Sportlövészet: Eb-arannyal tért haza a falujába a 14 éves Kiss Zoltán

„Pontos cím nincs. Helyrajzi szám van. De az ötös főút felől csak át kell jönni a falun, végig a Fő utcán, aztán a sorompó előtt balra. Ott már tábla is jelzi a lőteret. Nem lehet eltéveszteni!” – adott útbaigazást Faragóné Mészáros Zsuzsanna szakosztályvezető, amikor elindultam meglátogatni a nagyjából kétezer főt számláló Bács-Kiskun vármegyei község, Városföld újdonsült sportlövő Európa-bajnokát.

A Kecskeméttől 15 km-re elterülő kistelepülés ugyanis február óta kétszeres kontinenselsővel büszkélkedhet. A helyi, Városföldi SE 14 éves sportlövője, Kiss Zoltán Tallinnban bizonyította be, hogy nem kell nagy és tehetős klub tagjának lenni ahhoz, hogy valaki kimagasló eredményeket érjen el a szeretett sportágában. Az ígéret az észt fővárosban rendezett U16-os 10 méteres Európa-bajnokság

A városföldi lőtér 1958 óta működik folyamatosan, és bár mindig van mit szépítgetni, alakítgatni a helyiségeken, Kiss Zoltán a bizonyíték rá, hogy a műhely a kifizetődő minőségi munka elvégzésére is alkalmas.

„Azért sikerült ilyen jól az Európa-bajnokság, mert kicsit sem izgultam és az edzőim, Zsuzsa néni, valamint Hinkel Zoltán nagyon jól felkészítettek – mondja a reménység. – Az U16-os korosztálynak korábban még nem volt Eb-je, nem ismertem a mezőnyt és fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok. Nem voltak túl nagy elvárásaim magammal szemben.

Nagyon örülök, hogy három érmet is szereztem, később a magasabb korosztályokban is szeretnék hasonló sikereket elérni. 2023 tavaszán jöttem először a lőtérre, előtte nagypapám légpuskáját próbálgattam. Egyelőre heti három alkalommal járok edzeni, szerencsére közel lakom.”

Városföldön belül nincsenek nagy távolságok. Amikor az Eb-győztest arra kérem, hogy mutassa meg a tallinni ereklyéit, azt feleli, hogy „otthon vannak, de hazaszaladok értük”, és tíz perc múlva már büszkén mutogatja az érmeket a lőtéren.

Felkészítőjén, Faragóné Mészáros Zsuzsannán is észrevehető az elérzékenyülés, amikor maga is jobban szemügyre veszi a Eb-medáliákat.

„Ezek a munkám eddigi legszebb gyümölcsei – mondja, miközben kezében tartja az érmeket. – Voltak már sikereink diákolimpiákon és országos bajnokságokon, de

Nincs annál nagyobb öröme az edzőnek, mint amikor látja, hogy a tanítványa boldog. Zolit is féltették a szülei Tallinntól, hiszen még nem volt ennyire távol otthontól, pláne egyedül. Megfordult a fejükben, hogy el sem engedik, de megnyugtattam őket, hogy a fiúk talpraesett gyerek és jó kezekben lesz a magyar küldöttségben. Aztán csak jöttek a hírek az érmeiről, és alig akartuk elhinni, hogy milyen eredményeket ér el. Valóban nagyon nyugodt, higgadt versenyző, és ez volt a sikerének a titka az Eb-n is, amíg nekem itthon az egekbe szökött a vérnyomásom. Igazából bíztam benne, hogy csapatban nyerhet egy érmet, de jócskán túlszárnyalta az elképzeléseimet.”

A Városföldi SE-nek jelenleg tizenhat sportlövője van, ebből hatan számítanak utánpótláskorúnak.

„Nagyon fontos, hogy a többiek is látják, Városföldről is el lehet érni ilyen sikereket. Zoli mellett is vannak nagyon ügyes fiataljaink, akiknek most nem irigységet, hanem hatalmas motivációt kell érezniük.”

Az egyesület bázisan nehéz is volna kedvtelenül, ímmel-ámmal dolgozni, Faragóné Mészáros Zsuzsanna lelkesedése ugyanis óhatatlanul átragad a tanítványokra.

„Annak idején Kecskeméten laktam és a konzervgyári csapatban lőttem, majd az MHSZ és a klub megszűnése után Városföldre jártam át lőni. Az egyik barátom 2000-ben szakosztályvezető lett, ennek hatására kezdtem el itt dolgozni. Először mellette, majd helyette, aztán már teljesen önállóan. 2002 óta vagyok én a szakosztály vezetője, és ebben az évben költöztem Városföldre is, hogy mindig a lőtér közelében legyek. Amíg nagyjából hét évvel ezelőttig meg nem szűnt a faluban a felsőtagazotos iskola, addig a testnevelés órák keretén belül igyekeztem a gyerekekkel megismertetni, megszerettetni a sportlövészetet.

Vittem őket diákolimpákra, kupákra. Sajnos azóta a legtöbben bementek vagy bejárnak Kecskemétre, és amikor késő délután hazaérnek, már nincs kedvük, energiájuk kijönni a lőtérre. De akik itt vannak, azok becsületesen dolgoznak. És sokat köszönhetek a szülőknek, valamint az egyesület felnőtt tagjainak is, hiszen a lőteret közösen építettük, újítottuk. A fedett tíz méteres lőterünk helyén például sokáig féltetős, hátul csak palával védett szabad léglőtér állt. Ősz óta építgetjük a nagy kaliberű fegyverhasználatra alkalmas lőteret is, amely ha elkészül, picit emelné a színvonalunkat. De mindezt nagyon szívesen csinálom, mert a sportlövészet az életem.”

A Kiss Zoltán által említett Hinkel Zoltán pedig egyike azoknak, akik segítik a szakosztályvezető munkáját.

„Az építésben, a fiatalok felügyeletében, az edzések lebonyolításában és a klubvezetésben is segítek Zsuzsinak – mondja. – Gyerekkoromban, a hetvenes években én is lőttem. Aztán 2008-ban felkértek sofőrnek, hogy vigyem el a csapatot egy versenyre. Hogy a verseny alatt ne unatkozzak, én is befeküdtem lőni. Aztán azóta itt vagyok, és most nagyon örülök, hogy Kiss Zoli sikere által kicsit előtérbe került a sportágunk a faluban és környékén.”

(Kiemelt képünön: Kiss Zoltán (balra) és Hinkel Zoltán a lőállásban)