Baseball: amit a játékról tudni érdemes, mielőtt leül meccset nézni

Azt a baseballos filmekből valószínűleg olvasóink többsége tudja, hogy a home run a legnagyobb bravúr ebben a játékban: az ütő eltalálja a labdát, az kiszáll a stadionból, ő pedig körbekocog a salakon, és mire visszaér a kiinduló bázisra, az egész csapat őt ünnepli.

Összeállításunkban erre is kitérünk, mert célunk, hogy cikkünkkel megismertessük az alapokat ahhoz, hogy a közvetítéseket nézve néhány héten belül már az olyan finomságokra tudjanak figyelni, mint a csavart labdák vagy a bázist védő játékosok tolódása. Mert bár egyszerű játéknak tűnik a baseball, a taktikai fogások repertoárja igen széles.

Yogi Berra, a New York Yankees legendás elkapója mondta róla: „A baseball 90 százalékban fejjáték. A másik fele a fizikumon múlik.”

A BASEBALL-MÉRKŐZÉS FELÉPÍTÉSE

A játékot két kilencfős csapat játssza kilenc játékrészen át. A játékrészt a baseballban inningnek hívják, egy inningen belül előbb a hazai csapat védekezik, a vendég támad, majd ha véget ért a támadás, felcserélődnek a szerepek. Időkorlát nincs, egy fél inning addig tart, amíg a támadócsapatból ki nem esik három ember. Pontot kizárólag a támadó, azaz ütő csapat szerezhet, méghozzá úgy, hogy valamelyik játékosa körbeér a négyzet alakú pályán – egy akción belül bármennyi pontot szerezhetnek, amíg ki nem esik a harmadik játékosuk.

A JÁTÉKTÉR ÉS A FELSZERELÉS

A játéktér két részből áll: a belső és a külső területből.

A valamivel több mint 40 méter sugarú negyed kör alakú, salakborítású belső rész (infield) alapja a négyszer 90 láb, azaz 27.4 méter hosszú, sarkára állított négyzet, a gyémánt. A belül füves négyzet alsó sarka az ütő pozíció, azaz a hazai bázis, a támadó játékos itt próbálja meg elütni a labdát, amelyet a dobó a négyzet közepéből dob felé. Az óramutató járásával ellentétes irányban a következő sarok az első, a felső csúcs a második, a bal oldali pedig a harmadik bázis.

A külső, füves rész (outfield) az ütő sarokból kiinduló két, meghosszabbított oldalvonal negyed körívben körbezárt területének távolabbi része, a külső körív távolsága az ütőponttól számítva pályánként 90 és 130 méter között változhat.

A játékhoz három kellék elengedhetetlen: a kemény, enyhén rugalmas labda, az ütő és a kesztyű. Az ütőjátékos és az elkapó emellett kemény sisakot használ. Az MLB-ben a hazai csapatok fehérben, a vendégek szürkében vagy színesben játszanak.

Az MLB alapszakaszbeli mérkőzésein négy játékvezető van, mindegyik bázisnál egy.

A JÁTÉK MENETE

Egy játékrész, azaz inning úgy indul, hogy a védő csapat kilenc játékosa elfoglalja a helyét a pályán. Ezt követően a támadó csapat egyik tagja, a batter beáll az ütéshez a kijelölt helyére. A felé dobott labdát megpróbálja elütni. Ha sikerrel jár, az ütőt eldobva el kell futnia az első bázisra (single), mielőtt a védekező csapat odajuttatja a labdát. Ha nagyot üt, esélye lehet arra, hogy az első bázis érintésével a másodikra (double), vagy akár még tovább, a harmadikra (triple) fusson. Ha sikerül elérnie valamelyik bázist, akkor ott marad, és az edző előre meghatározott sorrendjében jön a csapattársa az ütőpontra.

Ha ő is eltalálja a labdát, és elindul az első bázis felé, a már a gyémánton álló társának is tovább kell futnia, mert minden bázison legfeljebb egy támadó állhat. A pályán így legfeljebb négy támadó tartózkodhat egyszerre.

Céljuk, hogy a lehető legtöbbször a lehető legmesszebbre elüssék a labdát, mert így tudják elérni, hogy többen is körbeérjenek, és pontot szerezzenek. A védők célja, hogy mielőbb véget vessenek az ellenfél támadásának, azaz kiejtsenek három ütőt úgy, hogy közben az ellenfél nem szerez pontot.

