Milwaukee Bucks–Miami Heat 126–131 – hosszabbítás után
Agyonnyert meccset bukott el a Milwaukee. Az első félidőben a papírforma érvényesült, a hazai pályán játszó bajnokesélyes könnyedén átlépett a tartalékosan érkező Miamin és a nagyszünetben 17 pont volt a két csapat közötti távolság - sőt, a harmadik negyedben volt ez 21 egység is, Korverék bevertek 14 triplát, úgy tűnt, hogy teljesen sima meccset látunk. Csak éppen a Heat nem így gondolta, a hátralévő időben 78–52-re nyert, már a negyedik negyed derekára ki is egyenlített -21-ről, sőt, a vezetést is átvette és a Bucks csak szerencsével mentette hosszabbításra az estét – a Heat több büntetőt is kihagyott, az utolsó játéknál Khris Middleton homályt dobott, de Janmisz Antetokounmpo a dudaszó pillanatában még visszatette a labdát és kiegyenlített. A ráadásban azonban a Milwaukee összesen öt pontot tudott dobni, a parádézó Dragic-Adebayo páros pedig lerendezte a meccset és elrontotta a Milwaukee estéjét – Antetokounmpo a 29 pontja, 17 lepattanója, 9 gólpassza és meccsmentő dobása (előtte több clutch megmozdulása is volt) mellett azért eladott nyolc labdát, 0/5-öt dobott a triplavonal mögül és ahogy az első mérkőzésen, úgy most is kipontozódott, ezúttal a hosszabbításban. Fájdalmas vereség ez a tavalyi alapszakaszgyőztes számára, a Cavs elleni következő meccsen kötelező lesz javítani.
Hatalmas Heat-győzelem. Jimmy Butler, James Johnson és Dion Waiters nélkül, egy ilyen első félidő után nyerni a liga egyik legjobb csapatának otthonában elég combos tett, Erik Spoelstra boldogsága abszolút érthető volt a lefújást követően. A Miami a harmadik negyed közepén rátalált valamire, Spoelstra is megtalálta a megfelelő ötösét, stabilabb lett a védekezés, de főleg a támadójáték vált ellenállhatatlanná, ennek köszönhették, hogy megfordították a meccset – Mike Budenholzer, a hazaiak mestere is azt mondta, hogy jó, valóban nagyon sok triplát hagytak ki ebben az időszakban, de a negyedik negyedben kapott 39 pont az, ami nem férhet bele. A vendégeknél Goran Dragic (25 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz) és Bam Adebayo (19 pont, 13 lepattanó, 8 gólpassz) villogott igazán, a hosszabbításban a csapat összes pontját ez a páros dobta már, de rajtuk kívül még öten érték el náluk a tízpontos határt és további érdekesség, hogy ebből a hét játékosból öten minimum öt gólpasszt is kiosztottak – a hiányzók ellenére nagyon sok lábon állt a gárda és ugyanúgy a második félidőben robbantott, ahogy az első mérkőzésen is, úgyhogy 2–0-val, elégedetten mehet bele a Minnesota elleni back-to-backbe.
