Dallasban dominált a Cavs, parádézott a Bulls, Miamiban nyert a Denver

Philadelphia 76ers–Orlando Magic 101–96

Hullámzó meccsen nyert a Sixers. A hazaiak esélyeshez méltó játékkal kezdtek és 12 ponttal nyerték az első negyedet, a nagyszünetben is volt közte 11 a javukra, de vezettek 16-tal is, úgy tűnt, hogy egyben vannak. Majd a harmadik negyed fordulatot hozott, támadásban teljesen összeestek, a Magic védekezése lebontotta őket, majd ebből következően hátul is sorra jöttek a hibák és eltűnt a teljes előnyük – a mindig kritikus publikumnál pedig most már betelt a pohár, hangos pfujolással zavarta le a pályáról a játékosokat. Doc Rivers alakulata aztán a záró etapra megemberelte magát és ha támadásban nem is, de védekezésben nagyon összeállt, 18 ponton tartotta a Magicet, ezzel a kemény, fegyelmezett játékkal pedig végül csak kiharcolta a sikert. Nem ment könnyen, mert ugyan Andre Drummond kosaraival kicsit meglógtak, majd Seth Curry clutch kettesével jutottak némi levegőhöz a hajrában, de 93–93-nál így is egyenlített az Orlando már az utolsó percben – itt Joel Embiid szedett vissza egy kulcsfontosságú támadópattanót és dobott belőle két büntetőt, majd egy jó védekezés után Tyrese Maxey is betalált kétszer a vonalról, innentől pedig már „csak" menedzselni kellett az előnyt. Megtették, így ha nem is sziporkázva, de valahogy csak behúzták a kötelezőt, ezzel ismét 50% fölé javultak.

Csak egy kevés hiányzott. Jamahl Mosley, a vendégek vezetőedzője szerint azért volt ilyen komoly esélyük nyerni, mert rendkívül agresszíven, tudatosan, koncentráltan védekeztek, mindenki óriásit lábmunkázott egyénileg, de figyeltek a besegítésekre, a váltásokra, az első negyed után olajozottan működött a gépezet hátul. Támadásban Franz Wagner (27 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz), Jalen Suggs (17 pont, 5 gólpassz), vagy Gary Harris (16 pont, 6/11 mezőnyből) említhető, de Mo Bambának is remek meccse volt (11 pont, 17 lepattanó, 6 blokk), így 93–93-ig minden rendben is ment, ott viszont egyszerűen egy-két clutch játék még hiányzott a bravúrgyőzelmükhöz. Ezeket a játékokat most Embiid és a Philly csinálta meg, így a vendégeknek maradt a tisztes helytállás, de a sorozatban hetedik vereségük ellenére most nem lehetnek elégedetlenek, látszott bennük a fantázia.

A 76ers legjobb dobói: Curry 24/9, T. Harris 17/3, Embiid 16/3
A Magic legjobb dobói: F. Wagner 27/3, Suggs 17/3, G. Harris 16/9

Miami Heat–Denver Nuggets 111–120

Jokics visszatért, nyert a Denver. Négy kihagyott találkozó után léphetett ismét pályára a Nuggets MVP-je, Nikola Jokics pedig nem vacakolt: rögtön 24 ponttal, 15 lepattanóval és 7 gólpasszal tette le a névjegyét, nem vállalt sokat, de nagyon hatékonyan dolgozott és szokás szerint a többiek szintjét is felemelte. Talán a játéka, talán a jelenléte, de valami miatt a társak is sokkal-sokkal jobbak voltak a mostanában látottnál, Aaron Gordon 20 pontot és 5 gólpasszt jegyzett, Will Barton 4/6 triplát bombázott be, Green, Morris és Campazzo is elérte a tízpontos határt, a szintén visszatérő Bones Hyland pedig 5/8 hármassal jelentkezett. Az első félidőben valósággal szétdobták a Miamit és 63–43-ra vezettek a nagyszünetben, 24 pont volt a legnagyobb előnyük és bár a fordulás után ennek egy részét elkoptatták, de nem forgott veszélyben a sikerük. Az 58%-os mezőnymutató és az 51.4%-os triplázás magáért beszél, ezúttal parádésan játszottak és a nehéz helyzetekből is kiválóan dobtak – sorozatban hat vereség után nyertek újra, nagyon kellett már nekik egy ilyen meccs.

Nem bírta el két fontos hiányzóját a Heat. Végül sem Jimmy Butler, sem Tyler Herro nem lépett pályára a Miami oldalán és bár az előbbi helyén kezdő Caleb Martin 18 pontot szórt, az utóbbit pedig Max Strus és Gabe Vincent együtt 33 ponttal és 10/21 triplával próbálta pótolni a padon, de a csapatvédekezés mégsem működött, ezúttal egyáltalán nem volt meg az egyensúly a hazaiaknál. Támadásban még hagyján, a 17 pontos, 14 gólpasszos Kyle Lowry irányításával ott még nem volt nagy gond, Bam Adebayo 24 pontot, 13 lepattanót és 6 gólpasszt jegyzett, csapatszinten 32 gólpasszt osztottak szét, de védekezésben teljesen esélytelennek bizonyultak a most már lassan hetek óta gyengélkedő Denverrel szemben. A borzasztó első félidő után csak annyit tehettek, hogy valamelyest kozmetikáztak a végeredményen, de a korábbi 20-24 pontos hátrány közelebb állt a valósághoz, mint a végső 9 pont - nagyon komoly pofont kaptak hazai pályán.

A Heat legjobb dobói: Adebayo 24, Strus 19/18, Martin 18/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 24/3, Gordon 20/6, Hyland 19/15

Chicago Bulls–Charlotte Hornets 133–119

A Bullsban volt több tűzerő. Egy igazi dobópárbajjá alakult ez a rendkívül látványos mérkőzés, a két jó keleti csapat kitett magáért és remek műsorral szórakoztatta a nézőket. Ebből viszont most a Chicago jött ki jobban, a hazaiak nem csak jól, de egészen extrán támadtak ezen az estén, amit az 59,6%-os (!) mezőnymutató, a 47%-os triplázás és a 35 gólpasszra jutó 10 eladott labda is bizonyít. Egyénileg is mindenki remekelt, akinek kellett, Nik Vucsevics volt az, aki az igazi extrát hozta 30 pontjával, 14 lepattanójával, 5 gólpasszával és különösen a félelmetes 6/6 triplájával, de Zach LaVine (25 pont, 5 gólpassz), DeMar DeRozan (28 pont, 6 gólpassz), Lonzo Ball (16 pont, 8 gólpassz) és a padról érkező Alex Caruso (14 pont, 7 gólpassz) is rengeteget tett hozzá. A tökéletesen működő gépezet a két középső negyedben vitte dűlőre a dolgot, ezek során kereken húsz pontot vertek az egyébként szintén jól, de nem ilyen extrán támadó Charlotte-ra, ebből pedig már nem volt visszaút – igaz, a Hornets egyszer visszajött egészen közel a záró etapban, de a Bulls még időben reagált és egy 9–0-val rendezte a sorokat. Billy Donovan természetesen elégedett volt, csapata pedig keleti másodikként utazhat New Yorkba, hogy ismét találkozzon a Knicksszel.

Pedig a Charlotte sem volt rossz. Támadásban a vendégekre sem lehetett panasz, Terry Rozier (31 pont, 6/7 tripla), LaMelo Ball (18 pont, 13 gólpassz), Gordon Hayward (22 pont) és a padról 33 ponttal, illetve 7/14 triplával beszálló Washington, Oubre Jr. páros vezetésével ők is megszórták magukat, vigyáztak a labdára, 18 hármast bombáztak be, mezőnyből is jók voltak, de mégsem tudták tartani a Bulls tempóját. Csak a negyedik negyedben tudták érvényesíteni az akaratukat, ott már veszélyes közelségbe férkőztek, de mielőtt nagyon megörültek volna neki, a Chicago ismét lépett és végleg eldöntötte a küzdelmet. James Borrego vezetőedző csak annyit mondott, hogy rengeteg mindent kell kijavítaniuk védekezésben, mert ez most csalódást keltő produkció volt – a közönség viszont jól szórakozott a Ball testvérek újabb csatáján, sokszor fogták egymást és a publikum ilyenkor rendszeresen izgalomba jött...