Amíg a támadásban mindenkinek ugyanaz az alap feladata (persze ez sem ilyen egyszerű, koránt sem mindegy, milyen sorrendben jönnek egymás után az ütők), a védekező posztokat kategorikusan el lehet különíteni.

• a dobó (pitcher) a csapat egyik legfontosabb tagja. A gyémánt közepén egy dombról dobja a labdát az ütő felé. Amikor az ütő eltalálja a labdát, a dobó is kiveszi a részét a védekező feladatokból. Az MLB-ben a dobók helyett külön ütőjátékos szerepel a támadások során (őket a jegyzőkönyvben DH-val – designated hitter – jelölik).
• az elkapó (catcher, C) az ütő mögött guggol a hokikapusokéhoz hasonló, kibélelt öltözékben, a labdákkal ugyanis őt célozza meg a dobójátékos. A védekező csapat játékosait ő irányítja, hova helyezkedjenek, és kézjelekkel egyeztet a picherrel, milyen dobás következzen.
• a belső védők (infielderek) a bázisokat őrző játékosok. Négyen vannak, három bázisember (baseman, 1B, 2B, 3B) és a shortstop (SS), aki a kettes és a hármas bázis között áll. Az ő feladatuk, hogy előbb juttassák a labdát a bázisra, mint hogy a támadó csapat játékosa odaérne.
• a külső védők (outfielderek) a pálya hátsó részéért felelnek, a középső (CF) irányítja a jobb (RF) és a bal oldali (LF) társát. A feladatuk a hosszú labdák elkapása, és eljuttatása a bázisemberekhez.

Védekezésben akkor hatékony egy játékos, ha pontosan és gyorsan dob, valamint ügyesen elkapja a labdát, hogy kiejtse a támadót.

A támadó kiejtésének lehetséges módjai:

• strikeout – ha az ütő egyet sem talál el a dobó három szabályosan eldobott labdájából.
• flyout – ha az elütött labdát az előtt elkapja a védő, hogy földet ért volna. Ez abban az esetben is így van, ha a labda az oldalvonalon kívülre száll.
• tag out – ha a bármelyik bázishoz futó játékost megérintik a (kézben fogott, nem eldobott) labdával, mielőtt célba ért volna.
• force out – ha előbb ér a labda a bázishoz, mint a futó. Ehhez az kell, hogy a védő birtokba vegye a labdát, és a lábával érintse a bázislapkát.

Egy játék alatt több támadót is ki lehet ejteni. A támadók viszont ütés nélkül is eljuthatnak az egyik bázisról a másikra. Ez a bázislopás, amelyre úgy kerülhet sor, hogy dobás közben átfut a játékos. Viszont ez veszélyes manőver, mert ha a dobó észreveszi, és előbb juttatja el a labdát a bázisra, minthogy a futó visszaérne, tag outtal vagy force outtal kiejtik.

A támadás után kis szünetet követően a másik csapat védelme megy fel a pályára, és az addigi védők próbálkozhatnak a pontszerzéssel.

A DOBÓK ÉS AZ ÜTŐK ÖRÖK HARCA

Ki kell térni a dobók és az ütők külön párharcára, hiszen ez a baseball sava-borsa. A baseballmeccsek túlnyomó része ugyanis abból áll, hogy farkasszemet néz egymással a dobódomb tetején álló pitcher és a batter. A támadó csapattal szemben a leghatékonyabb ellenszer, ha az ütő el sem találja a labdát (strikeout), ezért a dobók betéve ismerik az ellenfelek sajátosságait. Ezt úgy kell elképzelni, mint a futballkapusok egyéni felkészülését a tizenegyesrúgókkal szemben, csak éppen összehasonlíthatatlanul több adatra támaszkodva. Ráadásul a dobónak az elkapó állandóan segít kézjelek bemutatásával. Tilos nekifutásból dobni, ennek ellenére a dobók fő fegyvere az erős löket. Jelentős is emiatt a sérülés veszélye, valamint könnyű belefáradni a mozdulatsorba, ezért gyakran cserélnek dobót mérkőzés közben.