A Bucks legjobb dobói:Antetokounmpo 29, Middleton 25/12, Matthews 14/12, Korver 14/12
A Heat legjobb dobói:Dragic 25/6, Adebayo 19, Nunn 18/6
Detroit Pistons–Philadelphia 76ers 111–117
Most megmutatkozott Horford értéke. Lehet, hogy Joel Embiiddel párban nem lesznek igazán jók, de most, a klasszis center távollétében nagyon látszott, hogy miért volt szüksége a Phillynek Al Horfordra – a magasember 23 ponttal, 9 lepattanóval és 5 gólpasszal zárt, emellett parádésan védekezett az eddig remeklő Andre Drummond ellen, úgyhogy csapata sikerének talán legfőbb letéteményese volt. A Sixers egyébként nem tudott könnyen nyerni, Ben Simmons és Josh Richardson is eléggé szenvedett a dobással (bár Simmonsnak volt azért 10 gólpassza és 7 labdaszerzése, de mezőnyben Richardson is hasznos volt), viszont Horford mellé felnőtt Tobias Harris, aki szintén bizonyította értékét (29 pont, 10/15 mezőnyből, 4/6 tripla) és a padról beszálló Mike Scott (17 pont, 5/6 hármas), ez pedig végül a 22 eladott labda és a tíz kihagyott büntető ellenére elégnek bizonyult a sikerhez. Hullámvölgyek azért akadtak, ugyan remekül lepattanóztak és járatták a labdát, de így is voltak 13 pontos hátrányban a harmadik negyedben, de felálltak, pillanatok alatt egyenlítettek, a hajrában pedig elöl-hátul megcsinálták a clutch játékokat – nem brillíroztak, de amíg tavaly egy Embiid nélküli idegenbeli meccsen erősen benne volt a vereség, most nyerni tudtak ilyen helyzetben.
Bánhatja a Pistons. Blake Griffin és Reggie Jackson nélkül is megvolt a Detroit esélye a győzelemre, Derrick Rose harmadszor is parádésan játszott (31 pont, 14/21 mezőnyből a padról), a Morris-Kennard páros is hatékonyan dobott, csapatszinten 50% felett tüzeltek és 40 százalék felett tripláztak, a Sixers hullámvölgyeit pedigegy ideig tudták büntetni. Problémát jelentett viszont Andre Drummond, az eddig villogó center most folyamatosan faultgondokkal küzdött és csak 25 percet tudott játszani, ráadásul hét büntetőt is kihagyott, mindezt pedig Dwane Casey is megtetézte egy hibával, amikor egyszerre felejtette a padon a centert és Rose-t is – itt bő három perc alatt leadták a tíz pont feletti előnyüket. Ezen felül volt 23 eladott labdájuk és 15 kihagyott büntetőjük, egyszerűen túl sokat hibáztak ahhoz, hogy azt ne használja ki a Sixers, úgyhogy a második hazai mérkőzésüket is elvesztették, a Pacers ellen már ideje lenne nyerniük.
A Pistons legjobb dobói:Rose 31/3, Morris 17/6, Kennard 16/3
A 76ers legjobb dobói:Harris 29/12, Horford 23/6, Scott 17/15
Atlanta Hawks–Orlando Magic 103–99
Trae Young annyira vezér, amennyire csak lehet. A Hawks másodéves irányítója a szezon nyitómeccsén is jelezte, hogy szintet kíván lépni, az akkori 38 pontja, 7 lepattanója és 9 gólpassza után pedig most 39 pontot, 7 lepattanótés 9 gólpasszt jegyzett – 14/25 dobása esett be, közte 5/10 tripla, megint azt csinált, amit csak akart. Tegyük hozzá, hogy nemcsak a meccset, de saját csapatát is „dominálta”, a kezdőötös többi négy tagja összesen 26 mezőnykísérlettel zárt és rajta kívül senki sem jutott tíz pont fölé, de azért amikor kellett, akkor osztogatott is, csak senki nem nőtt fel stabil második opciónak. Azt viszont el kell ismerni, hogy hozta a győzelmet, a végjátékban egy ponttal vezetett az Orlando, ám jött Young, egymás után beszórt három clutch kosarat, övé volt csapata utolsó nyolc pontja, a kinti dobásai mellett a betörései is nagyon ültek – egyelőre elképesztően kezdte a szezont, a nagyon fiatal (a kezdőben mellette Reddish és Hunter újoncok, Collins 22, Len 26 éves) Atlanta pedig az ő vezérletével 2–0-ra ál.
