Kobe Bryant ezúttal kevés volt egyedül a Lakersben

Los Angeles Lakers (3.)–Denver Nuggets (6.) 99–102

A Lakers szemszögéből nem is lehetne jobb szóval illetni a mérkőzést, minthogy: paradoxon. A párharc lezárásától egy hazai győzelemre lévő Los Angeles-i alakulat ugyanis előbb a one man show-val, tehát Kobe Bryant elképesztő túlvállalásaival (32 mezőnykísérlet!) 15 pontos hátrányba került, majd elkezdte ledolgozni ezt a vendéglátó, de az élete formájában lévő JaVale McGee (21 pont, 14 lepattanó, 2 blokk) és társai újra 15-re növelték a távolságot a negyedik negyed derekára.

Onnantól Bryant más sebességi fokozatba kapcsolt, három elképesztő triplát vágott be, de a kulcs nemcsak ez volt, hanem az, hogy közben elkezdett védekezni is a Brown-legénység. Az utolsó egy percben, amikor már tényleg csak egy dobásnyira volt a Lakers, akkor viszont picit elfogyott a lendület, a Nuggets pedig tudott szerezni pár pontot Andre Miller, illetve az egy büntetőt azért csak elhibázó Al Harrington révén, de Sessions bevert egy extra hárompontost, úgyhogy egypontnyi volt már csak a differencia 12 másodperccel a végső dudaszó előtt!

Akkor viszont nem remegett meg Ty Lawson keze a büntetőknél, mindenképp tripla kellett a hazaiaknak, amennyiben persze nem faultol taktikusan a Nuggets, ám nem a két büntetőt, hanem a mezőnykosár elkerülését választotta a coloradói alakulat, és végül igaza is lett George Karlnak.

Bryant, majd a támadólepattanó után Sessions is elrontotta triplakísérletét, így megmenekült a Denver, a Lakers pedig egy újabb tapasztalattal gazdagabb lett: ha náluk játszik a liga magasan legjobb palánk alatti duója, azaz Andrew Bynum és Pau Gasol, akkor nem érdemes úgy játszani, hogy a két nagyembernek összesen(!) legyen 18 mezőnykísérlete, miközben Bryant 32-t szór rá, és megpróbál hőssé válni. A 43 dobott pont sem igazolta a helyi legendát, főleg akkor nem, amikor az aktuális ellenfélnél alul méretezett centersor van és csak egy McGee, aki érdemben felveheti a versenyt védekezésben az említett óriásokkal. A Nuggets hazai környezetben egyenlíthet két nap múlva.

A Lakers legjobb dobói: Bryant 43, A. Bynum 16, Barnes 11

A Nuggets legjobb dobói: A. Miller 24, McGee 21, Afflalo 19

Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 3–2, a Lakers javára

Chicago Bulls (1.)–Philadelphia 76ers (8.) 77–69

Ha már paradoxon, akkor az is ebbe a kategóriába tartozik, hogy a nap hőstettét kellett végrehajtania az alapszakasz-győztes Chicagónak azért, hogy az összes (16) playoff résztvevő közül a legrosszabb mérleggel rájátszásba kerülő alakulat, a Philadelphia ne a saját otthonában verje bele az utolsó szöget Tom Thibodeau csapatának koporsójába. Az igazsághoz és az okokhoz persze hozzá tartozik, hogy a Bulls már egy hete elvesztette Derrick Rose-t erre a szezonra, legutóbb, és most a gárda legfontosabb magasembere, Joakim Noah is harcképtelen volt, itt pedig Taj Gibson is komoly fájdalmak közt bicegett le a pályáról...

Ám nem véletlenül említettük, hogy a Chicago lelkileg átbillent a holtponton két nappal ezelőtt, ma már azt a csapatot láthattuk, amely az alapszakaszat gyakorlatilag Rose nélkül is meg tudta nyerni: ehhez kőkemény csapatvédekezésre és a tartalékirányítók, CJ Watson, illetve John Lucas minimum elfogadható produkciójára volt szükség. No meg arra, hogy a kezdőbe való újra beállítása után lendületbe jövő Evan Turner (4 pont, 7-ből 2 mezőny) beváltsa a negatív jóslatokat, és visszasüllyedjen arra a szintre, amin volt a szezon nagyobbik felében.

