MINDEN AZ 53. SUPER BOWLLAL KAPCSOLATBAN EGY HELYEN!

TÁMADÓK

Irányító: Patrick Mahomes (Chiefs)
Futók: Todd Gurley (Rams), Saquon Barkley (Giants)
Elkapók: Julio Jones (Falcons), DeAndre Hopkins (Texans)
Tight end: George Kittle (49ers)

Az idényt 5097 yarddal és 50 touchdownpasszal záró Patrick Mahomesról a szubjektív díjkiosztós cikkünkben már értekeztünk, ahogyan az általunk év legjobb támadójának megválasztott Todd Gurleyről (1831 összyard és 21 TD) is. A másik futó posztjára a legtöbb futott yarddal (1434) záró Ezekiel Elliott és a legtöbb összyarddal végző Saquon Barkley (2028) csatázott, kettejük közül a hattal több touchdownt (9–15) szerző újonc kapta meg a lehetőséget.

Az elkapóknál is nagy a verseny, de nem lehet megkerülni Julio Jonest, aki 1677 yarddal a legjobbként végzett, és az elmúlt öt idényben három kihagyott meccs ellenére közel 1600 yardot átlagolt... DeAndre Hopkins 1572 yardot és 11 TD-t szerzett 115 elkapásból úgy, hogy a felé menő passzkísérletekből egyet sem ejtett el! Érdemes még kiemelni Tyler Lockettet is, aki ugyan „csak” 57 elkapással, 965 yarddal és 10 touchdownnal zárt, de ez leginkább a kevés passzkísérlet (csupán 65) miatt van, Russell Wilson tökéletes (158.3) irányító-mutatóval áll, ha őt veszi célba!

A legjobb tight end címéért George Kittle és Travis Kelce futott versenyt, előbbi végül 1377 yarddal új posztcsúcsot állított fel (utóbbi 1336 yardja is új rekord lett volna, ha nincs Kittle), riválisánál kevesebb elejtett passzal zárt (6–8) és lényegesen jobban segítette a futójátékot, ez emelte az első helyre.

Támadófal: David Bakhtiari (Packers), Joel Bitonio (Browns), Jason Kelce (Eagles), Shaq Mason (Patriots), Rob Havenstein (Rams)

Bakhtiariról már tavaly is írtuk, hogy a Green Bay egyik legalulértékeltebb játékosa, a játéka szintjén pedig még emelni is tudott, így végre a szakíróknál is ő lett a legjobb bal oldali tackle a ligában. Aaron Rodgers testőre mellé (aki a Pro Football Focusnál kimagaslóan jó, 93.6-os értékelést kapott a passzblokkolásra) a túloldalra inkább egy futás segítésében kiemelkedő tackle-t kerestünk, ebben pedig senki sem volt jobb az idényben Rob Havensteinnél, aki a döntőig vezető úton nagyszerűen takarított Todd Gurley (és C. J. Anderson) előtt is. Eggyel beljebb haladva, a guardoknál is ezt a felfogást folytattuk, a Patriots kiváló futójátékának Shaq Mason volt a fő kulcsa, amikor ő nem játszott, akkor lényegesen nehezebben ment (a Titans ellen például csak 40 yard jött össze), és a passzjátékban is fontos szerepe volt – a nélküle lejátszott két meccsen ötször sackelték Bradyt, a maradék 14-en 17-szer. A bal oldali guardok mezőnyében Joel Bitonio kapta a legjobb értékelést a passzblokkolásra a PFF-től, és összességében is a legjobb LG-mutatóval zárt, a guardok közül Mason mellett csupán Zack Martin és Marshal Yanda tudta megelőzni. A fal közepén Jason Kelce helye kétségbevonhatatlan, 657 passzkísérletből egy sacket sem engedett, emellett pedig a futójátékot ő segítette legjobban a centerek közül.

VÉDŐK

Irányítósiettetők: J. J. Watt (Texans), Trey Flowers (Patriots)
Belső védőfalemberek: Aaron Donald (Rams), Akiem Hicks (Bears)
Linebackerek: Bobby Wagner (Seahawks), Luke Kuechly (Panthers), Darius Leonard (Colts)

Szélső hátvédek: Stephon Gilmore (Patriots), Kyle Fuller (Bears)
Söprögetők: Eddie Jackson (Bears), Derwin James (Chargers)

Stephon Gilmore a Titans elleni mérkőzést (98) leszámítva egyik mérkőzésén sem engedett 50 yardnál többet az ellenfeleknek, a Patriots remekül teljesítő hátvédsorában húzóemberré lépett elő a két éve márciusban öt évre 65 millió dollárért szerződtetett játékos. Kyle Fullernek gyakrabban csúsztak be többyardos meccsek (akadt 60, 67, 68, 70, 80, sőt egy 147 yardos is), de ő cserébe igazi labdamágnesként ténykedett, és hét interceptionnel segítette a Bearst, összességében pedig csupán 66.6-os irányítómutatót engedett az ellenfeleknek. A söprögetők közül kiemelkedett a szintén rengeteg labdát szerző (6 interception) klubtársa, Eddie Jackson, aki a Packers elleni első és a Giants elleni találkozót leszámítva kis túlzással tökéletes idényt zárt. Derwin James új szintre emelte a Chargers védelmét, 40 védelmi stopjánál csak Jamal Adams jegyzett többet (44), a passzok ellen valamivel hatékonyabb volt nála, összességében pedig az döntött kettejük közül, hogy előbbi hatásával a Los Angeles-i csapat összességében lényegesen hatékonyabb volt.

SPECIÁLIS EGYSÉG

Rúgó: Aldrick Rosas (Giants)
Punter: Johnny Hekker (Rams)
Visszahordó: Andre Roberts (Jets)

Rosas ebben az idényben 33 rúgásából csak egyet, egy 52 yardosat hagyott ki, és bár Robbie Gould 33/34-gyel zárt, ő két extra pontot is elrontott, míg a New York-i egyet, így egy hajszállal most előbbi nyer. Hekker 43 yardos nettó puntátlagával csak Thomas Morstead tud versenyezni, ő 43.2-vel zárt, de míg előbbi a 43 próbálkozásból 24-szer is a 20 yardoson belülre szorította az ellenfelek támadóit, utóbbi „csak” 20-szor, és kettővel többször került a célterületen belülre a tojás (2–4), ami a 20 yardos indulást eredményezte. Érdekesség, hogy ebben az idényben van sikeres mezőnygólja és extra pontja is, az pedig szintén nem elhanyagolható, hogy a negyedik kísérleteknél passzokkal és futásokkal is képes meglepni az ellenfeleket. Visszahordóként a kezdőrúgás és a punt után is egy-egy TD-t szerző, 29.4-es (4., de a legjobb a legalább 33 visszahordással bírók közül, neki 63-ból jött ki ilyen nagyszerű átlag) és 14.1-es (3. legjobb) átlaggal rohangáló Andre Robertsre esett a választás.