Kinti dobás nélkül nem lehet. A végéig partiban volt, többször vezetett is az Orlando a Young-parádé ellenére, de nagyon nehéz mérkőzést nyerni úgy, hogy egy csapat 16 százalékkal dobja a triplákat – márpedig a Magic most 5/31-gyel zárt kintről, ezt pedig Steve Clifford vezetőedző és Aaron Gordon is a vereség fő okaként jelölte meg. Hiába nyerték 17–9-re a támadópattanózást, hiába adtak el nyolccal kevesebb labdát, hiába büntetőztek 90 százalék felett, annyira gyengén dobtak kintről (és mezőnyből is csak 35 százalékkal), hogy ez a meccsükbe került, ráadásul a clutch helyzetekben is kicsúcsosodott, hogy nincs stabil fegyverük a támadások befejezésére – Vucsevics ma csak szenvedett, Gordon eléggé eltűnt, Augustin és Fournier pedig nem tudták megoldani a helyzeteket. Az első meccs győzelme után így most kikaptak és elég sűrű programba kezdtek bele, nyolc nap alatt öt találkozót játszanak le.
A Hawks legjobb dobói:Young 39/15, Parker 10/3, Huerter 10/6
A Magic legjobb dobói:Fournier 23/3, Vucsevics 16, Augustin 14
New York Knicks–Boston Celtics 95–118
A vége lett sima. Az első félidőben még nem úgy nézett ki, hogy nagyarányú Celtics-győzelem születik, a nagyszünetben öt ponttal a Knicks járt előrébb, ám a magára találó Kemba Walker (32 pont, 7/12 tripla) vezetésével a harmadik negyedben előbb fordított, majd a záró etapban egy 19–4-es rohammal meg is lépett a Boston – összességében a második félidőben már nem volt kérdés, a Celtics 72 pontot szerzett ebben az időszakban és könnyedén érvényesítette az akaratát. A szezont gyengébben kezdő Walker most már tényleg úgy játszott, ahogy azt várják tőle, Jaylen Brown (19 pont, 6/14 mezőnyből, 27 perc) is ponterős volt és bár most nem sorjáztak a nagy egyéni teljesítmények, de mindenki hozzátette, amit kellett – végül Tacko Fall is bemutatkozhatott az NBA-ben, négy perc alatt négy ponttal, három lepattanóval, két faulttal és egy eladott labdával debütált. Összességében magabiztosan hozták a kötelező győzelmet a Toronto elleni siker másnapján, most három napot pihenhetnek, majd jön a Bucks elleni rangadójuk.
Barrett jelentette a pozivívumot. A második félidőben és különösen a negyedik negyedben már nem tudott érdemi partner lenni ezen az estén a New York, többen is elmaradtak a várakozásoktól, Dennis Smith Jr. pontot sem szerzett, Julius Randle is eltűnt, de Trier, Knox, vagy Portis sem csinált túl sok hasznosat. Jó volt Mitchell Robinson (7/7 mezőnyből, 3 blokk, 20 perc), de a Knicks sztárjaként ezúttal az újonc RJ Barrett tündökölt: a fiatal 26 pontig jutott, 9/20 dobásába 4/6 tripla is belefért, ráadásul leszedett 7 lepattanót és kiosztott 3 gólpasszt is – csapata nem ment ezzel sokra, de mindenképpen biztató, hogy a nagy reményekkel kiválasztott újonc ilyen jól mozog a profik között is.
A Knicks legjobb dobói:Barrett 26/12, Robinson 17, Morris 12
A Celtics legjobb dobói:Walker 32/21, Brown 19/3, Tatum 15/6
Houston Rockets–New Orleans Pelicans 126–123
Egyelőre Hardent zavarta meg jobban az új felállás. Már a Rockets első bajnokiján is Russell Westbrook volt a jobb a két korábbi MVP közül, James Harden akkor is egészen botrányosan dobott, de ezen az estén megint ugyanaz volt a helyzet: Szakáll 8/29-et erőlködött össze mezőnyből és ebben 2/18 (!) tripla jött tőle egy személyben, ráadásul mindezt még nyolc eladott labdával is megfejelte. Westbrook viszont jól játszott, 9/17-et dobott mezőnyből és csak négy labdát adott el, 28 ponttal, 10 lepattanóval és 13 gólpasszal tripla-duplázott (ezzel megelőzte Magic Johnsont az örökranglistán), mondhatjuk, hogy az első két bajnokin inkább ő volt önmaga és Harden az, akinek a játéka megborult. A Rockets egyébként most sem volt túl jó, védekezésben csak nyomozta a játékszert Mike D'Antoni csapata, a helyzetet rontották az eladott labdák és a rengeteg elerőlködött Harden-dobás, úgyhogy az utolsó negyednek még hátránnyal mentek neki és csak a legvégén izzadták ki a győzelmet – ugyan Harden dobatott két clutch pontot az ellenféllel, de Westbrook két büntetőjére végül már nem tudott válaszolni a Pelicans. A Houston egyelőre nem játszik jól, de most sikerült nyernie, következőleg pedig egy különleges meccs vár rá: az OKC-t fogadja.
Újabb szoros végjáték, újabb vereség. Zion Williamson mellett most Jrue Holiday sem lépett pályára a New Orleansnál, de a gárda így is minimum egálban volt a Houstonnal, hogy aztán a harmadik mérkőzésén a harmadik szoros végjátékát is elveszítse. Brandon Ingram parádézott (35 pont, 14/22 tripla, 4/7 tripla, 15 lepattanó, 5 gólpassz), Lonzo Ball is jó volt (18 pont, 10 gólpassz, 0 eladott labda, 4/9 tripla), Josh Hart pedig 23 pontot rámolt be – dobtak 18 triplát 36 százalékkal és minden esélyük megvolt a győzelemre, de ahogy szorult a hurok, úgy jöttek megint a hibák. A negyedik negyedben már a Rockets irányított, ahogy nőtt a tét, már elöl-hátul bajban voltak a vendégek, a hajrában pedig több fontos dobást is elhibáztak, úgyhogy a harmadik szoros vereségük után 0–3-mal állnak és így készülhetnek a GSW elleni csatára.
A Rockets legjobb dobói:Harden 29/6, Westbrook 28/3, Tucker 16/6
A Pelicans legjobb dobói:Ingram 35/12, Hart 23/15, Ball 18/12
Chicago Bulls–Toronto Raptors 84–108
A harmadik negyedben eldőlt. Back-to-back ide vagy oda, fizikális játékot mutatott be a Raptors és annyi lábon állt a címvédő, hogy a szorosabb első negyed után nemes egyszerűséggel felőrölte ellenfelét - a nagyszünetig már meglépett pár ponttal, majd a fordulás után bevert egy-két triplát, felpörgette a támadójátékot és a korábbi nyolc-tíz pontos előnyből hirtelen húsz egység feletti különbség lett. Ezt pedig gond nélkül végig is vitte a gárda, nem olvadt le, a védekezésre továbbra is odafigyelt, míg elöl Pascal Siakam (19 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz), Serge Ibaka (18 pont, 7 lepattanó, 3 blokk), OG Anunoby (17 pont, 3/6 tripla, 4 blokk)és a Lowry-VanVleet hátvédpár (27 pont, 14 gólpassz) vezetésével lehozták a kötelezőt – ráadásul utóbbi két játékost leszámítva a játékpercekre is oda tudott figyelni Nick Nurse, csak a két kezdő hátvéd érte el a harmincat. Kedd hajnalban a Magic ellen folytatják az alapszakaszt, méghozzá hazai pályán.
