MLS: Henry, Villa, Donovan? Ő a liga történetének legjobb csatára!

nemzetisport.hu nemzetisport.hunemzetisport.hu nemzetisport.hu
Vágólapra másolva!
2018.07.26. 16:03
null
Josef Martínez (feketében) az MLS-pályafutása során majdnem gól/meccs átlagot produkál (Fotó: AFP)
Megdöntötte az MLS mesterhármascsúcsát Josef Martínez, aki nem világsztár, ugyanakkor messze a leghatékonyabb csatár a tengerentúlon.

 

Az MLS történetének legjobb csatára.

Az lehetne akár a francia Thierry Henry, az ír Robbie Keane, a bolgár Hriszto Sztoicskov, a spanyol David Villa, esetleg a hazai, amerikai Landon Donovan – mind korszakos egyéniség, Sztoicskov ráadásul aranylabdás is, Henry és Villa pedig megnyert a világon mindent, szóval volna jogalapjuk a címre. Bedobhatnánk a jelen nagyjainak nevét is, így az olasz Sebastian Giovinco, a svéd Zlatan Ibrahimovic és még a mi Nikolics Nemanjánk is szóba kerülhetne. Ám nem róluk van szó, hanem egy 25 éves venezuelai srácról, Josef Martínezről.

Josef Martínez

Született: 1993. május 19., Valencia, Venezuela
Magassága/testsúlya:
170 cm/70 kg
Klubjai:
Caracas (2010–12), Young Boys (svájci, 2012–13), Thun (svájci, 2013–14), Torino (olasz, 2014–17), Atlanta United (amerikai, 2017–)
Válogatottságai/góljai száma:
42/9

És hogy miért lehet tényleg ő az MLS történetének legjobb csatára? Mert például a legutóbbi fordulóban megdöntötte a liga mesterhármascsúcsát; majd' duplaannyi idei találata van, mint a góllövőlista következő helyezettjének; MLS-karrierje során majdnem gól/meccs átlagot produkál; és már csupán hat találatra jár attól, hogy megdöntse az MLS egyidényes gólcsúcsát, amire 12 fordulója van még. Hát, ezek miatt ő a legjobb.

Latin-Amerikából a fagyos Alpokba

Martínez nem különösebben ismert figura mifelénk, pedig járt már Európában is, és még az olasz élvonalig, a Serie A-ig is eljutott, tehát nem rosszabb a pályaíve, mint honfitársainknak mostanáig – csak ő nem Magyarországról, hanem Venezuelából kanyarodott Nyugat-Európa felé, majd pedig haza, úgyhogy kevesebbet tudtunk róla.

Negyedszázada a Venezuela harmadik legnagyobb településének számító Valenciában született és ott is cseperedett fel a Trigal de Norte negyedben. Most jöhetnének a megszokott sorok a szegénységről, hányatott sorsról és nehéz kezelhetőségről, egyebekről, de az igazság, hogy Josef Martínez rendes és lelkes kissrác volt, ráadásul egyenes gerinccel és igen egészséges bátorsággal, úgyhogy ha kellett, összemérte az erejét nála méretesebbekkel is – labdarúgásban és persze baseballban is.

Arrafelé ugyanis nemcsak a labda rugdosása, hanem bottal ütése is nemzeti sport: hogy mást ne mondjuk, a vonatkozó észak-amerikai bajnokságok közül az MLB-ben van több mint félezer venezuelai, az MLS-ben viszont csak maroknyi. Ő is űzte mindkét sportágat, de aztán olyannyira elkötelezte magát a foci mellett, hogy napi három órát utazott Caracasba edzésre. Viszont okkal gondolta, hogy van értelme, hiszen már kilencéves korában kiszúrta őt Sebastián Cano, akiből a képviselője lett utóbb: a csapata kilenc góljából elvállalt ötöt, a másik négyet pedig José Miguel Reyes rúgta, aki manapság Venezuela legnépszerűbb klubja, a Deportivo Táchira játékosa – szóval, egész jó volt a merítése annak az utánpótlásmeccsnek...


Tizennégy évesen bekerült az Italo Center nevű tehetségképzőbe, nem sokkal ksőbb pedig már az Estudiantes de la Platához járt próbajátékokra, viszont hiába nyerte el a szakemberek tetszését, a klub a FIFA-szabályok miatt nem igazolhatta át, hiszen még nem töltötte be a tizennyolcat. Így került végül a Caracas FC-hez, ahol kevéssel a tizenhatodik szülinapja után már játszott a másodosztályban, két héttel a tizenhetediket követően pedig bemutatkozott hazája élvonalában, ahol elkezdte rugdosni a gólokat, így háromnegyed évvel később a válogatottba is elhívták.

