A Philadelphia a Torontót, a Golden State pedig a Denvert győzte le másodjára is abszolút magabiztosan, a Dallas viszont parádés teljesítményt nyújtva Luka Doncic nélkül egalizált a Jazz-zel szemben.
Philadelphia 76ers–Toronto Raptors 112–97
Most is jobb volt a Sixers. Az első mérkőzés magabiztos győzelme után ezúttal is egyértelműek voltak az erőviszonyok, ugyan a Scottie Barnest nélkülöző Toronto rengeteg faulttal, fizikális játékkal esett neki ellenfelének és egy 11–2-vel nyitotta a mérkőzést, de hamar alkalmazkodtak a hazaiak és a második negyedben már ők kontrollálták a találkozót. Addig volt szoros az állás, ott viszont egy 15–4-es rohammal meglógott Doc Rivers alakulata, a nagyszünetben már 15 ponttal vezetett és egyértelműen a Raptors fölé kerekedett, majd a fordulás után tovább növelte a tempót - jöttek a saroktriplák, a zsákolások és folyamatosan, üzembiztosan ment el a gyűrűig a társaság. Ebből hamar húsz egység feletti különbség lett, 29-cel is vezetett a Philly és bár a záró etap elején a Toronto még egyszer ráijesztett ellenfelére (11 egységig jött vissza), de Tyrese Maxey egy futtából eleresztett triplával megnyugtatta övéit, innentől pedig nem lehetett kérdés. A Sixers összességében sokkal jobban dobott mezőnyből (52 és 42%), sokkal jobban triplázott (47 és 34%), sokkal több büntetőt harcolt ki (30 és 12), háromszor annyi blokkot osztott ki (12 és 4), illetve 22–10-re győzött leindításból is – az első negyed után igazából nem volt kérdés, az utolsó játékrész kozmetikázása nélkül ez egy nagyon sima kiütés lett volna.
Több kellene a Raptors hátvédjeitől. Ugyan Fred VanVleet 17 pontot dobott az első félidőben és próbálta meccsben tartani a kanadaiakat, de a fordulás után már összesen három egységet tudott csak hozzátenni és végül 7/23-as mezőnymutatóval, valamint 5/16 triplával erőlködte össze azt a 20 pontját – de még így is ő volt a leghasznosabb hátvéd a vendégeknél. A legutóbb gyengélkedő Gary Trent Jr. ugyanis alig tíz percet töltött a parketten, ennyi idő alatt is beütött négy faultot, pontot viszont nem szerzett (0/3 mezőnyből, 0 gólpassz), a helyére bekerülő Malachi Flynn pedig ugyanúgy négy faultot, 0 pontot és 0 gólpasszt tett hozzá. Ugyan OG Anunoby (26 pont, 10/14 mezőnyből, 4/7 tripla) remekelt és Pascal Siakam (20 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz), valamint a padról érkező Chris Boucher (17 pont, 8 lepattanó, 2 blokk) is hozta magát, de ez nem volt elég, főleg hogy a Phillynél szinte mindenki jó teljesítményt nyújtott. Joel Embiid felvette a kesztyűt és a meccs legjobbjaként tündökölt (31 pont, 11 lepattanó, 9/16 mezőnyből, 12/14 büntető), Maxey mágiája nem fogyott el (23 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz), Tobias Harris is villogott (20 pont, 10 lepattanó, 3 blokk, 3/3 tripla), de Danny Green is beköszönt háromszor távolról, a háttérbe húzódó James Harden pedig 14 pontot, 6 lepattanót és 6 gólpasszt tett hozzá. Eddig minden úgy alakult, ahogy Rivers szerette volna, most viszont el kell utazni Torontóba, ahol több dolog is változhat – meglátjuk, hogy vissza tud-e jönni innen a Raptors.
A 76ers legjobb dobói: Embiid 31/3, Maxey 23/9, Harris 20/9 A Raptors legjobb dobói: Anunoby 26/12, Siakam 20, VanVleet 20/15
A párharc állása: 2–0 a 76ers javára.
Dallas Mavericks–Utah Jazz 110-104
Brunson és Kleber extrájával a Mavs megtette, amit kellett. Az első mérkőzésen sem volt messze a sikertől a Dallas, de akkor nagyon érezhető volt Luka Doncic hiánya támadásban, most viszont az első labdabirtoklástól kezdve agresszív mentalitás érződött a társaságon – nem riadtak vissza semmitől, nem hezitáltak semmin, beleálltak mindenbe, amibe kellett. Az alapot Jalen Brunson adta meg ehhez, aki nagyon megszórta magát már a meccs elején és 13-at dobott csapata első 16 pontjából, de később is ő cipelte a hátán a társaságot – kiegészítve több remek egyéni teljesítménnyel. Sokszor tűnt úgy, hogy a Jazz most aztán meglóg, a harmadik negyedben egyszer ez sikerült is a vendégeknek 50-60-nál, de aztán ebből visszajött a Mavs – hogy a játékrész végén viszont megint Quin Snyder alakulata járjon előrébb. A Dallasban azonban volt még egy fokozat a záró etapra, hat perccel a vége előtt, 94–93-nál ismét a texasiak kerültek előnybe és a Jazz utoljára 96–98-nál vezetett. Ott aztán Maxi Kleber sorozatban két nagy triplát bombázott be, majd Dorian Finney-Smith is beköszönt távolról, 107–102 után pedig csak védekezni kellett már – a Utah az utolsó két percben 1/6-ot dobott mezőnyből, így Brunson büntetői beállították a végeredményt. A mérkőzés végére 22 triplát küldött a gyűrűbe a Mavs, amellyel playoff-franchise-rekordot döntött Jason Kidd alakulata, egyénileg pedig két embert kell kiemelnünk: egyrészt Brunson 41 ponttal karriercsúcsot dobott, 15/25-tel zárt mezőnyből, 6/10-zel távolról, volt még 8 lepattanója és 5 gólpassza, viszont nem adott el labdát, másrészt pedig Maxi Kleber (aki az All-Star óta 19%-kal triplázott...) 8/11 hármast süllyesztett el a kispadról beszállva. Kettejük extrája, a csapatszintű tripladobás és az ismét hatékony védekezés (na meg a 33–23-ra nyert utolsó negyed) meghozta nekik a sikert és bár a pályaelőnyt múltkor elvesztették, de Doncic nélkül 1–1-re állnak, benne maradtak a párharcban – most csak remélhetik, hogy a szlovén a következő meccsen visszatér és kiegyenesedik a játékuk.
Nem volt jó a Jazz. Nagyon hasonló játékot mutatott a Utah, mint az első mérkőzésen, a sarokpontok ugyanazok voltak: Donovan Mitchell rengeteget erőlködött és nem dolgozott hatékonyan (34 pontját 13/30-as, 43%-os mezőnymutatóval hozta össze), Rudy Gobert pedig összesen öt mezőnykísérlettel zárt, megint nem jutott el hozzá a labda, pedig ezúttal is volt 17 lepattanója, valamint 2 blokkja. A változás annyi, hogy amíg Bojan Bogdanovic (25 pont, 9/17 mezőnyből) és Jordan Clarkson (21 pont, 8/11 mezőnyből) remek munkával sok mindent ellensúlyozott, addig Mike Conley 0/7-et dobott és 22 perc alatt pont nélkül zárt, illetve említsük meg azt is, hogy az 50–31-re (!) megnyert lepattanózás (11–2 a támadók aránya) sem ért semmit, mert az eladott labdák terén viszont a Dallas győzött 10–3-ra és ezekre építve 16–3-ra behúzta a gyorsindításból szerzett pontok különmeccsét. Ezzel együtt is nyerhettek volna persze a vendégek, a végén minden esélyük megvolt erre, de clutch helyzetben sorra követték el a hibákat elöl-hátul, míg a Dallas bedobálta a hármasait, így meg kell elégedniük az 1–1-gyel - persze így is ők állnak jobban a pályaelőny miatt, de a játékukon még lehetne javítani, meglátjuk, hogy otthon képesek lesznek-e erre.