A Bulls legjobb dobói: Vucsevics 30/18, DeRozan 28, LaVine 25/6
A Hornets legjobb dobói: Rozier 31/18, Hayward 22/6, La. Ball 18/9, Oubre Jr. 18/6

Houston Rockets–Oklahoma City Thunder 102–89

Vegyük komolyan a Houstont. A hazaiak a liga legrosszabb, legreménytelenebb csapatából teljesen váratlanul törtek ki az utóbbi időben és most már sorozatban harmadik, összességében negyedik győzelmüket aratták, az OKC-t pedig másodszor verték meg ebben a szezonban. A texasiak egyrészt védekezésben abszolút kitettek magukért és három negyeden keresztül teljességgel elrontották ellenfelük játékát, másrészt támadásban is volt bennük annyi, amennyi most kellett – 40 kosarukra 31 gólpassz jutott és bár nem dobtak jól, de végül uralták a találkozót. A hazaiaknál Christian Wood volt a vezér, aki 24 ponttal, 21 lepattanóval és 3 blokkal húzta övéit, de a 11 pontos, 10 lepattanós, 11 gólpasszos Kevin Porter Jr., a 19 pontos, 5/11 triplás Garrison Mathews, vagy a 15 pontos, 6 lepattanós, 8 gólpasszos Jae'Sean Tate is dicsérhető. A lepattanózást egyébként 60–45-re nyerték meg, a nagyszünetben is vezettek már 9 ponttal, de később volt közte 21 is a javukra, nem adtak sok esélyt a Thundernek - lassan komolyan kell őket venni, mert hirtelen utolérték a mezőnyt és immár a Magicet lökték a liga utolsó helyére.

Gyenge a Thunder. Sorozatban hatodszor kapott ki Mark Daigneault csapata és bár az eddigi vereségek az ellenfél játékereje alapján papírformának számítottak, ez most nem feltétlenül igaz, a Rocketsnél elvileg többre képes ez az OKC. Mégsem tudta ezt megmutatni, a vendégcsapat Shai Gilgeous-Alexander 22 pontja ellenére csak 35%-kal dobott mezőnyből, 16%-kal triplázott és megállt 16 gólpassznál, pocsék támadójátékkal rukkolt elő, ami még Houstonban sem elég a győzelemhez - szerencséjükre két nap múlva otthon visszavághatnak Woodéknak, ha tudnak.

A Rockets legjobb dobói: Wood 24/9, Mathews 19/15, Tate 15
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 22/6, Roby 17/3, Mann 17/3

Minnesota Timberwolves–Indiana Pacers 100–98

Nem lassít a Minnesota. Az utóbbi nyolc meccsből már hetedszer tudott nyerni a Wolves és ezúttal az akaratát, küzdeni tudását is megmutatta, hiszen az elrontott első félidő után 12 ponttal is égett a harmadik negyed elején. Karl-Anthony Towns azonban megrázta magát és egymaga visszahozta övéit a meccsbe, hiszen 16 pontot dobott csak ebben a harmadik játékrészben, vezetésével a védekezésüket is sikerült összekapni és a záró etapra fordulva már ők jártak előrébb két egységgel – nagy rohammal tudták megfordítani az összecsapást. A negyedik negyed végig élesen alakult, majd az utolsó percben, 94–94-nél Malik Beasley bombázott be egy döntőnek bizonyuló triplát - az utolsó szót pedig öt másodperccel az órán D'Angelo Russell két büntetője mondta ki, ezzel kerültek ismét egy labdán kívülre. Végül az utolsó másfél negyed nagy védekezésével, két clutch játékkal, Towns (32 pont, 8 lepattanó), Anthony Edwards (21 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz) és Russell (21 pont, 8 lepattanó, 11 gólpasszos szezoncsúcs) remeklésével ismét győztek, így már 50% felett jár a mérlegük és konkrétan a nyugati 4–6. helyig jöttek fel, holtversenyben állnak a Clippersszel és a Dallasszal.