Olyan gyorsan szedte a fokokat a ranglétrán, hogy másfél évet sem töltött el a nagyoknál, máris eladták Európába egy társával párban. Az más kérdés, hogy Latin-Amerikából inkább Spanyolország alsó középcsapataiba vagy Portugália sztárneveldéibe szokás szerződni, nem pedig a havas-jeges Svájcba...

Thun, Torino, tengerentúl

Nem is kezdett valami fergetegesen: jobbára csereként dobták be a második félidőben, hogy lelkesedésével és fürgeségével legyen hatékony, ám ez csak mérsékelten sikerült, úgyhogy a következő idényben már kölcsön is adta a Young Boys a Thunnak. Jó ötlet volt, mert amíg az anyaegyesületben 37 mérkőzésen vakart össze 5 találatot, addig a kölcsönbe adva 18-on rúgott 8-at, ami épp elég lett ahhoz, hogy a Young Boys ne csak visszahívja, hanem nyomban eladja a hirtelen termelékenységén felbuzduló Torinónak, méghozzá 3 millió euróért. A következő két évadot itt töltötte, de a „bikáknál” sem jutott el a tíz gólig – összesen.

Ugyan betalált a bajnokságban és az Európa-ligában is, ám messze nem lett alapember, úgyhogy 2017 elején az MLS-hez akkor csatlakozó Atlanta United kikölcsönözte, méghozzá vásárlási opcióval, amit persze azóta érvényesített is. Mert az óceán túlpartján úgy játszik, mint az isten, de legalábbis az MLS történelmének legjobb csatárai.

„Mert elég alacsony vagyok” –válaszolta mosolyogva a jóindulattal 170 centis Martínez, amikor nekiszegezték a kérdést, hogy mégis mitől szerez ő ennyi találatot, az MLS-ben konkrétan 42 mérkőzésen 41-et!

Mert habár vereséget hozó bajnokin mutatkozott be odaát, a következő héten meglőtte az első mesterhármasát, és ez a specialitása, szereti fürtökben rugdosni őket – Torinóban is duplázott –: a tavaly márciusi első triplájához szeptemberben hozzátette a másodikat és a harmadikat, idén márciusban a negyediket, júniusban az ötödiket, és a legutóbbi júliusi víkenden a hatodikat, ezzel megdöntötte a vonatkozó MLS-csúcsot!

„Természetesen örülök a rekordnak, de még jobban a győzelemnek – nyilatkozta Martínez a D.C. United elleni 3–1-et követően –, főleg, mert nagyjából azzal kezdtük a meccset, hogy kaptunk egyet... Kemény ellenféllel játszottunk, de meg akartuk mutatni, hogy milyen is Atlanta. A csúcsdöntésem után sok minden átfutott az agyamon, mert azért nem minden nap rúg az ember hármat: főleg az elvégzett sok munka jutott eszembe, amit mostanáig elvégeztem, illetve, hogy szeretném továbbra is szórakoztatni a drukkereinket, akik mindig támogatnak.”

A volt Barca-edző dicsérete

Öt meterhármast is csak négyen szereztek eddig, a fentebb is emlegetett Donovan és Giovinco, a trinidadi Stern John és a kolumbiai Diego Serna, ám mindegyiküknek több mérkőzés kellett a mérföldkövekhez. John volt a leggyorsabb eddig, neki 55 meccsre volt szüksége, Martíneznek csak 42-re. A 2018-as eredménysora pedig így fest jelenleg: 22 mérkőzés, 58 lövés, ebből 37 kapura, 22 gól, 3 assziszt – és a 3 mesterhármas, amivel a saját tavalyi csúcsát állította be. A következő rekord, amit megdönthet, az egyidényes gólcsúcs, ami 27 jelenleg, ezt hárman is megcsinálták korábban, de valószínűleg Martínez lesz a negyedik, és akár el is hagyhatja őket, ha nem lassít.

Mindebben nyilvánvalóan van szerepe az Atlanta edzőjének is, aki Gerardo „Tata” Martino, aki viszont ismerős mifelénk is, hiszen a katalán FC Barcelona vezetőedzőjeként dolgozott a 2013–14-es évadban, tehát bizonyítottan érti a szakmáját, érthet Martínezhez is, és még az élet élvezetéhez is van jó tanácsa.

„Amikor olyan klasszisú játékost látunk, mint ő – kezdte Martino –, akkor egyetlen dolgot kell tenni: hátradőlve élvezni a műsort.”

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik