Paul 20/12, Gallinari 15/9.

A tabellát IDE KATTINTVA tekinthetik meg!