A 24 pontos Deng, valamint a 19 pontja mellett 13 lepattanót és 6 gólpasszt is elkönyvelő Carlos Boozer szépen összeszedte magát, és vezérként vitte be a Bullst a célba. Amennyiben összedrótozzák Noah-t a következő, philadelphiai összecsapásra, úgy közel kerülhet a Chicago ahhoz, hogy a liga történetében övé lehessen a playoff-fordítás 1–3-as állás után.

A Bulls legjobb dobói: Deng 24, Boozer 19, T. Gibson 8

A Sixers legjobb dobói: Holiday 16, L. Williams 13, Hawes, Iguodala 11-11

Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 3–2, a 76ers javára

Atlanta Hawks (5.)–Boston Celtics (4.) 87–86

Amennyiben létezik a kosárlabdában megmagyarázhatatlan törvényszerűség, akkor a Boston mai veresége mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik. Ebben a sportágban, ha közel azonos szinten álló csapatok csatájában nyer egy mérkőzést irreálisan nagy fölénnyel (nem csak pontokban, hanem a teljesítményt illetően is) valamelyik gárda, akkor rengeteg esetben megnyeri a következő találkozót az előtte túlzottan is nagy pofonba szaladó rivális. A legutóbb már Horforddal és Josh Smith-szel is kiegészülő Hawks hazai parketten megmentette saját szezonját, méghozzá éppen a hónapokon keresztül sérülés miatt kieső center vezérletével.

A Celtics sokáig jól állt, de sok volt a hullámvölgy a vendégek játékában, ráadásul nem túl jó ómen a bostoniak számára, hogy Paul Pierce láthatóan apróbb térdbántalmakkal küszködik. Rajon Rondo 10 assziszt feletti sorozata nem szakadt meg, 13 pontos, 12 gólpasszos produkciójával ő is erősen feljavult a második félidőben, sőt, mínusz egynél labdát is szerzett, ám nem maradt már időkérése a Rivers-tanítványoknak, így nem tudott épkézláb helyzetet kialakítani a végén a Celtics. Nyert a lepattanó párharcot 41:33 arányban hozó Atlanta, és két nap múlva Bostonban szerezheti vissza pályaelőnyét – amennyiben diadalmaskodik.

A Hawks legjobb dobói: Horford 19, Teague 16, Mar. Williams 15, Joe Johnson 15

A Celtics legjobb dobói: Pierce 16, Garnett 16, R. Allen 15

Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 3–2, a Celtics javára

Indiana Pacers (3.)–Orlando Magic (6.) 105–87

Ugyan nem akart „meghalni" a Magic egészen a negyedik negyedig, ám ott a csereként beállva 19 pontot szerző (10-ből 9 mezőny!) Collison főszereplésével lesöpörte a pályáról az esélyesebb Pacers a floridaiakat, akik Dwight Howard távollétében zsinórban négy vesztett meccsel búcsúztak el az idei szezontól. A 25-öt szóró Grangert is érdemes kiemelni, mert végre fel tudott nőni a feladathoz egy igazán fontos derbin, a várakozásoknak megfelelően jól küzdött, de összességében esélytelen volt ebben a párharcban a Magic.

Igen érdekes nyár elé néz tehát a Stan Van Gundy trenírozta alakulat, az Indiana viszont akár nagyon nehézzé is teheti a valószínűleg továbbjutó Miami dolgát a következő körben, ugyanis a Hill, Hibbert párosra az adott posztokon nem sok ellenszere lehet a floridai sztárgárdának, arról nem is beszélve, hogy Paul George személyében van egy elég jó védője is a gárdának a James, Wade páros ellen – persze csak akkor beszélhetünk ilyen párosításról, ha a Knicks nem csinálja meg a történelmi fordítást 0–3 után 1–3-ról.

A Pacers legjobb dobói: Granger 25, D. Collison 19, Ge. Hill 15

A Magic legjobb dobói: Nelson 27, G. Davis 15, R. Anderson 14

Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc végeredménye: 4–1, a Pacers javára