Felejtsük el. Nem kezdte rosszul a szezont a Bulls, az első két meccs rendben volt, ezen az estén viszont valami nem stimmelt, hiába a hazai pálya, alig találták el a berendezést – nem is kell róluk mást mondani, elég annyi, hogy 29.9 százalékkal dobtak mezőnyből. Így természetesen nem lehet nyerni, nagyjából másfél negyeden keresztül még tartották magukat, aztán a Toronto egy futással meglógott, majd a fordulás után néhány perc alatt el is dőlt a találkozó, az értékelhetetlen támadójáték ennyire volt elég. Az sem segített nekik, hogy Otto Porter Jr. egy időre kivált a meccsből egy bekapott könyökös miatt és bár később visszatért, ő sem tudott már hozzátenni, következőleg a Knicks elleni meccsre nagyon fel kell szívni magukat, hogy nyerni tudjanak.
A Bulls legjobb dobói:Carter Jr. 12, LaVine 11/3, Porter 9/3, Markkanen 9/3
A Raptors legjobb dobói:Siakam 19/3, Ibaka 18/3, Anunoby 17/9
Cleveland Cavaliers–Indiana Pacers 110–99
Ünnepelt a Cavs. Komoly bulit rendezett a Cavaliers ezen az estén, amelyet már akkor lehetett sejteni, amikor az első negyedben Tristan Thompson beverte NBA-pályafutása első tripláját – ez „nyitotta meg a kapukat”, innentől minden a Cleveland szájíze szerint alakult. A második játékrészben összesen hét hármast bombáztak be a hazaiak, dobtak 39 pontot, miközben olyannyira átrohantak az Indianán, hogy egy 26–4-es (!) futást raktak össze – tombolt az aréna, tökéletesre sikerült a klub 50. szezonjának első hazai mérkőzése. A második félidőben már végig menedzselték a helyzetet, Thompson (25 pont, 13 lepattanó, 3 blokk, 11/16 mezőnyből) és Kevin Love (21 pont, 13 lepattanó, 9 gólpassz, 5/8 mezőnyből) intézte a munka oroszlánrészét, Collin Sexton 18, a padról beszálló Jordan Clarkson 15 pontot szórt, az újonc Darius Garland pedig 12 ponttal és 4 gólpasszal zárt úgy, hogy a hajrában volt egy nagyon fontos visszalépős triplája, amellyel megtörte a Pacers lendületét. A mérkőzés után komolyabb ünneplés következett, aparádés NCAA-edzői pályafutása után első NBA-sikerét elkönyvelő John Beilein kapott egy „zuhanyt”, Koby Altman GM átadta neki a meccslabdát, úgyhogy az este azzal még nem ért véget, hogy az 50. szezon első hazai meccsének apropóján több korábbi legendás játékos is ott volt a helyszínen...
Nem jó a Pacers. Jeremy Lamb nem tudott pályára lépni a vendégeknél, de ez önmagában még nem elég indok arra, hogy a jóval többre érdemes kerettel ennyire gyengén teljesítsenek – azok után, hogy az első meccsüket is elvesztették a Pistons ellen otthon, most egy újabb olyan vereségbe futottak bele, ahol előzetesen inkább ők voltak esélyesek. A Thompson-Love páros szétszedte őket minden téren, Sabonisék nem tudtak velük mit kezdeni és bár Malcolm Brogdon mindent megtett (30 pont, 10 gólpassz, 12/18 mezőnyből, 4/6 tripla, 1 eladott labda), összességében puhán, erőtlenül játszottak, főleg védekezésben és lepattanózásban – mindenképpen javulniuk kell, ha el akarnak érni valamit, mert egyelőre nagyon nem állt össze a gépezet.