Az ütőnek az ütőbokszban kell állni, ebből kettő is van: a jobbkezes ütők az elkapó bal oldalára állnak, a balkezesek pedig a jobb oldalra. Az ütő elsődleges feladata, hogy pillanatok alatt eldöntse, szabályos-e a dobás, és meg kell-e próbálnia elütni. Kétféleképpen találhatja el a labdát. Ha lendítve üt, nagyobb az esélye nagy ütésre, de bele is teheti az ütőt a labda útjába, így amíg a védők az arról lepattanó labdát összeszedik, a bázisokon álló gyors támadók továbbhaladhatnak. Ha az ütő az oldalvonalakon belül kiüti a labdát a játéktérről, az a home run, akkor az ütő és a többi, bázison álló támadó is bekocoghat a hazai bázisra – telített bázisok esetén így négy pont szerezhető, ezt hívják a baseballban grand slamnek.

A dobás akkor szabályos, ha a labda eltalálja a 43 centiméter széles bázislapka szélei, valamint a térd és a könyök magasságával határolt képzeletbeli téglalap területét. A dobások szabályosságát az elkapó mögött álló bírónak kell megítélnie. A képzeletbeli téglalapon kívülre dobott labdákat, amelyeket az ütő nem próbál meg elütni, szintén számolják, ez a ball – négy hibás dobás esetén az ütő átsétálhat az első bázisra, s ha ott már van támadó, ő is továbbmozog.

A dobó és az ütő közötti csata tehát a labda érvényes elütéséig, négy dobóhibáig (ball) vagy három ütőhibáig (strike) tart. Ha a dobó eltalálja az ütő játékos testét, utóbbi azonnal az első bázisra sétálhat.

A strike lehetséges formái:

• szabályos a dobás, az ütő nem találja el, és az elkapó kezében köt ki a labda.
• ha az ütő eltalálja a labdát, de az az oldalvonalon kívülre kerül (két strike után azonban a harmadik ilyen esetben csak akkor esik ki a támadó, ha földet érés előtt elkapja a labdát az egyik védő).
• ha a dobás nem szabályos, de az ütő sikertelenül lendítve megpróbálja elütni.

STATISZTIKÁK

Az amerikai sportok alapvető része a statisztika. A baseball a statisztikusok paradicsoma a 162 alapszakasz-mérkőzéssel és azzal, hogy a játék minden mozzanatát nyilván lehet tartani.

Íme, egy rövid gyorstalpaló azokból a rövidítésekből, amelyeket a mérkőzések jegyzőkönyveiben a leggyakrabban használnak.

Ütők statisztikái

AB: At bat. Ennyiszer áll oda az ütő a hazai bázishoz (nem számít bele az az eset, amikor dobóhibákból vagy szabálytalanság útján jut az első bázishoz)

R: Runs. Ennyiszer jutott körbe a játékos a pályán és szerzett pontot

H: Hits. Ennyiszer ért el valamelyik bázisra a saját ütése következtében

RBI: Run batted in. A játékos ütése révén a célbázisra érők, azaz szerzett pontok száma.

BB: Base on balls. A dobóhibák révén megszerzett első bázis.

AVG: Batting Average. Az ütések és a játéklehetőségek hányadosa: H/AB.

1B, 2B, 3B: egy ütéssel hányadik bázisig jutott el az ütő játékos.

HR: Home run. A labdát túlütötte a külső területen.

SB: Stolen base. A lopott bázisok száma.

LOB: Left on base. A támadás végén a bázisokon rekedt játékosok száma.

Dobók statisztikái

IP: Innings pitched. Hány játékrészben szerepelt dobóként.

H: Hits allowed. Ennyi dobását találta el az ütő.

ER: Earned run. Ennyi pontot szerzett az ellenfél azoknak a játékoknak a során, amelyeket a dobó indított.

K: Strikeout. A dobó révén strikeouttal kiejtett ellenfelek száma.

PC-ST: Pitch count-Strike. Összes dobás, ebből strike.

ERA: Earned run average. A legfontosabb mutató a dobók esetében, minél alacsonyabb, annál jobb. Azt jelzi, hogy mérkőzésenként, azaz kilenc játékrészenként hány pontot szerzett az ellenfél.

HBP: Hit batsman with pitch. A labdával eltalált dobó.

BF: Batters faced. Hány ütőnek dobott a mérkőzés alatt.