Pedig jó volt az alacsonyított Indiana. Myles Turner betegség miatt kihagyta a találkozót, a kezdőbe pedig nem másik magasember, hanem az irányító TJ McConnell került, így egy jóval gyorsabb, alacsonyabb szerkezettel próbálkozott Rick Carlisle. Ez remekül működött, elsősorban azért, mert Domantas Sabonis elképesztően nagyot ment: 16 pontja mellett 25 (!) lepattanót szedett le és 10 gólpasszt is kiosztott, így hatalmas mezőnymunkával húzta övéit elöl-hátul. Mellette a 25 pontos Malcolm Brogdon is kiemelhető, de két és fél negyed után kicsit elvesztették a fonalat, a játékvezetés is frusztrálttá tette őket, az előnyüket pár perc alatt eldobták, majd a mérkőzés végén egyszerűen ellenük döntöttek a clutch játékok – egylabdás meccset buktak idegenben. Brogdon szerint minden esélyük megvolt a sikerre, sőt, úgy fogalmazott, hogy „nyerniük kellett volna”, de a 40% alatti mezőnymutató és a 24%-os triplázás végül nem fért bele – nincsenek jó formában, négyből harmadszor kaptak ki, ráadásul legközelebb a Hawks ellen sem lesz könnyű dolguk.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 32/3, Edwards 21/6, Russell 21/9
A Pacers legjobb dobói: Brogdon 25/6, Sabonis 16, Holiday 15/9

Dallas Mavericks–Cleveland Cavaliers 96–114

Váratlan dominancia. A Mavs formája alapján az benne volt a levegőben, hogy a Cavsnek lesz esélye a győzelemre, az viszont talán nem, hogy ilyen egyértelműen nyernek a vendégek, sőt, gyakorlatilag kiütik a nyugati élcsapatként számon tartott dallasiakat. Márpedig ez történt, a Cleveland már a nagyszünetig tíz pont feletti előnyt épített fel, majd a harmadik negyedben még egy lapáttal rátett és húsz egység fölé növelte a különbséget, hogy aztán még itt se vegyen vissza és 31-gyel (!) is vezessen a záró etap során. Az ohióiak a játék minden elemében lejátszották a Dallast, Jarrett Allen (28 pont, 14 lepattanó) és Lauri Markkanen (24 pont, 8 lepattanó, 5/9 tripla) mellett Darius Garland (18 pont, 9 gólpassz) is remekelt, de Okoro, Love és Mobley is két számjegyű ponttermést jegyzett, csapatként 56%-kal céloztak mezőnyből és 52,6%-kal tripláztak, közben pedig teljességgel lebontották a dallasi támadójátékot is. Lepattanózásban és a festékben is domináltak a vendégek, Luka Doncic pedig Allen játékát nevezte meg kulcsfaktornak, szerinte ő jelentette az igazi különbséget – akárhogy is, de idei talán legnagyobb sikerét könyvelhette el a Cavs és úgy tűnik, hogy a sérülésekből fakadó hullámvölgy már a múlté.

Aggasztó Dallas. Egyelőre úgy tűnik, hogy tartós változást Doncic visszatérése sem hozott a zuhanórepülésben lévő Mavsnél, Jason Kidd csapata az utóbbi hat meccsből ötödször kapott ki és főleg az elmúlt két, már Donciccsal felállva elszenvedett hazai pofon fájó. A szlovén ezúttal 25 ponttal, 10 lepattanóval és 10 gólpasszal tripla-duplázott, 7/11 hármast vert be és bár a 0/4 büntetője megint nagyon csúnyán fest, de a gondot inkább a társak jelentették, akik összesen 5/28 triplát tettek hozzá – Porzingis és Hardaway Jr. is terített betlit hozott, a csapatszintű 40%-os büntetőzésük pedig szintén nem csak Doncicon múlt. Az egyértelmű, hogy most gödörben van a társaság, de ez akkora pofon volt, hogy valamin változtatni kell – most játszanak egy oda-visszát a New Orleansszal, aztán fogadják a Memphist és a Brooklynt.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 25/21, Finney-Smith 14/6, Kleber 13/6
A Cavaliers legjobb dobói: Allen 28, Markkanen 24/15, Garland 18/3

San Antonio Spurs–Washington Wizards 116–99

Back-to-back győzelem! Az egymás után megnyert két meccs azért nem túl ritka az NBA-ben, a Spursnél mégis ezt kell kiemelnünk: Gregg Popovich csapata az idei szezonban most először teljesítette ezt a feladatot, utoljára tavaly áprilisban volt képes ilyesmire. A San Antonio ráadásul most teljesen megérdemelten, ellenfelénél sokkal jobban játszva nyert egy keleti top ötös együttessel szemben úgy, hogy az első félidőben azért még elég sokat hibázott – aztán a második félidőt 23 ponttal nyerte meg és átlépett a Washingtonon. A hazaiak 72 pontos szezoncsúcsot dobtak a festékből, egyénileg pedig Dejounte Murray (22 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz), Derrick White (18 pontos harmadik negyed) és Jakob Pöltl (14 pont, 11 lepattanó, 2 blokk) emelhető ki igazán – Popovich érthetően elégedett volt, Murray viszont azt mondta, hogy erre építeniük kell, nem elégedhetnek meg és dőlhetnek hátra, következőleg Portlandben még nagyobb tűzzel kell játszaniuk.

Elfáradt a Washington. Az első félidőt még hat ponttal megnyerték a vendégek, de aztán úgy tűnt, hogy a fordulás utánra elfogyott az energia, a fiatal, lendületes Spurs-hátvédek átrohantak rajtuk és könnyedén verték meg őket lábon. Az elgyengülő védekezés mellett a triplák is kimaradtak, végül 30% alatt zártak távolról a fővárosiak, Bradley Beal is rengeteget hibázott és a kispad is teljes csődöt mondott, így nem volt mihez nyúlni, senki nem tudta átlendíteni a gárdát a holtponton. Ezzel 2–2-vel zárták le az idegenbeli túrájukat és bár a többiek botlásai miatt így is jól állnak Keleten, de az egyértelmű, hogy kicsit megakadtak mostanában - ráadásul következőleg a nagy formában lévő Minnesotát, majd a belendülő Clevelandet fogadják.

A Spurs legjobb dobói: White 24/9, Murray 22, Pöltl 14
A Wizards legjobb dobói: Beal 18/3, Caldwell-Pope 17/9, Dinwiddie 16/6

Utah Jazz–Portland Trail Blazers 129–107

Felpörgött a Jazz. Donovan Mitchell mondta azt a Utah játékáról, hogy akkor igazán veszélyes, ha ösztönből és gyorsan hoznak döntéseket, nem gondolják túl a játékaikat, ezúttal pedig pontosan ez történt: rendkívül gyorsan passzoltak, járatták a labdát, automatikusan alakítottak ki főleg távolról remek dobóhelyzeteket és agyalás nélkül rá is emelték, amit kellett. Ebből végül 19 bedobott hármas és szezoncsúcsot beállító 46 mezőnykosár született, kiosztottak 30 gólpasszt, az említett Mitchell (30 pont, 5 gólpassz, 4 labdaszerzés) mellett Jordan Clarkson (22 pont, 6/10 tripla) és Rudy Gobert (21 pont. 16 lepattanó) is kitett magáért, Royce O'Neale hiánya pedig szinte fel sem tűnt, a helyén kezdő Joe Ingles 14 ponttal, 6 gólpasszal és 4/8 triplával pótolta. Ez a Jazz az az ellenállhatatlan csapat volt, amelyet idén csak egyszer-egyszer, tavaly viszont huzamosabb ideig is láthattunk és az első negyed után valósággal szétdobta most a Portlandet – a második-harmadik-negyedik játékrészben összesen 108 pontot tettek fel a táblára Conley-ék és 24 egységet vertek ellenfelükre. A magabiztos, önbizalomnövelő siker után három napot pihenhetnek, majd fogadják a Bostont és elindulnak egy négymeccses keleti túrára.

Ez az idegenbeli Portland volt. „Teljesen más csapat vagyunk idegenben. Sokszor lazán, akarat nélkül játszunk, ez pedig veszélyes. Otthon meg lehet tenni, mert egy futással, a közönséggel a hátunk mögött sok mindent le lehet gyűrni, de vendégként nem" – értékelte a látottakat Chauncey Billups, a Blazers vezetőedzője. A Portland ezzel már 1–10-re áll csak idegenben a hazai 9–1-hez képest és ezúttal is „érvénytelen" védekezést mutatott be – támadásban még hagyján, ott Damian Lillard gyenge napja (11 pont 12 dobásból) ellenére nagyjából megvoltak, de egy győzelemhez, vagy akár egy szoros meccshez kategóriákkal szívósabb védekezésre és sokkal nagyobb koncentrációra lett volna szükség. Ez továbbra sincs meg, így bár az 50% körüli mérlegükből még sok minden kialakulhat, de az alapszakasz negyede eltelt és a legfőbb problémájukat nem tudták megoldani...

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 30/9, Clarkson 22/18, Gobert 21
A Trail Blazers legjobb dobói: Simons 24/12, Nurkic 24/3, McCollum 19/6

Los Angeles Clippers–New Orleans Pelicans 104–123

Parádés New Orleans. Az utóbbi időben már látszott, hogy összeszedte magát a Pelicans és elindult a jó irányba, két bravúrgyőzelmet is aratott a gárda, most viszont megérkezett a harmadik is, méghozzá konkrétan kiütéssel. Ennek alapját Jonas Valanciunas adta, aki félelmetes szezont fut és most még magához képest is parádésan játszott, az első félidőben ugyanis egymaga 7/7 triplát vert be centerként, gyakorlatilag padlóra küldte a Clipperst. A fordulás után már csak 0/1 hármasa volt, de így is pusztított, végül 39 ponttal és 15 lepattanóval semmisítette meg a hazai csapatot, mellette Brandon Ingram is villogott (27 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz), csapatként 50% feletti mezőnymutatóval és 40%-os triplázással zártak, a győzelmük pedig egy pillanatig sem forgott veszélyben. Valanciunas extrájával már az első negyedet 37-22-re nyerték, a legnagyobb előnyük 22 pont volt és végig kézben tartották a dolgokat - ugyan néha közelített a Clippers, de mindig volt válasza a vendégcsapatnak. Willie Green vezetőedző „Dirk Valanciunasról" beszélt a meccs után és természetesen érezhető volt rajta némi megkönnyebbülés – négyből hármat nyertek, ha nem is léptek sokat előre a tabellán, de játékban és önbizalomban mindenképpen fejlődtek.

Egyre nagyobb bajban a Clippers. Az utóbbi kilenc meccsből hatodszor kapott ki a Los Angeles és ebből a hatból négy is hazai pályán született, az utóbbi találkozókon óriási gödörbe ásta bele magát Tyronn Lue együttese. Most a back-to-back sem segített és ez főleg a védekezésükön volt érezhető, bár Valanciunas dobófesztiváljára talán ők sem számítottak – elöl Paul George (27 pont 50%-kal) és a magát összeszedő Reggie Jackson (19 pont, 4/9 tripla) vezetésével ők sem voltak rosszak, de az eddig ligaelit védekezésük összeomlását nem bírták el. Lue is erről beszélt, George viszont a lepattanózást okolta, szerinte minden csapat dominál ellenük ezen a téren, ez pedig nem mehet így tovább – mint mondta, a védőlepattanókból képtelenek indulni, a liga egyik legrosszabban rohanó csapatát alkotják, így minden ellenfél bátran küldi el a játékosait a támadópattanókért, mert nincs benne rizikó. Ezeken kell változtatniuk, hogy javuljanak, mert most megsüllyedtek, következőleg a Sacramentót fogadják.

A Clippers legjobb dobói: George 27/9, Jackson 19/12, Ibaka 13/9
A Pelicans legjobb dobói: Valanciunas 39/21, Ingram 27/3, Jones 16

NBA, ALAPSZAKASZ
Philadelphia 76ers–Orlando Magic 101–96
Miami Heat–Denver Nuggets 111–120
Chicago Bulls–Charlotte Hornets 133–119
Houston Rockets–Oklahoma City Thunder 102–89
Minnesota Timberwolves–Indiana Pacers 100–98
Dallas Mavericks–Cleveland Cavaliers 96–114
San Antonio Spurs–Washington Wizards 116–99
Utah Jazz–Portland Trail Blazers 129–107
Los Angeles Clippers–New Orleans Pelicans 104–123