A Cavaliers legjobb dobói:Thompson 25/3, Love 21/9, Sexton 18/6
A Pacers legjobb dobói:Brogdon 30/12, Sabonis 14, Warren 12
San Antonio Spurs–Washington Wizards 124–122
DeRozan hozta a győzelmet. Könnyebb meccset várhattunk a Spurs részéről a más célokért küzdő, ráadásul back-to-back érkező Wizards ellen hazai pályán, de a texasiak nem igazán tudták ráerőltetni akaratukat az ellenfélre, nagyon harmatosan védekeztek, a dobópárbajban pedig végül csak DeMar DeRozan kosara döntött a javukra. Gregg Popovich csapata elöl azért rendben volt, LaMarcus Aldridge (27 pont, 9 lepattanó, 10/17 mezőnyből), DeRozan (26 pont, 11/24 mezőnyből) és Dejounte Murray (19 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz) mellett Forbes és White is elérte a tízpontos határt, csak kilenc labdát adtak el, de annyira nem tudtak védekezni, hogy így is rendesen meg kellett izzadniuk – végül öt másodperccel az órán DeRozan tört be Aldridge zárása után és több védőn keresztül felgyűrte a mindent eldöntő kettest. Bradley Beal még megpróbált válaszolni, de Derrick White blokkolta a dobását, úgyhogy a Spurs valahogy behúzta a meccset, a Portland elleni következő derbin viszont ennél többre lesz szükségük.
Bertans megszórta volt csapatát. Nyáron éppen a Spurstől cserélték Washingtonba Davis Bertanst, aki először játszott pályafutása során a San Antonio ellen és igyekezett is megmutatni korábbi együttesének, hogy hiba volt lemondani róla – 7/7-et dobott mezőnyből, közte 5/5 triplával, úgyhogy 23 pontot rámolt be a kispadról beszállva. Popovich meg is dicsérte volt játékosát és elmondta, örült neki, hogy az utolsó dobást nem ő vállalta el, hanem Beal – a sztárhátvéd 8/25-ös mezőnymutatóval zárt, ez sem feltétlenül az ő estéje volt, bár Scott Brooks vezetőedző azért megpendítette, hogy ott elmaradt egy fújás. Kiemelendő még az újonc Rui Hachimura teljesítménye, aki 38 percet játszott és 16 ponttal, 8 lepattanóval, illetve 3 gólpasszal járult hozzá a Wizards estéjéhez – persze ne feledkezzünk meg Isaiah Thomasról sem, aki pályára lépett, 20 perc alatt 16 pontot és 5 gólpasszt jegyzett 4/10 triplával.
A Spurs legjobb dobói:Aldridge 27/6, DeRozan 26, Murray 19
A Wizards legjobb dobói:Beal 25/9, Bertans 23/15, Smith 19/6
Utah Jazz–Sacramento Kings 113–81
Bojan Bogdanovic-csal minden más. A Jazz borzasztóan szenvedett támadásban 24 órával korábban a Lakers otthonában, a Kings ellen viszont visszatérhetett bokasérüléséből a horvát kiscsatár, így megvolt az az atombiztos kinti célpont, akivel működik az elképzelt előrejátékuk. Bogdanovic játszi könnyedséggel vert be 26 pontot, közte 5 triplát, nagyszerűen passzolt, óriási területeket nyitva ezzel Mike Conley-nak (12 pont, 8 gólpassz) és Donovan Mitchellnek (15 pont, 6/9 mezőnyből, 3/3 tripla), de a kezdőben Gobert és O'Neale is hibátlanul célzott mezőnyből. A kezdőötös lendületét aztán átvette a cseresor is, az érdemi rotációból kivétel nélkül mindenki hozzá tudott tenni, így gyakorlatilag a nagyszünetre 25 pontos előnnyel mehettek, a második félidőben már nem is nagyon kellettek a kezdők. A hazaiak 18 triplát szórtak be, az első félidőben 13-at (franchise-rekord beállítás), Mike Conley szerint pedig átszakadt a gát támadásban, hiszen az előző két meccsen összesen dobtak 14-et...