A Mavericks legjobb dobói: Brunson 41/18, Kleber 25/24, Dinwiddie 17/3 A Jazz legjobb dobói: Mitchell 34/9, Bogdanovic 25/3, Clarkson 21/9
A párharc állása: 1–1.
Golden State Warriors–Denver Nuggets 126–106
A Warriors-show újabb epizódja. Nagyon hasonló meccset láthattunk a párharc első felvonásához, a Nuggetsnek összességében nem volt ellenszere a GSW gyorsabb, lendületesebb, minden posztról életveszélyes szerkezetére és játékára. Ugyan a vendégek bekezdtek, Nikola Jokics nagyon agresszíven nekiment Kevon Looney-éknak az első percekben, de a GSW pillanatok alatt visszajött a 11 pontos hátrányából, majd a Nuggets újabb 14–2-es futására is azonnal válaszolt. 31–43 után beindult a henger, Steph Curry, Klay Thompson és Jordan Poole egymást licitálta túl látványos megoldásokkal, őrjöngött az aréna, a Denver pedig teljesen elveszett ebben az atmoszférában - nem egészen négy perc alatt egy 16-0-s rohammal vette a kezébe a meccset Steve Kerr alakulata és innentől már nem volt kérdés. A nagyszünetig Curry még két triplával megtolta a Warriors szekerét, majd a harmadik negyedben 44 pontot tett fel a táblára a hazai alakulat és állva hagyta ellenfelét – kereken húsz volt közte a játékrész végén és 23 pont volt a legnagyobb GSW-előny. A vendéglátók cifrázták, színezték is a játékot, szenzációs ritmusban járatták a labdát, mozogtak nélküle és dobálták be a helyzeteiket - tényleg olyanok voltak, mint a régi Warriors kicsit újrahangszerelve. Curry végül a padról beszállva 23 perc alatt is dobott 34 pontot 12/17-es mezőnymutatóval, varázslatos produkciót nyújtott és vele a parketten +32-ben volt a gárda, Jordan Poole 29 ponttal, 5 lepattanóval, 8 gólpasszal és 5/10 triplával zárt, Klay Thompson 21 pontig jutott, csapatként pedig 55%-kal céloztak mezőnyből. Egyelőre tökéletesen az történik, amit ők akarnak, a Nuggets esélytelen, frusztrált, ők pedig abszolút flow-ban vannak – azért amikor Curry post-upol, majd bedob egy hátradőlős középtávolit amolyan Jordan- vagy Bryant-módon, akkor érezhető, hogy ott nem nagyon tud mit tenni az ellenfél...
Nem volt válasz. Az első félidőben még többé-kevésbé tartani tudta a tempót a Denver, két-háromszor is meg tudott lógni kicsit a gárda, de ott is az érződött, hogy a Warriorsban bőven van még tartalék - ami aztán ki is jött még a nagyszünet előtt, majd a harmadik negyedben már nem tudott ellenállni a vendégcsapat. Michael Malone alakulatán érezhető volt a frusztrácó, Nikola Jokics (26 pont, 11 lepattanó, 9/20 mezőnyből, 4 gólpassz) a negyedik negyedben, húszpontos hátrányban olyan agresszíven reklamált egy szerinte elmaradó fújást, hogy kiállíttatta magát, de az egész csapat szenvedett, abszolút nem volt válaszuk a feltett kérdésekre. Ezúttal is csak Jokicsban volt fantázia elöl, de a játékszervezését most is jól elvette a gyorsabb Warriors, a társak pedig nem tudtak kreálni vagy érdemi veszélyt jelenteni a gyűrűre – még hárman jutottak el 12 pontig, de Morris és Hyland csak a szemétből játszott, Bartonnak pedig 15 dobásra volt ehhez szüksége. Két meccs, két sima vereség, 2–0-s hátrány – nagyot kell fordulnia a világnak Denverben, hogy visszajöjjenek ebbe a párharcba. A Warriors legjobb dobói: Curry 34/15, Poole 29/15, Thompson 21/9 A Nuggets legjobb dobói: Jokics 26, Barton 12/6, Morris 12/6, Hyland 12/6 A párharc állása: 2–0 a Warriors javára.