A Kings a szezonkezdet lúzere. A vendégek korábban elvesztették Marvin Bagley-t, de a magasemberrel és nélküle is borzalmasan védekeznek: harmadik meccsükön is 50 százalék felett tüzelt az ellenfelük, emiatt pedig az erősségüknek számító gyorsindításos játékuk sem működik, a maival együtt összesen 19 pontot szereztek ebben a műfajban. Ma is azonnal 10 pont feletti hátrányba kerültek, a Jazz úgy játszadozott velük a periméteren, mint macska az egérrel, Luke Walton már a harmadik negyed elején meg is unta és leültette a komplett kezdőt, Harrison Barnes szerint teljesen jogosan, mert közelében sem voltak annak az energiának és akaratnak, ami szükséges. A mai számokról nincs értelme beszélni, a Sacto egyelőre az alapszakasz messze legnagyobb csalódása.
A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 26/15, Mitchell 15/9, Conley, Niang 12/6-12/6.
A Kings legjobb dobói: Dedmon 11/6, Bogdanovics 10/3, Fox 9/3.
Phoenix Suns–Los Angeles Clippers 130–122
A Suns ráerőltette az akaratát a Clippersre. A hazaiak eddig is kellemesen meglepték idei játékukkal a nem ehhez szokott közönségüket, ám a bajnokesélyes LAC ellen egy hosszabbításos idegenbeli back-to-back, az eltiltott Deandre Ayton, illetve a térdsérülést szenvedett Ricky Rubio nélkül egyáltalán nem számítottak esélyesnek. A csapat azonban karaktert mutatott, a kezdőbe kerülő Jevon Carter (10 pont, 6 gólpassz) jól pótolta Rubiót, Aron Baynes keményen verekedett a palánkok alatt, a Booker-Oubre-Saric trió pedig zseniálisan játszott: Booker 30 pontja mellett 8 gólpasszal és 6 pattanóval jelentkezett, Oubre 20 pontja mellett 3 labdaszerzést is jegyzett, Saric pedig dupla-duplázott. A győzelemhez azonban kellett még egy nagyon fontos láncszem, ez pedig a Charlotte-tól gyakorlatilag eltanácsolt Frank Kaminsky lett, a magasember remek csuklójára komolyan épített a Phoenix – egyrészt beszórt három triplát, másrészt amikor már figyeltek rá, hat gólpasszal szolgálta ki társait. A nyolcfős érdemi rotációval dolgozó Suns a második félidőben már egyértelműen irányította a meccset, minden felzárkózási kísérletet visszavert – ha a Kings a legnagyobb csalódás, akkor csoportellenfelük, a Phoenix játéka az egyik legnagyobb pozitívum eddig.
Erre nem volt felkészülve a LAC. Talán a vendégeket is kicsit elringatta az, hogy egyértelmű esélyeseknek számítottak - nem is a sztárokat, hanem a kiegészítőket, mert Leonard (27 pont, 8 lepattanó, 10 gólpassz, 3 szerzett labda), Harrell (28 pont, 9/10 mezőnyből, 10/11 büntető, 7 pattanó) és Lou Williams (23 pont) úgy játszott, ahogy elvárható. A gondok ott kezdődtek, hogy a kezdőben az elvileg a hármasokért tartott Patterson-Shamet duó Beverley-vel együtt 3/16-tal célzott kintről, ha nincs a veterán JaMychal Green majdnem hibátlan dobásokkal hozott 13 egysége, sokkal hamarabb eldőlt volna a meccs. Védekezésben ugyanis képtelenek voltak megállítani a gyakorlatilag folyamatosan üres dobóhelyzeteket kialakító Suns-t, a hazai edzői stábnak minden felállásra volt válasza, így támadásban kellett volna túldobni a Phoenixet. Ezt Lou-Will vezetésével meg is próbálták a negyedik negyedben, ám Beverley kipontozódásával kiesett az egyik legjobb védőjük, ez pedig végül megpecsételte a sorsukat.
A Suns legjobb dobói: Booker 30/9, Oubre Jr. 20/3, Kaminsky 18/9.
A Clippers legjobb dobói: Harrell 28, Leonard 27/9, Williams 23/9.